Szöveg: Florian Holzer · Fotók: lucas vossoughi, rendelkezésre bocsátotta
Az eszpresszógépek már önmagukban is valahogy szépek. Az a rengeteg csillogó króm, a állítócsavarok, a kijelzők, a férfiak szeretik az ilyesmit. Mivel az eszpresszó nagyrészt technikai kérdés, amelynek sikere a high-tech daráló minőségétől, pontosságától és karbantartásától, valamint az eszpresszógépen belüli nyomás, hőmérséklet és idő helyes harmonizációjától függ, ezért természetesen nagy tér nyílik a foglalkozásra, optimalizálásra és vitára. Az internetes fórumok tele vannak ezzel, millió barista vitatkozik olyan dolgokról, amelyek első pillantásra elég keveset köthetőek a kávéhoz.
És van egy gurujuk, egy sztárjuk, akinek a nevét csodálattal és teljes alázattal ejtik ki: Kees van der Westen, egy holland, aki már a 80-as évek közepe óta tervezői eszpresszógépeket épít, és a meglévő készülékeket technikailag és főleg optikailag módosította. Mint a La Marzocco, egy hatalmas minőségi igénnyel és innovációs kedvvel rendelkező tradicionális olasz cég holland importőre és képviselője, a La Marzocco alkatrészek alapján fejlesztette ki a legendás Mistralt, egy többé-kevésbé lebegő eszpresszógépet azzal a kifejezett igénnyel, hogy ne csak technikailag legyen tökéletes, hanem az adott helyiség optikai középpontját is képezze, ahol üzembe helyezik. 1995 és 2004 között Kees van der Westen 116 darabot épített a Mistralból a műhelyében, ami kultuszstátuszt ért el a szcénában. Ebben az időszakban fejlesztette ki van der Westen a Speedster nevű egymunkacsoportos eszpresszó-űrhajót is, ugyanúgy, mint a Mistralnál, a hetvenes évekbeli La Marzocco GS hatalmas, régi főzőegységével, kombinálva egy polírozott alumíniumból készült áramvonalas vázzal és egy kezelőkarral, amely egy régi Porsche versenyautó sebességváltójára emlékeztet. A 2001-es hat homologizációs modell mindenesetre gyorsan elkelt, és miután az olaszok inkább maguk akarták gyártani a Mistral második generációját, a holland kiszállt a szerződésből, és elkezdte sorozatban gyártani a Speedstereit. Ami nagyjából a legextravagánsabb, és közel 6000 euróval az egyik legdrágább eszpresszógép háztartási használatra.
A Speedstert a Mirage követte, egy professzionális készülék, választhatóan két- vagy háromcsoportos, kézi vagy félautomata, klasszikus vagy karos kezeléssel.
És idén aztán a Spirit. Természetesen minden technikai specifikációval, amit csak el lehet képzelni, a kávépor extra-lágy nedvesítésével, a kilenc baros víznyomással történő, több ponton vezérelt adagolással, lézerezett szűrőtartóval, minden csoport egyedileg szabályozható hőmérsékletével, az egyes csoportok valós hőmérséklet-kijelzésével és mindenekelőtt egy olyan dizájnnal, amely az amerikai 60-as évekbeli Ford Thunderbird izomautó-klasszikus műszerfalára emlékeztet – ami egyébként Kees van der Westennek nagyon tetszik. Ha valaki David Lynch „Dűne” című sci-fi eposzában eszpresszót készített volna, akkor egy ilyen géppel tette volna.
Evelyn Priesch és Werner Savernik személyesen vették át a Spiritjüket. A marketinges szakembernek és a reklámszakembernek egyéves világkörüli útjuk során támadt az az ötletük, hogy nyissanak egy kávézót, amely alatt különösen Új-Zéland élénk kávészíntere nyűgözte le őket. Graz, ahonnan származnak, kávéügyileg már foglaltnak tűnt számukra, így maradt Bécs. Nyáron nyitották meg a „coffee pirates”-t közvetlenül a régi AKH mögött, a „the third wave Coffeeshop in Wien”-t. Tulajdonképpen már volt egy jó használt eszpresszógépük, meséli Evelyn Priesch, de amikor megismerték Kees van der Westent és a 10 000 eurós Spiritet egy bécsi kiállításon, sajnos elszállt a racionalitás, „ez tisztán érzelmi döntés volt”.
Európában egyelőre még nincs sok ilyen készülék, egy Prágában van, néhány Londonban, a legtöbb Ausztráliába megy, Ausztriában a Kávékalózok (Kaffeepiraten) határozottan az elsők egy Spirittel. Hamarosan jön egy kis 2,5 kilós pörkölő is (Diedrich, az ínyencek körében szintén nagy becsben tartják, de össze sem lehet hasonlítani a Spirittel…), akkor a brazíliai, kolumbiai és etiópiai arabicákból álló kalóz-keveréket a Spirit számára a saját pörkölésükből kínálják majd. 7000 Watt, 31 Amper, a Kees van der Westen gépek nem utolsósorban azért annyira népszerűek a baristák körében, mert tényleg sok áramot vesznek fel, mert velük igazán nagyon-nagyon sok eszpresszót lehet készíteni anélkül, hogy a teljesítmény csökkenne. „Az első villanyszámlánkra mindenesetre már kíváncsi vagyok” – mondja Evelyn Priesch.
CÍM