A-La-Carte

Bisztró a tengernél (2021/4)

A Côte d’Azur kellemesen megfizethető. Sokáig a Nizza, Cannes és Saint-Tropez közötti partszakaszt a pénztárca igazi aknamezőjének tartották. Hans Mahr tudja, hol lehet kiválóan és ésszerű áron enni a Côte d’Azurön.


Hat különféle osztriga, öt különféle garnélarák, rákok, homár és mindenféle kagyló falapokra halmozva – így képzel el az ember egy dél-francia tengeri ételekre szakosodott vendéglőt. A nizzai Café de Turin pontosan megfelel ennek a klisének, a Garibaldi téren, nem messze a régi kikötőtől, a helyiek még többségben vannak, ezért az étel is megfizethető. Sok friss tengeri herkentyű, egy pohár Sancerre vagy egy helyi rozé, ennél szebben nem is kezdődhet egy nyaralás a Côte d’Azurön.

30 kilométerrel arrébb, Cannes egyik jellegtelen mellékutcájában, a híres Croisette és a Rue d’Antibes bevásárlóutca között fekszik a L’Affable, a francia újbisztrók ékes példája. Világos és sallangmentes, a legfinomabb libamájjal messze a környéken. A kiszolgálás barátságos és figyelmes, ami, őszintén szólva, ezen a vidéken nem magától értetődő, és az árak évről évre ugyanazok. Mindegy, hogy Hollywood éppen ünnepel-e a filmfesztivál alatt, vagy késő ősz van, amikor csak elvétve tévednek ide turisták.

Még 60 kilométer, és Saint-Tropez-ban vagyunk, ahol az állítólag szépek és állítólag gazdagok megtalálták kedvenc játszóterüket. De a ramatuelle-i Chez Camille-ban ebből semmit sem érezni. A kis strand melletti egykori deszkabódé ugyan stabil alumíniumvázra cserélődött, de a bouillabaisse a régi maradt – valószínűleg az egyik legjobb a tengerparton, Marseille-t is beleértve. A gyerekek látótávolságon belül pancsolhatnak a tengerben, anya és apa pedig a hallevesükre koncentrálhat aranydurbinccal, kakashallal, vörös sügérrel és tintahallal.

Mi a közös ebben a három étteremben? Ezek kiváló éttermek, amelyeket nem csak jacht- és villatulajdonosok és tőkeerős kíséretük engedhet meg magának. Olyan éttermek, amelyek a mi fajtánk számára is megfizethetőek: a tenger gyümölcsei tál a Café de Turin-ban fejenként 25 eurótól, a menü a L’Affable-ban jutányos 45 euróért, és ha megosztják a bouillabaisse-t, akkor a Camille-ban sem több 50 eurónál fejenként. Pontosan egy ilyen gasztronómiára akarunk ma itt és most koncentrálni – nem a jól ismert, többnyire méregdrága luxus csillagos konyhákra. A középpontban egy olyan kulinária áll, amely megfizethető, de mégis kiváló minőségű. És szerencsére bőven van miről beszámolni. Mert a bisztrománia, azaz a francia bisztrók új köntösben való feléledése, hozzájárult ehhez a trendhez, és végre elérte a Côte d’Azurt is.

És ez így van jól, mert az orosz és ázsiai vendégek járvány miatti elmaradása után a Földközi-tenger partján egykor gőgös vendéglősök is újra felfedezik a hozzám és hozzád hasonló „normális” embereket, akiknek a pénztárcája nem nagy ingatlanügyletekből vagy tőzsdei spekulációkból telt meg.

Hotspot Nizza. Aki a francia kikötővárosba érkezik, kulinárisan a bőség zavarával küzd. Az olyan étteremlegendák mellett, mint a fent leírt Café de Turin, az utóbbi években az újbisztrók valóságos kolóniája jött létre. Fiatal szakácsok, akik a nagy francia séfektől tanultak, sorra nyitják az új kis élvezetlelőhelyeket Nizzában. Az óvárosi L’Eau de Vie bisztrókonyhát kínál olasz és spanyol hatásokkal, a Chabrol-ban halat kínálnak cukkínivirággal vagy borjúdióval babbal 25 euróért, mellette pedig a Jan-nál egy fiatal dél-afrikai nyitott egy romantikus miniettermet, ahol hazája konyháját (pl. biltong, szárított hús) ötvözi a franciával. Vagy elfoglalhatjuk az egyiket a hat asztal közül a Pure & V-ben, ahová jó előre asztalt kell foglalni, hogy élvezhessük a fűrészes sügért paszternákcsipsszel és vérnaraccsal. Vagy vacsorázhatunk a La Merenda-ban, amely a patinás Negresco hotel egykori sztárséfjének étterme. Vagy kipróbálhatjuk a francia tapast a Le Lavomatique-ban – igen, jól sejtik, ott nemrég még egy mosoda működött.

Ehhez jönnek még a bisztróklasszikusok, a Le Bistrot D’Antoine-tól (feltétlenül kóstolják meg a káposztával töltött kacsát) a Le Comptoir Du Márciusé-n keresztül (lazac céklával) egészen a Peixes-ig (ott halat, halat és halat kapni). Őszintén szólva, itt Nizzában van a legjobb bisztrókultúra Párizson kívül.

Félúton Cannes felé, La Colle-sur-Loup-ban egy nagyság, Alain Llorca nyitotta meg azonos nevű ínyenc éttermét. A menü – libamáj cseresznye chutney-val, bárány kakukkfűvel és articsókával, a végén pedig egy mesés csokoládékrém vaníliával és kakaóval – ugyan már 90 euróba kerül, de ezért cserébe ingyen kapjuk a csodálatos kilátást a középkori Saint-Paul-de-Vence-re. „Sokat tanultam a járvány idején arról, hogyan legyek szervezettebb, és sok új kreáción is gondolkodtam. Időm volt rá bőven” – meséli az étkezés után. Megjegyzés: A gondolkodás kifizetődött, Llorcánál ma valószínűleg a legjobb francia csúcsgasztronómiát kaphatjuk ésszerű áron a Côte d’Azurön.

Hotspot Cannes. A fesztiválvárosban nyáron újra teljes gőzzel beindult a vendéglátóipar. Az óvároson át és a Croisette-en, a strand menti sétányon, minden eddiginél többen tolonganak a turisták – a korona után végre bepótolható a nyaralás öröme. A nizzai és cannes-i gasztronómia jó oldala, hogy a legjobb helyek ősszel és télen is nyitva tartanak. A modern L’Affable bisztrót már említettük, mások, mint a sétálóutcában található La Mome vagy a Bistrot Gourmand remek tatár bifsztekkel és pommes allumettes-szel (a vékony, gyufaszál-szerű krumplival), nem egészen érik el ezt a szintet, de megérnek egy látogatást, ha a L’Affable megint telt házas.

Az újbisztrók ellenpólusa a La Cave: egy fogadó, ahol régebben a levegő Gitanes-füsttel volt telítve, a padló pedig tele volt lyukakkal (ahol a cigarettákat elnyomták). A felújítás vizuálisan jót tett a La Cave-nak, de a konyha a konzervatív bisztróélvezők számára a régi maradt: szarvasgombás tészta, borjúmirigy vagy vese kucsmagombával, Chateaubriand ropogós sült krumplival, mindehhez pedig mesés borválaszték mérsékelt árakon, beleértve a bordeaux-i és burgundi borokat is.

Az Oasis és a Villa Archange sztárséfjeinek is engedniük kellett a megfizethető vendéglátás iránti trendnek. A Bistrot de L’Oasis-ban és a Bistrot des Anges-ban a séfek utasítása alapján főznek, méghozzá igazán kiválóan, 40 euró alatti menüárakon. Természetesen hiányzik a keményített terítő, az ezüst evőeszköz, a kesztyűs főpincér – de őszintén szólva, az ételről van szó, nem pedig az elavult rituálékról.

Aki közvetlenül a strandon akar enni, azt óva kell inteni a különböző strandkluboktól – többnyire drágák és kevés bennük a szellem. Aki bevállalná, annak a Croisette-en a L’Ondine-t ajánljuk. Az igazi strandi étkezéshez azonban érdemesebb a régi kikötőből kompra szállni, és 15 perc alatt áthajózni a Saint-Honorat szigetre. A csodás tengeri kilátással rendelkező La Tonnelle-ben nemcsak a „jachtosok” a vendégek, egy átlagos család számára is elérhető a látogatás: egy egész halat 70 euróért négy főre és egy üveg rozét a szomszéd szigetről megengedhetünk magunknak. Kérjük, előtte telefonáljanak, mert októberben bezárnak és csak húsvétkor nyitnak újra.

Hotspot Saint-Tropez. Még azok El Doradojában is, akiknek nem kell az árat figyelniük, sokat változott a helyzet. Egyre több olyan hely van, amely hagyja a jachtosokat jachtosoknak lenni, és az egyszerű látogatóra koncentrál. Az például a kikötő melletti Le Girelier-ben (a legendás Café Sénéquier mellett, piros fa székeivel, amelyekben egykor Brigitte Bardot is heverészett) ebédre 29, vacsorára 39 euróért kap egy háromfogásos menüt, amelyre nem lehet panasz. Aimé Stoesser séf következetes: „Helyünknek mindenkinek megfizethetőnek kell lennie!” De a szomszédos La Petite Plage-ban is kiválóan lehet étkezni civil árakon. Nem más áll a koncepció mögött, mint Eric Frechon, háromcsillagos párizsi séf: étterem és koktélbár egyben, mindez kilátással a jachtkikötőre a Földközi-tenger legdrágább csónakjaival.

A bisztrók ritkák Saint-Tropez-ban, a magas telekárak és a rövid turisztikai szezon miatt nem lehet megélni az intim helyekből. Két bennfentes tipp dacol a felvágós éttermekkel: a BanH-Hoï, egy kis vietnami étterem közvetlenül a városháza téren, ahol szélvédett helyen még késő ősszel is élvezhetjük a marhasalátát, nem-et és raviolit, sárga/zöld curry csirkét és tengeri sügért gyömbéres szószban, valamint a marokkói Salama, amely a híres Place de Lice téren nyílt, és első osztályú tajine-okkal és kuszkusszal várja a vendégeket.

Természetesen a különböző strandbárokban is lehet enni, de – ahogy Cannes-ban is – többnyire rendkívül drágán: nyersétel 100 euróért (a Club 55-ben) vagy egy üveg legolcsóbb rozé, amit a szupermarketben 4,90-ért kínálnak, kereken 50 euróért (Nikki Beach)! Ezt nem igazán kell bevállalni, még akkor sem, ha így lemaradunk az asztaloktól jobbra és balra zajló dekadens pezsgőzuhanyokról.

Két újabb létesítmény nemrégiben tisztességes ételeket is kínál, amelyek megérik az árukat. A Pampelonne-strandon található Bagatelle-t egy párizsi vendéglős vezeti, akinek kulináris törekvéseit mindenképpen érezni lehet, és a vadonatúj Gigi a Ramatuelle-i strandon – 2021 nyarán nyílt – messze a legjobb konyhával rendelkezik az összes strandklub közül: farkassügér- vagy marhacarpaccio, tonhal-tagliata vagy citromos csirke gnocchival, ezekre nem lehet panasz. Minőség a strandon – újdonság Saint-Tropez számára!

Azonban a legtöbb strandbár, csakúgy, mint a bisztrók és éttermek, télen bezár. A Grande Braderie, a közös kiárusítás minden üzletben (ki akar már jövőre az idei divattal járkálni), november elején vezeti be a holt szezont. Akkor Saint-Tropez újra azzá lesz, ami sok évvel ezelőtt volt, mielőtt a jetset felfedezte volna: egy álmos halászfalu, ahol este kilenc után lekapcsolják a villanyt…

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!