Valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy a világ egyik legismertebb sajtjának valaha is szüksége lesz a Slow Food védelmére. És mégis, nemrégiben létrehoztak egy Presidio-t a Camembert számára, amely mindössze három normandiai termelőt tüntet ki.
Még nem is olyan régen Patrick Mercier két különböző címkével ellátott fadobozba csomagolta a Camembert sajtját: az egyiket az exportra szánt, például Németországba és Ausztriába irányuló szállítmányokhoz, amelyen nagy betűkkel állt, hogy a sajt biótermék, a másikat pedig a hazai francia piacra, ahol a biót sokkal diszkrétebben kezelik. „Hosszú ideig a bió Franciaországban egyáltalán nem volt eladási érv, éppen ellenkezőleg“ – meséli Mercier. „Minden, ami bió volt, minőségileg alacsonyabb értékűnek számított.“ De ez éppen gyors változáson megy keresztül. Időközben ugyanis a bióhullám Franciaországon is végigsöpört, ugyan némi késéssel, de szédületes sebességgel. Így a sajtmester ma már hazájában is ugyanazzal a biót hangsúlyozó címkével árusíthatja Camembert sajtját, mint külföldön.
Monsieur Mercier sajtja két további címkét is viselhet, amelyek legalábbis a francia piacon eddig sokkal nagyobb vonzerővel bírtak, mint a biócímke. Mégpedig a „Camembert de Normandie AOP“-t (Appelation d’origine protégée, azaz oltalom alatt álló eredetmegjelölés), valamint a „fermier“ („a gazdaságból“) kiegészítéssel ellátottat. Utóbbi azt jelenti, hogy a sajtot a gazdaságban, Mercier saját tehéncsordájának tejéből állítják elő. Ezt rajta kívül csak két másik igazi Camembert, azaz eredetmegjelöléssel ellátott sajt készítője teheti meg: Janine Lelouvier és Nicolas Durand.
Mercier Le Champ Secret nevű sajtüzeme Normandia déli részén, az Orne megyében található. A táj elbűvölő és vidékies jellegű. A dús legelőkön a helyi, normandiai fajtájú barna-fekete-fehér foltos marhák legelésznek. Belőlük áll az a 100-as csorda is, amelynek tejét Mercier naponta 700 kézzel formázott Camembert sajttá dolgozza fel. „Teheneim az év kilenc hónapját a legelőn töltik“ – magyarázza a sajtmester a gazdaság körüli séta közben –, „télen pedig kizárólag szénát és gabonát kapnak, amit mi magunk termelünk.“
A sajt minősége szempontjából nagy előnyt jelent a gazdaságon belüli termelés, hangsúlyozza Mercier. „Mivel a tejet sehova sem kell szállítani, hűtés nélkül dolgozhatjuk fel, ami nagyobb számú mikroorganizmust és ezáltal gazdagabb ízvilágot biztosít“ – emeli ki.
Hogy ezen előny ellenére egész Normandiában már csak három olyan sajtüzem van, amely a gazdaságában készíti a Camembert sajtot, az a sajt hatalmas sikerének köszönhető, amely ma már világszerte nemcsak a francia sajtkultúra, hanem egész Franciaország szimbólumának számít. Ami viszont kapós tárggyá teszi az ipari nagytermelők számára.
Amikor 1995-ben átvette a gazdaságot a szüleitől, ő és felesége tudatosan provokálni akartak egy kicsit, emlékszik vissza Mercier. Ami azzal is összefüggött, hogy farmja mindössze tíz kilométerre fekszik a Lactalis cég gyárától, amely a világ legnagyobb Camembert-, és általában vett sajttermelője.
„Gyerekkorunk sajtját akartuk feléleszteni, egy olyan Camembert-t, ahogyan régen készítették, tehát még a vegyi növényvédő szerek és műtrágyák megjelenése, a műanyag fóliák és az elektromos hűtés előtti időkben“ – mondja a sajtmester. Hogy mennyire ritka és így védendő egy ilyen Camembert, azt immár a Slow Food Biológiai Sokféleségért Alapítvány is megerősítette, és néhány hete egy Presidio-t hívott életre, amelyet a múlt szeptemberi Cheese sajtkiállításon mutattak be Bra-ban.
Ezt eddig csak az említett három sajtmester Camembert-je viselheti, akik kizárólag saját csordáik nem pasztőrözött tejével dolgoznak. „Az elmúlt években a különböző sajtfajták precíz stratégiával egyre inkább egységesültek azáltal, hogy egyre gyakrabban nyúlnak válogatott és iparilag előállított fermentekhez, hogy a pasztőrözött, tehát halott tejet, amelyből készülnek, újra életre keltsék“ – mondja Piero Sardo, az alapítvány elnöke. „Világos, hogy ez kevesebb hibát és problémát okoz, és így megkönnyíti a sajtkészítők életét, de egyre hasonlóbb és jellegtelen sajtokat is eredményez.“
Annál sürgetőbb a probléma, mivel az ipari termelők néhány hónappal ezelőtt elérték, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölést, a „Camembert de Normandie“-t 2020-tól a pasztőrözött tejből készült sajtokon is fel lehessen tüntetni (a slow a 2018/4. számban számolt be róla). Ez egy olyan döntés, amelyet sok kézműves sajtkészítő hevesen kritizált.
Mindenek ellenére van remény. Méghozzá nem utolsósorban a Presidio-nak köszönhetően, ahogy Mercier sajtmester hangsúlyozza. „Még hosszú az út, de biztosak vagyunk benne, hogy ez a helyes. Azáltal, hogy egy helyi fajtával dolgozunk és nyers tejet használunk, kivesszük a részünket a táj, a környezet és a biológiai sokféleség megvédéséből.“ Ami azonban a legtöbb reményt adja neki, folytatja Mercier, az egyszerűen az ízminőség és a változatosság, amit nyerstej-sajtja képvisel. Mert aki egyszer megkóstolt igazi Camembert-t, hangsúlyozza a sajtmester, az aligha térne vissza máshoz.