A zöld nagyhatalom
Szöveg: Michael Prónay Fotó: Sabine Jellasitz
Stájerország – amely egyébként 2002 óta a borjog szerint is önálló borvidék „Steirerland” néven – az elmúlt 15-20 évben kiváló hírnevet szerzett magának. Bár a „zöld szív” a maga alig 3800 hektáros szőlőterületével a hazai szőlőültetvényeknek még a 7%-át sem teszi ki, a borászati nagyhatalom hírnevének örvend, méghozzá teljesen jogosan.
Ennek egyébként történelmi okai vannak, amelyek egészen az előző század előtti időkig nyúlnak vissza, amikor János főherceg, a stájer mezőgazdaság – és ezáltal a szőlőtermesztés – nagy támogatójaként hatalmas innovációs lökést adott, amely (ahogy a gyümölcstermesztők tudják) a mai napig érezteti hatását. Stájerország a borászati iskolájával elsőrangú képzőhelyet biztosít az utánpótlás számára, emellett pedig országos szinten is toronymagasan vezet az egy üzemre jutó okleveles szőlő- és borgazdák arányát tekintve.
Természetesen Stájerország fehérboros vidék, amely szilárdan a Chardonnay (amelyet itt gyakran Morillonnak neveznek, a borjogi álneve után) és a Sauvignon Blanc két pillérén nyugszik. Hogy a két fajta közül melyik a „jobb”, az a kérdés meglehetősen felesleges. Az évek során szerzett tapasztalataink alapján mindkettő a csúcsot képviseli, világszínvonalú, egy megszorítással: a csúcs Chardonnay-k egyértelműen profitálnak az (egészben vagy részben) új fahordós érlelésből, míg a Sauvignon fa támogatása nélkül is képes pompás eredményeket produkálni. Sőt, fordítva is mondhatnánk: kétség esetén távol az új fától.
A két vezető fajta mellett van néhány említésre méltó egyéb fajta is, amelyek közül az egyiknek minden adottsága megvan az abszolút világszínvonalhoz: ez a Tramini (a fűszeres Traminivel együtt). Sajnos – unokatestvérével, a Sárga Muskotállyal ellentétben, amellyel a közvetlenül vonzó, szőlős illatot osztja – egyáltalán nem „divatos”, de úgy tűnik, most felsejlik egyfajta reménysugár, ahogy a csúcsborászok újra foglalkozni kezdenek vele. A stájer borászok mindennapi kenyere persze az Olaszrizling, amely azonban nem ambicionálja, hogy a Bajnokok Ligájában játsszon. Vörösbor és nemes édes különlegességek szintén léteznek, mégpedig egy nagyon kicsi, de figyelemre méltó csúcsminőségben.
A kóstoló
Az A la Carte 2005 osztrák gasztronómiai kalauz borászati részében szereplő 28 pincészettől egy-egy szabadon választott bort kértünk. Két borászat (Kugel és Reiterer) nem vett részt, cserébe azok, akik két birtokot kezelnek, két bort küldhettek: Müller (Nyugat- és Dél-Stájerország), Polz (az Aubell-lel) és Winkler-Hermaden (a Stürgkh-val), így végül 10 Sauvignon-t, 9 Morillon-t, 2-2 Traminit és Sárga Muskotályt, valamint 1-1 Kékfrankost (Schilcher), Sämlinget, Pinot Blanc-ot és Pinot Gris-t, valamint 1-1 vörös- és édes desszertbort kóstoltunk.