A-La-Carte

A felismerés leve (2009/3)

Az almalé Ausztriában kétségkívül alapélelmiszer, legalábbis amíg az ember még nem fedezte fel magának a bort és a sört. A spektrum – az iparilag előállított sűrítménytől a legmagasabb ínyencigényeknek megfelelő fajtatiszta natúr léig – mindenképpen hatalmas.


A felismerés leve

Szöveg: Florian Holzer Fotók: Luzia Ellert
Gyerekbor. Mindannyian ittunk almalevet, szomjoltásként tisztán vagy szódával hígítva, és ha sportolunk vagy más megerőltető tevékenység vár ránk, akkor ma is ezt tesszük. Megszokásból és azért is, mert – izotóniás szempontból nézve – teljesen ésszerű. Az italnak volt és van neve: Obi, illetve hígítva Obi g’spritzt; Kelet-Ausztriában mindenki tudja, mit jelent ez, mindenkinek azonnal van egy ízbeli asszociációja. Egy olyan márkaismertség, amelyről a milliós marketingköltségvetéssel rendelkező márkák nagyon-nagyon álmodoznak.
Amit viszont szinte senki sem tud, az az, hogy az osztrák nemzeti almalé valójában Svájcból származik. Az Obi ugyanis a thurgaui Obstverwertung Bischofszell rövidítése, ahol a 30-as évek közepén dolgozták ki azt a módszert, amellyel az almalevet logisztikailag előnyös sűrítménnyé lehet feldolgozni, majd szükség esetén vízzel újra léhígítással felönteni. A szövetkezeti Ybbstaler Obstverwertung, amelyet röviddel előtte alapítottak az 1934-es és 1936-os nagy almatermés-feleslegek miatt a Mostviertel régióban, megvásárolta a márkanevet és a módszert. Azóta az „Obi” a tiszta almalé szinonimája, és hatalmas identitásteremtő erővel bír Ausztriában – a svájci háttér és a márka, valamint a gyárak 80-as évek óta tartó német tulajdonlása (Eckes-Granini) ellenére is.
Az ausztriai almalé-gyártásra és -fogyasztásra vonatkozó számadatok érdekes módon alig hozzáférhetőek. A fogyasztói árindexben az almalét az alkoholmentes italok csoportjába sorolják, az AMA és a Mezőgazdasági Minisztérium nem rendelkezik statisztikákkal, és még a piacvezető YO sem tud számokkal szolgálni, ami bár alig hihetőnek tűnik, a nagy almalé-titokként kell elfogadni. Amit viszont minden hivatalos helyen tudnak, az az, hogy az almalésűrítményből készült ipari légyártásnak és a házias lépréselésnek csak nagyon kevés közös vonása van. És mivel a fajták, minőségek és identitások a dobozos levek esetében viszonylag csekély szerepet játszanak, inkább a skála másik végével foglalkozunk.
És itt nem lehet szó nélkül elmenni Reinhard és Helga Wetter mellett a bornegyedbeli Missingdorfból, ahogy amúgy is ritkán lehet szó nélkül elmenni mellettük. Wetter ugyanis éppen azon van, hogy az almalevek csúcskategóriájában nagyjából azt a jelentőséget érje el, amivel az Obi rendelkezik a szabványosított ipari levek szegmensében – vagyis szinonimává válni. Pedig húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdte – akkori tanára sürgető ajánlására a klosterneuburgi bor- és gyümölcstermesztési iskolában –, hogy az almáit fajtatiszta és natúr levekké préselje, még kinevették, emlékszik vissza Reinhard Wetter, és a háta mögött viccelődtek azon, hogy ez a bolond most „zavaros” almaleveket készít. Ezt ma már senki sem teszi, aki megkóstolta az ő „James Grieve”, „Discovery” vagy „Cox Oranges Renette” almaleveit – a földöntúli tisztaságú, nemcsak ragyogó, hanem szinte vakító gyümölcsösségű, az édesség és savasság közötti finom harmóniával rendelkező levek, amelyeknek az ízletességének egyszerűen nem lehet ellenállni.
Titka szerinte nincs, mondja Reinhard Wetter tipikus visszafogottsággal; sokkal inkább sok apró részlet van, amit két évtized alatt kellett felfedeznie. Például a műtrágya elhagyása, hogy ne dolgozzon fel „felpumpált almákat”, a hozam minimalizálása és a többlet korai eltávolítása, soha nem szüretelni eső után, az évjárattól függően célzott utóéréssel dolgozni (savcsökkenés, aromaképződés), „tulajdonképpen pontosan úgy dolgozni, ahogy a jó borászok is teszik”.
Pontosan, a borászok. Reinhard Wetter beszél az alanyokról, a kopár őskőzet-talajokról és a megfelelő talajtípushoz illő megfelelő fajták kiválasztásáról, a kizárólag saját gyümölcsök feldolgozásának előnyéről, és arról, hogy almáit három-négy szüretelési menetben szedi le kézzel, mindig az optimális érettségi időpontban. Ezt már százszor hallottuk, de egy almalékészítő szájából mégis egy kicsit meglepőnek hangzik – de nem kevésbé logikusnak. „Gyors munka, tiszta munka, hideg munka” – ezek az ő feldolgozási elvei, hogy a levek megőrizzék ragyogó világos színüket és olyan aromát kapjanak, amely időnként frissebbnek hat, mint a kereskedelmi forgalomban kapható almáké. A pakolásos prés, amellyel Wetter a legszívesebben dolgozik, bár nagyobb ráfordítást igényel, mivel az összezúzott és pépesített almamasszát rétegről rétegre viszik fel a préslemezek és kendők közé, mindössze három-négy centiméter vastagon, de ezzel lehet a legkíméletesebben dolgozni, magyarázza az alma mestere. A gyümölcsfeldolgozásban a szabvány a klasszikus orsós prés, ami szintén nem rossz, mondja Wetter, a döntő úgyis az, hogy mindent kisajtol-e az ember, ami benne van, vagy csak a jót.
A régi fajták Reinhard Wetter számára mindennek az alapját jelentik, 13 hektárján szinte kizárólag régi vagy nagyon régi almafajtákat termeszt, a Gravensteinerből például több mint egy hektárja van; kivételt képeznek az új nemesítésű Elstar, egy első osztályú, aromás alma, és a Jonagold, amelyet Wetter az édessége és aromája miatt becsül, és amely a közönségnél (a szakmai közönségnél kevésbé, de ezt Wetter is tudja) jól szerepel. Szintén téma a khá fiatal nemesítésű Topaz, egy varasodásnak ellenálló alma, amely különösen a biogazdálkodáshoz alkalmas nagyon jól, de ott van egy kis kísérleti telep is, amelyet Wetter az Arche Noah szervezettel együttműködve ültetett be ősrégi fajtákkal. „Egyszerűen azokat választottam, amelyek érdekesen hangzottak számomra.”
Más a helyzet Martina Parkerrel, ő azt vette, ami volt – egy ősrégi, szórt gyümölcsös a dél-burgenlandi Bad Tatzmannsdorfban, amelyen addig főleg a család pónijai legeltek –, majd keresett egy második szórt gyümölcsöst, ami szintén régi, jó és érdekes volt, de más. Kétéves keresgélés és a növekvő kétségbeesés után amiatt, hogy a dél-burgenlandi szórt gyümölcsösök egyre inkább beépítéseknek, golfpályáknak és körforgalmaknak esnek áldozatul, a főállású újságíró és saját bevallása szerint „alma-mániás” egy ősrégi ültetvényre bukkant Pinkafeld közelében. „Az ültetvény láttán rögtön az volt az érzésem, hogy valaki gondolt is valamire” – mondja Parker. 56 darab 30–70 éves fáról van szó, olyan fajtákkal, mint a Borsdorfer, Gelber Bellefleur, Schöner von Boskoop, Lavanttaler Banane, Rheinischer Krummstiel, Großerzog Friedrich von Baden, Landsberger Renette és hasonlók. Mindkét almaoskertet nem permetezik és nem trágyázzák, csak évente egyszer kaszálják (a fűmulcs az egyetlen trágyázás), majd „termőhely szerint” szűretlenül palackozzák; ezek „terroir”-almalevek, amelyekből 2009-ben nem lesz évjárat, mivel az öreg fák csak kétévente teremnek. Kompenzációként Martina Parker és férje, Alan egy fiatal ültetvényt is terveznek – régi angol fajtákkal, amelyeket aszerint választottak ki, hogy „vagányul néznek-e ki, és van-e érdekes történetük”.
Egy kérdés, amely a fajták és évjáratok iránti növekvő érzékenységgel egyre inkább adja magát: Hogyan változik az almalé a tárolással? Erwin Gegenbauer, aki eceteinél, savanyúságainál és kávéinál mindig szembesül az időbeli változás elkerülésével, illetve hasznosításával, úgy véli, hogy az almalevek, a borhoz hasonlóan, komplexitásukban nőnek, és az éréssel karaktert nyernek. Wetter azon a véleményen van, hogy az almalé egy évig jól eláll, de utána egyre jobban eltér a friss lé ízétől – ami még nem ellentmondás Gegenbauer nézetével. Hogy a savasabb fajták jobban bírják, mint az édesek, azt tapasztalta, mondja Wetter, és azt is, hogy a levek a préselés utáni első hónapban kifejezetten pozitívan fejlődhetnek. A vita megnyílt, az almalé előtt a magas élvezetek és válogatott ínyencségek világa felé vezető kapu úgy tűnik, szélesre tárult. És jó almalét bátran lehet szódával is hígítani, mondja Reinhard Wetter.
Meglepődtünk a minőségi választékon. Az a fajtaválaszték, amelyet viszonylag könnyen be lehet szerezni a kereskedelemben vagy a neves termelőktől, hatalmas, és a közismert mainstream almafajtáktól a ritka, ősrégi fajtákig terjed, aromás többletértékkel. Ezen felül elképesztő: a natúr almalé mára minőségi szabvánnyá vált, a tiszta almaleveknek mind látványilag, mind ízbelileg, és végül imidzs szempontjából is jelentősen nehezebb dolguk van, hiszen a natúr lé összehasonlíthatatlanul „természetesebbnek” hat, eltekintve attól, hogy úgy tűnik, fajtatiszta almaleveket kizárólag natúr változatban kínálnak, és a fajtatisztaság természetesen nagy piaci vonzerővel bír. Kóstoltunk tiszta, zavaros, kevert és almafajta szerint rendezett fajtatiszta almaleveket. A kóstolt levek többsége 2008-ból származott, három lé már a jelenlegi 2009-es préselésből, néhány lé 2006-ból, versenyen kívül egy 2002-est is kóstoltunk.
A kóstoló a „Zum Schwarzen Kameel” étteremben zajlott, a leveket szobahőmérsékleten és nem vakteszt keretében kóstolták.

Kóstolás

A kóstoló a „Zum Schwarzen Kameel” étteremben zajlott, a leveket szobahőmérsékleten és nem vakteszt keretében kóstolták.

1) Wetter, Discovery 10,0
Micsoda lé! A maximális pontszámot az A la Carte tesztben még nem igazán gyakran alkalmazták, de ezt a Discovery fajtájú almalét (2009-es szüret) másként nem lehetett értékelni. Már eleve a színe: rózsaszín! Tiszta illat, tiszta íz, az alma képe azonnal megjelenik az elmében. „Gyümölcs, frissesség, tiszta alma – tökéletes”, „könnyed, de erőteljes”, „frissítően rózsás-gyümölcsös”, „csodálatos szín, csodálatos íz”.
Reinhard és Helga Wetter, 3751 Missingdorf 33, Tel.: 02983/23 98, www.wetter-brennerei.at , 3,90 €/l

1) Wetter, James Grieve 10,0
A következő premier az A la Carte tesztben: kétszeri maximális pontszám, kétszer ugyanattól a termelőtől, ami Reinhard Wetter kivételes pozícióját elég világosan bizonyítja. A James Grieve is tökéletes almalének bizonyult, amely a fajta tulajdonságait a legízletesebb módon mutatta be. „Gigantikus! Frissen kaszált fű, bodza, friss széna, összefut a nyál az ember szájában”, „briliáns”, „friss, szaftos, intenzív”, „csodálatos illat, intenzív gyümölcsösség tolakodó édesség nélkül”.
Reinhard és Helga Wetter, 3751 Missingdorf 33, Tel.: 02983/23 98, www.wetter-brennerei.at, 3,90 €/l

3) Wetter, Cox Orangen Renette 9,8
Nos, igen, megint Wetter. De ez a 2008-as Cox is a divatos alma legjobb interpretációjának bizonyult. „Almarobbanás, a sav és a gyümölcs olyan szorosan összefonódva, vanília, fahéj, szerecsendió, mangó”, „rétegzett!”, „egy szép alma”.
Reinhard és Helga Wetter, 3751 Missingdorf 33, Tel.: 02983/23 98, www.wetter-brennerei.at , 3,90 €/l

4) Wetter, Freiherr von Berlepsch 8,7
Szintén meggyőző volt az átlagon felüli 2008-as Freiherr von Berlepsch lé, amely egy későn érő, régi almafajta. „Kiegyensúlyozott, édes-savas, erőteljesen frissítő”, „érdekes, régi fajta íze van, valahogy autentikus, más”, „izgalmas, kiegyensúlyozott, szép illat”.
Reinhard és Helga Wetter, 3751 Missingdorf 33, Tel.: 02983/23 98, www.wetter-brennerei.at , 3,90 €/l

5) Wetter, Gravensteiner 7,8
Hogy hívják azt, ha valaki megnyeri egy verseny első öt helyét? Mi ezzel ezúton megalkotjuk az almalé-közeldupla-mesterhármast, és örültünk egy extra osztályú 2009-es Gravensteinernek. „Enyhe, ízletes, finom, lágy”, „gyümölcsös és enyhe, laposabb, mint a többiek”, „nagyon kiegyensúlyozott, enyhe”.
Reinhard és Helga Wetter, 3751 Missingdorf 33, Tel.: 02983/23 98, www.wetter-brennerei.at, 3,90 €/l

6) Reisinger, Cox Orange 7,5
A Wachaui sárgabarack-csendőr, Franz Reisinger parádés almája a Jauerling-hegyi kertjeiből. „Kicsit túlérettnek hat, füstös, finom fűszeres és vegetális tónus”, „ásványos”, „intenzív”, „szép és tipikus”.
Obsthof Reisinger, Mitterndorf am Jauerling 1, 3620 Spitz an der Donau, Tel.: 02713/28 55, www.obsthof-reisinger.at, 2,80 €/l

6) Stift Klosterneuburg, Elstar 7,5
Egy további kiváló almalé, amelyet a langenzersdorfi kolostori gyümölcsfeldolgozó rendkívül találóan készített el. „Csinos, kissé semleges, szép almás, friss”, „a frissesség és a sav jól kiegyensúlyozott”, „kellemes”.
Stift Klosterneuburg GmbH, Stiftsplatz 1, 3400 Klosterneuburg, Tel.: 02243/41 15 22, www.stift-klosterneuburg.at, 1,75 €/l

8) Reisinger, Jonagold 7
A kissé indifferens Jonagold nem tartozik feltétlenül azok közé a fajták közé, amelyekből könnyű érdekes almalevet préselni, de Franz Reisingernek mégis sikerül: „Sült alma, nagyszerű illat, nagyon vonzó”, „szexi és ehhez a fajtához képest elég dús”, „finom, rózsaillat”, „koncentrált, tiszta, szép sav”.
Obsthof Reisinger, Mitterndorf am Jauerling 1, 3620 Spitz an der Donau, Tel.: 02713/28 55, www.obsthof-reisinger.at, 2,60 €/l

9) Lackner-Tinnacher, Apfelsaft naturtrüb 6,3
Egy kizárólag a Feinkost Böhle számára palackozott almalé a legkülönbözőbb fajtákból álló ősrégi szórt gyümölcsösökből. „Füstös, kissé lisztes, roppanós, szép”, „Asszociáció: Stájerország”, „édes alma, kompakt, pozitív, szívesen innék még egy pohárral”.
Bei Feinkost Böhle,
Wollzeile 30, 1010 Wien,
Tel.: 01/512 31 55,
www.boehle.at,
2,90 €/l

10) Voelkel, Apfelsaft naturtrüb 6
Az első kereskedelmi forgalomból származó lé, az északnémet Voelkel hagyományos gyümölcsléüzem bioalmaleve. A fajtaösszetételre nem térnek ki, a lé német biotanúsítvánnyal rendelkező almákból préselődik. „Vanília, sült alma, testes és koncentrált, a sav szép kontrapunktot képez”, „karamell, meleg sült alma”, „harmonikus, sült almás”.
Bei Bio-Maran, Lindengasse 13–15, 1070 Wien, Tel.: 01/522 53 12, 0,99 €/0,33l

11) Gegenbauer, Boskoop 5,8
Az almalé az ecetmestertől. Erwin Gegenbauer, mint sok más dologban, az almalé terén is járja a saját útját, olyan fajtákra épít, amelyek másoknál nem annyira népszerűek, és elfogadja a tárolást is. Boskoopja szemléltette legjobban a filozófiáját. „Dohányos jegyek, kissé oxidatív, érdekes”, „úgy hat, mint a túlérett gyümölcs”, „nagyon érett, csersavas”.
Gegenbauer, Waldgasse 3, 1100 Wien, Tel.: 01/604 10 88, Naschmarkt Stand 111–114, 1060 Wien, Tel.: 01/581 24 43, www.gegenbauer.at , 2,50 €/0,25 l

12) Reisinger, Rubinette 5,7
Franz Reisinger interpretációja az egyre növekvő népszerűségnek örvendő Rubinette-ről. „Kicsit túl édes, de finom és hibátlan”, „izgalmatlan, édes”.
Obsthof Reisinger, Mitterndorf am Jauerling 1, 3620 Spitz an der Donau, Tel.: 02713/28 55, 2,80 €/l

13) Gegenbauer, Rubinette 5,5
Erwin Gegenbauer Rubinette-je – az eltérő karakter (és évjárat, 2006!) ellenére – majdnem egyenértékűnek bizonyult. „Túl édes, a csersav struktúrát kölcsönöz”, „körte illata van”, „kissé mustos, édes”.
Gegenbauer, Waldgasse 3, 1100 Wien, Naschmarkt Stand 111–114, 1060 Wien, Tel.: 01/581 24 43, 2,50 €/0,25 l

14) Neuhauser, Mostviertler Apfelsaft naturtrüb 5,3
Egy mezőgazdasági üzem, amely almaleveivel viszonylag sikeresen szerepelt különféle értékeléseken. „Extrém savas, tiszta, világos, úgy hat, mintha közvetlenül az almából jönne”, „rusztikus”, „a konzisztenciája nektárra hasonlít, kerek, kellemes sav”, „tiszta, rendezett, sima”.
Josef Neuhauser, Mallau 2, 3233 Kilb, Tel.: 02748/60 82, 1,10 €/l

15) Neuhauser, Mostviertler Apfelsaft klar 5,2
Josef Neuhauser almaléjának tiszta változata (amelyben hagyományosan a Boskoop nagy szerepet játszik, de a címkén ez nincs feltüntetve). „Lenyűgöző, sűrű, tiszta alma”, „rusztikus, a tízórai asztalra”, „mustos, savas”, „széles”.
Josef Neuhauser, Mallau 2, 3233 Kilb, Tel.: 02748/60 82, 1,30 €/l

16) Gegenbauer, Elstar 5,0
Kétségkívül az egyik legérdekesebb almalé-fajta, ebben a verzióban azonban láthatóan már egy kicsit túlérett. „Könnyen zöldséges, gumiszerű tónus, az ízlelésnél sűrű, kompótos, hosszú”, „nincs illata, az ízlelésnél kompakt”, „hiányzó orr, enyhén keserű”.
Gegenbauer, Waldgasse 3, 1100 Wien, Naschmarkt Stand 111–114, 1060 Wien, Tel.: 01/581 24 43, 2,50 €/0,25 l

17) Stift Klosterneuburg,
Golden Delicious 4,7
Egy fajta, amely az almafanatikusok körében nem feltétlenül örvend nagy népszerűségnek, de a kolostori gyümölcsfeldolgozó meglepően vonzóan dolgozta fel. „Fakó alma, de jól elkészített”, „harmonikus, almapüré”, „hígított almanektár, gyümölcsös, igen, de…”, „édeskésen fakó, tipikus Golden”.
Stift Klosterneuburg GmbH, Stiftsplatz 1, 3400 Klosterneuburg, Tel.: 02243/41 15 22, www.stift-klosterneuburg.at , 1,75 €/l

18) The Parkers, Terroir Bad Tatzmannsdorf 4,5
Egy rendkívül érdekes, külsősök által indított almalé-projekt nagy ambícióval. Extenzíven művelt, ősrégi szórt gyümölcsösökből származó lé. „Szárított fűszernövények, szalma, kamilla, rendkívül rusztikus”, „parasztos, egyszerű”, „parasztos, savas”.
Bei Staudigl, Wollzeile 25, 1010 Wien, Tel.: 01/512 42 97, 4,50 €/l, vagy a www.luculta.com oldalon, 4,10 €/l

19) The Parkers, Terroir Pinkafeld 4,3
Martina és Alan Parker második almalé-ültetvénye, szintén ősrégi, nagy fajtaválasztékkal, csak régi fajták. „Brutálisan sok csersav, durva”, „sok csersav, kis mustos almácskák”, „kevés test, savas, hullott gyümölcs”.
Bei Staudigl, Wollzeile 25, 1010 Wien, Tel.: 01/512 42 97, 4,50 €/l, vagy a www.luculta.com oldalon, 4,20 €/l

19) Gegenbauer, Cox Orange 4,3
Erwin Gegenbauer Cox Orange-a. „Savas, híg, túltárolt, kétségkívül kísérleti”, „sok sav, kevés gyümölcs”.
Gegenbauer, Waldgasse 3, 1100 Wien, Naschmarkt Stand 111–114, 1060 Wien, Tel.: 01/581 24 43, 2,50 €/0,25 l

21) Stift Klosterneuburg, Jonagold 3,8
A piros Mikulás-alma, amely sajnos nem sok ízzel rendelkezik. „Száraz, nem édes, gyümölcsmentes, puha”, „a fajta jól kifejezve”, „semmi izgalom, az alma jól átjön”, „poros, tisztességes, fakó”.
Stift Klosterneuburg GmbH, Stiftsplatz 1, 3400 Klosterneuburg, Tel.: 02243/41 15 22, www.stift-klosterneuburg.at , 1,75 €/l

22) Preiss, Braeburn 3,3
Szintén egy népszerű étkezési alma, amelynek előnyei kétségkívül a megjelenésében rejlenek. „Zeller, sárgarépa, zöldség, nem érdektelen”, „zöldséges”, „leveses, fajtatiszta?”
Bei Meinl am Graben, Graben 19, 1010 Wien, 3,49 €/l

23) Obi 3,0
Az Ybbstaler Obstverwertung nemzeti almaleve, almalé-sűrítményből készült és tetra csomagolású, még mindig mércének kell tekinteni. „Indifferens, pontatlan, nem friss és fémes”, „klasszikus, túl édes, alig almás”, „ragacsos, fakó és egydimenziós”.
Élelmiszerkereskedelemben

23) Höllinger 100% directly pressed 3,0
Tetrapak almalé közvetlen préselésből. „Homogén, mint a zavaros Obi, indifferens, rövid”, „tisztességes, szép szín”, „inkább körtére emlékeztet, édes”.
Bei Spar

23) Stift Klosterneuburg, Granny Smith 3,0
A következő imidzsbeli problémás alma, amelyet a Stift Klosterneuburg ennek ellenére magabiztosan préselt lé formájába. „A fajta meglehetősen homályos, enyhe húsleves-tónus”, „nem a friss Granny”, „rossz orr, állottnak hat”.
Stift Klosterneuburg GmbH, Stiftsplatz 1, 3400 Klosterneuburg, Tel.: 02243/41 15 22, www.stift-klosterneuburg.at, 1,75 €/l

26) Hasenfit 2,7
A hofkircheni bio-lé úttörő általában almakeverékekre épít, de tiszta alma is létezik. „Reformház ízű, teljesen ingermentes”, „remélhetőleg egészséges”, „öko-lé, kevés erő”.
Bei Bio-Maran, Lindengasse 13–15, 1070 Wien, 1,89 €/l

27) Brunhuemer’s 2
Sorozatos győztes a Wieselburgi közvetlen termelői vásáron, aki gyümölcsleveit 5 és 10 literes „Bag in Box” rendszerekben is kínálja. A palackban beadott almalének azonban nem volt épp a legjobb napja. „Édes, fémes, csersavas”, „lapos”, „klasszikus, sima”.
Bei Clemens Kreinecker, www.saftbox.at , 1 €/l

27) Denree Direktsaft 2
A legnagyobb német bio-beszállító közvetlen leve, amely elsősorban az extrém üledékével tűnt ki. „Indifferens, tulajdonképpen semmilyen íze sincs”, „nem szép, nem izgalmas”, „üledék, lisztes, nincs frissesség”.
Bei Bio-Maran, Lindengasse 13–15, 1070 Wien, 1,49 €/l

29) Stift Klosterneuburg, Idared 1
Bár az Elstar olyan jó volt, az Idared egyáltalán nem tetszett. „Híg, vizes, polisztirol”, „nem ízlik”, „UHU (ragasztó)”.
Stift Klosterneuburg GmbH, Stiftsplatz 1, 3400 Klosterneuburg, Tel.: 02243/41 15 22, www.stift-klosterneuburg.at , 1,75 €/l

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!