Pauillac, Sisteron, Sylt – a Nonplusultra bárányhús származási helyeinek megnevezései igencsak előkelőnek hatnak. Most hozzá kell szoknunk egy új helyszínhez: Rutzenmooshoz.
A településnév úgy hangzik, mintha egy Thomas Bernhard-darabból vették volna, bár a szerző, akinek könyveiben újra meg újra felbukkannak olyan helyek, mint Ungenach, Utzbach vagy Gaspoltshofen, csupán néhány kilométerrel odébb lakott, Ohlsdorfban. Rutzenmoosban él Christa és Gerhard Gnigler. Bárányhúsuk a gyengédség és az íz tekintetében a legjobbak közé tartozik.
Elbűvöli a rangos konyhafőnököket Golling, Traunkirchen és Bécs között, és a környék számos tisztességes vendéglőjének vendégeit is boldoggá teszi. Esedékes egy látogatás a Gnigler család gazdaságában. Gerhard és Christa Gnigler egy úgynevezett Ein-Haus-Hofban, azaz egy olyan épületben élnek, amely a lakóházat és az istállót is magában foglalja. Ez egy gyönyörű fekvésű örökölt birtok, amelynek szomszédai az erdő és a rét, és majdnem 200 éves. „Régebben cserzőműhely, festőműhely és asztalosműhely volt itt” – magyarázza Gerhard Gnigler a ház történetét. A mellékállásban gazdálkodó férfi idősgondozóként dolgozik, és pácienseit ott „késői kamaszoknak” nevezi. Egy csupa jóság és humor ember. Christa egész nap a juhokkal és bárányokkal van elfoglalva, előbb az etetéssel, majd később a hús és a kolbászok csomagolásával és postázásával.
„A 80-as évek elején kezdődött a vajhegyekkel” – meséli Gerhard Gnigler. „Az állam akkoriban váltotta ki a gazdák tejkvótáit.” Ő, az állam, fizetett a gazdáknak azért, hogy kevesebb tejet termeljenek, azaz hogy váljanak meg a tejelő tehenektől. „A tehenek elmentek, a juhok jöttek.” És velük együtt jött az ökológiai gazdálkodás ötlete is. „Ezért sokáig kinevettek minket.” Most 250 merinó anyajuhuk van. A merinót régebben különösen nagyra becsülték a gyapjú minősége miatt, az új fajták pedig lehetővé tették, hogy a juhok tehetsége a különösen jó hús irányába érjen be.
Gnigler merinó juhai és bárányaik válogatottan szép legelőkön legelnek. Például a Weyregg am Attersee feletti Wartbergen. Alant csillog az Attersee türkizkékje, felette a Höllengebirge sziklái ragyognak a napfényben – a Höllengebirge, amelyről Gustav Mahler egyszer azt mondta, hogy „megkomponálta a semmibe”. Még mindig ott áll. „Ha az ember a mezőn töltött élet után azonnal levág egy bárányt, akkor a húsnak íze van, egyfajta 'zöld' íze.” Ezt az ízt kell kiküszöbölni, ezért a bárányokat 25 kilogrammos súly mellett leviszik a legelőről, a Gniglerék gazdaságának nagy és szellős istállóiba vándorolnak, és onnantól kezdve már csak bio-gabonán és vízen élnek. A táp használata tilos. Két hónapig a bárányok a pihenésnek szentelik magukat, és még egy kis zsírt is felszednek.
Andreas Döllerer már az első próbálkozástól fogva elragadtatással beszélt e hús gyengédségéről: „A hús puhább lesz, mint azoké az állatoké, amelyek egész életükben az Alpok emelkedőivel küzdenek. Az alpesi legelők gyógynövényei adják az ízt. De a gyengédség gyakran hiányzik.”
És a zsír. Gniglerék bárányai mindennel rendelkeznek: ízzel, gyengédséggel és a finom zsír szükséges arányával.” Döllerer Katharinának, a lányuknak köszönheti a megismerkedést Gniglerék bárányával, aki sommelier-ként dolgozik a gollingi étteremben. Lukas Nagl is szívesen dolgozik a rutzenmoosi báránnyal. Ez az egyetlen húsétel a traunkircheni Bootshaus étlapján. Nagl nemcsak a gerincet süti meg, hanem a nyakból is tálal egy szeletet, enyhén zsírosan, fantasztikusan jól.
„Pontosan három méter van az istállótól a vágóhídig” – mondja Gnigler. Rövid kábítás, egy vágás, kész, a nyúzás és a kizsigerelés a helyszínen történik. A hús négy-öt napig lóg, majd Gerhard Gnigler személyesen szállít fontos ügyfeleinek. Szereti a kapcsolatot a gasztronómiával, beszélget ott egy kicsit, élvezi a munkája és a bárányhúsa iránti tiszteletet. Gnigler így fogalmaz: „Mindenki, aki a húsomat akarja, ugyanolyan fontos nekem, mint egy Andreas Döllerer vagy egy Lukas Nagl. Az osztrák bárányhúsnak a gasztronómia számos területén ugyanis problémás a híre” – meséli Gnigler, miközben a látogató a Gnigler-gazdaságban azt a finom báránykolbászt fogyasztja, amelyet Christa Gnigler kínált fel. „De a mi bárányunk” – teszi hozzá Gnigler – „kivételt képez.”
A ház fia, Florian, jövőre veszi át a gazdaságot, és azon gondolkodik, lehetséges-e egyszer megélni a juhtenyésztésből. Lehet, hogy a vásárlóknak egy kicsit magasabb árakra kell majd felkészülniük. A rutzenmoosi bárányok azonban bizonyára még mindig olcsóbbak lesznek, mint a Pauillac-ból és Sisteronból érkező kollégáiké. És különben is, ahogy Gerhard Gnigler mondja: „Kár, hogy a comb és a lapocka kevésbé kelendő, mint a csülök és a gerinc.” Halljátok az üzenetet,
konyhafőnökök és hobbiszakácsok?
Biohof Achleitner
Unterm Regenbogen 1, 4070 Eferding
Tel.: 07272/25 97
www.biohof.at
Denn’s Bio-Märkte Felső-Ausztriában és Salzburgban
www.denns-biomarkt.at
Mein Müli
Pfarrplatz 16, 4020 Linz
Tel.: 07327/756 88
www.meinmueli.wordpress.com
Rochushof
Rochusgasse 6, 5020 Salzburg
Tel.: 0662/83 27 98
www.oekohof.at
Naschmarkt am Graben
Am Graben 15, 4810 Gmunden
Tel.: 07612/621 24