A keserű, a világ vélhetően legkevésbé kedvelt íze, egyre gyakrabban kap főszerepet a csúcsgasztronómiában is.
Szöveg: Nina Kaltenbrunner · Fotók: Stephanie Golser
Igencsak keserű dolog, hogy a keserű ízről nem azonnal valami kellemes élvezetre asszociálunk, mint az „édes”, „umami” vagy „zsíros” esetében, hanem elsőre automatikusan megszólalnak a belső vészharangok. Kivéve, ha éppen a bárban rendeltünk egy Gin Tonicot vagy más „bittert” ... Ez a velünk született vészjelző mechanizmus néha igencsak hasznos – a gömbhal beleinek, a keserűmandulának, a nadragulyának és a gyilkos galócának van valami közös vonása: mérgezőek és keserűek. Miért nyúlnánk hát önként keserű élelmiszerekhez? Az evés az adrenalinjunkie-k végső rúgása? Kulináris orosz rulett? Nemrégiben publikálták az Innsbrucki Egyetem tanulmányát, amely szerint összefüggés van a keserű ételeket kedvelők és a pszichopátiára, nárcizmusra, kíméletlen hatalomvágyra, valamint mások fájdalomokozásában lelt örömre való hajlam között.
Azonban a „keserű” szó hallatán akaratlanul is gyógyszerekre, gyógynövénylikőrökre, gyomorkeserűkre gondolunk, és valójában a gyógyító erő és a káros méreg közötti határvonal gyakran igen keskeny. Mint mindenhol, itt is érvényes: a dózis teszi a mérget. Gondoljunk csak a nálunk széles körben elterjedt keserű élvezeti cikkekre, mint a kávé, a sör vagy az étcsokoládé...
De mennyire praktikus ezzel szemben a természetes keserűség-elutasítás azoknak a növényeknek, amelyek ehető leveleiket és gyümölcseiket az úgynevezett „rágásvédelem” érdekében keserűanyagokkal látják el? Egy ravasz csel, amely talán távol tartja tőlük a hernyókat, nyulakat, őzeket és szarvasokat, de nem védte meg őket az élelmes botanikusoktól, akik évtizedes nemesítéssel, a keserűanyag-kivonással válaszoltak erre.
Kár viszont, hogy ezzel az „elkedvesítéssel” és a nálunk elterjedt zöldségek és fűszernövények az édes ízek iránti velünk született vonzódásunkhoz való igazításával megfosztottuk magunkat valami alapvetőtől: a keserűanyagoknak ugyanis nemcsak számos pozitív orvosi tulajdonságot tulajdonítanak, hanem étvágygerjesztőek is, könnyebben emészthetővé teszik a nehéz ételeket és serkentik az emésztést. A gyógyszerre asszociálás tehát nem teljesen alaptalan. Ázsiában, mind a TCM-ben (hagyományos kínai orvoslás), mind az ájurvédikus gyógyászatban a keserű zöldségek és élelmiszerek hagyományosan alapvető szerepet játszanak a napi étrendben. Déli szomszédainknál, Olaszországban is a radicchio, rukkola, puntarelle, kardongomba, eszpresszó, Campari és társaik a kulináris identitás integráns részei. Keserédes Dolce vita. Ami mellesleg még ízlik is. A jó hír: a „keserűt” meg lehet tanulni!
Minden kezdet keserű. Ki gondol manapság egy közönséges kígyóuborkánál keserű ízjegyekre? Senki. Hiszen az évek során a görbe forma, a durva magok és az egyenetlen felület mellett minden keserűanyagát kivonták belőle, „genetikailag keserűmentes” – ezt írják a fajtajegyzékbe. Szerencsére a régi fajták és ritkaságok újrafelfedezése ismét felszínre hozza ezeket az elfeledett tulajdonságokat. Szerencsére kinek? Alain Weissgerber, a Taubenkobel étterem séfje vegyes érzésekkel emlékszik vissza első tapasztalataira a Frauenkirchenből származó Erich Stekovics ritkaság-úttörő keserű uborkáival: „Tíz tányérból nyolcat visszaküldtek” – számol be. Ami persze nem akadályozza meg a csúcsszakácsot abban, hogy továbbra is dolgozzon keserű összetevőkkel – mértékkel: „A vendégek egyszerűen nincsenek hozzászokva.” Padlizsán? Nem is keserű! Némelyik bizony az, ha az ember úgy szerzi be őket, mint Weissgerber például Eveline Bach bécs-donaustadti különlegességi kertészetéből: „Egyes fajták rendkívül keserűek voltak, csak mag nélkül lehetett őket felhasználni.” Zsírral, sóval vagy akár édességgel kombinálva azonban a keserű nemcsak tompul, hanem a harmonikusan kiegyensúlyozott tányérok fontos főszereplőjévé válik. Tehát megéri „keserűre” tanulni. Mert ha a korlátot legyőzzük, nemcsak az
élelmiszerek és élvezeti cikkek spektruma bővül jelentősen, hanem nem is tudunk többé lemondani róla. Aki egyszer megkóstolta a vadbrokkolit vagy a vad zöld spárgát, a jövőben vélhetően nagy ívben elkerüli azok udvarias, kereskedelmi forgalomban kapható rokonait.
A keserűrajongóknak egyébként is érdemes vadgyümölcsökhöz és vadon termő fűszernövényekhez tartaniuk magukat. A Taubenkobelben előszeretettel dolgoznak a kökény, homoktövis, berkenye, csipkebogyó vagy zöld dió természetes keserűanyagaival. „Számomra az ősz és a tél éppen a megfelelő időszak a keserűre” – mondja Alain Weissgerber. „Ráadásul ilyenkor vannak a legszebb téli saláták vagy a csodálatos vörös cikória – egészséges, természeténél fogva keserű zöldségek” – teszi hozzá a csúcsszakács –, „amelyeket parázson vagy nyílt tűzön további (keserű) pörkölt ízjegyekkel lehet gazdagítani.” De vigyázat: a „zöldségszén” már túl sok a jóból.
A szezonalitást illetően Weissgerber igazat ad a legendás olasz szakácskönyvszerzőnek, Marcella Hazannak, aki megállapította, hogy a Radicchio di Treviso nyáron és ősszel sokkal keserűbb, és csak télen, az első fagy után válik igazán jóvá.
Ezt Michael Bauer, Kelet-Ausztria csúcsgasztronómiájának egyik legfontosabb zöldségbeszállítója csak részben tudja alátámasztani. A keserűsalátáinak nincs szüksége fagyra ahhoz, hogy kellemesen keserédesek legyenek, de nála is csak ősszel és kora télen szüretelik őket. Ekkor egyik hűséges vendége és lelkes felvásárlója, Mario Bernatovic a Kussmaul étteremből, csúcsformába lendül: Keserű-ételében a Bauer-féle gyermekláncfű-cikória különlegesség gyengéden fanyar sárga csúcsai mellett radicchiót és chayotét is használ, egy enyhén keserű egzotikus tökféle gyümölcsöt, amelyet vermutban pácol. Bauer szakértelmében bízhat, a fajtaritkaságok úttörője a diplomamunkáját cikóriából írta. Bár csak azért, mert érdekelte a bonyolult termesztés – ízleni egyáltalán nem ízlett neki, „sokkal túl keserű”, emlékszik vissza. A gasztronómia oldaláról 1984-ben semmilyen ismeret vagy érdeklődés nem mutatkozott a cikóriagyökér halvány rügyei iránt. Viszonylag hamar kiderült azonban, hogy az ő cikóriája összehasonlíthatatlanul enyhébb, mint a kereskedelemben kapható, amit Bauer az áruja frissességének tulajdonít: „A keserűsaláták nagyon sokáig elállnak, de az idő múlásával egyre kellemetlenebbül keserűek lesznek.” Közben a zöldségszakértő maga is teljesen rabja lett keserű levelei ízének, a szüret idején naponta akár fél kiló nyers cikóriát vagy radicchiót is megeszik, és már alig várja a következő szüretet. „Úgy látszik, hozzászoktam” – neveti el magát.
Bauer nem beszélne aktuális „keserű-trendről” – sok minden, amit próbából termeszt, a vendégek számára továbbra is sokkal túl keserű –, visszatekintve azonban határozottan észreveszi a keserűbb zöldségek felé mutató tendenciát. Kardongombát például már 25 éve kínált a Steirerecknek, nagy visszhang nélkül, ma a kereslet nagyon nagy. Keserű és jó. A „keserű” érzékelése egyébként nagyon komplex és egyéni dolog, amelyet legalább 25 különböző ízreceptor irányít, és megosztja a véleményeket. A Max Stiegl által már az elején feltett kérdésnek, hogy „Mi is az a keserű?”, ezért mindenképpen van létjogosultsága. Ráadásul a kutatások megállapították, hogy genetikailag kódolt, hogyan érzékeljük a „keserűt”, a DNS-programozástól függően a keserűanyagok tehát különböző reakciókat váltanak ki. Vannak úgynevezett keserű-ízlelők és nem-keserű-ízlelők.
Nem mindig olyan egyértelmű azonban a válasz a „keserű vagy nem?” kérdésre, mint a kinin esetében, amely a keserűségi skálán közvetlenül a rendkívül mérgező sztrichnin alkaloid előtt áll. Stiegl szívesen használja a kininfa kérgéből nyert port a konyhájában a Gut Purbachban. Régebben tiszta kininnel folytatott kísérletekben, ma a Tonic Water összetevőjeként – amely egyébként éppen mint felkapott trendital nemcsak a legmenőbb bárokban ünnepli nagy visszatérését.
„A konyhában a keserű nagyon fontos, és egyre gyakrabban fordul elő” – magyarázza Max Stiegl, „bár nagy különbség van keserű és keserű között. A „keserű követel és serkent”, mondja a szakács, „helyesen alkalmazva viszont igazán szuper.” Véleménye szerint a keserű aromák harapnivalót igényelnek, mint például a kinin-lencsék esetében, a sertésorr signature-dish-éhez, vagy a földimogyoró a grapefruit, pomelo vagy más citrusfélék salátáihoz, idézi az ázsiai konyhát. Az igazán keserű keserűuborka (Momordica charantia) a Gut Purbachban főleg nyáron kerül gyakran felhasználásra salátaként, különböző enyhébb uborkafajtákkal és egy tonicból, cukorból és gyömbérszirupból készült öntettel. Hamarosan keserű száraz fűszerek is lesznek, Stiegl meggyőződése szerint, a friss keserűfűszerek, mint a fekete üröm, macskagyökér vagy fehér üröm, már rég nem csak a gyomorkeserűkben, mint emésztést segítő italban használatosak. „A keserű az új csípős”, posztulálja Max Stiegl, aki bár sokat nem ad a trendekre, a keserű aromák fokozott megjelenésében, illetve nagyobb elfogadottságában a gasztronómiában is pozitív tendenciát lát az édes fősodortól való elmozdulás felé. „Honnan származik tulajdonképpen a megkeseredett kifejezés?”, kérdezi befejezésül.
Érdekes kérdés. A kanadai szakácskönyvszerző, Jennifer McLagan számára, aki új, „Bitter” című könyvével az USA-ban és Kanadában éppen szabályos hype-ot indított el a nem kedvelt ízvilág körül, mindenképpen biztos: főzni keserűanyagok nélkül olyan, mint só nélkül főzni. Igaza van. A tengeri sün egy olyan termék, amely egyszerre keserű és sós – ezek a tulajdonságok teszik a tüskés állatot Konstantin Filippou számára különösen értékessé. Az ikrája a csúcsszakács konyhájában két funkciót tölt be: egyszerre hozzávaló és fűszer, csodálatosan jódozott, keserű és friss. Riasztás minden ízlelőbimbónak – Sweet bitter Symphony.
Miért ízlik ez olyan keserűnek?
Ezért a keserűanyagok a felelősek, kémiai vegyületek, amelyek nem alkotnak kémiailag egységes csoportot. Természetes keserűanyagok számos növényben előfordulnak. A legtöbb (ehető) keserűanyag másodlagos növényi anyag, amelyek a növény számára önmagában nem életfontosságúak. Úgy tartják, hogy a növényi másodlagos anyagok a növények és környezetük – különösen a ragadozók – közötti intenzív kölcsönhatás eredményeként fejlődtek ki. Az ember számára azonban nagy jelentőséggel bírnak. A leggyakoribb keserűanyagok a polifenolok, amelyek a növényekben bioaktív anyagokként, mint például festékanyagok, ízanyagok és tanninok fordulnak elő. Számos polifenol többek között gyulladáscsökkentő és rákmegelőző hatású. Növelik a gyomor- és epeváladék-elválasztást, étvágygerjesztőek és emésztést segítőek. Magas polifenoltartalmúak: a gránátalma, amelynek leve flavonoidokat és tanninokat tartalmaz erős antioxidáns hatással. Grapefruit: Keserűségéért a naringin a felelős, egy antioxidáns hatású keserűanyag, amely lebontja a koleszterint. Radicchio, tartalmazza a laktukopikrin keserűanyagot, amely minden salátafélében, endíviában és cikóriában megtalálható, és nyersen hat a legjobban. Campari, tartalmaz többek között kinint, keserű gyógynövényeket, fűszereket, rebarbarát, gránátalmát és ginzenget.
Hogyan ízleljük a keserűt?
Teljesen egyénileg!
A keserűt a nyelv hátsó részén érzékeljük. Az ízlelési ingerek érzékelésének érzékenysége azonban genetikailag meghatározott – az emberek különböznek a nyelvükön lévő ízlelősejtek számában. Megkülönböztetünk „szuperízlelőket” kb. 425, „normál-ízlelőket” kb. 180 és „nem-ízlelőket” mindössze kb. 100 ízlelőbimbóval cm²-enként. A szuperízlelők intenzívebben érzékelik az ízlelési ingereket, különösen a keserűanyagokat. Nemrég megfejtették a keserű ízért felelős 25 gént. Ha egy gén nem aktív, nem alakít ki receptorokat bizonyos keserűanyagok számára. Egyébként: A szuperízlelők aránya a nők körében magasabb, mint a férfiaknál; Ázsiában és Afrikában magasabb, mint Európában és az USA-ban. A keserűuborka nagyon keserű, és talán ezért terjedt el jobban Ázsia és Afrika konyháiban, mint Európában. Nálunk olyan fűszernövények, mint a babérlevél, rozmaring és társai gondoskodnak az ételek szükséges keserű jegyéről.
Konstantin Filippou Étterem
Dominikanerbastei 17, 1010 Bécs
Tel.: +43/(0)1/512 22 29
www.konstantinfilippou.com
Kussmaul
Spittelberggasse 12, 1070 Bécs
Tel.: +43/(0)1/587 76-285
www.kussmaul.at
Taubenkobel
Hauptstraße 31–33, 7081 Schützen
Tel.: +43/(0)2684/22 97
www.taubenkobel.com
Gut Purbach
Hauptgasse 64, 7083 Purbach am Neusiedler See
Tel.: +43/(0)2683/560 86
www.gutpurbach.at
Mario Bernatovic, Kussmaul Étterem
Keserűsaláták vermuttal és chayotéval
Hozzávalók 4 adaghoz
A pácléhez:
50 ml vermut blanc (La Quintinye)
50 ml házias ecet (Gegenbauer)
50 g cukor
3 szegfűszeg
2 kardamommag
1/2 vaníliarúd, kikaparva
5-5 szem koriandermag és mustármag
Minden hozzávalót jól keverjünk össze.
A chayotéhoz:
1/2 chayote
A chayote 3/4-ét vágjuk 12 vékony szeletre. A maradék darabot reszeljük le daikon-reszelőn. Áztassuk a pác egy részébe (páclé) és vákumozzuk.
A radicchio-péphez:
1 radicchio
1 narancs héja és leve
1 citrom
30 g cukor
1 ek vaj
40 g extra szűz olívaolaj, Fudas
8 bébi Trevisano-levél
Olvasszuk fel a vajat egy serpenyőben. A cukorral karamellizáljuk. Vágjuk hatodokra a radicchiót és adjuk hozzá. Pároljuk még egy kicsit. Locsoljuk meg a narancs- és citromlével, adjuk hozzá a héját, forraljuk fel és redukáljuk, amíg a szósz krémes nem lesz. Passzírozzuk át egy finom szitán, fogjuk fel a szószt. A radicchiót vágjuk finomra, cutterben pürésítsük és az olívaolajjal emulgeáljuk, amíg sűrű pép nem keletkezik.
Az uborkához:
3 bébiuborka, meghámozva és
12 darabra vágva
A gazpacho-vízhez:
2 paradicsom
1 kígyóuborka
1 zöldpaprika
1 gerezd fokhagyma
40 ml sherry
só, bors
2 bazsalikomszár
30 ml sherry-ecet
Minden hozzávalót turmixoljunk össze. Egy éjszakán át csepegtessük át konyharuhán. Sóval és borssal ízesítsük jól.
Az uborkadarabokat sózzuk, nyomkodjuk ki jól és a gazpacho-víz egy részével vákumozzuk.
A zseléhez:
50 ml páclé
50 ml gazpacho-víz
1 és 1/2 lapzselatin
Oldjuk fel a zselatint a folyadékban, hagyjuk kihűlni, a zselét vágjuk apróra.
Tálaláshoz:
1 csicsóka-virág
Keserűsaláta-csúcsok
Chayote-chips, sütve
sárga gyermekláncfű-csúcsok (cikória)

Max Stiegl, Gut Purbach
Sertésorr. Kinin-lencse
Hozzávalók 4 adaghoz
4 sertésorr
1 l vörösbor
1 l víz
2 sárgarépa
1/2 zeller
3 zúzott borókabogyó
3 babérlevél
1 vékony szelet gyömbér
1 tk só
1 ek méz
Fűszernövények (citromkakukkfű, turbolya vagy zsálya) a dekorációhoz
A sertésorrhoz:
Forraljuk fel a vörösbort, vizet, sót, mézet és sáfrányt. Adjuk hozzá az orrot, a zöldséget és a többi fűszert. Forraljuk fel, majd alacsony hőmérsékleten (kb. 80°C) a sütőben 24 órán át hagyjuk párolódni. A levet szűrjük le és forraljuk felére.
Tegyük vissza az orrot a lébe és hagyjuk redukálódni. Tálalás előtt közvetlenül adjunk hozzá 1 ek vajat és egy löttyintésnyi Pernod-t.
A lencséhez:
50 g Beluga lencse
2 Fentimans Tonic Water 0,25 l-es
Forraljunk fel 1 Tonic Water-t, adjuk hozzá a lencsét, tegyük félre; kb. 30 percig hagyjuk ázni. Szűrjük le és jól öblítsük le. A lencsének keménynek kell maradnia.
Forraljunk fel 1 Tonic Water-t, redukáljuk egy kicsit, vajdarabkákkal emulgeáljuk, adjuk hozzá a lencsét és a blansírozott zöldséggömböket (sárgarépa, sárga répa).
Helyezzük rá az orrot, locsoljuk meg 2 ek lével és díszítsük fűszernövényekkel.

Konstantin Filippou, Restaurant Konstantin Filippou
Puntarelle. Langusztin. Bio tojás. Tengeri sün
Hozzávalók 3 adaghoz
3 tojás
3 langusztin
1 fej Puntarelle
3 tengeri sün ikrája
250 g csirkebőr
A tojáshoz:
A tojásokat főzzük lágyra és távolítsuk el a fehérjét. A sárgáját tegyük egy mély tálkába.
A langusztinhoz:
A langusztint 60°C-os olívaolajban 5-6 percig főzzük. Vegyük ki az olívaolajból és fűszerezzük egy kis tengeri sóval.
A Puntarelléhez:
A Puntarellét forró serpenyőben olívaolajjal pirítsuk meg nagyon rövid ideig, és fűszerezzük sóval, borssal.
A ropogós csirkebőrhöz:
A csirkebőrt tisztítsuk meg és távolítsuk el az összes tollat. 180°C-on süssük ropogósra sütőpapíron.
Vegyük ki, itassuk le alaposan és késsel apró darabokra vágjuk.
A rákleveshez:
3 ek extra szűz olívaolaj
500 g rákpáncél
1/8 l sherry
1/8 l Noilly Prat
100 g póréhagyma
50 g zellerszár
150 g sárgarépa
150 g sárga répa
3 salotta
2 gerezd fokhagyma
3 nagy paradicsom
2 babérlevél
1 szegfűszeg
3 zúzott borókabogyó
4 ek olívaolaj
50 g paradicsompüré
50 g vaj
só és fehér bors
A rákleveshez:
Minden rákpáncélt tisztítsunk meg gondosan, majd aprítsuk fel és forró olívaolajban egy nagy serpenyőben pirítsuk barnára. Ezután locsoljuk meg a sherryvel és Noilly Prat-tal, majd tegyük félre a serpenyőt. A zöldséget tisztítsuk meg és vágjuk apróra. A paradicsomot vágjuk negyedekre. Mindent egy nagy edényben olívaolajban a fűszerekkel 5 percig pároljunk. Adjuk hozzá a páncélokat és töltsük fel kb. 2 liter hideg vízzel, amíg mindent el nem lep.
45 percig gyöngyöztessük, közben a kicsapódott fehérjét gondosan szedjük le. A folyadékot öntsük át egy nagy szitán egy második edénybe, a szilárd alkotórészeket tegyük félre. A folyadékot fokozatosan szűrjük át kétszer hajtott passzírozókendőn. A szilárd hozzávalókat is tegyük passzírozókendőre, a kendő végeit fogjuk össze és csavarjuk össze, hogy a fontos anyagok belekerüljenek a lébe.
A kinyert folyadékot redukáljuk a felére és vajjal emulgeáljuk.
Tálalás:
A lágy tojást tegyük egy tálba, helyezzük rá a tengeri sün ikráját és öntsük alá a ráklevest. A langusztint helyezzük mellé és vegyük körül a Puntarellével. Végezetül szórjuk meg a csirkebőr-darabkákkal.

Alain Weißgerber, Taubenkobel Étterem
Padlizsán. Ősmadár-tojás. Isztriai szarvasgomba
Hozzávalók 4 fõre
A posírozott fürjtojáshoz:
4 db kisméretű bio tojás
vízfürdő, amely állandó 62,5 °C-os hőmérsékleten tart
só
jeges víz
Helyezze a bio tojást kb. 40 percre a vízfürdőbe, majd hűtse le jeges vízben.
A padlizsánpüréhez:
2 db padlizsán
3 ek olívaolaj
Maldon-só
A padlizsánt vágja félbe, késsel vagdalja be, sózza meg, és 2 óra elteltével óvatosan nyomkodja ki.
Ízesítse Maldon-sóval és olívaolajjal, majd 160 °C-on süsse 1 ½ órán át fatüzelésű kemencében.
Hagyja a padlizsánt rövid ideig hűlni, távolítsa el a héját, turmixolja össze barna vajjal, és passzírozza át egy finom szitán. Ezután töltse isi-szifonba.
A padlizsánkaviárhoz:
2 db padlizsán
3 ek olívaolaj
Maldon-só
A padlizsánt vágja félbe, késsel vagdalja be, sózza meg, és 2 óra elteltével óvatosan nyomkodja ki.
Ízesítse Maldon-sóval és olívaolajjal, majd 160 °C-on süsse 1½ órán át sütőben.
Hagyja a padlizsánt rövid ideig hűlni, távolítsa el a héját, és késsel vágja durvára. Szükség esetén ízesítse utána olívaolajjal és sóval.
A szarvasgomba-mártáshoz:
½ l csirkealaplé
¹⁄16 l Madeira
¹⁄16 l Sherry
¼ l szarvasgombalé (Trüffeljus)
só
bors
vaj
1 db salottahagyma
A salottahagymát és a durvára tört borsot futtassa meg vajban, majd öntse fel Sherryvel és Madeirával. Hagyja redukálódni, öntse hozzá a csirkealaplevet, és forralja a felére.
Adja hozzá a szarvasgombalét, főzze 5 percig, majd dúsítsa vajjal. Tálalás előtt közvetlenül habosítsa fel.
A tűzön sült bébipadlizsánhoz:
6 db bébipadlizsán, Graffity fajta
1 db salottahagyma
2 gerezd fokhagyma
rozmaring
babérlevél
A padlizsánt vágja félbe, késsel vagdalja be, sózza meg, és 1 óra elteltével óvatosan nyomkodja ki.
Adja hozzá a többi hozzávalót, és öntse fel olajjal.
Fedő alatt, kb. 160 °C-on tegye 45 percre fatüzelésű kemencébe.
Tálalás előtt vegye ki a padlizsánt az olajból, és nyílt tűzön grillezze meg röviden.
Helyezze a posírozott tojást a kaviárra, és fedje be a pürével. Helyezze rá a padlizsánt egészben, és reszeljen rá szarvasgombát.
Díszítse padlizsáncsipsszel.
Öntse körbe barna vajjal.
