A-La-Carte

Az ökogazdálkodó a garázstetőn (2018/3)

Michael Graner évekig nézte bécsi, Mariahilf kerületi lakásából a szemközti garázs nem éppen vonzó lapostetejét. Aztán indított egy kezdeményezést. Ma pontosan ott üzemelteti a GartenWerkStadt projektet, egy virágzó, zöld, bioközösségi veteményeskertet. Egy hosszú bécsi nyár lassan a végéhez közeledik, amikor Michael Granert fent… interjúra kérjük.


Michael Graner évekig nézte bécsi, Mariahilf kerületi lakásából a szemközti garázs nem éppen vonzó lapostetejét. Aztán indított egy kezdeményezést. Ma pontosan ott üzemelteti a GartenWerkStadt projektet, egy virágzó, zöld, bioközösségi veteményeskertet.

Egy hosszú bécsi nyár lassan a végéhez közeledik, amikor találkozunk Michael Granerrel egy interjúra a bécsi hatodik kerületben, a Windmühlgasse-n található garázsépület tetején. Egy kőhajításnyira vagyunk a Mariahilfer Straße-től, a háztetők felett a Haydn-templom türkizzöld ikertornya tekint le ránk, a másik oldalon pedig a Haus des Meeres légvédelmi tornya köszön ránk nem is olyan távolról.

Michael egy hűtőtáskát hozott magával, és egy napernyő árnyékában kipakol: házi almachutney-t és pesztót, biotökmagolajat, kecskekamemberttel, sötét kovászos kenyeret, egy üveg vizet, gyümölcslevet. Pár lépést tesz az első ágyásig itt, az ötödik emeleti szabadtéren, és szüretel: zöldcsíkos, sötétlila és lédús piros paradicsomot, néhány földicseresznyét, paprikát és még egy példányt egy ritka uborkafajtából, amely itt egy vasrács mentén kúszik fel, és amelynek levelei hamarosan árnyékot adnak majd. Aztán jöhet a tízórai. „Szeretek főzni, mert szeretek enni“ – mondja Michael mosolyogva, miközben szeretettel készíti a szendvicseket a hozott és frissen szedett finomságokból, és kis falatokra vágja őket. Közben Guiseppe és Silvia is felértek a tetőre vezető lépcsőn. „Ők ketten új egyesületi tagok, ma ők felelősek az öntözésért“ – magyarázza Michael, és szívélyesen üdvözlik egymást.

A GartenWerkStadt projekt vendégei vagyunk, amely sok szempontból egy igazi városi oázis. Itt közösen kertészkednek, szüretelnek, néha főznek vagy grilleznek, és itt találkoznak gyomlálásra éppúgy, mint pilatesórákra. „A projekt révén társadalmilag sok minden megváltozott“ – meséli Michael nem kis büszkeséggel. „A környékbeliek hirtelen jobban ismerik egymást, bevásárolnak egymásnak, és egyszerűen több a kapcsolat.“ És más klimatikus szempontból is javult a helyzet, amióta a saláta és társai itt otthonra leltek: „Növényzet nélkül a kavics nyáron 75 fokra melegedett fel, ez egy igazi „városi hősziget“ volt, ahogy szépen mondják“ – mondja Michael kertész. „Ez a helyzet a zöldfelület révén jelentősen enyhült.“

Ezért elsősorban a tetőn keresztben-hosszában húzódó számos magaságyás a felelős, amelyeket időközben kialakítottak. Több tíz négyzetméternyi veteményeskert jött már létre, továbbiak pedig még folyamatban vannak. A végső kiépítési szakaszban pontosan 250 m2 rendelkezésre álló művelési terület lesz. 2015-ben Michael a feleségével, Gisela Prechtllel és fiával, Felixszel kezdte meg a termesztést – egy szimbolikus, paradicsompalántákkal teli cserép formájában. Ma bab növekszik a szeder mellett, sütőtök a körömvirág mellett, közte fokhagyma, rozmaring, mángold, burgonya, cukkini, kínai kel és még sok minden más.

Mariahilfben a „fair use“ (méltányos használat) elve alapján termesztenek és szüretelnek: a felmerülő munkákat mindenki közösen végzi, „vannak érdeklődési csoportok, mindenki azt csinálja, amit különösen szeret, vagy amiben jó – új ágyások építése, öntözés, speciális növényfajok gondozása és így tovább“. A szükséges szervezést és a folyamatos megvalósítást elsősorban Gisela felügyeli. A termésből pedig végül mindenki elveszi, amit szeretne. „Kitűnően működik. És az új tagokat is szívesen látjuk.“

A projekt megvalósítása során Michael Graner néhány éve még nagy kihívásokkal, technikai problémákkal szembesült. A vízellátás mellett mindenekelőtt a statika volt a kérdés. „Ekkor együttműködtünk egy építésszel, és készíttettünk egy speciális – magánfinanszírozású – szakvéleményt, hogy a súlyelosztás a tetőn megfelelő legyen.“ Így a magaságyások és a járható fapanelek vonala most pontosan ott fut, ahol alatta a garázs tartószerkezetei és legstabilabb pontjai vannak. Maguk az ágyások a lehető legkönnyebb, saját készítésű speciális találmányok. Fűzfavesszővel borított acélrácsok, speciális fóliával és kerti gyapjúval kibélelve, szubsztráttal töltve. A víz egy olyan vezetéken folyik, amelyet az épület vasbetonján keresztül fúrtak a tetőig. „Ez volt biztosan a legnagyobb beruházásunk.“

Tippek, tanácsok, anyagfelajánlások és egyéb támogatások a projekthez a vörös-zöld bécsi városvezetéstől, valamint olyan egyesületektől és szervezetektől érkeztek, amelyekkel a Grüne Daumen (Zöld Ujj) együttműködik. Például a City Farm Wien, az Arche Noah egyesület vagy a bécsi városi kertészek. A vetőmagot a Waldviertler Reinsaat vállalattól szerzik be, a műtrágyát pedig immár egy saját gilisztakomposztáló láda szolgáltatja. Itt a zöldséghulladékot egy sor eső- és földigiliszta – „a legszorgalmasabb munkatársak“ – aprítja fel és alakítja át értékes humusszá. Ugyanakkor úgynevezett gilisztatea (gyakorlatilag a ládán átfolyó víz) is nyerhető a növények erősítésére.

A biokert-projektet a Grüne Daumen hadművelet, egy ökológiai és társadalmi kezdeményezésekkel foglalkozó egyesület támogatja, amelynek Michael az alapítója és elnöke. Eredetileg azért kezdett el ezzel foglalkozni, mert családjával együtt egyre erősebb vágyat éreztek arra, hogy egészséges ételeket egyenek, amelyek előállításáról pontosan tudják, hogyan történik. „És arra gondoltunk, hogy egy ennyi zöldfelülettel rendelkező városban lehetségesnek kell lennie annak, hogy ezekről a zöldfelületekről táplálkozzunk.“

Hogy hogyan tovább? A GartenWerkStadtban rengeteg terv van a jövőre nézve: hamarosan méhkasok költöznek ide. Michael pedig a legjobban annak örülne, ha a megmaradt kavicsos felületeket mohával boríthatná be. „Az még jobb lenne a klímának. A mohát ráadásul nem kell öntözni, vizet tárol, és a hőmérséklet tovább csökkenne.“ Jelenleg ismét „technikai akadályok“ szólnak ellene. De ez csak egy újabb mosolyt csal Michael Graner arcára: „Személyiségzavarom van“ – mondja erre csak –, „egyszerűen képtelen vagyok feladni egy jó ötletet…“

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!