A-La-Carte

A kukából a tányérra (2015/4)

Évente több mint 400 000 tonna élelmiszert dobnak ki Ausztriában. Egy maroknyi fogyasztásellenes lázadó harcot hirdetett a pazarlás ellen, és kulináris tiltakozásukkal láncreakciót váltottak ki. Szöveg: Claudia Schemerl-Streben­ Fotó: Zero Waste Jam. David Groß filmrendező, szakács és fanatikus búvár. A salzburgi férfi merülései során lemond a neoprén ruháról, a légzőkészülékről és az uszonyról. A…


Évente több mint 400 000 tonna élelmiszert dobnak ki Ausztriában. Egy maroknyi fogyasztásellenes lázadó harcot hirdetett a pazarlás ellen, és kulináris tiltakozásukkal láncreakciót váltottak ki.

Szöveg: Claudia Schemerl-Streben­ Fotó: Zero Waste Jam

David Groß filmrendező, szakács és fanatikus búvár. A salzburgi férfi merülései során lemond a neoprén ruháról, a légzőkészülékről és az uszonyról. Az általa választott speciális felszerelés mindössze egy fejlámpából és gumikesztyűből áll. Csak sötétedés után indul el a legközelebbi „merülőhelyre”. Nem a Salzkammergut tavai a célpontok, hanem egy szupermarket parkolója. Großot jobban vonzzák a szemeteskonténerek mélységei, mint a víz alatti tájak, ahol rengeteg fogyasztható élelmiszerre bukkan, amelyek frissességük ellenére már nem kaphatnak helyet a polcokon.

„Mi ezt éjféli bevásárlásnak hívjuk” – mondja ironikusan Groß, aki 2012 óta töretlenül és nagy nyilvánosságot kapva hívja fel a figyelmet a fogyasztási őrületre. Egy New York-i „kukabúvárokról” szóló televíziós dokumentumfilm adta neki az ötletet, hogy maga is benézzen a szupermarketek konténereibe. A kiábrándító tapasztalat, amellyel szembesült: „Eredeti csomagolású bagettek, banánok, joghurtok, paradicsomok voltak ott – minden kifogástalan és friss. Sokkolt az élmény, mert nem számítottam ilyen méretekre. Annyi volt, hogy valóságos stresszt éltem át amiatt, hogyan vigyem haza az egészet, és mit kezdjek vele. Ha belegondolunk, hogy már egyetlen szupermarket árujával is túlterhelt voltam, és mit jelent ez egész Ausztriára vetítve, az ember teljesen másképp látja a dolgokat.” Még ugyanazon az éjszakán elhatározta, hogy elindít egy fogyasztáskritikus főzőműsort „Wastecooking” néven, ahol közterületen, az összegyűjtött élelmiszerekből élőben készítenek leveseket, curryket, rakott ételeket és édességeket, például almaszeleteket és banános palacsintákat, amelyeket aztán ingyenesen osztanak szét a járókelőknek a sétálóutcákban.

Már az első akciót is kamera követte, felkerült a netre, és villámgyorsan elterjedt. Ezt kukabúvár-túrák („úgy, ahogy mások városnézést szerveznek”), filmfesztiválokon való részvétel és egy az Arte és az ORF által készített roadmovie követte, amelyhez Groß a „Wastemobiljával” – egy régi sütőolajjal működő Landrover Defenderrel – és a főzőállomássá átalakított szemeteskonténerrel öt európai országot járt be, hogy az élelmiszer-pazarlás témáját a mezőgazdaságtól a kereskedelmen át a fogyasztóig alaposabban megvilágítsa és megoldásokat keressen: Bretagne-ban egy napot töltött egy halászhajón, és az úgynevezett járulékos fogásból – a túl kicsi vagy túl nagy halak és rákfélék visszakerülnek a tengerbe, annak ellenére, hogy a hálókban általában halálos sérüléseket szenvednek – bouillabaisse-t (halászlevet) készített. Ausztriában az aktivista végigjárt egy salzburgi lakótelepet, rákérdezett a hűtőszekrényekben lévő, egyébként kidobásra ítélt élelmiszerekre, és négy hűtő tartalmából negyven embernek főzött. „A felhasznált élelmiszerek mindegyike csak minimálisan volt lejárt vagy felbontott, de fogyasztható volt. Még sok felvilágosításra van szükség a feltüntetett minőségmegőrzési idővel kapcsolatban, ami nem feltétlenül mond semmit a frissességről. Ahelyett, hogy felelőtlenül kidobnánk az élelmiszereket, jobban kellene bíznunk az érzékeinkben – ha megkóstoljuk és megszagoljuk, azonnal tudjuk, hogy valami megromlott-e vagy sem. Ebben hatalmas megtakarítási potenciál rejlik – mindannyiunk számára.” A 36 éves férfi Brüsszelben is megállt, ahol a Wastecooking ötletgazdája beállt az Európai Parlament kantinjába, kulinárisan újrahasznosította az előző napi eladatlan ebédet, és új formában tálalta a képviselőknek.

Az Alpbachi Fórumon idén szakértőkkel vitatta meg a problémát, amelynek a szervezők előadásokkal, filmvetítésekkel és beszélgetésekkel kiemelt figyelmet szenteltek. Egy használaton kívüli fedett uszoda szolgált helyszínként. Ott nemcsak Lisa Maria Enzenhofer, Bernhard König és Markus Jeschaunig „Levegő mint élelmiszer” mottójú erdő-installációja keltett feltűnést – ők alakították át az osztrák pavilont a 2015-ös milánói expón egy ideiglenes „lélegző térré”, amiért nemzetközi elismerést arattak –, hanem Tobias Judmaier pop-up étterme is. A Wastecooking agytröszt tagja sütőkkel, indukciós lapokkal, hűtéssel és edényekkel érkezett, és három hétig vegetáriánus ételekkel látta el a fórum résztvevőit. A felhasznált zöldségeket, amelyek a kiselejtezés áldozatai lettek volna, Judmaier egy tiroli mezőgazdasági üzemből szerezte be.
Judmaier főállásban Bécsben tevékenykedik, és tavaly óta üzemelteti az „Iss mich” (Egyél meg) nevű bio-catering és házhozszállító szolgáltatását, amely egy példamutató vállalkozás. A Marchfeld-vidéki zöldségtermesztők betakarítási maradékait használja fel – például azokat a túl kicsi vagy túl nagy sárgarépákat, hagymákat, paszternákokat, zellereket és burgonyákat, amelyek a kereskedelmi normák miatt nem felelnek meg, vagy olyan hibákkal rendelkeznek, mint a karcolások vagy furcsa deformációk –, és Zero-Waste ételekké varázsolja őket, például burgonyagulyássá, csicseriborsó-curryvé vagy lencsefőzelékké, amelyeket 300 és 500 grammos üvegekbe tölt, biciklis futárral szállít ki, és olyan értékesítési partnereken keresztül kínál, mint a „Lunzers Maß-Greißlerei”. Andrea Lunzer 2013-ban a bécsi Leopoldstadtban nyitott üzletével elsőként szakosodott Ausztriában a csomagolásmentes élelmiszerek értékesítésére, így a felesleges hulladék eleve meg sem keletkezik – az éppen megnyílt „holis market” Linben és a „Liebe & Lose” Innsbruckban pedig már a következő világjobbítók követik a példát.

Müzlikeverékeket dupla csomagolásban, négy darab paprikát műanyag tálcába zsúfolva és egy kilogramm citromot hálóban nem találni a „Lunzers Greißlerei”-ben. Ehelyett mindent külön-külön, illetve kimérve vásárolhatunk a gyümölcsöktől és zöldségektől a tésztákig, gabonafélékig, fűszerekig, ecetig és olajig; az árut („a vevő csak annyit vesz, amennyire éppen szüksége van”) a magunkkal hozott edényekbe töltjük, és magunk mérjük le. Aki tartály nélkül érkezik a gondosan berendezett boltba, az újrahasználható befőttesüvegeket, zománcozott tárolóedényeket vagy újrahasznosított papírzacskókat vásárolhat. Kisméretű termelők válogatott termékeit kínálják, mint például a „Zero Waste Jam” lekvárjait. A lekvárkészítők célul tűzték ki, hogy Bécsben és környékén felkutatják a kihasználatlan gyümölcsöket és zöldségeket, és üvegekbe töltik őket. Ide tartoznak a magánkertekben álló gyümölcsfák, amelyek annyi termést hoznak, „hogy a tulajdonosok már nem tudják, mit kezdjenek velük.” Az idealista befőzőcsapat tárgyalásban áll a bécsi nagybani zöldségpiaccal, hogy az eladatlan, de kifogástalan élelmiszereket hasznosíthassák. Már régóta kapcsolatban állnak az alsó-ausztriai Schilternben található Arche Noah egyesülettel, ahol a csapat rendszeresen szedhet gyógynövényeket, bogyókat és gyümölcsöket, így hozzáférésük van ritka fajtákhoz. „De olyanok is hívnak minket, akik egészségi okokból már nem tudnak szüretelni, így a gyümölcsök a földre hullanak és elrohadnak” – mondja Cornelia Diesenreiter. Az idei nyár megmentett termései közé tartoztak többek között a meggy, a birsalma, a ringló, a ribizli és a rozmaring, amelyből lime-mal közösen szirup és zselé készült. A befőzés hetente kétszer történik a klosterneuburgi Trat vendéglő zárvatartási napjain. Mégpedig kora reggeltől: „Gyakran kapunk teljesen érett gyümölcsöt, amelyet nemcsak a szedéskor, hanem a konyhában is gondosan ellenőrizni kell, mielőtt feldolgozzuk.” A lekvárokhoz és zselékhez a töltési mennyiséget tudatosan kicsire, 26 és 160 grammos üvegekre választották: „Jobb a kisebb üveg, így garantáltan elfogy a termék, mielőtt megromlana.”

A mozgalom, illetve a pazarló társadalom elleni harc folyamatosan növekszik. A számok, amelyek ezzel szemben állnak, mégis továbbra is riasztóan magasak: a hazai vendéglátóipar évente 200 000 tonna élelmiszer-pazarlást könyvelhet el, a fogyasztó 175 000 tonnát, a kereskedelem pedig 75 000 tonnát dob a szemétbe. Világszerte 1,3 milliárd tonna az, ami a tányér helyett a szemétbe kerül. A cselekvési kényszer tehát a legkülönbözőbb szinteken fennáll. Franciaország kormánya jó példával járt elöl, idén elfogadott egy élelmiszer-pazarlás elleni törvényt a nagykereskedelem számára – az eladatlan termékeket jótékonysági szervezeteknek kell adományozni. Még az iskolai tantervbe is kötelezően be akarják építeni a témát. Hogy hasonló törvényjavaslat megvalósul-e Ausztriában, még várat magára – őszre kerekasztal-beszélgetést jelentettek be a témában, amelyen a tartományok, a szövetségi kormány, civil szervezetek és szupermarketláncok vesznek részt. Hogy a fogyasztási őrületet meg kell állítani, azt nemcsak a Wastecooking ötletgazdája, David Groß és kulináris harcostársai teszik világossá. Valentin Thurn német rendező már 2011-ben felrázta a mozilátogatókat „Taste the Waste” című dokumentumfilmjével: „Azok az élelmiszerek, amelyeket Európában és Észak-Amerikában kidobunk, elegendőek lennének a világ éhezőinek háromszori élelmezésére.” Ezt érdemes jól megfontolni.

www.wastecooking.com

www.zerowastejam.com

www.tastethewaste.at

Iss mich-házhozszállítás és catering
Erlaßstraße 7, 1020 Bécs
www.issmich.at

Kezdeményezés
www.foodsharing.at

Csomagolásmentes vásárlás
Lunzers Maß-Greißlerei
Heinestraße 35, 1020 Bécs
Tel.: 01/212 13 87
www.mass-greisslerei.at

holis market
Johann-Konrad-Vogel-Straße 7–9, 4020 Linz
www.holis-market.at

Liebe & Lose Precycling szupermarket
Herzog-Siegmund-Ufer 1–3, 6020 Innsbruck
www.liebeundlose.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!