A-La-Carte

Karakteres szem (2011/2)

Első pillantásra kerek és jellegtelen, de a mindennapi fűszerünk, a bors közelebbről szemlélve nemcsak a felületén mutat éleket és sarkokat: a különböző termőterületek az adott fajtának sokrétű aromát kölcsönöznek, amely egy


Karakteres mag

felfegyverkezést váltott ki az osztrák szakácselit fűszerarzenáljában.
Szöveg: Claudia Schemerl-streben Fotók: Stephanie Golser
Amit Dél-Amerikában vízbe áztatva és főzetként kártevők elleni permetezőszerként használnak, azt itthon kulinárisan értékelik: a rózsaborsot. A mindenki által jól ismert „színes bors” keveréknek harsány rózsaszín színével ad karaktert, a fürtökben növő, akár tíz méter magasra is megnövő brazil borsfán terem, íze enyhén kesernyés, virágosan édes és a borókára emlékeztet. Míg a növény levelei dörzsölésre borsos illatot árasztanak, a terméséből hiányzik a csípősség, ami az esztétikai szempontokon túl esetleg magyarázza a fűszer inflációszerű használatát is, amely a 70-es évek óta töretlen lelkesedéssel kerül a hazai lábasokba, és borsnak nevezik, pedig nem is az. Botanikailag nézve a bogyónak ugyanis semmi köze az alapvető konyhai fűszerhez, mégis gyakran használják akként.
Felvilágosító munkát végeznek az olyan sztárszakácsok, mint Johann Lafer, Alfons Schuhbeck és Ingo Holland, aki tíz évvel ezelőtt még a szakácsmesterséget is abbahagyta, hogy teljesen a fűszerkereskedelemnek szentelje magát. Ennek döntő oka egy személyes látogatás volt a párizsi Marais-negyed szélén található apró „Epicerie du Monde” fűszerboltban, ahol a német sztárszakács olyan fűszerekkel és keverékekkel szembesült, amelyeket eddig nem ismert. A téma nem hagyta nyugodni Hollandot. A németországi Klingenberg am Mainban 2001-ben nyitotta meg az „Altes Gewürzamt”-ot, ahol akár 300 fűszert is tárol, amelyeket részint fajtisztán tölt zöld papírmandzsettás, dizájnos fémdobozokba, részint fűszerkeverékké fuzionál. Mint például a „Purple Curry” (hibiszkuszvirág, görögszéna, fokhagyma, barna mustármag, szegfűszeg és egyebek melanzsa) – az „Indochine” konyhafőnöke, Wini Brugger nagy mennyiségben rendeli –, a „Sea of Spices” (wakame algával, paradicsompehellyel, zöld és fehér borssal) vagy az indiai „Vadouvan”, amelynek illatos aromája olyan összetevőkből él, mint a lencse, currylevél, földimogyoró-olaj és hagyma.
Klingenbergben a hét öt napján egy 250 négyzetméteres területen, amely egyesíti a fejlesztőkonyhát, a termelő- és töltőhelyiségeket, valamint a raktárat, ellenőrzött, részben biogazdálkodásból származó alapanyagokat szárítanak, pörkölnek, majd azokat utána összekeverik vagy fajtisztán csomagolják. Holland a kimeríthetetlen currykeverék-választék mellett a bors témájára is specializálódott: a fűszerkereskedő összesen 25 fajtát – köztük olyan borsot is, amely botanikai szempontból nem az, de hasonló tulajdonságokkal bírhat – importál Indiából, Kamerunból, Indonéziából, Madagaszkárról, Ausztráliából, Japánból és Kínából. Palackoznak termesztett és vad kubebaborsot (apró szemek szárral, finoman kesernyés aromával és eukaliptusz-tónusokkal), rendkívül aromás fekete Kerala-borsot, enyhén citromos Lampong-borsot – amely a hét százalékos piperintartalmával, ami a bors csípősségét határozza meg, csak a keményvonalasok számára elviselhető –, diósan enyhe Sarawak-borsot, füves zöld borsot és édeskés-bogyós vörös borsot, amely tartós csípősséggel bír, Nyugat-Indiában, Puducherryben terem, és a borsszakmában ritkaságnak számít: a gazdák kézzel, szemenként szüretelik az érett szemeket az örökzöld kúszónövényről, szárítják és válogatják őket, mielőtt a rozsdabarna terméseket, amelyek kezdetben finoman kovászos, később pedig vörös bogyókra, mint a csipkebogyóra és az ínségbogyóra emlékeztető ízűek, lég- és fénymentes tárolókban Európába szállítják. A legérdekesebbnek Holland azonban a leginkább alulértékelt fehér borsot tartja, amelyből a Muntok, Penja és Periyar fajtákat – bio minőségben – forgalmazza. „Az emberek azért nem szeretik a fehér borsot, mert állatias tónusai vannak, és istállószagú. Összetöréskor azonban ez a jegy háttérbe szorul, és kibontakozik a teljes aroma és csípősség, amit a fehér bors kínál. Fontos természetesen, hogy jó minőségű legyen.”
A fehér bors előállítása költséges: a terméseket teljesen érett állapotban csipegetik le a fürtökről, hagyományosan jutazsákokba csomagolják és folyó vízben áztatják, amíg a borsszemek fermentálódnak, és a termés héja leválik a magról, amelyet azután napon szárítanak. A kameruni fehér Penja-bors például vulkanikus talajon nő, finoman ásványos ízű, kerek csípősségéért nagyra becsülik, és a világ egyik legjobb fehérbors-fajtájának tartják. A hosszas feldolgozás és az alacsony hozam indokolja a nagyszemű bors magas árát, amely krémes fehér színe miatt a „Creamy White Pepper” nevet is viseli. Aki mégis profitra akar szert tenni, lemond a gazdaságtalan gyártási módszerről: „Vannak olyan gazdák is, akik a még éretlenül szedett fekete borsot meghámozzák, napon fehérítik, és fehér borsként exportálják” – tudja Nathalie Pernstich bécsi könyv- és fűszerkereskedő (Babette’s), aki mintegy 15 különböző ínyenc borsfajtával kereskedik. Minőségi problémákat azonban a fehér eredetinél sem lehet teljesen kizárni. „Nagy a kockázata annak, hogy a fehér bors a magas nedvességtartalmával nem szárad meg jól. Pár penészes szem az egész adagot tönkreteheti. Ez a kis ültetvényeken, ahol a gazdák lelkiismeretesen, kézzel válogatják ki a romlott szemeket, ritkábban fordul elő, mint az iparban.”
Miközben Pernstich a legtöbb borsfajtát válogatott fűszerkereskedőkön keresztül szerzi be, egy bizonyos borsot különböző érettségi szakaszokban és előállítási módszerekkel, tehát fehér, fekete és vörös színben, közvetlenül kambodzsai ültetvényekről importál: Kampot tartományban a hasonló nevű borsot egy 120 családból álló gazdasági egyesület termeszti. Mindegyik 50 és 300 növény közötti mennyiséggel rendelkezik, és a kúszónövényt falétrákon elérhető, négy méteres magasságig nevelik. Pernstich néhány éve ismerte meg a fűszert. „Egy vásárló jött be hozzám a boltba, és olyan borsról kérdezett, amiről korábban soha nem hallottam. Este utánanéztem, és egy webáruháztól, ahonnan mintát akartam rendelni, azt a választ kaptam, hogy magamnak kell importálnom a borsot. Szóval rendeltem 60 kilogrammot, anélkül, hogy tudtam volna, megéri-e egyáltalán – a szállítási költségek mérhetetlenül magasak voltak.” Ma Pernstich évente 600 kilogrammot rendel az exkluzív borsból, ami szerinte a legjobb. Az agyagos talaj és az enyhe, nedves tengerparti klíma friss, diós aromát kölcsönöz a fehér Kampot-borsnak. A fekete bors íze ezzel szemben a kakukkfűre és a mentára emlékeztet, a vörös enyhén édeskés, gyümölcsös őszibarackos aromával.
Az egyik legkeresettebb borsfajta kizárólag Madagaszkár trópusi őserdeiben nő vadon: a Voatsiperifery, más néven Piper Borbonese, akár 20 méter magasra is felkúszik az ég felé, ahol más fajtákkal ellentétben csak a legfelső hajtásokon hoz termést, ami arra kényszeríti a gazdákat, hogy veszélyes magasságokba másszanak a szüretért. Évente mindössze 1500 kilogramm gyűjthető be ebből a ritkaságból, miközben világszerte összesen mintegy 200 000 tonna borsot takarítanak be. A Voatsiperiferyt a svéd kakaó- és borsültetvény-tulajdonos, Bertil Åkesson importálja, aki szereti a rendkívüli kihívásokat, és ellátja Pernstichet ezzel az exkluzív fajtával, amely erdő, moha és föld ízű.
A „Novelli” konyhafőnöke, Konstantin Filippou rendszeresen dolgozik a vadon termő borssal, például egy desszerthez, amelyet egyszerűen „Körte & Panna cotta”-nak nevez, és amelyhez vaníliás alapban posírozott körtét kínál csokoládé-gâteau-val és panna cottával, borsos körtefagylalttal és körteredukcióval tálalva. Az avantgárd szakács három éve foglalkozik először a bors sokféleségével, és a „közönséges” fekete és fehér bors elterjedt repertoárját különlegességekkel váltotta fel. Konyhájában összesen 100 különböző fűszer rejtőzik, köztük különböző currykeverékek, só- és borsfajták, amelyek közül hosszú borsot, zöld indiai felföldi, Kampot- és Tellicherry-borsot tart raktáron. Filippou úgy vonja ki a magból az aromát, hogy vagy együtt főzi, vagy teaként áztatja alaplevekbe és szószokba. „Így tudom irányítani a csípősséget és az ízt.” Az a filozófia, hogy a fűszert befejezésként szórja a halra vagy húsra, ellenkezik a szemléletével: „A borsot durván valamire darálni számomra túl durva, a bors íze túlságosan előtérbe kerül, és ezzel eltorzítja az alapanyag aromáját – az enyhe csípősséget sokkal kellemesebbnek találom.” Egyetlen kivétel: a hosszú bors, amely formájával – a szemek aprók és egy hosszú képződménnyé nőnek össze – a kész étel fűszerezésére is alkalmas, ezért közvetlenül a vendég előtt reszelik le reszelővel sötét húsokra, mint a galamb vagy vad.
Sohyi Kim ázsiai szakács ezzel szemben szívesen ötvözi a húst és a halat közvetlenül darált vagy durvára őrölt borssal, a tonhalsteaket borshegyekben forgatja meg, és röviden, forrón süti meg, mielőtt chilis epersalsával tálalná. A sztárszakács egy „hamis” borsfajtára esküszik, amelyet az ázsiai konyhában preferálnak: a kínai Szechuan-bors (más néven Szecsuáni bors) a chili mellett Kim kedvenc fűszerei közé tartozik, nincs csípőssége, helyette citromos aromája van, bizsergető-zsibbasztó hatással, amiért nem a magok, hanem a gyümölcs tokja a felelős. Kínában a csípősség e különleges formáját „ma”-nak nevezik, ami jól megfér a chili csípősségével. A hagyományos kínai „Mapo Doufo”-hoz – a szecsuáni konyha jellegzetes étele, amelyben a tofut pokolian csípős szósszal tálalják – a Szechuan-bors elengedhetetlen fűszer. Sohyi Kim serpenyőben pirítja meg, hogy felszabaduljanak az illóolajok, és kiemelje a citromos és földes aromastruktúrát a fűszerből, amely jól illik a bárányhoz és a belsőségekhez. A japán Szechuan-bors, más néven Sansho, finomabb aromával rendelkezik, mint kínai testvére, a koreai Sancho fajta pedig finom, füves ízével egészíti ki az ételeket. „Szechuan-borson nőttem fel, és ezért nem is dolgozom más borsfajtákkal” – magyarázza Kim a vonzalmát. Csak a szokásos, Indiából származó fekete bors esetében tesz kivételt. Kínai Szechuan-borssal házasítja, ananászt fűszerez vele, és ropogósra sült polippal tálalja. A különböző Szechuan-borsfajtákat nemcsak a Volksoper melletti éttermében, hanem a Naschmarkt-i boltjában is használják, ahol a tengeri alga-tengeri só, hibiszkusz- és thai curry-só mellett megvásárolható a tipikus kínai 5-fűszer por (édesköménymag, koriander, szegfűszeg, csillagánizs és Szechuan-bors) vagy egy Sansho- és kardamom-melanzsa is.
A fűszerszektorban legújabban Karl és Rudi Obauer is közreműködik, bár jelenleg még csak kis stílusban. Nemrég palackozták az AZKA-t – alma, hagyma, fokhagyma és ananász chutney-ja –, egy fűszerkeveréket és az O’Power-chilit, amelyhez a testvérek aszalt szilvát, szardellafilét, fokhagymát és erdei mézet főznek össze vörös Kampot-borssal. A kambodzsai borsritkaságért a két szakács az éttermi konyhában is rajong, a hosszú bors földes tónusaival, a diós Tellicherry- és Szechuan-bors szintén illik a koncepciójukba: például lazacot tengeri só és citrombors keverékében pácolnak, és hat órán át állni hagyják, mielőtt a halat megszabadítják a kéregtől, vékonyan felszeletelve pitypangszósszal kombinálják. Még az új „Coburg” konyhafőnöke, Silvio Nickol is Szechuan-borsot használ további öt fajta mellett a konyhájában. A szakácsot kizárólag egész szemmel látják el, és általában így is kerül a lábasába, mint például a friss zöld indiai bors (sós lében eltéve), amely sötét szárnyas alaplében fő együtt, mielőtt Nickol leszűri, és a borssal nemesített szószt sült libamájhoz tálalja. Vagy konfitálja a zöld szemeket, és rouennaise szósszal és szuflírozott őzgidával tálalja. Az egyik azon kevés fajták közül, amelyet egyébként aggályok nélkül lehet egészben megenni – feltéve, ha nem nyersen tálalják. „A borsnak rendkívül karakteres csípőssége van – ha nem dolgoznám fel, olyan lenne, mint egy arculcsapás.”

Címek borssal

Kim kocht
Lustkandlgasse 6, 1090 Wien
Tel.: 01/319 02 42
Obauers
Markt 46, 5450 Werfen
Tel.: 06468/52 12-0
Silvio Nickol
Coburgbastei 4, 1010 Wien
Tel.: 01/518 18-0
Novelli
Bräunerstraße 11, 1010 Wien
Tel.: 01/513 42 00
Babette’s Gewürzhandlung
Am Hof 13, 1010 Wien
Tel.: 01/533 66 85
Onlineshop unter www.babettes.at

Ingo Holland
Altes Gewürzamt
www.ingo-holland.de

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!