A legjobb hangulat csak állva érhető el. Alig nagyobb egy virslis bódénál az a fehér csempézett helyiség Melbourne központjának egyik jelentéktelen kisutcájában. A mennyezeten egy Sunshine neonfelirat világít. Hogy itt süt a nap, az nem utolsósorban a rendkívül jókedvű személyzetnek köszönhető. Egész öt barista sorakozik a hosszú márványpult mögött, ami totális túlzsúfoltság, de cserébe marad elég idő szakmázni a vendégekkel a legjobb kávészemekről és villásreggeliző helyekről. A kínálat viszont nélkülözi a hosszas magyarázatokat: Black, White, Filter. A Patricia Coffee Brewers, amelyet az alapítók, Bowen Holden és Pip Heath nagymamáiról neveztek el, sok tekintetben jelképe annak, ami Ausztrália kávészínterét olyan izgalmassá teszi. Gondosan válogatott kávészemek, gyakran saját pörkölésből, nagy odafigyeléssel elkészítve. Ahelyett, hogy a latte art művészetével bajlódnának, arra koncentrálnak, ami igazán számít. A kávé espresso, filter vagy az Ausztriáig eljutott különlegesség formájában kapható. Az 1980-as években feltalált Flat White egy dupla espressót jelent meleg tejjel és kevés tejhabbal. A Patricia-ban ez átszámítva 3,50 euróba kerül. Időkorlát nélkül lehet ülni, illetve állva maradni.
Amikor Ausztráliára gondolnak, sokan először a mérgező állatokra gondolnak (Fun Fact: többen halnak meg ágyból kiesés következtében), másodszor pedig koalákra vagy kengurukra. A kulináris élvezetek, ha egyáltalán szóba kerülnek, csak jóval később jönnek. Pedig különösen az ausztrál reggelizőkultúra szerzett világhírnevet. Hogy ma Londontól Linz-ig avokádós pirítós, granola és Eggs Benedict kapható, azt annak a kontinensnek köszönhetjük, amelynek területe mintegy kilencvenszer nagyobb Ausztriáénál. A „brekkie”-hez természetesen hozzátartozik a kávé. Ez Melbourne-ben különleges hagyományra tekint vissza. Az 1830-as években az absztinensek ki akarták csábítani a lakosságot a kocsmákból. Az alkohol alternatívájaként a kávéra esett a választás, amelyet úgynevezett kávépalotákban szolgáltak fel. A 20. század közepén görög és olasz bevándorlók hozták magukkal espressófőzőiket és a kávé iránti szeretetüket az új hazájukba. Az ebben az összefüggésben megnyitott kávézók gyorsan a művészek és bohémek kedvenc helyeivé váltak. Az 1980-as évek óta a város végleg kávé-mekkává vált.
Ráadásul Ausztráliában másutt is, az itthoniaktól eltérően, gyakorlatilag lehetetlen rossz kávét kapni. Minden Outback-beli pihenőhely frissen őrli a kávészemeket, minden strandbüfében ott áll egy La Marzocco, a karos gépek Rolls-Royce-a. Az őrlőknél gyakran a német Mahlkönig cégre esik a választás. Bár a csúcskategóriás eszközök önmagukban természetesen nem garantálják a kiváló végterméket. Aki Ausztráliában egy prémium gép mögött áll, az kezelni is tudja azt. A barista nem részmunkaidős átmeneti állás a tanulmányok finanszírozására, hanem hivatás, amelynek művelői a szakértelmet úgymond az anyatejjel szívták magukba, vagy legkésőbb a Melbourne-i Barista Akadémián tanulták meg. Ausztrália titkos fővárosai, Sydney és Melbourne – a tényleges, Canberra, semmilyen említésre méltó szerepet nem játszik – keserű versenyben állnak egymással, legyen szó strandokról, időjárásról, kulturális vagy gasztronómiai kínálatról. Általánosan elfogadott, hogy az előbbi európai érintésével kifinomultabb-elegánsabb, Melbourne viszont inkább edgy. Még ha a Sydney-rajongók az ellenkezőjét állítanák is, a kávé tekintetében a szív a dél felé húz. Sehol máshol a világon nincs annyi kávézó egy főre vetítve, mint Melbourne-ben: több mint 2000. Ha a hipszter fogalma nem létezne, Fitzroy negyedben kellett volna feltalálni. Itt, egy szürke téglaépületben található az Industry Beans négy telephelyének egyike, egy pörkölőüzem csatlakozó kóstoló laborral és fényárban úszó kávézóval. A kecskesajtos-fügés omlett inkább csalódás, szemben a kávéválasztékkal. House-blend espresso, kenyai single origin, filterkávé Etiópiából (virágos, krémes, édes) vagy Kolumbiából (kiegyensúlyozottan roppanós). Még egy ambiciózus koffeinmentes változat is elérhető. Hogy még egy hétköznapi cappuccino rendelésénél is rákérdeznek a kívánt pörkölési fokra, az magától értetődő, ami Ausztriában ritkán fordul elő (dicséretes kivétel Bécsben például a People on Caffeine). Bár itt még abszurd igények is felmerülhetnek, mint a tápiókagyöngyökkel és sűrített tejjel vegyített Bubble Coffee. Az ausztrál kávékultúrában az a kellemes, hogy teljes mértékben hiányzik belőle a sznobizmus. Lehet, hogy jobban tudják, de nem mutatják ki. (Kivételek erősítik a szabályt: az Aunty Peg’s-nél tejtilalom van érvényben). Még valamiben megelőznek minket az ausztrálok: mindenhol lehetséges a kártyás fizetés, néhány kávézó még készpénzt sem fogad el.
Az Industry Beans-től csak néhány száz méterre egy sor ember mutatja az utat a következő állomáshoz. Az egykori Forma-1-es mérnök által alapított Lune Croissants a süteményeiről híres. Aki fontosnak tartja a személyiségi jogait, jobban teszi, ha továbbáll, a várakozási folyamatot ugyanis intenzíven dokumentálják a közösségi média követői számára. Aligha jön valaki ide csak a kávé miatt, pedig az meglepően jó egy olyan helyhez képest, ahol az édességen van a hangsúly (a híres mandulás croissant-t máshol jobban ettük, a tiramisus zsemle viszont megérte). Választható a Candyman és a Golden Ticket fajta, ezenkívül egy változó Guest Single Origin, tehát a baráti vagy nagyra becsült pörkölőüzemek jó cucca, ez is egy olyan trend, amely nálunk lassan gyökeret ver. Ezúttal a választás a zabtejes cappuccinóra esik (az olasz törvény, amely szerint ez a délelőtt kiváltsága, itt nem érvényes). Zabtejet kínálni Ausztráliában abszolút standard. Sokan visszanyúlnak az Ausztriában is nagyon népszerű svéd Oatly céghez, néhányan a brit Minor Figures-hez, amelynek enyhén savanykás jegye biztosan nem mindenkinek való. A zabtejet fogyasztók egyébként szinte soha nem fizetnek felárat.
Még egy belefér – a koffeinfogyasztás ezen az utazáson várhatóan gyorsan aggasztó méreteket ölt –, mégpedig a néhány háztömbnyire lévő Proud Mary-nél. Melbourne-i kávézókhoz hasonlóan itt is már reggel hétkor indul az üzlet. Cserébe egész nap van reggeli. A Nolan és Shari Hirte házaspár által 2009-ben alapított kávézó New Wave dizájnja ízlés dolga. A helyi hírekbe tavaly azzal került be, hogy itt lehetett megvásárolni a világ legdrágább csésze kávéját átszámítva 130 euróért. Ezzel szemben a mintegy három euróba kerülő Cold Brew természetesen jutányos árú, főleg, hogy Starbucks-szerű méretű csészében érkezik. A feltételezéssel ellentétben nem egyszerűen hideg kávéról van szó, hanem durvára őrölt kávészemekről, amelyek tizenkét-huszonnégy órán át áznak hideg vízben. Az eredmény egy harmonikusan enyhe ébresztő, csökkentett sav- és keserűanyag-tartalommal. Csodálatosan frissítő, és mindenképpen olyan valami, ami a közép-európai nyarat is gazdagítja. Starbucks: természetesen Ausztráliában is van. Bár egyetlen év alatt három üzletet is be kellett zárni, békés együttélés lehetségesnek tűnik. Nyilvánvalóan elég sokan vannak, akik azt akarják, hogy a Pumpkin Spice Latte-juk a tengerentúlon is ugyanúgy ízlen, mint otthon. Hagyjuk őket.
Másnap az út a Queen Victoria Marketre vezet, egy fedett street-food piacra a központtól kicsit távolabb. Ha az ember nem éppen egy abszintzöld pandan croissant-ra vágyik, megspórolhatja az Agathé Patisserie előtti sorban állást. Inkább egy Long Black a Market Lane-nél, ahogy a hosszút nevezik. Aki pedig ebből is kényelmesen kiszállna, kipróbálhatja a Dirty Chai-t, tehát egy espressóval feltuningolt chai teát, vagy egy Espresso Spritzet, szódával és jéggel feldobva. A Market Lane-t 2009-ben Jason Scheltus és Fleur Studd alapította, és mikroüzemek gyümölcsös pörkölései iránti szenvedélyével a Third Wave Coffee tipikus példájának számít.
A kávé szülőföldjének Etiópiát tekintik. A 17. században kereskedőutazók hozták az első kávészemeket az arab országokból Európába. Bécsben az első kávémérési engedélyt 1685-ben az örmény Johannes Deodat kapta meg. Fokozatosan alakult ki egy londoni és párizsi mintára épülő kávéházi kultúra, amely 2011 óta az UNESCO szellemi kulturális öröksége. Ausztriában, mint mindenhol máshol, az első kávéhullám a 19. század végétől induló időszakot jelenti, amikor a kávé megfizethető tömegtermékké vált. Kevésbé az élvezetről, mint inkább a koffeinről szólt. Gyakran instant kávé formájában, később aztán a filteres kávéfőzőből (bár nem a jelenleg újra divatos minőségi Moccamaster verzióból). Sokan akkoriban nem is tudták, hogy az ébresztőitaluk kávészemekből készül. És még akkor is, amikor ez a hiányos tudás megszűnt, a 60-as évekig szinte senkinek sem jutott eszébe egész szemeket vásárolni. A második hullám alatt a kávé egyre inkább élvezeti és életmódtermékké vált. Döntően felelős volt ezért az olyan kávézóhálózatok megjelenése, mint az 1971-ben alapított Starbucks, a megfelelő elvitelre szánt mentalitással együtt. Ezzel együtt jártak az olyan különlegességek, mint a cappuccino és az Olaszországban gyerekitalnak csúfolt latte macchiato, de az a rossz szokás is, hogy szirupot öntsenek a kávéba. Eközben a háztartásokba beköltöztek az automata, valamint a kapszulás és párnás kávéfőzők. A kávészemeknél a sötét pörkölésre helyezték a hangsúlyt, az eredmény csokoládés, kerek, kellemes volt. Származásuk nem játszott nagy szerepet, akárcsak a különleges főzési technikák. Már 1974-ben a norvég kávéúttörő, Erna Knutsen beszélt először „specialitás kávéról”. Ez az, ami a harmadik hullámot jellemzi, amely azonban csak az 1980-as években indult be. 1982-ben életre hívták a Specialty Coffee Association of America-t, amelynek hatása gyorsan érezhetővé vált Kanadában, Skandináviában és Ausztráliában. 1999-ben jelent meg először a Third Wave Coffee fogalma a Tea & Coffee Asia magazinban. A fókuszban a feketekávé, a kísérleti, inkább világos, gyümölcsös pörkölések, és a kérdés áll: honnan és kitől származnak a megfelelő kávészemek. Az elkészítéshez olyan innovációk állnak rendelkezésre, mint a kémiaórát idéző Chemex, a szifon vagy az Aeropress, de a French Press és a jó öreg kézi filter is reneszánszát éli.
Ez utóbbitól senki sem kerülheti ki Melbourne-ben. Ugyanez vonatkozik a St. Ali-ra. A kávéfővároson túl is találkozhatunk elegáns kivitelezésű kávékapszuláival, amelyek a piacvezető Nespresso helyett várnak a különösen menő hotelek és motelek szobáiban. Tisztán aromás tekintetben azonban nem részesítenénk őket előnyben. A Salvatore Malatesta által alapított St. Ali otthona Melbourne, amelynek kávészínterét – legalábbis saját magabiztos leírása szerint – 2015-ös alapítása óta döntően formálta. A Queen Victoria Market közelében található fiókja nemcsak egy hatfogásos „kávékalandot” szolgál fel, hanem reggelit is. Érzékük van az esztétikához: szecessziós és amerikai diner elemekkel átszőtt tér, a kiszolgáló személyzet csinos csíkos kezeslábast visel. Hogy mindez mégis lelketlennek hat, az talán az ausztrál viszonyokhoz képest irritálóan nyers baristának köszönhető, vagy annak, hogy a bejárat környéke egy ajándékboltra hasonlít, St. Ali-espressoval konzervdobozban és Cold Brew koncentrátummal kétliteres tartalék műanyag tasakban. A kávé aztán inkább átlagos, és egyharmaddal többe kerül, mint a konkurenciánál. Mégis jó példa arra, milyen jövedelmező lehet az üzlet, ha jól csinálja az ember. Egy kijelentést viszont a Mercedesszel is együttműködő mikropörkölő újra nagyon szimpatikussá tesz: „We believe in the simple things when it comes to buying coffee; we only buy good coffee, made by good people.” – A kávévásárlásnál egyszerűek maradunk; csak jó kávét vásárolunk, amelyet jó emberek készítettek.
Aki először kerül kapcsolatba a specialitás kávé világával, hamar elárasztva érzi magát. Főleg a felszerelési kérdésekben tűnnek szigorú mércék érvényesülni. Legjobb kézzel őrölni a Comandante-val, alternatívaként egy Eureka-val. Aki kézzel főzi, a japán Hario-filterekhez nyúl, forró vizet kérjük csak a hattyúnyakból, egy hosszú, vékony kiöntővel ellátott kannából. Ennyi nerd-alarm mellett könnyen elveszhet a szórakozás. Ezért illik olyan jól a St. Ali-mondat, amely szerint végső soron mindenekelőtt a kávészemeken múlik, az ízükön, de a termelési körülményeken is. Mint minden az étkezés témakörében, a kávé is politikai, érdemes kétszer is megnézni, honnan jön, ki termeszti, hogyan szállítják. A Single Origin tehát egyetlen dűlőt vagy legalábbis egyetlen farmot jelent, a borhoz hasonlóan, és azt, hogy a kávészemek termesztése és szállítása részletesen nyomon követhető. A Fairtrade- és bio-pecsétek tájékozódási pontként szolgálnak, bár sok Third Wave kávézó önmagától is elég átlátható a termékeivel kapcsolatban. Némelyek már egy negyedik kávéhullámról beszélnek, amely még nagyobb értéket tulajdonít a fenntarthatóságnak, és tudományosan közelíti meg a dolgot, mikrogrammra pontos mennyiségekkel és fokra pontos főzési hőmérsékletekkel.
A lista kétségkívül nagyon menő kávézóihoz képest valódi alternatíva a Pellegrini’s Espresso Bar, egy 1954-ben megnyitott, az idő kerekéből kiesett kávépalota sakktáblás padlóval, piros bőrpadokkal és a falon megsárgult képeslapokkal. A kezdetek óta az ausztrál Vittoria Coffee-val főznek. Világos, ki előtt tisztelegnek itt, azok előtt az olasz bevándorlók előtt, akik az ausztrál kávés szakértelmet egyáltalán lehetővé tették – bár a Pellegrini’s-ben is több Flat White megy át a pulton, mint cappuccino. A legkíváncsibb tippet a legjobb kávészemekre egyébként Paul Hartmann adta, aki a Sydney közelében található Blue Mountains-ben vezet egy hegyi túrákkal foglalkozó céget, és kávéfanatikusnak vallja magát. „Igazán sok mindent kipróbáltam. Számomra verhetetlenek a Melbourne-ben pörkölt Lazzio kávészemek, amiket az Aldi-ban lehet kapni.” Komolyan, éppen az a német diszkont, amely Ausztriában Hofer néven fut, prémium áruval üzletel? Valójában a Fairtrade-Bio kávészemei még a neves Golden Bean Awards pörkölőversenyt is megnyerték. Mi mindenesetre mégis inkább a Patricia Coffee Brewers Signature Roast-ját részesítenénk előnyben, nemcsak azért, mert rózsaszín fémdobozban érkezik. —



Kávé Melbourne-ben
Patricia Coffee Brewers
Black, White, Filter. Az intézmény a kávé témájában, kompetens és egyben szimpatikus. Rear 493–495 Little Bourke St, patriciacoffee.com.au
Industry Beans
Hipszter kávézó, ahol a pörkölési fok az életrajz része.
70–76 Westgarth St, Fitzroy
industrybeans.com/pages/fitzroy-cafe-and-roastery
Lune Croissanterie
Hype-olt kávézó, amelynél valójában a névadó sütemény áll a középpontban.
119 Rose St, Fitzroy, lunecroissanterie.com
Proud Mary Coffee
Itt egykor a világ legdrágább kávéját
(130 euró) lehetett megvenni. A három eurós Cold Brew is ízletes.
172 Oxford St, Collingwood, proudmarycoffee.com.au
Market Lane Coffee
Third-Wave-Coffee-főszereplő sok szokatlan kreációval.
Shop 73–76 Dairy Produce Hall Queen Victoria Market
St. Ali & The Queen
1 Dhanga Djeembana Walk
stali.com.au
Pellegrini’s Espresso Bar
Az idő kerekéből kiesett kávépalota az 50-es évek dizájnjával.
66 Bourke St., instagram.com/pellegrinisespressobar