Szöveg: Christina Fieber
Tisztelettel figyeli a borospoharat, röviden beleszagol, majd egy nagyot kortyol belőle. Megvilágosodott mosoly terül el a borász arcán. Elismerően bólint.
Azonban nem akármilyen borászról és nem akármilyen borról van szó, hanem Alvaro Palaciosról, Spanyolország egyik legnagyobbjáról, és az „L’Ermita”-ról, talán leghíresebb alkotásáról. A Prioratból származó vörösbor Spanyolország legjobbjai és legdrágábbjai közé tartozik – magasan kitüntetett és rendkívül keresett. Már 100 Parker-pontot is begyűjtött. Azóta még elérhetetlenebbé vált. „Ermita bonita”, ahogy Alvaro Palacios szeretettel nevezi. Az L’Ermitával megérkezett a bor-elíziumba, és az új spanyol bormozgalom ikonjává vált. A 2011-es évjárat palackját jelenleg 890 euróért kínálják.
A borász sikertörténete úgy hangzik, mint egy tündérmese, egy valóra vált gyermekkori álom. Kilenc gyermek egyikeként nőtt fel Riojában, természetesen egy borászatban. Hordók és szőlőprések mellett csinálta a házi feladatát, vagy éppen a tartályokat tisztogatta és segített a szüretnél – meséli büszkén. „Mindent, amit tudok, akkor tanultam meg!” – hiszi.
Apja azt akarta, hogy vigye valamire, ezért iskola után elküldte borászatot tanulni. Bordeaux-ba, a bor mekkájába. Emellett nem kisebb birtokon gyakorolt, mint a Château Pétrus. A fiatal borászfiú láthatóan már akkor sem bízott semmit a véletlenre. Bordeaux-ban „lobbant lángra”, ahogy ő nevezi. Itt értette meg, mitől igazán nagy egy bor: a régi elismert dűlők, a hagyomány tisztelete és a feltétlen akarat, hogy a legjobbat hozzák ki a természeti adottságokból. Amikor visszatért Spanyolországba, egyszerűen átvehette volna apja borászatát – de nem akarta. Érezte, hogy nagyobb dolgokra hivatott, és hogy Rioja ehhez aligha alkalmas. Túl rossz volt Spanyolország egykori minta-régiójának a híre. „A riojai szőlőművelés az 1980-as években iparággá silányult, ez egyáltalán nem érdekelt” – mondja lakonikusan.
Alvaro Palaciosnak ambiciózusabb tervei voltak: utazott Spanyolországban, és célzottan keresett egy megfelelő területet, hogy valóra váltsa elképzelését: nagy borokat készíteni, úgy, ahogy azt a Pétrusnál látta: „Ezért vágtam bele, egy kultuszbort akartam létrehozni, mert éreztem, hogy az emberek erre várnak” – állapítja meg.
Végül Prioratban sikerült megvalósítania ezt az álmot. Alig volt 25 éves, amikor 1989-ben négy másik őrült borásszal együtt olyan régióban vásárolt szőlőültetvényeket, ahol már senki sem akart szőlőtermesztéssel foglalkozni. A pénzt erre hordók eladásával kereste meg. Priorat minden feltétellel rendelkezett a borokhoz, amilyeneket elgondolt: meredek, magasan fekvő teraszos fekvés, kopár pala talajok és a karthauzi szerzetesek régi, középkorig visszanyúló szőlőművelési hagyománya. Akkoriban ők művelték a legjobb dűlőket és gondozták őket gondosan. A filoxéravész és a szerzetesek elűzése után a régió hanyatlásnak indult és feledésbe merült – az ottani gazdák számára a sziklás talajon való szőlőművelés túl költséges és kevéssé jövedelmező volt.
Az öt fiatal borász a szerzetesek mintájára újjáélesztette a régi szőlőültetvényeket, és felébresztette a régiót Csipkerózsika-álmából. Palacios ma Priorat leghíresebb neveltjeként, kirakatembereként és hősének számít. Nem fáradt bele, hogy a világnak meséljen a benne rejlő potenciálról. Újra és újra, amíg el nem hitték neki. Ma Priorat virágzik, és borai Spanyolország legdrágábbjai közé tartoznak.
Amikor Alvaro a szőlőültetvényeiről beszél, áradozni kezd, majd angolról spanyolra vált. Hangja dallamosabbá és rekedtebbé válik, mint egy bölcs öregemberé. Csak a szeme csillog csintalanul, és a szavak úgy peregnek, mint egy sortűz. Aztán olyan mondatokat mond, mint: „Az igazán nagy boroknak mindig van valami misztikus és spirituális vonzatuk, és megnyitják a lelket!”
Ez patetikusan hangzik, és az ember nem biztos benne, hogy ez a legmélyebb meggyőződése, vagy érzi, hogy az ilyen kijelentések hatásosak. Az viszont biztos, hogy Palacios megszállottként foglalkozott Priorattal. Eleinte még kísérletezett Cabernet-vel és társaival, de gyorsan rájött, hogy a helyi vörösborfajták, mint a Garnacha vagy a Carinena, a legjobban alkalmazkodnak Priorat szélsőséges körülményeihez. Különösen a Garnacha képes dacolni a forró katalán nyarak hőségével és szárazságával, és meglepően friss és finom szerkezetű borokat produkálni. Meggyőződése, hogy csak a dűlő a döntő a borok minősége szempontjából. „Egyedül a talaj számít, nem a borász, mi csak megpróbálhatjuk megőrizni a szőlőültetvények aromáit. Nem szeretem, ha a borok emberillatúak.”
Hagyományos szőlőművelésre támaszkodik, ugyanúgy, ahogy egykor a szerzetesek, és a gazdálkodást teljesen átállította biodinamikusra. Ez is alapfeltétele az igazán nagy borok készítésének. „Csak élő talajból és egészséges tőkékből születhet valami egyedülálló” – vallja. Időközben a teraszos dűlőit is újra öszvérekkel művelteti, ahogy régen.
De a nyughatatlan borászt tovább húzta a vágy: gyengéje volt a reménytelennek tartott régiók iránt, és unokaöccsével, Ricardo Pérezzel együtt szőlőültetvényeket vásárolt a nagyrészt ismeretlen Bierzóban, Spanyolország legészaknyugatibb részén. Ez egy hűvös és zord terület, amelyet az Atlanti-óceán és a magas hegyek határoznak meg. Ott is csak őshonos fajtákat termeszt – különösen a Mencia nyűgözte le.
Ricardo Pérez időközben a Descendientes pincészetet vezeti, és következetesen biodinamikus művelést folytat.
„Ő még sokkal extrémebb, mint én, Rudolf Steiner fanatikus híve, de az eredmény magáért beszél!” – dicséri Palacios. A zászlóshajó bor, a „La Faraona” 850 méter magas szőlőültetvényeken terem, és minimális mennyiségben kerül piacra. Spanyolországban régóta hőn áhított kincs.
Amikor Alvaro apja 2000-ben meghalt, mégis visszatért Riojába. Mellékesen átvette a szülői borászatot, és rögtön alaposan kitakarított. Két család kivételével minden szőlőbeszállítót elbocsátott, a saját területeit bio-ra állította át, és a szokásos Tempranillo helyett főként Garnachára épített. A borok tisztasággal és rétegzett aromákkal hálálják ezt meg. „Riojában kívülálló vagyok” – viccelődik –, „ez tetszik!”
Élete szerelme azonban Priorat marad. Ott, ahol üstökösszerű felemelkedése kezdődött. Bolondul a Montsant-hegység közepén fekvő archaikus tájért, a kopárságért és a szélsőséges éghajlatért, amely a gazdákat a végsőkig kihívás elé állítja. A meredek teraszos szőlőültetvények amfiteátrum formájúak, és egy bikaviadal-arénára emlékeztetik. Ha Priorat a nagy szerelme, akkor a bikaviadal a titkos szeretője. A „Corrida de Toros”-on nőtt fel, újra és újra maga is ott állt az arénában, bár csak mint „novillero”, aki fiatal bikák ellen küzd, és azokat nem öli meg. „A torerók a hőseim, kockára teszik az életüket egy szenvedélyért!” – áradozik.
Amikor a neves angol bormagazin, a Decanter az év borászának választotta, a díjátadó előtti napon még részt vett egy bikaviadalon. Mintha a nemzetközi borvilág elismerése nem lenne elég – mintha bizonyítania kellene a bika természeti ereje előtt is.
Talán ez az, ami Prioratban is fogva tartja, ez az állandó szembesülés a hatalmas természettel. A kihívás, hogy ebből a makacs földből a legjobbat csikarja ki: „Nagy borokat, amelyek megérintik a lelket”. Olyan borokat, mint az L’Ermita, „a világ legszebb dűlőjéből”, egy északkeleti fekvésű meredek lejtőről, akár százéves tőkékkel. „Valahányszor itt vagyok, a szőlőültetvény megbabonáz, van benne valami szent!”
Valójában a szőlőhegy tetején áll egy régi kápolna, amelyről a dűlő a nevét kapta. Az L’Ermita egy kortya életre kelti ezeket a képeket: a tömjén illata, a kolostor falainak hűvöse, miközben kint a katalán nyár perzselő levegője vibrál. „Imádom ezeket az őrült szerzeteseket, akik folyton a boraikkal részegedtek meg, ezért éltek” – áradozik –, „olyanok voltak, mint én, minőség-bolondok!”
Alvaro újra és újra tölt magának egy korty Ermitát. Eközben teljesen megfeledkezik a körülötte lévő emberekről – csak áhítatosan mormog spanyolul, mintha a borához imádkozna.
Polígono 6, Parcela 26,
43737 Gratallops, Tarragona
Tel.: +34 977 83 99 48
Bodegas Palacios Remondo
Ctra de Zaragoza 8,
26540 Alfaro, La Rioja
Tel.: +34 941 18 02 07
Descendientes de José Palacios
Av. del Calvo Sotelo 6,
24500 Villafranca del Bierzo, León
Tel.: +34 987 54 08 21