Az istenek italától az ipari fogyasztási cikkekig és a csokoládéművészetig. A kakaóbab az idők változásában.
Szöveg: Andrea Karrer · Illusztráció: Peter Jani
A francia forradalom előestéjén a cukrozott reggeli kakaó azok divatos itala, akik a napot kényelmesen, beszélgetve kezdik az ágyban. Ez alkotja az ellenpólusát a feltörekvő polgárság keserű kávéjának, amely már kora reggel elindul a munkába. A francia forradalom évében, 1789-ben Wolfgang Amadeus Mozart megírja a Così fan tutte című operájának zenéjét, amely egy társadalmi szatíra, ahol Despina, a szobalány készíti a reggelit nemesi úrnőinek, Fiordiligi és Dorabella nővéreknek. Keveri a csokoládét és panaszkodik:
Én a csokoládéjukból csak az illatokat élvezem.
Hát az én szám nem olyan, mint a tiétek?
Ó igen, kegyes hölgyeim,
nektek az italok, nekem az illatok.
De most meg akarom kóstolni. – Megkóstolja –
Milyen fenséges az íze!
Azonban még néhány évtizednek el kellett telnie, mire az arisztokrácia egykori élvezeti cikke a szélesebb néprétegek számára is megfizethetővé vált. Demokratizálódása csak akkor kezdődött, amikor a holland Conrad van Houten elválasztotta a kakaóvajat a kakaótól, és ezzel két terméket tett elérhetővé: a zsírtalanított kakaóport és a kakaózsírból, valamint őrölt babból készült lágy étcsokoládét. A kakaóbab iránti kereslet ettől kezdve folyamatosan nőtt, és ahogy a csokoládé fokozatosan ipari termeléssel készült, egyre inkább elvesztette exkluzivitását. Az istenek itala, ahogy Linné botanikus egykor nevezte a kakaót, futószalagos fogyasztási cikké vált. Az egzotikum varázsa a csokoládéművészeknél lelt menedékre, akik válogatósak a kakaóbab fajtáját és minőségét illetően, és kreatívak annak feldolgozásában.
Történetileg mindig három nagy kakaófajtáról beszélnek. A Criollo a prekolumbiánus időkben már termesztett kakaó, amely Közép-Amerika enyhe éghajlatáról és termékeny területeiről származik. Babjainak a legintenzívebb és legfinomabb az aromája. Ma az érzékeny Criollo-kakaó a legdrágább, és betegségre való hajlamossága miatt a legritkább is.
A Forastero az Amazonas vidékéről származó kakaó, erőteljes, robusztus fákkal, amelyek nagyon sötét és inkább keserű babokat teremnek. A világ termelésének 80%-a ma a nemesnek nem nevezhető Forastero típusból származik.
A Trinitario a Trinidad ültetvényein a 18. században természetes módon kialakult kereszteződés a két vad forma, a Criollo és a Forastero között, és egyesíti azok pozitív tulajdonságait egy hozamot adó, robusztus fában, nemes babokkal, amely ma a világtermelés mintegy 15%-át teszi ki.
Ahhoz, hogy megértsük a kakaó teljes gazdagságát, fontos, hogy ne korlátozzuk magunkat erre a három fajtára. A valóság ugyanis sokkal összetettebb.
Az évszázadok folyamán a populációk mozgása a különböző kakaófatörzsekkel kölcsönhatásban számos hibridképződéshez vezetett a kakaófák természetes kereszteződése révén. Ezért található ma egyetlen ültetvényen gyakran többféle változat vagy fajta.
A legújabb tudományos kutatások genetikai osztályozások alapján több mint tíz fajtát tartanak nyilván; a téma azonban a genetikusok körében hevesen vitatott. Felhasználási céltól függően választanak a kakaópor, zsírtalanított kakaópor, Grué de cacao
(őrölt kakaóbabhéj) és kakaónibsz (durvára őrölt kakaóbab) közül, amelyek nyersen vagy pörkölve kaphatók. Mivel a nyers kakaó jelentősen magasabb egészségügyi értékkel bír, érdemes az ízlelést eltéríteni a szokásos útvonalaktól. A nyers kakaóbab első kóstolásakor meglepetés ér minket: a szájpadlás először egy váratlan savasságérzettel találkozik, de a további rágás során feltárulnak a kakaó és a kakaóvaj ismerős aromái egy izgalmas spektrumban, amelyet a finom savasság kissé kiemel. Mint minden élelmiszernél, a minőség szenved a levegő, fény és hő hatásától. Semmiképpen sem szabad készkeverékeket használni – még akkor sem, ha igen nemesen ivókakaónak nevezik őket, nagyobbrészt cukorból, kevés kakaóporból vagy tortabevonóból és aromákból állnak. A kakaóból és csokoládéból készülő termékek terén szinte nincs olyan, ami ne létezne. Az innovációk egyre ritkábbak, és egy igazi forradalom szinte kizárt. Egy kis reménysugár a nyers kakaó, azaz a Raw Chocolate* trendje.
„A kakaó diós, fás-pörkölt aromájával különösen jól harmonizál a méz, karamell, só, fahéj, vanília, tonkabab, chili, diófélék és sok gyümölcs mellett. De a sötét mártásokkal, szárnyasokkal, vadakkal, belsőségekkel, vörösborral, portóival, rummal és whiskyvel is“, magyarázza Lukas Mraz, a Mraz und Sohn étteremből. Lukas, aki a berlini Cordobarban két évig konyhafőnökként dolgozott, a csillagos gasztronómiában eltöltött állomások után visszatért a szülői étterembe Bécsbe. Ott apja, Markus Mraz mellett a konyhában öccse, Manuel dolgozik konyhafőnökként a szervizben. „Az én kakaószuflém egy visszaemlékezés arra a kakaóra, ahogy azt a rokokó korban itták: tejben főzött és cukrozott kakaópor.“ A 19. századig tartotta magát egy elkészítési mód, amelynél a kakaóport vízben főzték, majd cukrozták és tejjel keverték. Egy receptet egyébként Katharina Prato szakácskönyvében találunk. Egyes latin-amerikai törzseknél a kakaót még ma is vízzel készítik.
Minden egy kis trópusi fával kezdődik, amelynek neve Theobroma cacao. A Theobroma a görög theos szóból származik, ami „Istent“ jelent, és a broma szóból, ami „táplálékot“ jelent. A kakaónövény egy nyolc-tizenkét méter magas fa, amely trópusi éghajlaton egész évben virágzik és terem a törzsén(!). A gyümölcsök tíz-húsz centiméter hosszú száraz bogyók, amelyek a kakaófajtától függően színben és méretben különböznek egymástól. Belül 50-60 mag található, amelyeket kakaóbabnak is hívnak. Édes-aromás, krémszínű kocsonya veszi körül őket. Ez a pulpa gazdag cukorban és vízben, ami lehetővé teszi a fermentációt.
Feldolgozásra a fehér kakaómagok kerülnek a pulpával együtt. Az élesztők és baktériumok által végzett fermentáció a fermentáló ládákban a pulpa bomlását és a kakaóbab vörösesbarna elszíneződését idézi elő. Az ezt követő napon vagy kemencében történő szárítás során alakul ki a tipikus kakaóaroma.
A szárított barna babokat eladják és elszállítják. A kakaóbab további feldolgozása, a tisztítás, pörkölés, törés és őrlés csak az export után, a fogyasztó országokban történik. A nemes kakaó pörkölése enyhe hőmérsékleten, tíz-tizenöt percig történik, és megőrzi a gyümölcsös aromát, míg az erős pörkölés, amely rossz minőségű nyersanyag esetén szükséges, növeli a bab keserűségét. „Ahogy pörkölnek, nagy hatással van az eredményre. A tipikus, tehát hol virágos, hol kissé csípős ízt a hőmérsékletszabályozás befolyásolja. Túl hosszú ideig vagy túl erősen pörkölve a kakaó égett vagy egyenesen elszenesedett ízű lesz, tehát olyan, mint a szén“, erősíti meg Josef Zotter csokoládékészítő és folytatja: „A pörkölés során a kakaóbabban elindul az úgynevezett Maillard-reakció, amely hő hatására új aromavegyületeket hoz létre, és döntő jelentőségű abban, hogy ez a zseniális íz létezik. Ezt ismerjük a kenyérhéjból vagy a kávéból is – mindkettő unalmas lenne pörkölés nélkül.“
A pörkölt babokat ezután a további feldolgozáshoz megtörik és megszabadítják a héjrészektől. Az ezt követő őrlés során jön létre a sűrű és nagyon zsíros barna kakaómassza. Ez a massza szolgál alapul a csokoládégyártáshoz. A kakaómassza sajtolással elválasztható kakaóvajra és kakaóporra. A kakaóvaj elsősorban a gyógyszerészetben és a kozmetikában kerül alkalmazásra, de a fehér csokoládé tipikus ízéért is ez a felelős.
További összetevők hozzáadásával az újbóli őrlés, illetve hengerezés révén végül csokoládét kevernek. Ennek az úgynevezett konsírozásnak nagyon lassan és lehetőleg alacsony hőmérsékleten kell történnie. A kakaómasszát hosszú órákon át melegítik, keverik, hengerlik, forgatják, gyúrják és szellőztetik. A folyamatos mozgatással távoznak a nem kívánt keserű-savanyú aromák, de mindenekelőtt a kakaóbab minden morzsája köré finom kakaóvaj-réteg kerül – így jön létre az olvadó finomság. Ennek a folyamatnak az időtartama döntő módon határozza meg a csokoládé minőségét, fényét és a szájban való érzetét. Minél tovább konsírozzák, annál lágyabban olvad a csokoládé a nyelven. A tömegcsokoládé néhány óra alatt készül el. A legjobb, olvadó finomságú csokoládéhoz gyakran egy egész napon át, vagy akár egy hétig is konsíroznak. Most gondolhatnánk, hogy akkor egyszerűen csak nagyon hosszú ideig konsírozunk, és már meg is van a legeslegjobb csokoládé? „Néhány csokoládégyártó azt állítja, hogy 72-120 órán át konsíroz. Én azonban úgy gondolom, a legtöbben csak azért mondják ezt, mert jól hangzik, de a keverést is beleszámolják, és így jutnak erre a több mint 70 órára. Ez a hosszú konsírozás dolog egy tévhit … A csokoládét túl is lehet konsírozni, amíg már semmilyen íze nem lesz.“ A konsírozás feltalálója, egy bizonyos Rodolphe Lindt úr, berni csokoládékészítő mindenesetre meggazdagodott az ötletétől – mi pedig egyszerűen csak boldogok lettünk. És ez az az üzenet, amelyet minden jó csokoládé közvetít: a csokoládé élvezeti cikk, nem élelmiszer, amelyet a jó borhoz hasonlóan az élet kiválasztott pillanataira kellene tartogatni.
* A „Raw Chocolate“ vagy „nyers csokoládé“ olyan csokoládét ír le, amelynek összetevőit soha nem hevítették 42 °C-nál magasabb hőmérsékletre. Ez azonban nem egy szabályozott vagy tanúsított fogalom, ezért vitatott, hogy mennyire léteznek egyáltalán valójában „nyers“ csokoládétermékek. A nyers csokoládé olykor említett egészségügyi többlethasznát még gyakrabban vitatják. Vitathatatlan, hogy a Raw Chocolate tipikusan sajátságos, kevésbé szelídnek tűnő ízzel rendelkezik, mint a hagyományosan készült csokoládé – néhány gyártónál a választékban is jól összehasonlítható módon.
Fagyasztott kakaószuflé laktózmentes tejhabbal és savókaramellával
Lukas Mraztól, Mraz und Sohn, Bécs
Hozzávalók 4 adaghoz
Kakaószuflé
1 lap zselatin
240 g habtejszín
80 g tej
10 g cukor
50 g Valrhona kakaó
1 csipet só
A zselatint áztassuk hideg vízbe. A habtejszínt a többi hozzávalóval alaposan keverjük el, és melegítsük fel 80 °C-ra. A zselatint alaposan nyomkodjuk ki, és az előírásnak megfelelően keverjük hozzá. A masszát öntsük Isi-tejszínhabkészítőbe (habszifon), csavarjunk rá három patront, és tegyük legalább négy órára hűtőbe.
Ezt követően töltsük kis mélyhűtött Weck-üvegekbe a magasságuk harmadáig, zárjuk le, és vákuumgépben vonjuk ki belőle a levegőt, amíg a massza el nem éri a fedelét. Ezután – lehetőleg sokkoló fagyasztóban – fagyasszuk 2 órán át.
Tálalás előtt az üveget mártsuk rövid időre meleg vízbe. Ezután vágjuk két-három szeletre.
Savókaramell
125 g cukor
55 g vaj
85 g savó
3 g durva só
A cukrot egy lábasban karamellizáljuk, adjuk hozzá a vajat, forgassuk át röviden, öntsük hozzá a savót, hagyjuk felforrni, sózzuk meg, és kb. 1 órán át
szobahőmérsékleten hagyjuk lehűlni.
Ovomaltine-chips
Szitáljunk Ovomaltine-t szilikon sütőlapra, és előmelegített sütőben 165 °C-on süssük 7 percig, hagyjuk kihűlni a szilikonlapon, majd óvatosan egy palettakéssel válasszuk le.
Laktózmentes tejhab
250 g hideg laktózmentes tejet turmixgépben keverjünk addig, amíg sűrű hab nem keletkezik, tegyük 5 percre hűtőbe.
Tegyünk 1 evőkanál savókaramellt a tányérra, fedjük be tejhabbal, helyezzük rá lebegve a kakaószuflét, és fedjük be egy Ovomaltine-chipsszel.