A-La-Carte

A bortorero (2015/3)

Alvaro Palacios az új spanyol bormozgalom egyik alapítója és legkiemelkedőbb képviselője. Új életet lehelt az elfeledett Priorat borvidékbe, és L’Ermita kultuszborával legendává vált. Időközben Spanyolország különböző régióiban három borászat ura lett. Továbbra is a nagy borok varázsáról álmodozik.


Szöveg: Christina Fieber

Tisztelettel figyeli a borospoharat, röviden beleszagol, majd egy nagyot kortyol belőle. Megvilágosodott mosoly terül el a borász arcán. Elismerően bólint.

Azonban nem akármilyen borászról és nem akármilyen borról van szó, hanem Alvaro Palaciosról, Spanyolország egyik legnagyobbjáról, és az „L’Ermita”-ról, talán leghíresebb alkotásáról. A Prioratból származó vörösbor Spanyolország legjobbjai és legdrágábbjai közé tartozik – magasan kitüntetett és rendkívül keresett. Már 100 Parker-pontot is begyűjtött. Azóta még elérhetetlenebbé vált. „Ermita bonita”, ahogy Alvaro Palacios szeretettel nevezi. Az L’Ermitával megérkezett a bor-elíziumba, és az új spanyol bormozgalom ikonjává vált. A 2011-es évjárat palackját jelenleg 890 euróért kínálják.

A borász sikertörténete úgy hangzik, mint egy tündérmese, egy valóra vált gyermekkori álom. Kilenc gyermek egyikeként nőtt fel Riojában, természetesen egy borászatban. Hordók és szőlőprések mellett csinálta a házi feladatát, vagy éppen a tartályokat tisztogatta és segített a szüretnél – meséli büszkén. „Mindent, amit tudok, akkor tanultam meg!” – hiszi.

Apja azt akarta, hogy vigye valamire, ezért iskola után elküldte borászatot tanulni. Bordeaux-ba, a bor mekkájába. Emellett nem kisebb birtokon gyakorolt, mint a Château Pétrus. A fiatal borászfiú láthatóan már akkor sem bízott semmit a véletlenre. Bordeaux-ban „lobbant lángra”, ahogy ő nevezi. Itt értette meg, mitől igazán nagy egy bor: a régi elismert dűlők, a hagyomány tisztelete és a feltétlen akarat, hogy a legjobbat hozzák ki a természeti adottságokból. Amikor visszatért Spanyolországba, egyszerűen átvehette volna apja borászatát – de nem akarta. Érezte, hogy nagyobb dolgokra hivatott, és hogy Rioja ehhez aligha alkalmas. Túl rossz volt Spanyolország egykori minta-régiójának a híre. „A riojai szőlőművelés az 1980-as években iparággá silányult, ez egyáltalán nem érdekelt” – mondja lakonikusan.

Alvaro Palaciosnak ambiciózusabb tervei voltak: utazott Spanyolországban, és célzottan keresett egy megfelelő területet, hogy valóra váltsa elképzelését: nagy borokat készíteni, úgy, ahogy azt a Pétrusnál látta: „Ezért vágtam bele, egy kultuszbort akartam létrehozni, mert éreztem, hogy az emberek erre várnak” – állapítja meg.

Végül Prioratban sikerült megvalósítania ezt az álmot. Alig volt 25 éves, amikor 1989-ben négy másik őrült borásszal együtt olyan régióban vásárolt szőlőültetvényeket, ahol már senki sem akart szőlőtermesztéssel foglalkozni. A pénzt erre hordók eladásával kereste meg. Priorat minden feltétellel rendelkezett a borokhoz, amilyeneket elgondolt: meredek, magasan fekvő teraszos fekvés, kopár pala talajok és a karthauzi szerzetesek régi, középkorig visszanyúló szőlőművelési hagyománya. Akkoriban ők művelték a legjobb dűlőket és gondozták őket gondosan. A filoxéravész és a szerzetesek elűzése után a régió hanyatlásnak indult és feledésbe merült – az ottani gazdák számára a sziklás talajon való szőlőművelés túl költséges és kevéssé jövedelmező volt.

Az öt fiatal borász a szerzetesek mintájára újjáélesztette a régi szőlőültetvényeket, és felébresztette a régiót Csipkerózsika-álmából. Palacios ma Priorat leghíresebb neveltjeként, kirakatembereként és hősének számít. Nem fáradt bele, hogy a világnak meséljen a benne rejlő potenciálról. Újra és újra, amíg el nem hitték neki. Ma Priorat virágzik, és borai Spanyolország legdrágábbjai közé tartoznak.

Amikor Alvaro a szőlőültetvényeiről beszél, áradozni kezd, majd angolról spanyolra vált. Hangja dallamosabbá és rekedtebbé válik, mint egy bölcs öregemberé. Csak a szeme csillog csintalanul, és a szavak úgy peregnek, mint egy sortűz. Aztán olyan mondatokat mond, mint: „Az igazán nagy boroknak mindig van valami misztikus és spirituális vonzatuk, és megnyitják a lelket!”

Ez patetikusan hangzik, és az ember nem biztos benne, hogy ez a legmélyebb meggyőződése, vagy érzi, hogy az ilyen kijelentések hatásosak. Az viszont biztos, hogy Palacios megszállottként foglalkozott Priorattal. Eleinte még kísérletezett Cabernet-vel és társaival, de gyorsan rájött, hogy a helyi vörösborfajták, mint a Garnacha vagy a Carinena, a legjobban alkalmazkodnak Priorat szélsőséges körülményeihez. Különösen a Garnacha képes dacolni a forró katalán nyarak hőségével és szárazságával, és meglepően friss és finom szerkezetű borokat produkálni. Meggyőződése, hogy csak a dűlő a döntő a borok minősége szempontjából. „Egyedül a talaj számít, nem a borász, mi csak megpróbálhatjuk megőrizni a szőlőültetvények aromáit. Nem szeretem, ha a borok emberillatúak.”

Hagyományos szőlőművelésre támaszkodik, ugyanúgy, ahogy egykor a szerzetesek, és a gazdálkodást teljesen átállította biodinamikusra. Ez is alapfeltétele az igazán nagy borok készítésének. „Csak élő talajból és egészséges tőkékből születhet valami egyedülálló” – vallja. Időközben a teraszos dűlőit is újra öszvérekkel művelteti, ahogy régen.

De a nyughatatlan borászt tovább húzta a vágy: gyengéje volt a reménytelennek tartott régiók iránt, és unokaöccsével, Ricardo Pérezzel együtt szőlőültetvényeket vásárolt a nagyrészt ismeretlen Bierzóban, Spanyolország legészaknyugatibb részén. Ez egy hűvös és zord terület, amelyet az Atlanti-óceán és a magas hegyek határoznak meg. Ott is csak őshonos fajtákat termeszt – különösen a Mencia nyűgözte le.

Ricardo Pérez időközben a Descendientes pincészetet vezeti, és következetesen biodinamikus művelést folytat.

„Ő még sokkal extrémebb, mint én, Rudolf Steiner fanatikus híve, de az eredmény magáért beszél!” – dicséri Palacios. A zászlóshajó bor, a „La Faraona” 850 méter magas szőlőültetvényeken terem, és minimális mennyiségben kerül piacra. Spanyolországban régóta hőn áhított kincs.

Amikor Alvaro apja 2000-ben meghalt, mégis visszatért Riojába. Mellékesen átvette a szülői borászatot, és rögtön alaposan kitakarított. Két család kivételével minden szőlőbeszállítót elbocsátott, a saját területeit bio-ra állította át, és a szokásos Tempranillo helyett főként Garnachára épített. A borok tisztasággal és rétegzett aromákkal hálálják ezt meg. „Riojában kívülálló vagyok” – viccelődik –, „ez tetszik!”

Élete szerelme azonban Priorat marad. Ott, ahol üstökösszerű felemelkedése kezdődött. Bolondul a Montsant-hegység közepén fekvő archaikus tájért, a kopárságért és a szélsőséges éghajlatért, amely a gazdákat a végsőkig kihívás elé állítja. A meredek teraszos szőlőültetvények amfiteátrum formájúak, és egy bikaviadal-arénára emlékeztetik. Ha Priorat a nagy szerelme, akkor a bikaviadal a titkos szeretője. A „Corrida de Toros”-on nőtt fel, újra és újra maga is ott állt az arénában, bár csak mint „novillero”, aki fiatal bikák ellen küzd, és azokat nem öli meg. „A torerók a hőseim, kockára teszik az életüket egy szenvedélyért!” – áradozik.

Amikor a neves angol bormagazin, a Decanter az év borászának választotta, a díjátadó előtti napon még részt vett egy bikaviadalon. Mintha a nemzetközi borvilág elismerése nem lenne elég – mintha bizonyítania kellene a bika természeti ereje előtt is.

Talán ez az, ami Prioratban is fogva tartja, ez az állandó szembesülés a hatalmas természettel. A kihívás, hogy ebből a makacs földből a legjobbat csikarja ki: „Nagy borokat, amelyek megérintik a lelket”. Olyan borokat, mint az L’Ermita, „a világ legszebb dűlőjéből”, egy északkeleti fekvésű meredek lejtőről, akár százéves tőkékkel. „Valahányszor itt vagyok, a szőlőültetvény megbabonáz, van benne valami szent!”

Valójában a szőlőhegy tetején áll egy régi kápolna, amelyről a dűlő a nevét kapta. Az L’Ermita egy kortya életre kelti ezeket a képeket: a tömjén illata, a kolostor falainak hűvöse, miközben kint a katalán nyár perzselő levegője vibrál. „Imádom ezeket az őrült szerzeteseket, akik folyton a boraikkal részegedtek meg, ezért éltek” – áradozik –, „olyanok voltak, mint én, minőség-bolondok!”

Alvaro újra és újra tölt magának egy korty Ermitát. Eközben teljesen megfeledkezik a körülötte lévő emberekről – csak áhítatosan mormog spanyolul, mintha a borához imádkozna.

Polígono 6, Parcela 26,
43737 Gratallops, Tarragona
Tel.: +34 977 83 99 48

Bodegas Palacios Remondo
Ctra de Zaragoza 8,
26540 Alfaro, La Rioja
Tel.: +34 941 18 02 07

Descendientes de José Palacios
Av. del Calvo Sotelo 6,
24500 Villafranca del Bierzo, León
Tel.: +34 987 54 08 21

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!