Megint megtettük. A slow a Miele Experience Centerben járt Barbara van Melle és Elisabeth Ruckser személyében, akik fazekakban kevertek, kérdeztek, kóstoltak, és kiváló termelőket mutattak be. Ezúttal egy évszázados hagyományokkal rendelkező fűszerről volt szó: a verjus-ről, a zöld szőlő levéről. Barbara Öhlzelt borász és Karl Schwillinsky mesterszakács mutatták be a lágy savakban rejlő hihetetlen változatosságot.
Szöveg: Elisabeth Ruckser, fotók: Manuel Zauner
Ez egy friss, gyümölcsös-savanykás elixír, és aki egyszer kipróbálta, az többé nem akar lemondani róla. A verjus a zöld vagy éretlen szőlőből kinyert lé. Konyháinkban már évszázadokkal ezelőtt is otthonos volt, és a csúcsszakácsok világszerte ma is nagyra értékelik lágy, gyümölcsös savait. Mindenhol, ahol az alkohol nem fordulhat elő vagy nem kívánatos, a verjus szintén pótolhatatlan élvezeti cikk.
„Az erjesztett ecet helyett például az egész arab világban nagyra értékelik. De a francia konyha is aligha boldogulna e fűszer nélkül” – mesélte Karl Schwillinsky, a Kamptal-vidéki alsó-ausztriai csúcsszakács. Schwillinsky volt az is, aki jó tíz évvel ezelőtt, a müncheni legendás „Tantris” étteremben, Hans Haas konyhafőnöknél töltött szakmai gyakorlata során ismerte meg a verjus-t, és hozta haza Langenloisba. Otthon feleségével, Barbara Öhlzelt borásszal úgy döntöttek, hogy maguk is megpróbálkoznak az előállításával. Azóta Zöbingben és Langenloisban készül a verjus. „Ami az elején egyáltalán nem volt egyszerű, mivel alig voltak róla feljegyzések vagy ilyesmi” – emlékszik vissza Barbara.
A verjus feldolgozási folyamata minden évben augusztus közepe táján kezdődik, amikor a még éretlen, de már némileg puha szőlőszemeket leszüretelik, és azonnal lének préselik. Ez egy olyan folyamat, amely kora reggel zajlik, hogy a szőlő semmiképpen se melegedjen fel túlságosan. „Ez kényes dolog, és gyorsan kell mennie, mert a lé semmiképpen sem kezdhet el erjedni” – meséli a borász. Jelenleg háromféle Kamptal verjus készül a birtokukon: egy lágy Zweigelt-verjus, egy közepesen savas Zöld Veltelini változat, és idén újdonságként egy „plus d'acidité” is, szintén Velteliniből, egy kicsit több savval.
Férje, Karl konyhájából a verjus vagy agroszt, ahogy szintén nevezik, már elképzelhetetlen. És így a gyönyörű Miele Experience Centerben tartott workshopon is rengeteg tudnivalót osztottak meg róla: „A verjus mindenhová használható, ahová egyébként ecetet, bort vagy citromlevet tennénk.” Például salátapácnak, vagy a megfelelő Veltelini-rúgásként a ragyogó narancssárga Hokkaido-sütőtöklevesbe, és természetesen a „Coq au verjus” elkészítéséhez. A csirkét elvileg ugyanúgy készítik, mint a boros változatnál (Coq au vin), csak éppen verjus-vel öntik fel. Édes csúcspontként pedig még verjus-s almás torta is volt tejszínhabbal – utóbbi kivételesen verjus nélkül.
A mesterszakács emellett vidám anekdotákkal szolgált a konyhai mindennapokból, és rengeteg tippel látta el a hallgatóságot. Például a tökéletes sült malacbőrhöz: „Kicsit domborúan kell feküdnie a tepsiben, hogy a folyadék le tudjon folyni!” Vagy elárulta a tányéron lévő ideális kombináció titkát: „Valami puhához kell a ropogós, roppanós kontrasztja.” Még a „életelixír” paradicsomalaplevének receptjét is elárulta: konzervparadicsomot azonos mennyiségű vízzel, sóval, borssal és cukorral egy éjszakán át hűvös helyen állni hagyni. Ezután egyszer felforralni, hagyni kihűlni, és egy kendőn keresztül leszűrni. „Ez hihetetlenül aromás, minden levest helyettesít, és még vegán is.”
Az est borai természetesen mind a „Weinberggeiß” Barbara Öhlzelttől érkeztek: „Ez még egy nagyszerű dolog a verjus-vel való főzésben: az ételek csodálatosan harmonizálnak a borral.” Felszolgálta a „Gut gegen Nordwind” Gemischter Satzot, a Zöbinger Zöld Veltelinit, a Kamptal DAC-ot, a Hasel fehérburgundit, valamint a Riesling Kogelberg DAC Reserve-t. A „Weinberggeiß” Barbara pedig még egy csodálatos aperitif-receptet is elárult nekünk: egy löttyintésnyi Zweigelt-verjus, ízlés szerint szódával vagy friss Veltelini-frizzantéval felöntve. Egészségünkre!
További információk:
www.verjus.at
www.weinberggeiss.at
Receptek:
www.slowfood.wien
Csirke verjus-ben
Hozzávalók 4 főre
4 csirkecomb
1 közepes sárgarépa
1 közepes sárga répa
1 vöröshagyma
250 g csiperkegomba vagy más gomba, megtisztítva
1 l csirkealaplé, leves vagy víz
1/4 l Kamptal verjus
1/4 l tejszín
2 ek. sima liszt (vagy burgonyakeményítő)
friss fűszernövények a díszítéshez
só, fehér bors, növényi olaj, vaj
Elkészítés
A csirkecombokat sózzuk, borsozzuk, és kevés növényi olajon minden oldalukon megpirítjuk. A húst kivesszük a lábasból, teszünk bele egy darab vajat, hozzáadjuk a kockára vágott hagymát és sárgarépát, és pirítjuk, majd hozzáadjuk a gombát, és pirítjuk tovább anélkül, hogy színt kapnának.
Felöntjük a verjus-vel, majd csirkealaplével vagy vízzel. Amint felforrt, beletesszük a csirkecombokat, lefedjük, és lassú tűzön pároljuk. Körülbelül 1 óra múlva a comboknak puhának kell lenniük. Kivesszük a mártásból, és melegen tartjuk. A lisztet a tejszínnel simára keverjük, és egy habverővel gyorsan belekeverjük a mártásba, hogy ne keletkezzenek csomók.
Összeforraljuk, készre ízesítjük, majd a combokat visszatesszük, megszórjuk fűszernövényekkel, és tálaljuk.