Szöveg: Anna Burghardt · Fotók: Julia Stix
Rizs a burgenlandi Seewinkelből – az ember hajlamos arra gondolni, hogy víz alatt álló földek a Fertő tó partján (és, ízlés szerint, festői lapos kúp alakú kalapok). Egyáltalán nem: Erwin Unger rizse száraz szántóföldön nő. Hosszú sorok magas, sűrű, különálló fűcsomókkal, melyeken fekete és vörös szemek érnek, amelyek színét persze még elrejti a pelyva. Fajtiszta sorok, persze, hacsak pár munkás idén véletlenül egy kicsit hibás színűre nem tervezte a dolgot. Hogy később a betakarításnál ne legyen belőle nemkívánatos vörös-fekete rizskoalíció, a pár rosszul elültetett növényt ki kellett kutatni és kézzel eltávolítani.
Az új tapasztalatok gyűjtésében, mint amilyen ez is, nincs hiány Erwin Ungernél, mióta négy éve úgy döntött, megpróbálkozik a rizstermesztéssel a földjein. És ezzel létrehozni a világ legészakibb rizstermesztő területét. „Pontosan 77,09 kilométerre vagyunk északra Ticino kantonjától” – mondja Unger látható büszkeséggel. És nem kevés büszkeséggel meséli azt is, hogy volt már rizstermesztés Burgenlandban: „Ez 1864-ben volt, akkor a Fertő tó kiszáradt.” Hogy ezt honnan tudja ilyen pontosan? Ez a kérdés Erwin Unger számára egy pillanatig nem teljesen érthető. „Ez történelem. Ezt tanultuk az iskolában, ezt gyerekként az ember felszedi, ezek azok a dolgok, amik megmaradnak.” Irodájában, fóliasátrak és raktárépületek között két kis tálka nyers rizs áll, még az előző évi kísérletekből származnak. Vörös és fekete szemek, fajtiszta magok. „A vörös eredetileg Franciaországból, a fekete Olaszországból származik.” Mellette egy halom pelyvával borított rizs hever, az előző heti próbaaratás, a frissen érkezett laboreredményekkel együtt. Egy mintatasak is van már. A Seewinkelből származó rizst a „Ja! Natürlich” forgalmazza, de Unger a csomagolásnál mindenképpen bele akart szólni: negyedkilós zsákok, barna csomagolópapír fólia betekintőablakkal. És ami fontos neki: pontos főzési útmutatóval és a
receptek honlapjára mutató hivatkozással. A fekete rizs, amely enyhén diós ízű, másfél órát igényel normál főzőedényben, a vörös egy kicsit kevesebbet.
Erwin Unger, egy karizmatikusan barázdált arcú és cselekvő kezű férfi, inkább látja magát fiatalpalánta-kertészként, mint gazdaként. A rizst a jövőben fiatalpalánták formájában is szeretnék értékesíteni. Unger, ha úgy tetszik, az üvegházaival a lánc elején áll, amelynek a végén a régióbeli biogazdák takarítják be a termést. De elad biogyógynövényeket és erkélynövényeket is, mint például kis paprikapalántákat, a Rewe-nek. A rizsen kívül kísérletezett chia maggal, quinoával és beluga lencsével, ezzel jövőre indul a munka. „Az embernek egyszerűen ösztönöznie kell az ilyen réstermékeket.” Hogy hogyan került a rizshez? „Az ember keres az életben. Egy életen át keresek. Olyan termékeket, amelyek hozzánk illenének.” És nemcsak a rizst találta meg. Következő célja: a világ legkisebb kölese, amelyet belga jogok miatt nem szabad a tulajdonképpeni nevén, teffnek nevezni. „Az ember csak úgy belekeveredik. Ha az ember követi azt a célt, hogy valami újat csináljon.” Közvetlen vásárlói, a szomszédos biogazdák is mindig olyan új növényeket keresnek, amelyeket „be lehet hozni a regionalitásba” – mondja ő, a fiatalpalánta-kertész. Erwin Unger azonban biztos akar lenni abban, hogy az ambiciózus ültetési célok a gyakorlatban is működnek, hogy a rizs dolog tényleg fejlődik. „Nekem, mint fiatalpalánta-termesztőnek, látnom kell a kész terméket is. Példaképnek kell lennem, hogy a gazdák tudják: ez tényleg kész lesz!” És most, a rizskísérletei negyedik évében érte el azt a sikert a földeken, amely lehetővé teszi számára, hogy a jövő évben tiszta lelkiismerettel adja el a rizsfiatalpalántákat az érdeklődő biogazdáknak.
Mert ez az egész egyáltalán nem egyszerű.
Hogy hogyan néz ki ideálisan egy év a rizs számára, azt Ungernek több hónapon át kellett tesztelnie, „sok türelem kell hozzá. Nem volt mindig könnyű.” Hogy máshol hogyan néz ki a rizstermesztés, azt ugyanis nem nézte meg a valóságban. „Wallernben vagyok otthon” – magyarázza elégedetten. (És néha magasan a levegőben Wallern felett, az „Unger Chili” nevű fehér sportrepülőgépével). „A pannon klíma sokkal több mindenre alkalmas, mint hinnénk. Van melegünk, van szélünk, tudunk vizet adni. Egy csapadékos évben biztosan nem olyan jó, idén ideális volt. Extrém nyár. A rizsnek 160 meleg napra van szüksége 18 fok felett” – meséli Erwin Unger. „A hőösszeget ki kellett számolnunk. Tulajdonképpen ez egy egyszerű fejszámolási történet, amit a természettel együtt kell a gyakorlatban megvalósítani.” Ez annyit tesz, mint: az első évben semmit sem aratott, a második évben tudta, „aha, így néz ki”, a harmadik évben látta, hogy csak fiatalpalánták kiültetésével működik, tehát nem a magok közvetlen elvetésével. „Most, a negyedik évben, lett teljes siker.” Hogy emiatt keresik fel jelenleg újságok és tévécsatornák képviselői, akiknek a kameráiért az aratást már egy héttel korábban el kellett játszania – „persze csak száz méteren” –, azt azzal a halk, majdnem alázatos büszkeséggel meséli, amely már párszor megvilágította az arcát.
A rizsföldeken, amelyek csak pár száz méterre fekszenek az irodájától és a raktárépülettől, éppen egy cséplőgép hagyja maga után széles, tüskésen borotvált sávját. Jó nap ez az aratáshoz. Az előző napokban sokat esett, de most a rizsnövények az elég erős szélnek köszönhetően szárazak. „Féltem, hogy a normál kombájnnal sok lesz a törés, mert a friss rizs még inkább puha, de szerencsére ez nem így van.” A cséplés után a szemeket a pelyvákkal együtt csarnokokban terítik ki és légáramlással szárítják, „ez körülbelül egy hétig tart”, utána a nedvességtartalmat laboratóriumban vizsgálják. Ezután egy gép hántolja a szemeket, gumilapokkal, amelyek dörzsölődnek egymáshoz, kíméletesen, kis nyomással. „A pelyva pedig biotalaj adalékanyaga lesz.”
Erwin Unger a 2,3 hektárján – nagyon széles vigyorral következik a kiegészítés: „fejlődés folyamatban” – fele-fele arányban ültetett vörös és fekete rizst. Egy alig látható lépcsőfokra mutat a földön. „Onnantól kezdve, ahol a fekete rizs nő, kvázi egy mélyedés van, a fekete rizsnövények gyengébb növekedésűek. Ezt sem lehetett előre látni, ezek azok a tapasztalatok, amiket az ember szerez.” Egy nyúl szalad sietve a mezőn, elmenekül a bekötőúton. „A bioföldön azokat még látod” – kommentálja a biogazda, Erich Leyer, aki azért jött a földre, hogy megnézze az aratást. Leyer egyike azoknak a biogazdáknak, akik itt szintén el akarják kezdeni a rizstermesztést – Erwin Unger fiatalpalántáival. Az első kísérletek Leyernél már megvoltak, bár nem a kívánt sikerrel, idén valószínűleg túl korán ültette ki őket.
380 000 fiatalpalánta volt az, amely február végén kezdte életét Erwin Unger üvegházában, és április végén, május elején ültették ki a saját földjeire. A mobilján Unger megmutat egy fotót azokról a kis fűcsomókról, amelyek a rizsnövények akkor még voltak. „Most már majdnem olyan, mint a nád. És úgy is vág!” Amit magas hőmérsékletnél, jelszó: nadrághossz, figyelembe kell venni. „Különböző kiültetési időpontokat próbáltam ki. Ha az ember három héttel le van maradva, a végén semmi nincs rajta, mert a rizs önbeporzó és szélbeporzó. Ha akkor már túl magas a páratartalom, akkor nincs többé pollenszórás és a bugák üresek az aratásnál.”
Erwin Unger a száraz rizstermesztési módszerre esküszik. „Mi csak öntözünk. Az Ázsiában lévő hatalmas rizsföldek, amelyeket vízzel árasztanak el, eszméletlen mennyiségű metángázt bocsátanak ki, mert ott rothadó iszap keletkezik.”
Apropó rothadás: Mik a tapasztalatok a kártevőkkel kapcsolatban? „A rizs esetében nem tapasztaltunk kártevőket” – válaszol Erwin Unger az elégedett csodálkozás kifejezésével, valószínűleg máshogy várta. „Csak éjszaka szabad öntözni. Akkor már nagyon sokat kizárunk. És, szárazon: „A kártevők egyszerűen még nem ismerik a rizst.”
Schlachthausgasse 45
7151 Wallern
Tel.: 0664/410 96 90
www.unger-blumen.at
Hamarosan kapható
a Billa & Merkur üzletekben
www.janatuerlich.at