Hans Mahr szövege
Ez úgymond egy berlini csúcstalálkozó volt. Heinz Reitbauer, a legmagasabban kitüntetett osztrák vendéglős és Sebastian Frank, a legmagasabban kitüntetett berlini séf hajnalig együtt ünnepeltek. Mégpedig hol? Természetesen a legmagasabban kitüntetett berlini bárban, a stájer Willi Schlögl Cordobarjában, ahol Berlin hírességei és az éjszakai élet szereplői megengednek maguknak egy pohár menekülőbort.
De haladjunk sorjában. A két szakács az osztrák nagykövetségen tartott bemutatón tíz év után először dolgozott újra együtt. Akkoriban Frank még sous-chef volt a Steirereckben, ma már ő maga is sztár. Kreuzbergi Horváth étterme nemrég kapta meg a második Michelin-csillagot, és ezzel a német főváros top éttermei közé tartozik. „Örülök neki, nagyszerű fejlődésen ment keresztül” – dicséri egykori főnöke, Reitbauer. Sebastian Frank pedig viszonozza a bókot: „Nincs nála jobb Ausztriában.”
Berlin nagyszerű táptalaj az osztrák kulinária és annak fővárosi képviselői számára. A „robbanást” az Exil étterem jelentette a 70-es években, amelyet az osztrák író és 68-as lázadó, Ossi Wiener nyitott meg Bécsből való menekülése után – ahonnan művészi kihágásai miatt akarták börtönbe zárni. Ott, Kreuzbergben mindenki megfordult: Beuys és Bowie, Lüpertz és Baselitz – sőt politikusok is, mint az akkori szövetségi kancellár, Kreisky, a művészek barátja, aki a Willy Brandtnál tett hivatalos látogatását zárta itt, a száműzetésben lévő barátjánál.
És pontosan ezt a történelemmel teli otthont választotta új tevékenysége helyszínéül Sebastian Frank, aki akkoriban töltötte be a harmincat. „Csodálatosnak találom, hogy újra egy olyan nagyszerű étterem nyílt, mint a Horváth” – mondja a jól ismert tévés szakács, Sarah Wiener, az Exil egykori vezetőjének lánya, aki maga is ott nőtt fel, és ott szerezte első konyhai tapasztalatait.
„Nem volt könnyű, néha a feleségem és én is elkeseredtünk, vajon sikerül-e az áttörés” – emlékszik vissza a kezdetekre Sebastian Frank. De pannon konyhájával „főzte be” a berlini társadalmat és a kritikusokat is. Előbb egy Michelin-csillag, tavaly óta kettő, és hirtelen „tous Berlin” (az egész berlini elit) látókörébe került. Aki asztalt szeretne kapni, annak jobb néhány héttel korábban foglalnia.
Sebastian Frank gyökerei Bécstől keletre nyúlnak vissza. „A konyhám osztrák-magyar – ott vagyok otthon!” – elvégre Bruck an der Leithában nőtt fel. Ezért találhatunk Frank étlapján szezontól függően gombagulyást és pontyot, paprikás süllőt és darált húsos combot. Természetesen és modern módon, könnyedén és nem konvencionálisan – napraforgómaggal, mustármaggal, feketegyökérrel.
A második „év felfedezettje” csak néhány percre található a régi Checkpoint Charlie-tól, amelyhez Berlinben annyi emlék fűződik. Németország egyik legjobb sommelier-je, a nyüzsgő Billy Wagner összeállt a svájci szakáccsal, Micha Schäferrel, együtt alapították a Nobelhart & Schmutzigot, és tették azt felkapott hellyé. Az ember a hosszú, ívelt pultnál ül, és azt szolgálják fel, amit ők kitaláltak számára: angolna/vörös káposzta, pisztráng/boróka, dámszarvas/cékla, összesen 10 fogás – Billy Wagner pedig mindenhez kézműves söröket vagy borfelfedezéseit ajánlja. Segítője a tehetséges fiatal sommelier, Johannes Schellhorn, mellesleg Sepp Schellhorn fia, aki a nyüzsgő NEOS-képviselő és a salzburgi M32 vezetője. Figyelem: étlap választáshoz nincs, csak az esetleges allergiákat veszik figyelembe.
Berlin manapság amúgy is az eredeti konyhai koncepciók melegágyának bizonyul. A „Fiatal Vadak” a német fővárosban a kísérleti konyha minden árnyalatát prezentálják, és ezt teljesen pozitív értelemben kell érteni. Az Einsunternullban a zöldségek dominálnak – a cikóriabimbótól a birsalmán át a fenyővel párolt hagymáig és a lestyános káposztatálig ível a választék, mindössze egyszer-egyszer bukkan fel hal vagy hús.
A Tulus Lotrekben hasonlóan „vad” a stílus, bár lényegesen kevésbé szokatlan; ott a halak és a tenger gyümölcsei állnak az előtérben – fésűkagyló & alga, homár & karalábé, tintahal & hegyes káposzta.
Más fiatal vendéglősök újra feltalálták a berlini fogadót. A Lode & Stijnben – igen, ott két holland főz – faasztaloknál ülve örömmel nyugtázhatjuk, hogy az ételek sallangmentesek. Marhatatár, karalábé, őz, körte sorbet, egészen egyszerű, de ízletes – és lényegesen olcsóbb, mint a „cicis” kollégáknál. Ebben az új fogadókonyhában ismét egy Reitbauer-tanítvány játszik szerepet: Manuel Schmuck Schönebergben nyitott egy elegáns, de egyszerű éttermet: a Martha’s-t. A goingi Stanglwirtnél, a Steirereckben, végül pedig a kétcsillagos berlini Reinstoff étteremben tanult, most pedig saját négy fal között kényezteti vendégeit egy nagyon önálló, új-német konyhával. Olyannyira jól, hogy a Forbes magazin egyedüliként Németországból felvette a „Top 30 under 30” listájára – elvégre Schmuck épp csak 28 lett. De térjünk vissza a berlini kulináris piacvezetőkhoz. Berlinben további hat kétcsillagos étterem van, és a szubjektív választás nehéz. Számomra az ezermester Tim Raue egyértelműen az 1. számú a fővárosban. A Kreuzberg és Mitte között elhelyezkedő, róla elnevezett étterme a legfinomabb ázsiai fúziós konyhát kínálja. Zárójelben: ha végre hosszabb felújítási munkálatok után újra kinyithatja a Soupe Populaire nevű shabby-chic fogadóját egy régi sörfőzdében, a német konyhában is ő fogja vinni a prímet. A königsbergi húsgombócai jobbak, mint „anyukámé”.
Aki klasszikusra vágyik, a top szállodákban megtalálja. Az Adlon Esszimmerjében Hendrik Otto ünnepli aroma-konyháját a szinte intim kandallós szobában, a legjobb halat pedig kétségkívül Christian Lohse készíti a Regentben (ahol valójában csak a különös „Fischer’s Fritz” név zavaró). És még valaki ott kavar a legfelső körökben purista és regionális gourmet-konyhájával: Marco Müller a Rutzban nemcsak kiválóan főz, de a borválasztéka is a berlini legjobbak közé tartozik – ráadásul olyan árakon, amiket meg is lehet engedni magunknak.
Természetesen mi lenne Berlin az ő sznob éttermei nélkül: a Grill Royal a Spree folyó partján, amelyet George Clooney-tól kezdve a hollywoodi sztárok sora imád. Vagy a Borchardt a Gendarmenmarkton, amely tényleg össze tud hozni egy tisztességes rántott húst (annak ellenére, hogy fritőzt használ), és ahol meg lehet csodálni az összes berlini hírességet a közös „búcsúital” mellett.
De ha már a búcsúitalnál tartunk, térjünk vissza az elejére. A bár, ahol a legjobban élhetjük át az éjszakai Berlint, szilárdan osztrák kézben van. Mégpedig Willi Schlögl kezében, egy stájeréban, akit Berlinbe sodort az élet, és aki mára a Cordobart nemcsak a száműzetésben élő osztrákok, hanem a berlini szcéna találkozóhelyévé is tette. „Berlin egyszerűen egy kiba...ott jó város, ott aztán pörög az élet” – áradozik a német metropoliszról. Akár 25 nyitott bor is van nála, az ételt pedig Mraz fia, Lukas szállítja, aki sem otthon, sem a Coburgban nem bírta ki, és most a Cordobarban „őrült dolgokat” alkot: ropogós sertésbőrt paprikával, kelbimbó-ceviche-t szaibling-kaviárral vagy az ő zseniális véres hurka pizzáját. Nemcsak Heinz Reitbauernek és Sebastian Franknak ízlett.
Egy kiterjedt északi-tengeri viszontlátogatás megmutatja: a Berlin vs. Hamburg közötti, évek óta tartó gourmet-csatában köztes időben a főváros jár előrébb. Egyetlen kivétellel: míg a fővárosnak még mindig nincs 3 csillagos étterme, Hamburg ünnepli top séfjét. Kevin Fehling a hamburgi HafenCityben lévő The Table éttermével már fél év után megkapta a Michelin-kalauz legmagasabb értékelését. Itt nincsenek asztalok, csak egy hosszú pult 20 vendég számára, amely előtt fogásról fogásra készítik az ételeket, és szervírozzák át a másik oldalra. Természetesen Fehling szigorúan nemzetközi irányultságú konyhája illik a Michelin elképzeléseihez arról, mit kell manapság egy gourmet-templomnak kínálnia, mégpedig mindent mindenhonnan: füstölt húst és osztrigát, hamachit és hegyes káposztát, kaviárt és tengeri sünöket, valamint a kacsamellet vörös káposztás makival. De azért a Michelin legalább átugrotta a maga francia árnyékát. Körös-körül nincs sok újdonság a kikötővárosban. A Vier Jahreszeiten szállodabeli Haerlin és Karlheinz Hauser Seven Seas étterme megőrizte csúcshelyezését.
Aki tudni akarja, hogyan szeretik a hamburgiak ötven éve felszolgálva kapni a halat, menjen a Fischereihafen-Restaurantba. A legélénkebb ázsiai konyhát a Henssler & Hensslernél találjuk – és ha már tévés szakácsoknál tartunk – Tim Mälzer a Bullerei mellett most egy nappali éttermet nyitott a kikötőben: a Die gute Botschaft reggelit és ebédet kínál minden vágynak megfelelően, a salátabártól a sült csirkéig. Na jó. Az utóbbi évek hamburgi újoncai közül kettő azért kicsit kiemelkedik. A Vlet (ófelnémetül „csatorna”) a Speicherstadtban modern, északnémet konyhát kínál angolnával és folyami rákkal, nyúlgerinccel és szarvaspofával. A Heldenplatz pedig nem a kétes hírű bécsi helyre akar emlékeztetni, hanem „minden emberre, aki a mindennapokban éli az életét – az egyedülálló anyától a baleseti sebészig, aki életeket ment”. Na igen, kicsit sok filozófia egy fogadóhoz képest. De az étel kiváló, és késő éjszakáig (két óráig!) szervíroznak – ami a konzervatív Hamburgban nem magától értetődő, de nagyon praktikus. Például, ha valaki végre jegyet szerzett a több mint tíz évnyi építkezés után végre elkészült Elbphilharmonie-ban.
A Berlin vs. Hamburg ínyencpárbaj futball-nyelven: Szélességben Berlin verhetetlen, a csúcson Hamburg üt nagyot. Röviden: 2:1 Berlin javára.
BERLIN
Horváth
www.restaurant-horvath.de
Tim Raue
www.tim-raue.com
Reinstoff
www.reinstoff.eu
Rutz
www.rutz-restaurant.de
Kreatív, modern
Nobelhart und Schmutzig
www.nobelhartundschmutzig.com
Einsunternull
www.einsunternull.com
Tulus Lotrek
www.tuluslotrek.de
Lode & Stijn
www.lode-stijn.de
Martha’s
www.marthas.berlin
Felkapott helyek
Borchardt
www.borchardt-restaurant.de
Grill Royal
www.grillroyal.com
Bár
Cordobar (Séf: Lukas Mraz)
www.cordobar.net
HAMBURG
Gourmet
The Table Kevin Fehling
www.the-table-hamburg.de
Haerlin
www.restaurant-haerlin.de
Seven Seas
www.karlheinzhauser.de
Kreatív, modern
Vlet
www.vlet.de
Die gute Botschaft (Tim Mälzer)
www.dgb.hamburg
Henssler & Henssler
www.hensslerhenssler.de
Heldenplatz
www.heldenplatz-restaurant.de