Sant’Erasmo szigetén szinte nincsenek látnivalók. Ami azért figyelemre méltó, mert a velencei lagúna más részein hemzsegnek tőlük. Itt viszont csak egy meglehetősen nem túl látványos templom, egy Habsburg-kori védőtorony és a szigeten elszórtan álló néhány meglehetősen jellegtelen ház található. Ennyi az egész. És mégis, Sant’Erasmo egy egyedülálló, különleges történelmű hely, amely mintha megállt volna az időben.
Alig félórás vaporetto-útra Velence főszigetétől, Murano és a Jesolo-félsziget között fekszik a sziget, amely évszázadokon át látta el a Serenissimát gyümölccsel és zöldséggel. És teszi ezt mind a mai napig, igaz, sokkal kisebb mértékben, mint ahogy azt Carlo Finotello hangsúlyozza. „Szinte mind a 700 lakos termeszt zöldséget, de ma már aligha kifizetődő” – meséli a gazda. „Sokan elsősorban saját fogyasztásra termelnek, vagy hogy nyugdíjasként elüssék az időt és egy kis kiegészítő jövedelemhez jussanak. A többiek, hozzánk hasonlóan, szinte kizárólag abból a néhány velencei étteremből élnek, amelyek értékelik a valóban friss és helyben termesztett zöldségeket.”
Ez pedig bőségesen megterem a sziget termékeny talajában és a lagúna párás levegőjében, kiváló minőségben és figyelemreméltó változatosságban. Közülük is kiemelkedik egy fajta, amelyet a sziget abszolút sztárjának tekintenek: a Sant’Erasmo-i őshonos lila articsóka. „A szezon rövid, általában április közepétől június végéig tart” – mondja Finotello, miközben Fiat Pandáját a lapos sziget szűk útjain és földútjain kormányozza. A három négyzetkilométeres Sant’Erasmo szigetén Finotello Pandája az egyike a kevés autónak. A kerékpár mellett itt sokkal népszerűbb közlekedési eszköz a Piaggio Ape, vagyis az a kisméretű, háromkerekű kisteherautóvá átalakított Vespa-robogó, amellyel a gazdák nagy fordulatszámon szállítják zöldségeiket a hajókikötőkhöz.
Tavasz van. A környezet pedig egyenesen lenyűgöző. Zöldségeskert követ zöldségeskertet, gyümölcsös gyümölcsöst. Az egész sziget olyan, mint egyetlen buja kert. Mindenütt virágzik és burjánzik az élet, a lagúna és a csatornák csillognak az áprilisi napfényben, a cankók a brakkvízben gázolnak, felettük vijjogva sarlósfecskék keringenek; a távolban pedig az egyik oldalon Velence templomtornyai, a másikon a havas Alpok csúcsai látszanak.
„Eddig szokatlanul hideg és esős tavaszunk volt. És még mindig előfordulnak reggeli fagyok” – mondja Finotello, és megállítja az autót egy közvetlenül a vízparton fekvő szántóföld előtt, ahonnan rálátni a közeli San Francesco del Deserto kolostorszigetre, ahol még egy maroknyi szerzetes él és szintén zöldséget termeszt. Az enyhe fagy nem tesz kárt az articsókában, folytatja a gazda. Csak mínusz hat fok alatti hőmérsékleten válhat veszélyessé a növényekre.
Sant’Erasmón három talajtípus található: iszapos, homokos és agyagos. Az articsóka csak az utóbbiban, amely itt ráadásul különösen sós, fejlődik jól – magyarázza Finotello. „Korábban Sant’Erasmo szeméttelepként is szolgált. Velencéből hozták a hulladékot és komposztálták, így alakult ki ez a termékeny talaj. Ma, a műanyag korszakában ez persze már alig elképzelhető.”
Hogy az articsóka mióta őshonos itt, azt senki sem tudja pontosan megmondani. De úgy tartják, hogy régebben az első termést mindig az aktuális velencei dózsénak szolgálták fel. Aki egyébként is nagy ínyenc lehetett zöldségfronton. A szóbeszéd szerint ugyanis az év legelső risi e bisi-je (rizs borsóval) is neki volt fenntartva, a szezon első borsójából.
„Pontosan ezt az articsókát kapta a dózse” – mondja Finotello, és lehajol egy impozáns bogáncshoz, amelynek közepéből egy teljesen egyenes száron egyetlen, két hüvelykujjnyi hajtás emelkedik ki. „Ez az első virág, amit a növény hoz. Ha a megfelelő helyen vágjuk el, a hajtásokon akár húsz további virág is nő.” Ez az első, központi hajtás, amelyből növényenként természetesen csak egy van, a legzsengébb és legdrágább mind közül – és mindössze két hétig kapható. A helyi nyelvjárásban „Castraura”-nak hívják, ami a „kasztrált” szóból ered, és feltehetően a száron ejtett sebészi pontosságú vágással függ össze.
A gazda levágja a külső, lila levelek némelyikét. Belül a virág élénksárga színben pompázik. „Ezért hívják őket 'Canarino'-nak, kanárinak” – mondja Finotello, és átnyújtja a látogatónak. Egy frissen a növényről vágott bogáncsvirágot közvetlenül a földeken, almához hasonlóan elfogyasztani egyszerre egyedülálló és lenyűgöző élmény. Ropogós, lédús és kesernyés az íze ennek a kis articsókának. A gazda azt is hangsúlyozza, hogy bűncselekmény lenne a „Castraurát” nyersön kívül másképp elkészíteni. Főzésre, sütésre és grillezésre a „Botoi”, azaz a növényenkénti következő nyolc hajtás sokkal jobban megfelel.
Sant’Erasmón nincsenek éttermek. Csupán egy agriturismo, amelynek nyitvatartási ideje azonban nehezen átlátható. Szóval a Pandával és egy láda articsókával irány a hajókikötő; majd a vaporetton vissza egy teljesen más világba, Velence palotái és turistái közé.
Az út során Finotello a jövőről beszél. Fenyegetve látja azt. Velencében egyre kevesebb olyan étterem van, amely a lagúnából származó alapanyagokra épít. A tömegturizmus tömegtermékeket követel olcsó áron, a szigeten működő kisüzemek pedig nem tudják tartani a versenyt. Ma már szinte csak az articsóka kifizetődő. És az is csak akkor, ha közvetlenül értékesítik.
A Pensione Wildner szálloda étterme közvetlenül a Riva degli Schiavoni partján található, összehasonlíthatatlan kilátással a San Giorgio és a Giudecca szigetekre. Az üzlet évek óta Finotello leghűségesebb ügyfelei közé tartozik. Ez azóta sem változott, mióta a ház lánya, Benedetta Fullin átvette az irányítást. Sőt, épp ellenkezőleg. Néhány éve a 35 éves vendéglős a harmadik generáció képviselőjeként egy második, modernebb stílusú éttermet is nyitott Local néven, amelyben, ahogy a név is ígéri, kizárólag a lagúnából és környékéről származó alapanyagokat dolgozzák fel. És ezek között természetesen a lila articsóka is ott van.

„Vannak vendégeink, akik a szezonban kizárólag ezért jönnek ide” – meséli Fullin, „és van, aki rögtön három articsókás fogást rendel.” Ami nem is meglepő, hiszen a zöldséget itt többféleképpen készítik el. Nyersen, vékonyra szeletelve, kevés olívaolajjal és citrommal, valamint jól érlelt parmezánnal előételként (antipasto). Vagy sütve, illetve párolva köretként, köztes fogásként vagy aperitif mellé való snackként. De kombinálják friss scampival is, spagettiszószként.
„Minden esetben fontos, hogy az articsókát a lehető legkíméletesebben kezeljük” – magyarázza Luigi Hernandez séf, aki közel húsz éve dolgozza fel szezononként ládaszám az articsókát a Pensione Wildnerben, „csak így őrizhető meg finom íze, de mindenekelőtt a zsenge és ropogós állaga.” Hogy mennyi a főzési idő, az természetesen a bogáncsvirág betakarítási idejétől függ. Mert a „Castraure” és a „Botoi” után következnek a „Sotobotoi” és a „Massete”. Bár ez utóbbiból, amely a legnagyobb mind közül, a szakács hangsúlya szerint gyakran csak a szívét dolgozzák fel.
Evés közben Finotello elmeséli, hogy a Rialto-hídi piacon számos kereskedő kínál Sant’Erasmo-i articsókát, amely valójában sokkal szegényesebb szárazföldi talajokról származik. Ami persze illegális, de aligha meglepő, ha belegondolunk, hogy a meglehetősen apró „Castraura” darabja akár 2,50 euróba is kerülhet – tehát nagyjából annyiba, mint egy osztriga.
Az articsókához illő bor megtalálása nem egyszerű feladat. Mint ismeretes, a bogáncsféle zöldségnek az a tulajdonsága, hogy radikálisan befolyásolja más ételek ízét, és rövid ideig nagyon különleges szájérzetet okoz. Fullin vendéglős ennek ellenére egy Orto nevű fehérbort ajánl, ami annyit tesz: veteményeskert. Ez is Sant’Erasmóról származik, ahol egy elkötelezett francia néhány éve egy kis borászatot üzemeltet. Ez bár egy másik történet, de talán a bor a megoldás arra, hogy a szigeten a jövőben is termesszenek valamit. Ideiglenesen a borászat, amely borkóstolókat is kínál, mindenképpen egy újabb jó ok arra, hogy a következő velencei látogatáskor meglátogassuk a lagúna álmos zöldségszigetét is.
Velencéből a Fondamente Novéről vagy a szárazföldi Treportiból a 13-as vonal vaporettójával körülbelül 30 perc alatt érhető el Sant’Erasmo.
I Sapori di Sant’Erasmo
Articsóka és egyéb zöldségek közvetlenül a termelőtől a Sant’Erasmo-i Carlo és Claudio Finotello testvérek gazdaságából.
www.isaporidisanterasmo.com
Orto di Venezia
Borászat Sant’Erasmón, kóstolók és látogatások előzetes bejelentkezéssel.
www.ortodivenezia.com