Az étlapok esetében egy bizonyos szinten íratlan szabály érvényesül: minél több kistermelő és beszállító van feltüntetve, annál jobb – kivéve, ha a farm-to-table (termelőtől az asztalig) éttermek különleges kategóriájáról van szó; ebben az esetben pontosan fordítva van: mindent egy gazdaságból beszerezni szintén egyfajta királykategória. Ezzel reklámozzák magukat, hogy halat kizárólag az Ehschowissen kereskedőtől, húst pedig csak az X kereskedőtől vesznek, a gombák állítólag Waldschrat Mustermann gombagyűjtőtől jönnek, a tejtermékek pedig az Y sajtüzemből… (ritkán jegyzik meg, hogy bizonyos hiányosságokat elérhetőségi okokból mégis nagy beszállítók segítségével pótolnak).
A bornál ez a gondolkodásmód még nem honosodott meg. A borászokat feltüntetik, de a borkereskedők nem kapják meg ugyanezt a szereplést az étlapokon. Pedig a vendéglátásban e tekintetben is egyre hosszabb a beszerzési források listája (így nem utolsósorban a számlázással kapcsolatos adminisztrációs teher is nagyobb). Azok az idők, amikor egy-két nagy borkereskedő látta el az éttermeket, elsősorban nagy nevekkel, „és bár nem feltétlenül diktáltak mindent a sommelier-knek, de természetesen bizonyos irányokba terelték őket”, végleg elmúltak – mondja Thomas Reither sommelier. „A borkereskedők nagy változatossága az ízek nagy változatosságát is jelenti. És e tekintetben az emberiség szerintem még sosem állt olyan jól, mint ma.” A nagy kereskedők – mondja Reither – még mindig fontosak, „természetesen sok olyan dolog van náluk, amit mi szeretnénk és vásárolunk. De a sok kis kereskedőnek köszönhetően ma már sokkal önállóbb borlapot lehet összeállítani.”
„A borkereskedők nagy változatossága az ízek nagy változatosságát is jelenti.” Thomas Reither
Thomas Reither maga is hozzájárul ahhoz, hogy az éttermek ismeretlen mini-borászatok boraival is elláttatnak. Nemcsak sommelier a Mraz & Sohn étteremben, tehát sommelierként borkereskedőktől vásárol, hanem néhány éve már a szakma másik oldalát is ismeri. VorReither nevű cégével, amelyet édesapjával, Manfreddel közösen vezet, mellékállásban borkereskedő, saját kóstolóhelyiséggel. Ez a munkanapjait tekintve azt jelenti: délelőtt palackok kiszállítása, irodai munka, kilincselés, mielőtt elmegy a gyerekekért, és végül az étteremben visszatér a megszokott sommelier-feladatokhoz. Reither mindennapjaihoz ma egyrészt az tartozik, hogy kereskedőként például a hainburgi borász, Michaela Riedmüller hétéves ültetvényeinek biztosítson színpadot különböző vendéglátóhelyeken, ugyanakkor sommelierként a Mraz & Sohn vendégei számára nagy nemzetközi neveket hoz fel a pincéből. A kereskedést édesapjával az egyik hosszú lezárás alatt indították el igazán – meséli Thomas Reither. „Sok embert ismerni a vendéglátásban természetesen nem hátrány egy borkereskedő számára.”
A VorReither egyik súlypontja „és egyben szívügye” Magyarország mint borvidék. A döntő ok erre egy magyarországi utazás volt, amely pontosan tíz évvel az említett lezárás előtt történt, és az ehhez kapcsolódó csalódás: „Az első magyarországi utunk 2012-ben szuper izgalmas volt, rendkívül érdekes ízekkel. Magyarországnak sok a vulkanikus talaja, sok olyan szőlőfajtája, amelyeket nem tartanak számon, összesen 160. És miután sok tényező miatt száz éven keresztül végül is rossz volt a helyzet a szőlőtermesztés számára, Magyarország az ezredforduló óta igazán virágzik.” Reither szerint azonban tíz évvel az első magyarországi utazás után az osztrák kereskedelemben még mindig nem történt semmi. „Akkor azt mondtuk, ezt most nekünk kell megtennünk. A szomszédos országunk, és annyira izgalmas.” Néhány borászt, akinek a bora most a portfóliójában van, Thomas Reither még abból az időből ismert, „és természetesen egyik embertől jutsz a másikhoz. Elmész ott enni, ülsz a vendéglátóhelyeken, kóstolsz más borokat, azt gondolod, á, akkor oda is el kell látogatnunk. Vagy maguk a borászok is adnak tippeket.” Ma olyan magyar termelők, mint a Somlói Vándor borászat vulkanikus jellegű boraival vagy Homonna Attila Tokajból, a VorReither portfóliójába tartoznak. Reither kedvenc magyar szőlőfajtája az Olaszrizling. A magyar borokat az webshopban egyébként nem ország szerint csoportosítják, hanem Carnuntum, Kremstal vagy Quarts-de-Chaume borai mellett állnak – olyan kategóriákban, mint „Elegáns-strukturált középút minden alkalomra” vagy „Narancsszínű, testes és szaftos a bátraknak”.
Arra a kérdésre, hogy a tárgyalások atmoszférája más-e, ha a borkereskedő maga is sommelier, Reither így válaszol: „Igen, természetesen jobban megértjük egymást, vagy másképp beszélünk a borról. De remélem és hiszem, hogy egy sommelier ettől függetlenül minőség szerint ítéli meg a borokat, és azokat rendeli meg, amelyek ízlenek neki, vagy amelyek szerinte illhetnek a kínálathoz. Mi, sommelier-k ugyanis nemcsak arra vagyunk – még ha gyakran így is tűnik –, hogy bemutassuk saját ízlésünket és felfedezéseinket, hanem sok mindent vásárolunk, amiről tudjuk, hogy a vendégkörünk keresi.” (Itt közbe lehet vágni, és mellékesen megjegyezni, hogy a legritkább esetben engedik meg a cégek, még a nemzetközi csúcsszegmensben is, hogy a sommelier-knek a beszerzés terén teljes szabadságuk legyen a döntési jogkör és a költségvetés tekintetében.) Kereskedőként – mondja Reither – próbálja támogatni a kisebb ausztriai borászokat, „például Siegfried Reschet az ő 1,5 hektáros szőlőterületével.” Ausztria és Magyarország mellett a VorReithernél néhány francia, olasz és spanyol tétel is megtalálható, Németországban Thomas Reither két borásszal dolgozik együtt, „Moseli teraszok. Ott nem is akarok mást csinálni. Ilyen kemény szőlőtermesztés, mennyi munka van ezekben a meredek teraszokban.”
Thomas Reither maga is hozzájárul ahhoz, hogy az éttermek ismeretlen mini-borászatok boraival is elláttatnak. Nemcsak sommelier a Mraz & Sohn étteremben, tehát sommelierként borkereskedőktől vásárol, hanem néhány éve már a szakma másik oldalát is ismeri. VorReither nevű cégével, amelyet édesapjával, Manfreddel közösen vezet, mellékállásban borkereskedő, saját kóstolóhelyiséggel. Ez a munkanapjait tekintve azt jelenti: délelőtt palackok kiszállítása, irodai munka, kilincselés, mielőtt elmegy a gyerekekért, és végül az étteremben visszatér a megszokott sommelier-feladatokhoz. Reither mindennapjaihoz ma egyrészt az tartozik, hogy kereskedőként például a hainburgi borász, Michaela Riedmüller hétéves ültetvényeinek biztosítson színpadot különböző vendéglátóhelyeken, ugyanakkor sommelierként a Mraz & Sohn vendégei számára nagy nemzetközi neveket hoz fel a pincéből. A kereskedést édesapjával az egyik hosszú lezárás alatt indították el igazán – meséli Thomas Reither. „Sok embert ismerni a vendéglátásban természetesen nem hátrány egy borkereskedő számára.”
A VorReither egyik súlypontja „és egyben szívügye” Magyarország mint borvidék. A döntő ok erre egy magyarországi utazás volt, amely pontosan tíz évvel az említett lezárás előtt történt, és az ehhez kapcsolódó csalódás: „Az első magyarországi utunk 2012-ben szuper izgalmas volt, rendkívül érdekes ízekkel. Magyarországnak sok a vulkanikus talaja, sok olyan szőlőfajtája, amelyeket nem tartanak számon, összesen 160. És miután sok tényező miatt száz éven keresztül végül is rossz volt a helyzet a szőlőtermesztés számára, Magyarország az ezredforduló óta igazán virágzik.” Reither szerint azonban tíz évvel az első magyarországi utazás után az osztrák kereskedelemben még mindig nem történt semmi. „Akkor azt mondtuk, ezt most nekünk kell megtennünk. A szomszédos országunk, és annyira izgalmas.” Néhány borászt, akinek a bora most a portfóliójában van, Thomas Reither még abból az időből ismert, „és természetesen egyik embertől jutsz a másikhoz. Elmész ott enni, ülsz a vendéglátóhelyeken, kóstolsz más borokat, azt gondolod, á, akkor oda is el kell látogatnunk. Vagy maguk a borászok is adnak tippeket.” Ma olyan magyar termelők, mint a Somlói Vándor borászat vulkanikus jellegű boraival vagy Homonna Attila Tokajból, a VorReither portfóliójába tartoznak. Reither kedvenc magyar szőlőfajtája az Olaszrizling. A magyar borokat az webshopban egyébként nem ország szerint csoportosítják, hanem Carnuntum, Kremstal vagy Quarts-de-Chaume borai mellett állnak – olyan kategóriákban, mint „Elegáns-strukturált középút minden alkalomra” vagy „Narancsszínű, testes és szaftos a bátraknak”.
Arra a kérdésre, hogy a tárgyalások atmoszférája más-e, ha a borkereskedő maga is sommelier, Reither így válaszol: „Igen, természetesen jobban megértjük egymást, vagy másképp beszélünk a borról. De remélem és hiszem, hogy egy sommelier ettől függetlenül minőség szerint ítéli meg a borokat, és azokat rendeli meg, amelyek ízlenek neki, vagy amelyek szerinte illhetnek a kínálathoz. Mi, sommelier-k ugyanis nemcsak arra vagyunk – még ha gyakran így is tűnik –, hogy bemutassuk saját ízlésünket és felfedezéseinket, hanem sok mindent vásárolunk, amiről tudjuk, hogy a vendégkörünk keresi.” (Itt közbe lehet vágni, és mellékesen megjegyezni, hogy a legritkább esetben engedik meg a cégek, még
a nemzetközi csúcsszegmensben is, hogy a sommelier-knek a beszerzés terén teljes szabadságuk legyen a döntési jogkör és a költségvetés tekintetében.) Kereskedőként – mondja Reither – próbálja támogatni a kisebb ausztriai borászokat, „például Siegfried Reschet az ő 1,5 hektáros szőlőterületével.” Ausztria és Magyarország mellett a VorReithernél néhány francia, olasz és spanyol tétel is megtalálható, Németországban Thomas Reither két borásszal dolgozik együtt, „Moseli teraszok. Ott nem is akarok mást csinálni. Ilyen kemény szőlőtermesztés, mennyi munka van ezekben a meredek teraszokban.”
A német borokért Maximilian Zankl is rajong, sőt, új, borkereskedői létezésének középpontjába helyezte őket. Thomas Reitherrel ellentétben ő teljesen felhagyott a sommelierséggel, és ezzel olyanok közé sorol, mint Franz Messeritsch és a Weinskandal-os Moritz Herzog, korábbi csúcssommelier-k, akik ma elismert borkereskedők. Messeritsch már sommelier korában is szívesen dolgozott kelet-európai, például bulgáriai borokkal, kereskedőként pedig továbbra is ezt a súlypontot helyezi előtérbe. Moritz Herzog pedig kis hazánkban az egyik legfontosabb kapcsolódási pont a natúrborok terén. Maximilian Zankl mindenesetre ez év januárjáig a Brüder Obauer étterem sommelier-je volt. Most kizárólag a Zankl’s Weine kereskedelmi vállalkozásának szenteli magát, azzal a céllal, hogy valamikor „erre az erősségre építve” visszatérjen a vendéglátásba, és saját éttermet nyisson. Kereskedői pályafutása Moritz Kissingerrel és Carsten Saalwächterrel kezdődött, mindketten Rheinhessenből valók – meséli. „Egyidősek vagyunk, a húszas éveik végén, a harmincas éveik elején járnak. Mindkettőjüknek teljesen más a megközelítése: Moritz Geisenheimben végzett, tehát az egyetemen, Carsten Saalwächter pedig egyszerűen tíz évnyi szakmai gyakorlatot gyűjtött, mindenütt megfordult Németországban és Peruban. Mindketten azt mondták, hé, Maxi, megcsinálod nekünk az osztrák importot? Senki sem ismeri jobban a borainkat. Én: Fogalmam sincs, hogyan csináljam.” Akkoriban Zankl épp a Restaurant Obauerben kezdett, 2020 végén. A különböző lezárások, a rövidített munkaidőre való jogosultság és így tovább, külön téma – mondja Zankl, 2021 tavaszán mindenesetre eljött az ideje. „Elmentem az apámhoz, és azt mondtam, apa, neked megvan az egyéni vállalkozásod – kabarékat szervezett. Elszámolhatjuk ezt rajtad keresztül?” Kezdetben az volt a terv, hogy nagyon kis keretek között csinálja, csak úgy mellékesen, a két borászattal. „Az első év után láttuk, oké, nem, ez nem marad kisipari szinten.”
A Zankl család első ügyfelei: a linzi Rossbarth, a bécsi Café Kandl és Mraz & Sohn, a Restaurant Obauer, a Mühltalhof. „Tehát semmi olyan, ami miatt szégyenkezni kellene. És természetesen minden hivatalosan, apám, Hannes Zankl eU nevén keresztül. Az elején apa garázsában. Aztán építettünk egy légkondicionálót a garázsba.” És valamikor béreltünk extra raktárhelyiséget is. Ma a Zankl’s Weine egy igazi családi vállalkozás, apa csinálja a logisztikát és az üzleti részt, Maximilian nővére szintén vele dolgozik. Maximilian Zankl az Obaueréknél való hivatalba lépéséig mindenféle állomást megjárt, a síkunyhótól kezdve a borászatokon át a müncheni Oktoberfest pezsgőbárjáig. „Csak a klasszikus iskolát nem, azt Obaueréknél ismertem meg. Követelni és támogatni – ezt sehol máshol nem éltem át úgy, mint ott. Hihetetlenül sokat tudtam ott fejlődni.”
„Azt hiszem, Németország Ausztriában egy kicsit alulreprezentált.” Maximilian Zankl
A Németországra való összpontosítással a Zankl’s Weine kissé más hangsúlyokat helyez el, mint a kereskedő versenytársak. „Azt hiszem, Németország Ausztriában egy kicsit alulreprezentált, különösen minden olyan bor tekintetében, amely nem rizling.” És még ha egy kereskedő fel is veszi a listájára a borokat, az nem mindig jelenti automatikusan azt, hogy azokat a vendéglátóhelyeken jól is pozicionálják – mondja Zankl. „Nagy borászatok jöttek hozzánk – nagyok a hírnév tekintetében, mint a pfalzi Christmann –, amelyek azt mondták, nem a mennyiség a lényeg, az osztrák piac nem annyira fontos, hanem az, hogy jó megjelenésük legyen.” Hogy ezt meg tudja tenni, abban a fiatal borkereskedő szilárdan hisz. „Ha valamihez értek, akkor az az eladás. Ez segített Obaueréknél is abban, hogy azt vásároljam meg, amiben meg vagyok győződve. Mert egyértelmű volt, hogy azt akkor jobban is eladom.”
A német Spätburgunderek mellett Zankl kereskedőként most egy másik szenvedélynek is hódol: a Sangiovese-nek. „Ausztriában keveset tudnak róla. Illetve csak Antinoriról tudnak, mert ők nagyon jelen vannak.” Az új generációs Sangiovese, például a Siena melletti Cupano borászattól, eltávolodik a túlzottságtól, „eltávolodik a koncentrált és fáradt boroktól. Az újaknak jó energiájuk van”. Zankl értelmesnek tartja, hogy néhány szakterületre összpontosítson, hogy a portfólió ne híguljon fel túlságosan. Ha azonban olyan különleges kapcsolathoz jut, mint a Jura-vidéki, nem tud nemet mondani: egy fiatal borász, aki évekig csak szőlőt szállított a kultikus Ganevat borászatnak – „a gyorsabb hozam, ha az embernek házat kell törlesztenie” –, de közben, Ganevatnál kitanulva, maga is elkezdett bort készíteni. „Nem csináltunk nagy Jura-körutat, hanem célzottan csak oda utaztunk. A hordóminták nagyon-nagyon jók voltak.” Ezt a borászt Zankl hamarosan egyedüli kereskedőként fogja képviselni Ausztriában. „A mennyiségek valószínűleg kezelhetőek. De mi kis mennyiségekkel is tudunk dolgozni.”
Az ilyen exkluzivitás, a „rejtett kincsek” formájában megjelenő kis, itthon felfedezetlen borászatok, Simone Andreoli számára is fontosak. Eredetileg a bécsi Servitenviertel negyedben található Pramerl & the Wolf étterem sommelier-je, Andreoli egy éve mellékállásban Cantina Andreoli néven bort importál. És ezzel – képzeljük csak el azokat az utakat, amelyeket az összes borkereskedő egyedül Bécsben a vendéglátóhelyek és raktárak között megtesz – még sűrűbbé teszi a hálót. Az ötlet, hogy megpróbálkozzon a borkereskedéssel, azért jutott eszébe, „mert sommelierként az embernek már eleve annyi kapcsolata van”. Andreoli többek között a Tian-t, a Heunisch & Erben-t, a Kommod-ot, a Kraus-t és a Café Kandl-t látja el. A 19. kerületi pincéjében privát ügyfeleknek is tart borkóstolókat. Néhány dolog a Pramerl & the Wolf vendégeivel való beszélgetésekből adódik – meséli Andreoli. „Egy hölgy, akivel az étteremben elegyedtem szóba, kifejezetten a terroir magyarázatát szerette volna hallani, különböző régiókat ebből a szempontból megvizsgálva kóstolni.”
„Hűvös termőhelyek, hűvös borok, Burgundia felé egy kicsit erre tart az irány.” Simone Andreoli
Olaszként – a Lido di Venezián nőtt fel – Simone Andreoli természetes módon az olasz borászokra összpontosít, de kitekint Burgundiára is. „Nagy burgundi-rajongó vagyok. Burgundiában az árak a téma, azaz hogy a legnagyobbb nevek mára szinte megfizethetetlenek. Ezzel párhuzamosan azonban van néhány kis borász, akik szuper munkát végeznek, és remek minőséget szállítanak, őket akarjuk felfedezni.” Az egyik név a portfóliójából a Maison Nicolas Morin, az első partnere Burgundiában. „Ami menő, hogy van egy monopoldűlője, kb. három hektár, nagyon hűvös terület, teraszok az erdő közepén.” Borok a klímaválságra – hívja ezt Simone Andreoli. „Hűvös termőhelyek, hűvös borok, Burgundia felé egy kicsit erre tart az irány.” Ausztriában ő az egyetlen, aki eladja Morin borait. És az egyezség értelmében csak Ausztriában értékesíthet. „Fairnek kell maradni, Németország számára például a borásznak más partnerei vannak. Bár kis kereskedő vagyok, de mindenképp eleget vásárolok ahhoz, hogy az exkluzivitás megérje neki.” Simone Andreoli többek között sommelier volt a Kempinski-szállodák csillagos éttermeiben St. Moritzban és Berchtesgadenben, és négy évig dolgozott a Silvio Nickol étteremben a Palais Coburgban, mielőtt a Pramerl & the Wolfnál kezdett volna. Ott ugyan kínálatában szerepel az összes bor, amelyet kereskedőként importál. „Sommelierként azonban nem dicsérem ezeket a borokat jobban, mint más kereskedőkét.” —
INFORMÁCIÓK
Thomas Reither
A Mraz & Sohn sommelier-jének egyik súlypontja a magyar borok.
vor-reither.at
Maximilian Zankl
A német borászatokkal kezdődött a korábbi Obauer-sommelier borkereskedői léte, a fókusz megmarad.
zankls-weine.com
Simone Andreoli
sommelier a Pramerl & the Wolf étteremben, kereskedőként főleg Olaszországra és Franciaországra specializálódott.
cantinaandreoli.com
Franz Messeritsch
Hosszú ideig sommelier volt, már évekkel ezelőtt átnyergelt a kereskedelemre, a kelet-európai borok iránti érdeklődése megmaradt.
messeritsch.eu
Moritz Herzog
Egykor sommelier a Palais Coburgban, ma a Weinskandal cégével a natúrbor-kereskedelem egyik állandó szereplője.
weinskandal.at


