Néhány olyan összetevő, amely spontán endorfinkibocsátást vált ki az emberi agyban – a marcipán, ez az érzéki, formázható mandulamassza, a legspontánabbak közé tartozik. És mindenképpen a legérzékibb dolgok közé, ami valaha Lübeckből származott.
Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Manuel Zauner
Mi a közös a zöld korianderben, a mazsolában, az osztrigában és a marcipánban? Nem, nem az „N“ betű a szó menetében, hanem az a körülmény, hogy ezt a négy élelmiszert a nyugati kulináris kultúrkörhöz tartozó emberek többsége vagy imádja, vagy undorodik tőle. Hogy miért van ez így, az az emberiség nagy kérdései közé tartozik – nem utolsósorban azért, mert a zöld koriander, az osztriga és a marcipán bizonyítottan csodálatos dolgok (az pedig, hogy valaki szereti a mazsolát, amúgy csak statisztikai tévedés lehet).
A marcipán az összes olyan összetevő közül, amellyel a gasztronómia foglalkozik, különleges jelentőséggel bír. Mégpedig azért, mert formázható, mint a gyurma, és ezzel a kreatív szakácsok kreativitását még egy dimenzióval jobban képes szárnyalni, mint bármely más összetevő. Jó, arról a temérdek malackáról, gombáról és kéményseprőről, amelyeket egész évben automatizáltan nyomnak ki a gépi formákból, hogy a következő hetekben boltok polcaira kerüljenek, az évfordulókor valahová magukkal vigyék, majd kidobják, itt nem beszélünk. Hanem arról a krémes, elefántcsontszínű anyagról, amely olyan egyedülálló módon képes simulni kézhez és szájhoz egyaránt, a cukor és a válogatott mandula páratlan szimbiózisa, a nugáttal és a mogyoróvajjal együtt a diós pompáság szentháromságát alkotja.
Hogy honnan jön a marcipán és ki találta fel a marcipánt, arról ma nem vagyunk teljesen biztosak, néhány jelölt mindenesetre elég magabiztosan hirdeti az eredettörténetét. Egyrészt természetesen Lübeck, a Balti-tenger partján fekvő észak-német Hanza-város, amely a „Lübecki marcipán“ névnek nemcsak a névadója, hanem egyben az oltalom alatt álló földrajzi árujelzője is. A Lübeckben szívesen mesélt legenda szerint a város 1407-ben éhínségtől szenvedett, illetve a 17. században a svédek ostromolták, a raktárakban végül már csak mandula és cukor maradt, és – mivel a szükség törvényt bont – egy fiatal cukrász, akinek a neve nem maradt fenn, emiatt feltalálta a csodálatos marcipánt. Mindenki boldog és elégedett volt, és ha meg nem haltak, még ma is élnek.
Ez természetesen elég irreális, mert először is, amiből a 15. század elején és a 17. században egy éhező városban biztosan a legkevesebb volt, azok az egzotikus és ezért végtelenül drága élvezeti cikkek, mint a mandula és a cukor. Másodszor, ugyanezt a történetet a königsbergiek is mesélik, és még a toledói marcipán története is csak árnyalatnyilag tér el – itt az ostromló ellenségek a mórok, a találékony mandulakenyér-feltalálók pedig apácák.
A marcipán név sem segít sokat, sőt, a kifejezés etimológiai kutatása még nagyobb zavarhoz vezet: a fogalom először a 16. században jelenik meg – egyrészt Velencében, ahol „marzapane“-ról beszélnek, másrészt lübecki céhszabályzatokban, ahol 1530 körül egy „Martzapaen“-t említenek. A teóriák arról, honnan származik a megnevezés, sokrétűek és összességükben meglehetősen furcsák. Gondoltak például a latin „Marci panis“ vagy az óperzsa „marzaban“ szóra, ami ugyan hasonlóan hangzik, de csak „Márk-kenyeret“, illetve „grófot“ jelent. Egy másik elmélet szerint a marcipán az arab „mauthaban“ szó levezetése, ami „ülő királyt“ jelent, és ezzel sem feltétlenül kínálkozik egyértelmű magyarázat. Mindazonáltal, ahogy a további magyarázat szól, az arabok egy aranypénzt, amelyen egy trónoló uralkodó volt ábrázolva, nyomtak a lágy marcipánba, és így kapta a nevét. Na ja. És mivel az etimológusoknak van idejük és fantáziájuk is, vannak még olyan elméletek, hogy a marcipán a „marzapanus“ doboz nevéből származik, amelyben Cipruson a tizedet tárolták, vagy akár a burmai Martaban városából, ahol a középkorban olyan kerámiatartókat készítettek, amelyek a perzsák körében nagy népszerűségnek örvendtek fűszerek és édességek tárolására, és a tároló elnevezése idővel átment a tartalmára, és így került Európába…
Igen, talán. Ki tudja. Arról, hogy a marcipánt valamikor régen a perzsák találták fel, a velenceieken keresztül Európába, majd a Hanza-szövetség által északra került, valószínűleg kiindulhatunk. És továbbá bízhatunk a német élelmiszerjogban, amely tendenciózusan bürokratikus természetében igyekszik eloszlatni minden további bizonytalanságot. Így a Németországban gyártott marcipánt (tehát a legtöbbet) a következő kategóriákba sorolják:
1) Nyers marcipán vagy marcipánmassza: Ezt két rész mandulából és egy rész porcukorból készítik, és legfeljebb 17 % nedvességet tartalmazhat. Hogy egyes marcipánmasszák miért tartalmaznak mégis csak 52 % mandulát, azt a matematikailag tehetséges emberek biztosan meg tudják valahogy magyarázni. Szintén szigorúan szabályozott a keserűmandula megengedett aránya a marcipánmasszában, ez a mandulatömeg 12 %-a. A mediterrán térségből származó mandulából készült, 2-3 % természetes keserűmandula-tartalmú marcipánmassza az M00 kódot viseli, a legfeljebb 5 % hozzáadott keserűmandulát tartalmazó masszát a szakember M0-nak nevezi, a maximális keserűmandula-arányú masszát pedig MI-nek.
2) „Lübecki marcipán“ néven csak akkor nevezhető a marcipán, ha Lübeckből, Bad Schwartauból vagy Stockelsdorfból származik; legalább 90 % marcipánmasszából és legfeljebb 10 % hozzáadott cukorból áll (a masszában lévő 35 % cukor ebbe nem számít bele).
3) Nemes marcipán legalább 70 % masszából és legfeljebb 30 % hozzáadott cukorból áll.
4) A közönséges marcipán 50 % masszából áll és 50 %-ban hozzáadott cukorral van „gyúrva“, ez a marcipán „modellező marcipánként“ is ismert, még körülbelül 30 % teljes mandulatartalommal rendelkezik, és a magas cukortartalom miatt sokkal világosabb és kristályosabb, mint a inkább elefántcsontszínű marcipánmassza.
Marad a kérdés: mi teszi a jó marcipánt jóvá, mi a felelős azért, hogy egyes marcipánoknál megnyílnak a mennyország kapui, míg a másik egy közömbös, morzsalékos massza marad? Mint mindig, a döntő a felhasznált nyersanyagok minősége, tehát konkrétan a mandula minősége és eredete. Gabriele Konherr a Zum Süßen Eck különleges édességboltból elmagyarázza, hogy csak a „mediterrán mandula“ az igazi anyag, sokkal szélesebb aroma-spektrumot hoznak, mint a kaliforniai mandulák, ahonnan egyébként a világ összes mandulájának körülbelül háromnegyede származik. A lübecki Lubeca marcipángyár a csúcsmarcipánjához, a „Classic Supreme“-hez a Bari környéki régió manduláját használja; Valencia, Provence és Szicília szintén elsőosztályú mandulaszármazási helyeknek számítanak. Stefan Haderer ezzel szemben inkább azon a véleményen van, hogy a felhasznált mandula mennyisége a döntő. 40 éve gyárt cége az felső-ausztriai Neumarktban marcipánt, 13 éve főleg figurákat, jelenleg évi 300 tonna marcipán hagyja el a Haderer-műveket. Ez azért figyelemre méltó, mert az felső-ausztriai marcipánspecialistát éppen a Disney-konszern választotta ki egyetlenként, aki 2017-től Európában marcipán Disney-figurákat gyárthat – és nem elsősorban azért, mert a feldolgozott marcipánja elsőosztályú és legalább 50 % mandulatartalommal rendelkezik (a modellező marcipán általában 30 % körüli), hanem azért, mert az „Almond Delight“ nevű massza egy gramm cukrot sem tartalmaz.
Minél több a jó mandulából, annál jobb a marcipán, mondhatjuk általános szabályként, a mottó azonban nem feltétlenül érvényes. Ugyanis a mandula és a cukor közötti harmónia is alapvető pont, különösen akkor, ha még a harmadik ízfaktor, a „rózsakivonat“ is hozzáadódik, egy rendkívül hagyományos összetevő, amely a marcipánnál ízben alig érzékelhető, inkább a keverék aromáját emeli ki katalitikusan.
Szintén fontos az áru frissessége. A marcipánmassza legalább 28 %-ban mandulaolajból áll, és az hamar megavasodhat. Ez ellen tartósítószerekkel lehet küzdeni, aromákkal vagy alkohollal, ugyanígy az ipari gyártók szorbittal és invertázzal próbálják megakadályozni a marcipán kiszáradását. A feldolgozás módja és különösen az eközben elért hőmérsékletek szintén szerepet játszanak a minőségben: a marcipán „pörkölése“ hagyományosan nyitott réz keverőüstökben történik, amelyeket gőzzel 90-95 °C-ra hevítenek – a túl magas hőmérséklet a mandulaolaj kicsapódását okozza. A lübecki Lubecánál több mint százéves tapasztalatra és részben egy körülbelül ilyen idős berendezésre támaszkodnak, a dániai Summerbirdnél viszont két éven keresztül egy új, modern módszert fejlesztettek ki az aromák lehető legjobb megőrzése érdekében – mindkét esetben nagy sikerrel.
Tanuljuk, a marcipán semmiképpen sem véletlenszerű dolog, hanem pontos tudomány. Legalábbis a gyártás során. Ami a pralinék mindennapjaiban a csokiburok alatt vagy a szilveszteri malacka belsejében található, az viszont már szerencsejáték.
A férfiak olyanok, mint a marcipán
A marcipánt csak imádni lehet. Oké, egyesek utálják is, de ott nyilvánvalóan félreértésről van szó. És mivel minden erős vonzalom megérdemli a tiszteletet és az okainak mélyreható kutatását, azt tettük, amit korábban valószínűleg nem sokszor tettek – megkóstoltuk a marcipánt. Mégpedig észak-németországi, dél-németországi, dániai, olaszországi, franciaországi, spanyolországi és még ausztriai marcipánt is. Az egész marcipán-univerzumot, úgymond. A termék frissességének biztosítása érdekében részben közvetlenül a gyártóktól szereztük be (bár ezúton szeretnénk megköszönni a támogatást a különféle kereskedelmi delegációknak és a hazai szakkereskedelemnek, mert a kommunikáció úgy tűnik, nem a marcipánkészítők erőssége), a kóstolóban a mintákat a benne lévő mandulatartalom szerint (százalékban megadva) soroltuk be, a legkevesebbtől kezdve.
A kóstoláson ezúttal részt vett Karin Schnegdar, a Kronenzeitung szerkesztője minden ehető és iható dologért, Uschi Korda, a Servus Magazin főszerkesztő-helyettese és vallott marcipánrajongó, Christian Petz, mesterszakács és minden kulináris téma ismerője, valamint Petz-tanítvány Hans, aki legalábbis Lübeck környékén nőtt fel. Az A la Carte szerkesztőségét Nina Kaltenbrunner főszerkesztő-helyettes, Christian Grünwald főszerkesztő, valamint Florian Holzer szerző képviselte.
Megjegyzés: Nem minden kóstolt marcipán érhető el a kiskereskedelemben, néhány terméket csak nagykereskedelmen keresztül és tömbökben forgalmaznak (köztük sajnos a győztes marcipánt is). Vásárlói közösségeket ajánlunk, hárman már el lehet fogyasztani a tömböt.
1
Lubeca Classic Supreme, 57 % 8,6
Mondhatnánk: ez itt egy marcipán, ahogyan az ember a marcipánt elképzeli. A „Classic Supreme“ elnevezés a nagy hagyományokkal rendelkező lübecki Lubeca marcipángyár legnemesebb marcipánjának van fenntartva, a receptúra a cég 1904-es alapítása óta változatlan. A Bari környéki legjobb termőterületekről származó legmagasabb minőségű mandulát használják, a mandulatartalom emelt, a hengerezés különösen finom, a pörkölés nyitott réz keverőüstökben történik, és régi hagyomány szerint rózsaszirom-kivonatot is adnak hozzá. „Laza, könnyű, krémes és friss, nagyszerű szájérzet és tökéletesen definiált mandulaaroma“, „tiszta, kiegyensúlyozott, ideáltipikus, nagyon természetesnek hat“, „klasszikus, harmonikus“, „illatos, finom, puha és lágy“, „megfelelő állag, elegáns, a marcipán-mennyország irányába mutat“.
12,5-kilós tömb, € 0,80-1 / 100 g
Lübecker Marzipan-Fabrik, D-23617 Stockelsdorf / Lübeck
www.lubeca-marzipan.de
2
Summerbird Organic Marcipan, 63 % 7,9
A tökéletességhez közeli marcipán. A dán Summerbird manufaktúrát csak 1986-ban alapították, ma csokoládéiról és pralinéiról híres, az eredete azonban a marcipángyártásban rejlett. Két évig dolgoztak az „ultimatív“ marcipánon, új őrlési technikákat fejlesztettek ki, biológiai mediterrán mandulával kísérleteztek. „Hihetetlenül krémes, lágy, komplex“, „nagyon diszkrét édesség, kellemes szerkezet, nagyon természetes, tiszta mandula“, „nagyon diszkrét“, „otthonos és halk, rendkívül lágy a szájpadláson, finom és egyenes“, „nagyszerű harmónia“.
€ 4,75 / 100 g
a Selection Neuhausernél,
Porzellangasse 50, 1090 Wien, Tel. 0664/862 68 88
www.selection-neubauer.at
3
Lubeca marcipánmassza mediterrán mandulából, 52 % 7,7
A harmadik helyen rögtön megint a lübecki marcipángyár egy terméke, mégpedig a mediterrán mandulából (konkrétan Valenciából) készült massza-változat rózsakivonattal. „Nagyon kielégítő, finom, krémes, friss“, „sima és lágy a szájpadláson“, „Mandula! Szuper állag, kiegyensúlyozott édesség, hosszan tartó, olvadó“, „puha, bársonyos, lebilincselő“, „nagyon finom mandulaíz, nem túl erős, nem túl édes, harmonikus, szaftos“, „telt, olvadó, bársonyos állag“.
€ 1,90 / 100 g
a Zum Süßen Ecknél
Währinger Straße 65, 1090 Wien, Tel. 01/402 79 74
www.suesseseck.at
4
Lubeca marcipánmassza kaliforniai mandulából, 52 % 6,8
És még egyszer Lubeca, amivel ebben a marcipánkóstolóban egyfajta lübecki dominanciáról beszélhetünk. Ez a termék a Lubeca-standardminőség, kaliforniai mandulát használnak, ami valamivel olcsóbb, és a mediterrán régióból származó mandulákkal ellentétben nem tartalmaz keserűmandulát. „Összehasonlítható a 3-assal, de valamivel kevésbé aromaintenzív, krémes, lágy, nagyszerű szájérzet“, „citrus, piskóta, nagyon enyhe, nagyon természetes és kellemes“, „kevés aroma, kevés íz, a szájpadláson piskótaíz marad“, „nagyon semleges, nagyon jó állag, egy nagyon halk marcipán“, „harmonikus, szép állag“.
12,5-kilós tömb, € 0,60-0,80 / 100 g,
Lübecker Marzipan-Fabrik, D-23617 Stockelsdorf / Lübeck
www.lubeca-marzipan.de
5
Lubeca bio-mézes marcipánmassza, 52 % 6,7
És végül a negyedik résztvevő a Lubeca-csapatból, szintén az első öt között. Ehhez a különleges marcipánhoz nemcsak mediterrán bio-mandulát használtak, hanem a cukor helyett bio-méz (42 %) került a masszába. Ez egyrészt megváltoztatta a színt, az ízben viszont a magas méztartalom egyáltalán nem dominált. „Zsíros, dögös, diós, krémes, vanília és gyengéd mézes jegyek, desszertbor“, „aszalt füge, rumos szilva, nagyon intenzív, keleti“, „enyhe mandulajegy, a méz dominál, kissé durva, fűszerbazár“, „furcsa, de jó mandulaaromák, szinte kissé alkoholos“, „marcipántól idegen aromák“.
12,5-kilós tömb, € 1,20 / 100 g,
Lübecker Marzipan-Fabrik, D-23617 Stockelsdorf / Lübeck,
www.lubeca-marzipan.de
6
Haderer Almond Delight, 50 % 6,4
Egy nagyon érdekes termék: Stefan Haderer az egyik legnagyobb kézzel formázott marcipánfigura-gyártó Európában, a figuráihoz való marcipánt magyarországi gyáraiban készítik; a legújabb termék egy olyan marcipán, amelyben a cukrot teljesen különféle édesítőszerekkel helyettesítik. „Semleges, tiszta mandula, nagyon friss; az aroma jól definiált, az állag kissé furcsa“, „gumi, érdektelen, tiszta“, „szívós, dióra emlékeztet, nem túl édes, tiszta, könnyen formázható“, „szép szín, ízben inkább dió, nem túl édes“, „kellemes, harmonikus“, „jó, tiszta marcipán, mandula-dió“.
€ 2,30 / 100 g,
Marktplatz 14, 4720 Neumarkt
www.sweet.at
7
Niederegger marcipán fehér kenyér, 57 % 6,3
A marcipánpiac vezetője az összes édességpolcon az országban. A „fehér kenyér“ a legtisztább termék a különböző marcipánfeldolgozások óriási spektrumából. „Citrusjegyek, klasszikus, tiszta, kifogástalan, kissé unsexy“, „08/15-marcipán, mandulás süteményre emlékeztet, inkább száraz“, „kissé morzsalékos, klasszikus, egydimenziós, de oké, tömegáru“, „bumfordi, de oké; kissé száraz, rendes“, „édes, egyszerű“, „bátor és unalmas“.
€ 2,64 / 100 g
a Niedereggernél, Zeißstraße 1-7, D-23560 Lübeck,
www.niederegger.de
kapható még a Meinl am Grabennél,
Spar Gourmetnél és a Rosenauernél
8
Valrhona nyers marcipán, 70 % 5,5
A kóstoló legprominensebb jelöltje és egyben a legmagasabb mandulatartalmú marcipán a versenyben. Kicsit irritálónak bizonyult, hogy a „Massepain“-t kicsit másképp készítik, mint a német marcipánt, ami az állagában is megmutatkozik. „Furcsa állag, szörnyen ragacsos, rendkívül intenzív mandulaaroma, de különösen ragacsos szájérzet“, „túlzott amaretto-orr, lisztes, zsíros, alig lehet lenyelni“, „kifejező, a szájpadláson zavaró, bevonó, valami hiányzik“, „a szájban pépesedik, ízben oké, de furcsa állaggal búcsúzik a szájpadláson“, „aromáját tekintve keserű diófélékre emlékeztet“.
4-kg-os tömb (ár: k. A.), v
www.alrhona-chocolate.com
9
Santo Tomé Mazapan Calidad Suprema, 50 % 5,2
A Santo Tomé marcipánmanufaktúrája
Toledóban 160 éve létezik, és Spanyolország 1. számú marcipáncímének számít. A gyártásnál ragaszkodnak a hagyományokhoz, mindenféle tartósítószertől eltekintenek, az édesség cukorból és mézből származik, jellemző a spanyol marcipánfigurákra a pörkölt felület, valamint a szép csomagolás. „Diós illat, gyengéd sáfrányos jegyek, vanília, krémes, lágy, kissé nagyon édes“, „optika: sütemény, karácsonyi vásár; kellemesen édes, mézes jegy“, „piskóta-orr, alig marcipános tónus, mézédes, unalmas“, „szépen formázott, kevés mandulaaroma, kissé egydimenziós“, „méz, kevés mandula“.
€ 3,17 / 100 g
a Santo Tomé-nál,
45002 Toledo / Spanyolország,
www.mazapan.es
10
Edelmarzipan Funsch, Bayreuth, 39 % 5,1
Az 1936-ban alapított bayreuthi családi vállalkozás ma a világ legnagyobb marcipánfigura-gyártójának számít. Az „Edelmarzipan“ azt jelenti, hogy legalább 70 %-ban marcipánmasszából áll (ez pedig legalább 48 % mandulából). „Amaretto, erősen ízesített, könnyen gyúrható“, „keserűmandula-jegy, agresszív“, „intenzív keserűmandula orrban és szájpadláson, rendes tömegáru“, „egy kicsit mesterséges, finom állag“, „édes, erős keserűmandula-aroma“.
€ 5,- / 100 g,
a W. Reimernél,
Wollzeile 26, 1010 Wien, Tel. 01/512 14 33
11
Finom marcipánmassza 54 % 4,7
A Spar-marcipán gyártási helyéről a csomagolás kevés információt ad, azt legalább elárulja, hogy Németországban található. Ez a termék a kóstoló legolcsóbb marcipánja, és ehhez képest a helyezés egyáltalán nem rossz. „Intenzív keserűmandula, kissé bumfordi, durva, egy kicsit nem friss“, „erős keserűmandula-tónusok, csíp, avas“, „jó állag, klasszikus, egydimenziós“, „túl hangos, zsíros és bumfordi“, „avas“, „zsíros, nem teljesen friss“.
€ 0,99 / 100 g,
a Spar Gourmetnél
12
Eibensteiner nyers marcipán, 66 % 4,4
Marcipán, amelyet kézműves módon állítanak elő Dietmar Eibensteiner bécsi termelésében. Mégpedig kis adagokban, hűvös hőmérsékleten és frissen, igény szerint. A kóstolásban ez a kézműves termék sajnos kevés eséllyel indult az ipari tökéletességgel szemben, de a szívünk jelöltje. „Diós héjjegyek, sötét, házi készítésűnek hat“, „savas, kissé ragacsos, diós“, „nagyon krémes“, „alig mandula ízben, kissé keserű, puha“, „szívós“, „kenhető, csípős“.
Ár kérésre,
a Dietmar Eibensteinernél, Lobenhauerngasse 25, 1170 Wien,
www.confiserie-eibensteiner.at
13
Eibensteiner modellező marcipán, 33,5 % 4,3
A modellező marcipánjához Dietmar Eibensteiner a saját készítésű masszát ugyanannyi cukorral keveri, a mandulatartalom ezért körülbelül a teljes tömeg egyharmada. „Tipikus marcipán, diszkrét mandulás, gyúrható“, „krémes, a felismerhetőség adott“, „formázható, nagyon édes, diszkrét mandulatónus“, „hagyományos“.
Ár kérésre,
a Dietmar Eibensteinernél, Lobenhauerngasse 25, 1170 Wien
www.confiserie-eibensteiner.at
14
Odense modellező marcipán, 28 % 3,7
Az Odense általában a nagy marcipángyártók közé tartozik, 170 különböző terméket állítanak elő a dán üzemben, köztük modellező marcipánt is. „Kevés mandula, kevés aroma, rendkívül édes, modellezőmassza“, „ragacsos, gumi, tiszta cukor“, „nagyon világos, ragacsos, csak cukor illata van“, „nagyon édes“.
€ 1,15 / 100 g,
www.odense-marzipan.at
15
Hofbauer nemes marcipán, 41 % 3,2
A bécsi hagyományos vállalatot 1994-ben vette át a svájci Lindt & Sprüngli csokikonszern; hogy pontosan honnan származik ez a marcipán, a csomagolás nem árulja el. Azt viszont igen, hogy a mandulán, cukron és invertcukron kívül glükózszirupot, szorbitot, szeszt és aromákat is tartalmaz. „Keserű, tényleg keserű, krémes állag, de az erős keserűmandula-tónus örökké megmarad“, „keserű, kifejezéstelen“, „maximálisan továbbfeldolgozásra“, „bár jól néz ki, de túl keserű“, „alkoholos“.
€ 3,33 / 100 g,
a Rosenauernél,
Fleischmarkt 12, 1010 Wien
16
Doña Jimena Calidad Suprema, 45 % 2,9
Ezt a marcipánt egy német különlegesség-küldőtől rendeltük az Amazonon keresztül: „Ízletes spanyol kézműves 100-g-os marcipánfigurák“. Aztán először is mások jöttek, mint a képen, és annyira „ízletesek“ sem voltak feltétlenül. „Rusztikus, édes, teljesen ízsemleges“, „karácsonyi sütemény, morzsalékos“, „semminek nincs illata, semminek nincs íze“, „avas“, „egyéb diók, nincs mandula“.
€ 4,50 / 100 g,
www.amazon.de
17
Muscarìu, Panetto di Pasta di Mandorla, 20 % 2,0
Szicíliának is van marcipánhagyománya, bár ez a (leírásban szintén marcipánként megjelölt) termék nyilvánvalóan tévedésből tévedt a Meinl am Graben marcipánpolcára. Ugyanis inkább egy édes mandulatej alapja. „Tiszta cukor, marcipánként nem érzékelhető“, „grízhez hasonló állag, teljesen semleges“, „kiszáradt Bazooka-rágógumi“, „mesterséges, nulla marcipán“.
€ 3,53 / 100 g,
a Meinl am Grabennél, Graben 19, 1010 Wien,
www.meinlamgraben.at
18
Muscarìu, Panetto di Pasta di Mandorla al pistacchio, 26 % 1,0
És aztán ment még egy kicsit extrább irányba, legalábbis színben: ez a termék egy 14 százalékos pisztáciaarány miatt zöld. „Zöld, morzsalékos, az ömlesztett élvezetre nem alkalmas“, „csak zöld“, „avas, kristálycukor, témától eltérő“, „túl édes“.
€ 3,99 / 100 g,
a Meinl am Grabennél,
Graben 19, 1010 Wien,
www.meinlamgraben.at