Szöveg: Helga Baumgärtel Fotó: rendelkezésre bocsátott
A második világháború utáni hatvanas évek vége felé Franciaországban felemelkedett a függöny a Nouvelle Cuisine kulináris mesevilága előtt. Akkoriban nemcsak az ínyenceket, hanem az elzászi szakácsokat is mágnesként vonzotta ez a világ.
Egy vacsora az illhaeuserni Haeberlinéknél, hozzá Trimbach és Hugel borok – voilà, elérkezett az ínyencségek csúcsa.
A Haeberlin család háromcsillagos étterme, az Auberge de l’Ill ma is létezik. És továbbra is ajánlatos néhány héttel előre asztalt foglalni. Trimbach és Hugel borai sem veszítettek semmit kiválóságukból.
Még akkor is, ha nálunk a Vogézek lágy lankáiról származó borok egy kicsit kimentek a divatból. Ez bizonyára annak a szigorú szárazbor-hullámnak volt köszönhető, amely a hetvenes, nyolcvanas években elárasztotta a Rajnától keletre fekvő országokat.
Hirtelen az elzászi borok ódivatúnak számítottak. Elismerem, néha chaptalizáltak (cukroztak), ami alkoholdúsabbá és testesebbé teszi őket. Elismerem, gyakran megvan bennük az a bizonyos „maradékcukor-farkinca”, ami egy ideig elítélendőnek számított. A „Vendanges tardives” (kései szüretelésű) nagyszerű borok, egészen a nemes édes „Grains Nobles” borokig, legalábbis a fiatal generáció szemében totálisan uncoolnak számítottak.
A legújabb bortörténet konklúziója: Nem az elzásziak változtak meg, hanem mi, akik hagytuk, hogy talán túlságosan is elragadjon minket a száraz, illetve az Újvilág-hullám.
Szerencsére az Elzász iránti utazási kedv, a romantikus borfalvakon át a kuglóf és a libamáj ínyenc fellegvárai felé, változatlan. Ideje hát felfedezni az új borászokat és vendéglősöket!
Kezdjük Strasbourgban. Nem szeretnék senkit sem lebeszélni arról, hogy a székesegyház árnyékában szálljon meg (pl. a Régent Contadesben vagy a Regent Petite France-ban), és Philippe Bohrer egyscsillagos Au Crocodile éttermében vagy Eric Westermann Buerehiesel éttermében vacsorázzon. De először is, Strasbourgban a parkolás mindig is gondot jelentett, másodszor pedig az ember nem akarja már az első napokban tönkretenni az utazási költségvetését!
Olcsóbban, de jól lehet élni vidéken, a kis falvakban és városkákban.
A borút kezdetén például, közvetlenül egy vicces kis vasútállomás mellett, ahonnan húsz perc alatt el lehet jutni Strasbourgba, található Rosheimben a Hostellerie du Rosenmeer. Hubert Maetz szőlőlugassal benőtt oromzatos háza alatt egy gasztronómiai kvartettet – szálloda, ínyencétterem, bisztró és Winstub (borozó) – üzemeltet, ahol a kiváló saját borokat is megkóstolhatjuk.
Bejárat, mellesleg közvetlenül a bejárat előtt, a D 422-es útra Selestat/Colmar irányába.
170 kilométer hosszan kanyarog a festői borút dél felé, 400 kastély és vár, valamint 500 éves favázas házak mellett a borfalvak szűk utcácskáiban, a tetőkön (és a kocsma cégérén) gólyákkal. 900 éves múltra tekint vissza a bor témája Elzászban. Ma azonban, modern borvilágunkban, elsősorban a rizling, a tokaji-szürkebarát és a fűszeres tramini (Gewürztraminer) a mérvadó. És mint mindenütt ezen a földgolyón, itt is vannak fiatal borászok, akik a szőlőben és a pincében sok mindent másképp csinálnak, mint az apáik: olyan borokat, amelyek karcsúak, finomak, kevésbé édesek és alkoholdúsak. Mint például az új színtér szupersztárja: André Ostertag. Obernai és Selestat között félúton, Epfig háztetői alatt találjuk meg. A konzervatív idős borászok között lázadóként és enfant terrible-ként elkönyvelt, képzett borász több mint húsz éve, az apai birtokra való belépése óta alaposan kitakarított a szőlőben és a pincében, és megalapította az első biodinamikus borászatot. A szigorú hozamkorlátozás és a barrique óvatos használata az Ostertag-borokat rendkívül elegáns, csiszolt nedűkké teszi. André Ostertag számára az egyik kihívás a szilváni szőlőfajta. Bár klasszikus Elzászban, de valójában nem alkalmas arra a fekvésre, ahol áll. Így Ostertag az öreg szőlőkből csak egy apró szelekciót (legfeljebb 6000 palackot) készít egy rendkívüli olvadékonyságú, sűrűségű és hosszúságú „Sylvaner Vieilles Vignes”-ből.
A legjobb, ha Epfigből rögtön rátérünk a jól kitáblázott „Route de Vin” útvonalra dél felé. Riquewihr előtt nem sokkal rábukkanunk Bergheim falucskára, a falu végén pedig egy újabb borász-sztárra: Jean-Michel Deissre. Könnyen felismerhető arról, hogy a „Domaine Marcel Deiss” kóstolóhelyisége előtt folyamatos a jövés-menés. Jean-Michel Deiss egy másik rendkívüli borász. Aki nemcsak mindent másképp csinál, mint a többiek, aki jobban hisz a terroirban, mint a szőlőfajtákban, aki csak mini-hozamot szüretel az öreg szőlőtőkekről és kizárólag biodinamikusan dolgozik. Olyan borokat készít, mint egy parfümöt, amit csak cseppenként szabad élvezni. Hatalmas koncentrációjúak, kandírozott gyümölcsökkel, sárgabarackkal, mandulával teli kosár illatát árasztják, és kiválóan illenek thai és kínai ételekhez, csirkemellhez és fürjhez.
Pár kilométerrel délebbre, Ribeauvillé felett, a szőlőskertekben, fantasztikus kilátással a Rajna-völgyre, trónol egy mindössze 15 szobás négycsillagos vidéki ház: a Clos Saint Vincent. Egy kényelmi klasszikus a természetet és nyugalmat keresők számára.
Élénk, pezsgő, festői viszont a mindössze hat kilométerrel délebbre fekvő, Elzász legtöbbet fotózott kisvárosa: Riquewihr.
A festői ékszerdoboznak mindössze 1273 lakosa van; plusz: évi 1,5 millió turista! Nyár közepén tömegek hömpölyögnek át a kis helységen, ferde favázas házaival a szűk, meredek macskaköves utcácskákon. Drosselgasse és Disneyland egyszerre.
Így álltam egy vasárnap délelőtt a turistatömegek közepén a piactér közelében egy kiskocsi előtt, amely meg volt rakva fiatal szőlőtőkékkel.
„Kiváló áru, csak öt euró darabja” – kínálta a szőlővesszőit a kocsi tulajdonosa. „Három év múlva már ihatják az első saját borukat.” Ami természetesen minden borász számára puszta lehetetlenségnek tűnik. Ennek ellenére vettem tőle egy-egy rizling, egy-egy tramini és egy-egy Muscat d’Alsace szőlőtőkét.
És mivel látszólag senki más nem törődött a borkocsijával, beszélgettünk egy keveset. Magáról a borról és – a kedvenc témájáról, Elzász konyhájáról. Például a sokat dicsért Choucroute-ról. „De vigyázat” – figyelmeztetett. Túl gyakran már csak egy halom savanyú káposzta pár konzerv virslivel és egy szelet füstölt ipari szalonnával.
„Vigyázat a libamájjal is” – mondta. „A legkevesebb származik már Elzászból. Túl sok az olcsó importáru Lengyelországból vagy Izraelből. És még a híres hagymás lepényünk is gyakran a legközelebbi nagykereskedelmi piacról származik.” – D’accord, Monsieur, merci!
Tovább a vasárnapi utamon. Lent a bejáratnál (az egész óváros gyalogos zóna) található a 450 éves „Dopff Au Moulin” borház, ahol nyolcvan évvel ezelőtt „találták fel” a Crémant d’Alsace-t. Egy habzóbor, amely tartalmában és feldolgozásában teljes mértékben felveheti a versenyt a pezsgővel.
Az óváros szívében, egy ferde sarkú házban lakik a Hugel család. 1639 óta, a 12. generáció óta borászok a Hugelék Riquewihrben. És az 1715-ből származó világ legöregebb hordójával még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerültek. Az emellett a hordó-matuzsálem mellett lévő okleveles ereklyetartó csak az egyike a hagyományos ház pincéinek fénypontjainak. Természetesen a „Hugel & Fils” a rizlingtől a fűszeres traminin át a kései és válogatott borokig az egész palettát készíti.
Hugeléknek köszönhetem egyébként egy tippet a szálláshoz Riquewihr közepén: a „Hotel de la Couronne”-t. Egy elbűvölő, 1550-ből származó favázas ház, tele bájjal és vidáman festett bútorokkal a vastag gerendák alatt. Olcsó, Riquewihr gyalogos zónájának közepén található, és – ó, csoda! – saját parkolóval!
És a legjobb szakács csak egy utcával arrébb áll a kínai vörösre és feketére festett éttermében a tűzhelynél: Jean-Luc Brendel a La Table du Gourmet-ben. Az ember mindig újra és újra ötletek tűzijátékát gyújtja meg, és szívesen hagyja, hogy egy csipetnyi thai vagy japán aroma is bekerüljön. Már az évszakos menüi kezdete a kis csészékkel és tányérkákkal teli eredeti „Amuses bouche”-okkal (amuse-bouche) is megér egy látogatást.
Dél felé menet még megkóstolhatnánk Kayserbergben, a Faller hölgyeknél a „Domaine Weinbach”-ban a mesés rizling cuvée-ket, vagy betérhetnénk Ammerschwihrbe a fiatal Philippe Gaertnerhez, aki az apai ínyenc klasszikus, az Aux Armes de France konyháját modernizálta és leporolta; és Elzász egyik legjobb borlapját kínálja. Ott van még az egyetlen igazi elzászi vörösbor, a „Rouge d’Ottrott”, amelyet a Szent Odilia-hegy lábánál, Ottrott borfaluban termő Spätburgunder (kékburgundi) szőlőből préselnek.
Még ha nem is „à la mode” (divatos), de a libamájhoz és a kuglófhoz (és természetesen az erős Munster-sajthoz) hozzátartozik egy klasszikus, elegáns fűszeres tramini, amilyet Léon Beyer és ma fia, Marc gyárt Eguisheimben. Szeretem a „Léon Beyer Eguisheimer Gewürztraminer” klasszikus stílusát, amely modern pincetechnológia és laboratóriumi elemzések nélkül készül, és elkapja Elzász természetét, földjét, melegét és illatát.
Elzász egy álmodozásra való táj, és az is marad.
PS: A saját szőlőtermesztés sajnos nem jött össze. A kertünkben a három szőlőtőke legrövidebb idő alatt lógatni kezdte a fejét és szomorúan elpusztult…
Vendéglősök Elzászban
Hostellerie du Rosenmeer
Rosheim, Tel.: 03 88 50 43 29
Fax: 03 88 49 20 57
www.le-rosenmeer.com
Le Clos Saint Vincent
Ribeauvillé
Tel.: 03 89 73 67 65
www.leclossaintvincent.com
Hotel de la Couronne
5, Rue de la Couronne Riquewihr, Tel.: 03 89 49 03 03
www.hoteldelacouronne.com
La Table du Gourmet
5, rue de la 1 ère Armée Riquewihr, Tel.: 03 89 49 09
www.jlbrendel.com
Au Crocodile
10, rue de l’outre Strasbourg
Tel.: 03 88 32 13 02
www.au-crocodile.com
Buerehiesel
4, parc del’orangerie, Strasbourg
Tel.: 03 88 45 56 65
www.buerehiesel.com
Aux Armes de France
1 Grand’Rue, Ammerschwier
Tel.: 03 89 47 10 12
www.aux-armes-de-france.com
Borászok Elzászban
André Ostertag
87 Rue Finkwiller, Epfig
Tel.: 03 88 85 58 95
domaineostertag@wanadoo.fr
Domaine Marcel Deiss
15 Route du Vin, Bergheim
Tel.: 03 89 73 63 37
www.marceldeiss.com
Dopf au Moulin
2av. Jaques Preiss, Riquewihr
Tel.: 03 89 49 09 69
www.dopf-au-moulin.fr
Hugel & Fils
Riquewihr
Tel.: 03 89 47 92 15
www.hugel.com
Domaine Weinbach
25 Route du Vin, Kayserberg
Tel.: 03 89 47 13 21
www.domaineweinbach.com
Léon Beyer
2, rue de la 1ère Armée Eguisheim
Tel.: 03 89 41 14 05
www.leonbeyer.fr