Százszázalékos felismerhetőség. Nemzeti szimbólum. Sőt, még optikailag és technikailag is 1a. A baguette a kenyerek világában abszolút egyedülálló, egyike azon kevés kenyereknek, amelyeket világszerte ismernek és világszerte Franciaországgal társítanak.
Szöveg: florian holzer · Fotók: Manuel Zauner
Édouard Balladur. Emlékszik még valaki Édouard Balladurra? Nem, az Izmirben született, örmény bankárcsaládból származó férfi nem találta fel a baguette-et. De 1993 és 1995 között ő volt Franciaország gaulle-ista miniszterelnöke, és ebben a minőségében adta ki 1993. szeptember 13-án a n°93-1074 számú rendeletet. Ez többé-kevésbé kimondja, hogy ezentúl a „baguette de tradition française“ elnevezés alatt már nem szabad azt sütni, amit az ember egyébként baguette alatt elképzel, hanem csakis olyan rúdkenyeret, amely búzalisztből, vízből, élesztőből vagy kovászból, valamint sóból áll, sütőadalékok nélkül a könnyebb gyúrhatóságért, sütőadalékok nélkül a kéreg szebb színéért, sütőadalékok nélkül az extra ropogósságért.
Ezt érdemes egy pillanatra ízlelgetni: egy miniszterelnök, aki törvényi rendelettel gátat szab az ipari péksütemény-vadhajtásoknak. Őrület. Ez olyan lenne, mintha az osztrák szövetségi kancellár törvénybe iktatná, hogy a zsemle nevű pékárut kizárólag kézzel szabad készíteni; vagy hogy a wachaui kiflibe nem való kömény; vagy hogy egy parasztkenyér nem állhat iparilag szabványosított sütőkeverékekből. El tudjuk ezt képzelni? Nem.
Franciaországban azonban ez volt a helyzet, és éppen itt volt az ideje. Ugyanis, mint ahogy a világ minden táján, a 70-es évektől kezdve a francia nemzeti kenyér is hajlamos volt arra, hogy ipari üggyé váljon. A kenyérgyárak többet és olcsóbban termeltek, a kézműves üzemek hatalmas nyomás alá kerültek. Máshol az ember az ilyesmit a modernizáció elkerülhetetlen velejárójaként fogadja el, de 1993-ban a francia politika megmutatta, hogy a törvények arra is valók, hogy kordában tartsák a szociokulturális identitások pusztulását. Amúgy is ritkán fordul elő, de itt ez az eszköz valóban hatásos volt. Ma Franciaországban naponta 30 millió baguette-et sütnek, ezek hatvan százalékát ismét 32 000 kis kézműves üzemben. Ha tehát a hazai minisztériumokban vagy gazdasági szövetségekben valaki tanácstalan lenne, hogyan lehetne biztosítani a helyi infrastruktúrát, munkahelyeket teremteni és megóvni az olyan szakmákat, mint a pék vagy a hentes a kihalástól, talán tanácsos lenne felhívni Édouard Balladurt …
Ez a baguette, mi is tulajdonképpen, egyszerűen csak hosszú, vékony fehérkenyér? Dehogyis, természetesen nem. A baguette – franciául „pálcikát” jelent – technikailag rendkívül kifinomult kenyér: hatalmas pórusokkal rendelkezik, és a aranysárga kéreg, valamint a fehér bélzet közötti kontraszt olyan, amitől az embernek összefut a nyál a szájában. A nagyszerűség egyrészt a formában, másrészt egy meglehetősen bonyolult előállítási eljárásban rejlik. Ugyanis: a baguette kívül ropogós, belül pedig puha. Tehát egyszerre kemény és puha, és ez a pékek számára igazi kihívás.
A baguette esetében ez sikerül, mivel – a formából adódóan – a kéreg aránytalanul nagy részét alkotja az egész kenyérnek. És nemcsak ez, a meg nem sült kenyér borotvapengével történő (lehetőleg pontos, de azért a francia dogmának sem kell ennyire alávetni magunkat) 45°-os szögben történő bemetszésével a kéreg aránya még tovább növekszik. Ez elképesztő ropogósságot és ezen túlmenően kiemelkedő formatartást eredményez, ami egy körülbelül 65 centiméter hosszú, de mindössze hat centiméter széles és három-négy centiméter magas kenyérnél már önmagában is jelentős statikai teljesítmény.
És hogyan marad ilyen puha? Erre számos recept létezik, és Párizsban is, ahol minden évben 155 jelentkező közül versenyt rendeznek a legjobb párizsi baguette megtalálására (a győztes egy éven keresztül
20 darabot szállíthat az Élysée-palotába, 4000 euró pénzjutalmat kap, és egyébként is jó üzleti éve van), a tökéletességhez vezető utak igencsak eltérőek. Florian Charles, az aktuális győztes Boulangerie La Parisienne tulajdonosa meglehetősen vázlatos marad: „hónapokig válogatott liszt, lassú és alapos gyúrás, hosszú erjesztés és óvatos formázás, hogy megőrizzük a buborékképződést a tésztában, hagyományos sütés emeletes kemencében“.
A következő módszerek közül lehet választani: először is, a hagyományos sütőélesztő. Ez megbízható eredményeket, inkább egyenletes és kisebb pórusokat és – mondjuk most kissé könnyelműen – kevés szenzációt eredményez; másodszor, a kovász. Ez a jelenlegi pék-avantgárd választása, érzékeny munkát, pontos hőmérsékletet, meglehetősen sok időt és nagyon sok érzéket igényel. És fantasztikus baguette-eket eredményez rendkívül heterogén pórusképpel és olyan kenyérhéjjal, amelyből az ember egy morzsát sem akar meghagyni; a kovász egy speciális változata a búzakovász, amelyet Franciaországban gyakran az előző napi tésztamaradékból nevelnek tovább. Továbbá a baguette esetében dolgozhatunk úgynevezett előtésztával, más néven „Poolish”-sal is, hasonló a kovászhoz, de nem folyamatosan vezetett, hanem naponta frissen bekevert, és tizenkét-tizenhat órán át előerjesztett – ez is nagyon nagy baguette-eredményeket ad, nagyon összetett ízzel.
Szintén fontos természetesen a só, kilogrammonként legfeljebb 18 g tészta, és a sütés csökkenő hőfokon, sok gőzzel és hosszú ideig. Nem egyszerű, de így lesz belőle baguette.
Ausztriában az évek és évtizedek során egy baguette nevű kenyeret bár mindig lehetett kapni, de az éppen nem baguette volt, hanem baguette formájú szendvicskenyér. Minimális kéreggel, egyenletes pórusokkal és semleges ízvilággal, egyfajta hosszú zsemle. Ezen nem is szabad változtatni, bár lehetne, magyarázza Philipp Ströck, „az emberek megszokták és így akarják“. Ezért marad a programban az „Osztrák-Baguette“ a Pierre Reboul sütőmesterrel közösen kifejlesztett új „Bio-Parasztbaguette“ mellett, amely nagyjából minden baguette-tel szemben támasztott követelményt teljesít. Világos, valahol a liptói túrót is rá kell kenni, és a kovászos baguette nagy pórusain ez meglehetősen nehéz.
De ez időközben sokat javult. Beszélhetnénk akár egyfajta baguette-boomról is, a mai pékcsillagok közül sokan kihívásként tekintettek erre az Ausztriában mindig is oly elnézően kezelt ropogós kenyérre. A kovászok bekerültek a képbe, francia pékek keveredtek a színtérre, francia búzaliszteket és francia malmok termékeit használták, még mélyhűtött, Franciaországban a baguette-művészet minden szabálya szerint készült tészták is megtalálták az utat a zsemle-országba. És a múlt ősszel megnyílt – a hype átmeneti csúcspontjaként – egy kis francia pékség is Mercerie néven Bécsben, telefon nélkül, weboldal nélkül, de frenetikus Baguette „Campagne“-nyal. Pedig az egyik leggyakrabban idézett baguette-eredetlegenda furcsa módon azt állítja, hogy a vékony, ropogós kenyér Bécsből származik. Tehát nem igazán Bécsből, hanem egy bécsi hozta Párizsba, mégpedig Augusztus Zang, a perkusziós puska (a modern elöltöltős fegyver, mielőtt Poroszországban kifejlesztették volna az első hátultöltőst) feltalálója és az 1848-ban alapított Die Presse napilap későbbi első kiadója.
Valójában Augusztus Zang 1837-ben Párizsba ment és ott meglehetősen nagy sikerrel megalapította a Boulangerie Viennoise-t a Rue de Richelieu 2. szám alatt. Elég biztosan ő vezette be ott a bécsi kifli párizsi leveles tészta változatát, amely croissant-ként mindenképpen kiérdemelte helyét a sült finomságok panteonjában. De pusztán az a tény, hogy egy Bécsben kifejlesztett gőzsütővel dolgozott, és ez egy ideális baguette-hez alapvető feltétel, a mai baguette-történészeket még nem győzi meg teljesen arról, hogy Zang találta volna fel a francia nemzeti kenyeret. Szintén nem rossz az a változat, miszerint a vékony kenyér Fulgence Bienvenüe-re, a párizsi metró építőjére vezethető vissza, aki állítólag olyan kenyeret rendelt, amelyet törni lehetett, ahelyett, hogy késsel kellett volna vágni. A Franciaország különböző régióiból érkező építőmunkások közötti feszültségek ugyanis olyan robbanásveszélyesek voltak, hogy nem akart kést látni az építkezésen.
Természetesen ez is lehet.
De akárhogy is legyen, Franciaországban a „la baguette de pain“ a nemzeti kulturális javak státuszával rendelkezik, mint a Haute Couture, a Haute Cuisine, a svájcisapka, az Eiffel-torony, a bor, a sajtok sokfélesége, július 14. és az emberi jogok. Ez nem rossz pozíció egy száraz kenyérnek.
1
Martin Auer, Baguette 9,1
Minden elismerésem, Isten láthatólag Grazban lakik. És a baguette-tervezője is, mert a grazi Martin Auer pékség baguette-je a sötét kéreg és a világos, puha tészta erős kontrasztjával nemcsak nagyszerűen néz ki, hanem pontosan ilyen ízű is. Döntő fontosságú a hosszú tésztavezetés és a kovász gondozása, tudjuk meg: „nagy pórusok, nagyon francia“, „a kéreg zseniális ízű“, „ideáltipikus, ropogós kéreg, belül szaftos, telt ízű“, „finoman élesztős, de egyébként ízében visszafogott“.
€ 2,55/350 g, 28 grazi és környékbeli fiókban, valamint Bécsben és Klagenfurtban
www.martinauer.at
2
La Mercerie, „Campagne“ 8,9
Egy új „Small Player“ a baguette-színtéren, a francia Gregory Gouillard, az LVMH egykori menedzsere és nagyvendéglős Mercerie-je éttermekkel a világ minden táján. Itt minden nagyon kicsi, és ennek a kávézónak a baguette-jét a pincében sütik, több különböző változatban, a rusztikusabb „Campagne“-változat abszolút meggyőző volt: „abszolút fantasztikus látvány, sötét kéreg, nagyon rugalmas tészta, nedves és selymes, majdnem mint a bőr“, „100 pont ezért a kéregért!“, „extra rusztikus íz, darás, nagyon jó“, „nehézsúlyú, nagyszerű kéreggel“, „csodálatosan szaftos“, „szürke kovász, ideáltipikusan francia“.
€ 2,90/285 g, La Mercerie, Bergg. 25, 1090 Bécs
3
Francia kőkemencés baguette 8,1
Egyik a kóstolásban szereplő négy kenyér közül, amelyet egy francia készített – és az még Franciaországban is: Marco Simonis csemegekereskedő Franciaországból rendeli a fagyasztott tésztákat, ezeket a párizsi „Ecole de Boulangerie et Patisserie“-vel közösen fejlesztették ki, a liszt egy kis Charentes-i malomból származik. „Világos, briósra emlékeztető illat, nagyon nagy pórusok, ropogós bélzet, visszafogottan sós“, „a tészta inkább semleges, de rendkívül jól sikerült“, „aranybarna kéreg, világos tészta, enyhe piskótás jegy, osztrák-baguette?“
€ 3,90/292 g, Marco Simonis, Dominikanerbastei 10, 1010 Bécs
www.marcosimonis.at
4
Ströck Bio-Parasztbaguette 6,9
Három kenyér azonos pontszámmal – az A la Carte kóstolóján ez ritkán fordul elő. Az egyik ezek közül a Ströck úgynevezett „Parasztbaguette“-je, amelyet eddig csak a Feierabend étteremben kínáltak, de nemrégiben már a fióküzletekben is: francia búza, búzakovász, hosszú tésztavezetés, kőlapon sütve. „Ropogós, nagyon pörkölt kéreg, nagyon puha-nedves, rugalmas tészta, egy csipet só, nagyon francia“, „fehér, durva pórusú, fatüzelésű pizzás asszociáció“, „szépen megbarnult kéreg“, „nagy pórusú, ropogós, belül puha, ideáltipikus állag“.
€ 2,50/350 g, Ströck Feierabend
Landstraßer Hauptstraße 82, 1030 Bécs
www.stroeck-feierabend.at
Brotsüchtig, Bio-tönkölybaguette 6,9
Egy rendkívül érdekes jelölt, mivel a Brotsüchtig nevű fiatal linzi hipszter-pékség baguette-je 100 %-ban felső-ausztriai bio-tönkölylisztből készült. És ez láthatóan működik: „Nagyszerű kéreg, kissé önfejű illat – mandula, sáfrány, fehér csokoládé“, „vajas és gazdag, szinte már a croissant irányába mutat“, „kalácsos illat, briós, nagyon ropogós, szép szín, édeskés tészta“, „jó kenyér, de atipikus a baguette-hez“, „sárgás tészta, édeskés, fantasztikusan roppanó kéreg, önfejű interpretáció“.
€ 2,60, Brotsüchtig, Herrenstraße 8, 4020 Linz
www.brotsuechtig.at
Öfferl 6,9
Georg Öfferl az új, fiatal üstökös az amúgy csillagokban nem szűkölködő osztrák pékvilágban. Két évvel ezelőtt gyökeresen megváltoztatta a Weinviertelben lévő családi üzemet, immár a gabonatermesztés és a francia sütési technológia dominál, a számos rusztikus baguette-változat mellett egy „klasszikust“ is sütnek: „csinos, de rendkívül tömör tészta, nagyon manuálisnak tűnik; ízben nagyon jó“, „fűszeres kéreg, kovászos aromák, ciabatta-szerű“, „nagyon tömör tészta, ciabatta, nehéz, tápláló, gazdag“, „Toszkán kenyér nagyon szép kéreggel, durva pórusú, tömör, visszafogott fűszeres jegy“.
a Bäckerei Öfferl-nél, 2154 Glaubitsch 15,
www.brotfinessen.at
5
Felzl, rozsbaguette sötét 6,7
A következő alternatív gabona: erdei rozst Rozs. A bécsi Felzl pékség elég korán elkezdte elfogadni a baguette kihívását, illetve kissé kibővíteni a hazai baguette-változatok spektrumát. „Sötét, optikailag nagyon jól sikerült, tipikus rozs-illat, a kéreg rendkívül étvágygerjesztően pörkölt“, „határozott rozsos jegyek, szürke, malátás aromák, pörkölt, ropogós“, „optikailag inkább Kornspitz, de ropogós, könnyű, nagyon jól sült“, „valahol Graham és Kornspitz között, de könnyű test, szépen sült“.
€ 2,40/285 g, Felzl-nél, négyszer Bécsben
www.felzl.at
6
Felzl, baguette világos 6,5
Ehhez a baguette-hez a Felzl pékség francia „Campaillette des Champs“ búzalisztet használ, és ezzel úttörő volt Ausztriában a francia baguette-minőség megközelítése terén: „Légies, a kéreg visszafogottan élesztős ízű, finoman sós, nagyon jó, nagyon klasszikus baguette“, „a kéreg enyhén sós“, „egy kicsit erősebben sült volna jó“, „szép aranybarna, de kevés aroma, nagyon osztrákos hatású“.
€ 2,40/265 g, Felzl-nél, négyszer Bécsben
www.felzl.at
7
Brandl, kőkemencés baguette 6,4
A linzi hagyományos pékség, amely legendás kézi zsemléiről, baguette-et is kínál. „Nagyszerű látvány, szenzációs kéreg, talán egy hajszállal túl nedves, tészta-textúra nagyon szabálytalan“, „nagyon ropogós, nagyon jó benyomást kelt, kissé nehezebb, nedvesebb tészta“, „jó fűszerezettség, sok nedvesség“, „1-a-látvány, szuper kéreg, talán kicsit túl nehéz“.
€ 3,25/300 g, Bäckerei Brandl-nél, 4020 Linz
www.baeckerei-brandl.at
Beaulieu, Baguette „originale“ 6,4
És még egy rúdkenyér, amelyet közvetlenül Franciaországból importálnak és itt sütnek meg, ebben a Ferstel-Passage-i francia bisztró abszolút hű marad magához. „Szép durva pórusú, nagyon tömör állagú tészta, de kevés különbség a kéreg és a bélzet között“, „jó íz, állaga inkább harapnivaló, színében homogén“, „klasszikus“, „jó minden napra, a kéreg lehetne karakteresebb“.
€ 2,70/280 g, Beaulieu-nél, 1010 Bécs,
www.beaulieu-wien.at
8
Kasses, kőkemencés baguette 6,2
A Waldvierteli slow-baker és kovász-úttörő baguette-formátumú csúcsterméke fantasztikus orsó-látvánnyal nyűgöz le. „Önfejű, nagyon sós, sok élesztős aroma, ízletes kéreg, csodálatos, ropogós csúcsok, intenzív saját íz“, „tökéletes kéreg, kissé túl sós, nagyon speciális aroma“, „ízletes kéreg, nagyon fehér bélzet, intenzív élesztős íz“, „finom pórusú, sós, kétszersült-asszociáció“.
€ 3,20/250 g, Bäckerei Kasses-nél, Hauptstraße 11, 3842 Thaya
www.kasses.at
9
Ströck Baguette 5,9
A lánc standard baguette-je, kevésbé francia minta, mint inkább osztrák vásárlói igények szerint kialakítva. „Élesztős, a tészta kissé ragacsos, ropogós kéreg – finom fehérkenyér“, „szendvics, jó mainstream“, „erős pékségi illat, a kéreg lehetne intenzívebb, kicsit ízetlen“, „tömör tészta, vékony, ropogós kéreg, jó szendvics“.
€ 1,88/350g, Ströck-nél
www.stroeck.at
10
Brandl, Baguette 5,6
A linzi hagyományos pékség klasszikus baguette-je, „nagyon vonzó kéreg, de a bélzet olyan fehér, puha és aromás, mint a vatta“, „a kéreg akciós, belül ízetlen“, „a kéregből él, a bélzet kifejezéstelen, nagyszerű látvány – ámító“, „kívül tökéletes, belül hungarocell“.
€ 3,25/300 g, Bäckerei Brandl-nél, 4020 Linz
www.baeckerei-brandl.at
11
Felber Baguette 5,4
A bécsi pékséglánc baguette-je tömegigényeknek megfelelő, jó átlag, „durva pórusú, élesztő-aromás, semleges, finoman sós kéreg“, „oké, átlagos“, „határozott karakter, kissé száraz“, „száraz“.
€ 2,30, Felber-nél
www.felber.at
12
Kasses, Baguette klasszikus 4,9
A Kasses pékség klasszikus baguette-je összeköti az osztrák fehérkenyér-elvárást a nemzetközi pék-know-how-val, „nagyon édes, briós-szerű, jól sült, nagyon osztrákos“, „nagy pórusú, élesztős, légies, a tökéletes zsemle“, „zsemle nagyban“, „élesztős, nagyon jó, inkább nem baguette“.
€ 3,20/300 g, Bäckerei Kasses-nél, Hauptstraße 11, 3842 Thaya,
www.kasses.at
13
La Mercerie, „Parisienne“ 4,7
A Servitenviertel-i kis manufaktúra klasszikus baguette-je nem teljesen éri el rusztikusabb testvérét, „semleges, fehér, finom pórusú, kereskedelmi árura emlékeztet“, „nagyon fehér, nagyon homogén, nagyon osztrákos, zsemlére emlékeztet“, „vajas pirítós, semleges alap“.
€ 1,90/269 g, La Mercerie-nél
Berggasse 25, 1090 Bécs
14
Die kleine Bäckerei 4,1
A következő francia a versenyben, Franck Langlais Bretagne-ból származik, és néhány éve működtet egy szó szerinti értelemben kis pékséget Brunn am Gebirge központjában. Baguette-je ironikus módon a vakteszten rajongói dicséretének nem teljesen felelt meg, „hétköznapi baguette, inkább bőr, mint kéreg, nagyon egységes, kis pórusméret“, „pehelykönnyű, feltűnően kifejezéstelen“, „könnyű, poros“, „nincs kéreg, unalmas“.
€ 1,60/245 g, Die kleine Bäckerei-nél, Leopold-Gattringer-Straße 66, 2345 Brunn am Gebirge
15
Szihn, francia Parisette 4
A Bécs déli részéből feltörekvő pékség nemcsak marketing szempontjából nagyon aktív, a termékfejlesztésben is dinamizmust mutat. A baguette-nek talán még egy kis dinamizmus jól jönne: „látványos kéreg, de belül lisztes, tésztás, nem vonzó“, „mint a papír, tésztás, ízetlen“, „unalmas ciabatta“, „szép látvány, unalmas bélzet“.
€ 2,70/350 g, Szihn-nél, nyolcszor Bécsben/környékén
www.sziehn.at
16
Kasses, Baguette Campagne 3,9
A három világos Kasses-baguette leginkább rusztikus darabja (van még egy sötét teljes kiőrlésű baguette is) nem tudott bizonyítani a vakteszten, „egységes, tésztás, semleges, kissé savanykás“, „parti-zsemle, nem ropogós“, „morzsolódó“, „nem kelt meg“.
€ 3,20/350 g, Bäckerei Kasses-nél, Hauptstraße 11, 3842 Thaya,
www.kasses.at
17
Kolm, kőkemencés baguette 3,4
A Kolm pékség kiflijei legendásak, 2011-ben ők nyerték a bécsi kézi zsemlék Slow-Food kóstolóját. De rendben, a baguette egy másik fejezet: „lisztes, savanyú, erős kovász-aroma“, „savanykás, nehéz, lisztes“, „nagyon tömör“, „normál kéreg, savanykás íz“.
€ 3,69, Bäckerei Kolm-nál, Hauptstraße 62, 2340 Mödling,
www.kolm-diebaeckerei.at
18
Gragger & Cie, Baguette 3
Hasonló eset – a Gragger & Cie kétségkívül az ország legjobb pékségei közé tartozik, de a baguette láthatóan ehhez értő szakembereket igényel. „Valahol a szendvics és az omlós tészta között, kissé ragacsos“, „pappos“, „sima kéreg, tésztás“, „úgy néz ki, mint egy szendvics, olyan illata van, mint egy szendvicsnek“.
€ 3,60/300 g, Gragger & Cie-nél, háromszor Bécsben,
www.gragger-cie.at
19
Anker, Kutscherbaguette világos 2,7
A bécsi nagyüzemi pékség baguette-je az osztrák tömegek elvárásait teljesíti, nem az ínyencekét, és ez így is van teljesen rendben: „kifogástalan szendvicskenyér kéreg nélkül és íz nélkül“, „albínókenyér“, „nagyon finom pórusú“.
€ 1,95/250 g Anker-nél
www.ankerbrot.at