Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Wolfgang Hummer
Aki csak egy napot is töltött két ivarérett sulmtali kakas közvetlen közelében, ismeri a problémát: az állatok megölik egymást. De ez eltarthat egy darabig, és addig a kakasok akkora lármát csapnak, hogy az ember könnyen arra hajlik, hogy a tesztoszteron-halálmeccset egy fejszével rövidítse le. Sajnos a madarak erőfitogtatása rengeteg energiát igényel, így a sulmtali kakas a vágás után ugyan csendes lenne, de az ivaréréséig eltelt idő alatt éppen csak annyi hús lenne a bordáin, ami egy tyúkleveshez elég.
Ezzel már érintettük is a sulmtali dilemmát. Emlékezzünk vissza: 2007-ben bemutattak egy projektet, amelyben egy értékesítési társaság mintegy 15 dél-stájerországi gazdálkodóval azt a célt tűzte ki, hogy újra életre keltik a legendás, a hivatalos tenyésztési programokból azonban már régen eltűnt sulmtali tyúkot. Fajtatiszta állatokat gyűjtöttek össze, állományokat hoztak létre, családfákat fejlesztettek, takarmányozási és kifutói irányelveket dolgoztak ki, a cél a Bresse-tyúkhoz hasonló csúcsminőség volt. Az esélyek jók voltak, a „sulmtali” fajta Armin Arbeiter császári és királyi mezőgazdasági tisztviselő általi meghatározása és szelekciója 1850-ben egy robusztus, kiváló húsformájú, teljesen delikát ízű és „májusi vaj sárga” zsírú bajnok tyúkot eredményezett. Csak: a sulmtali sajnos átkozottul lassan nő. 28-31 hétre van szüksége egy vágótyúknak, amíg eléri a két kilós vágósúlyt (a kereskedelmi forgalomban kapható turbó-tyúkok ezt négy hét alatt teljesítik), ami gazdaságilag már önmagában is nehéz, és akkor még ott a terror a kakasokkal, amelyek körülbelül a 14. vagy 15. hétben válnak ivaréretté és ezáltal vadakká. Összességében az egész nem jött össze, és a projektet 2012-ben felfüggesztették. Az egyetlen osztrák csúcs-tyúk alig öt év után újra történelemmé vált.
Egy megoldás a „kaponosítás”, azaz az ivartalanítás lett volna. A kakasok így elveszítik agresszív viselkedésüket, a tyúkállományban békés kívülállóként különleges szerepet töltenek be, és közben gyengéddé és kövérré válnak. Eddig minden szép és jó, csak éppen a kaponosítás Ausztriában az állatvédelmi törvény értelmében tilos, a kakasok ivartalanítása (belső herék, az altatás nehezen megoldható) pedig bonyolult. A sulmtali kaponokat ezért Szlovéniába kellett szállítani, hogy ott heréljék ki őket. „Ez ugyan nem tiltott” – mondja Dr. Heinz Strahl állatorvos Unterpremstättenből –, „de én olyan alternatívákat kerestem, amelyekkel nem kerülünk konfliktusba az állatvédelemmel, és megkíméljük a kakasokat a tortúrától”.
Strahl baromfi-specialista állatorvos, tanácsadója volt és maradt Toni Hubmannak a szabadtartású projektjében, és alaposan beleásta magát a problémába: a hormonokat kizárta, az ájurvédikus gyógynövények kézenfekvőnek tűntek, és az utolsó megmaradt sulmtali-tenyésztő, Gertrude Strohmaier gazdaságában végzett első kísérletek bizonyíthatóan csökkentették a kortizolszintet. „A kakasok nyugodtabbak voltak, kevesebbet verekedtek, de az eredmény nem volt kielégítő.”
Következő kísérlet: természetes módszer a kakasok tesztoszteronszintjének csökkentésére az ösztrogénszint növelésével. „A barátcserje és a vörös here sok ilyen ösztrogénszerű anyagot tartalmaz – és nálunk nőnek a réten.” Valójában a barátcserje már az ókori Görögországban is ismert volt a nemi vágyat csökkentő anafrodisziakumként, és ma is használják a természetgyógyászatban; a vörös here úgynevezett fitoösztrogéneket tartalmaz, vagyis ösztrogénszerű hatású anyagokat.
Tavaly a stájer mezei gyógynövényeket először egy 380 állatból álló sulmtali kakasállománnyal etették meg – és működött. 380 ivarérett sulmtali kakas, ez normális esetben azt jelentené, hogy vér folyik, fekete és színes tollak hullanak, élőfrikasszé készül, tömeges kakasviadal zajlik, és a zaj elviselhetetlen. De nem a Strohmaier család Fantsch-i gazdaságában. Ott a kakasok 2014-ben a zöld réten sétáltak, bogarak és férgek között csemegéztek, rendkívül chilltnek tűntek, gyönyörűek voltak és élvezték az életet. Dr. Strahl mindenképpen elégedett volt, és disszertációt kezdeményezett a Grazi Állatorvostudományi Intézetben, a kulináris világ számára azonban az eredmény nem volt kevesebb, mint szenzáció. És egy esély arra, hogy a sulmtali tyúkok visszatérjenek, beleértve a „here-kapon” vagy „gyógynövényes kapon” elkészítési módokat.
A Strohmaier család mindenesetre épített már új tyúkólakat. A tyúkólak kicsit másképp néznek ki, mint amit az ember az elrettentő képekről megszokott. Nincsenek hangárméretű csarnokok állandó világítással és tollszőnyeggel, nincs piszok és nincs bűz. A sulmtalik itt egyfajta lakosztályban élnek, amelyhez egy elképesztően zöld rét formájában szabadidőpark is tartozik. Mégpedig generációkon átívelően: a körülbelül hétéves kakasnak a tyúkoknál már régóta nincs dolga, ami azonban nem csökkenti a büszkeségét, ráadásul ez fontos az állomány hangulata szempontjából, magyarázzák Franz és Gertrude Strohmaier.
Kukoricát, napraforgómagot és tökmagolaj-pogácsát kapnak enni a több mint ezer állat, 30 héten keresztül, a bogarak és férgek formájában nyújtott kiegészítést a tágas réteken maguk keresik és találják meg. Ezer állat – egy baromfitelep számára ez apróság, a szalmonella-vizsgálat ugyanannyiba kerül, mint egy tömeges állattartó telepnél, a tojások keltését a Strohmaierék végzik a gazdaságban. A „természetes kaponosításhoz” szükséges gyógynövényeket maguk gyűjtik a Sausal-i réteken, a szárítást és a kötegelést is kézzel végzik. Mindez természetesen pénzbe kerül, 23 euró kilónként a tyúk, 29 euró kilónként a természetes kapon, egy ilyen állat két és fél kilót is nyomhat, ennek már nincs sok köze a szupermarketben kapható fehérjéhez. Árban sem, de minőségben sem. „És a sulmtalit másképp is kell főzni” – figyelmeztet Franz Strohmaier, aki elég gyakran tapasztalta, hogy az ügyfelek panaszkodtak, mert a stájer királyi tyúk négy perc után a serpenyőben semmi jelét nem mutatta az élvezhetőségnek. Lassan párolni, lassan sütni, gyakran locsolgatni, megadni neki az egy-két órát.
Akkor viszont a „természetes kapon” végképp ünneppé válik. Minden izom más színű, más állagú, minden izomnak más az íze. A csirkecomb így újra ízélménnyé válik, az állat zsírját pedig kenyérrel lehet és érdemes tunkolni – ez a csirke egy fenséges sült.
Az alapvető probléma természetesen nem változott: sulmtali tyúk ritkán és csak rövid ideig kapható, és az a tény, hogy Thomas Riederer új étterme csak néhány percre van a Strohmaier-féle baromfiteleptől, nem éppen javít a kínálati helyzeten – ő elsőbbséget élvez. És ő a sulmtali természetes kapont határozottan „Nose to Tail” stílusban készíti el, például csirkebelsőséggel és sült kakastaréjjal.
Mindenesetre van egy új sztár a csirke-szcénában, és a „természetes kapon” talán más olyan baromfifajták számára is megoldást jelenthet, amelyeknél az agresszív kakasok eddig lehetetlenné tették a tenyésztést. Elkezdődik a csirke éve.
Fantsch 17
8444 St. Andrä im Sausal
Tel.: 0664/431 46 86
www.sulmtaler.at
T.O.M ® im Pfarrhof
8444 St. Andrä im Sausal 1
Tel.: 0660/400 87 34,
Sze.–Szo. 19 órától
Vas. 8–12 óra Brunch
www.tomr.at