A-La-Carte

A munka szeretete a gyomron keresztül vezet (2020/5)

Étkezés tisztviselők, biztosítási szakemberek és bankárok szomszédságában. Az étvágygerjesztő üzemi étkezdékről, és arról, hogyan hat a home office korszaka erre a gasztronómiai üzleti modellre.


La cantina, ez Olaszországban kulináris örömökkel kecsegtető fogalom. A kantin ezzel szemben sok éven át fenyegető fogalom volt az étkezők számára. Ez a célszerű, kizárólag a fenntartásra kötelezett, élvezet nélküli táplálékfelvétel, kollégák, intrikusok társaságában, a Cordon bleu szagától felhősen. Miért adtunk akkor mégis helyet ennek a témának itt? Mert vannak kivételek is. És mert az üzemi étkezde kliséje, ahová csak a kalória-bevitel miatt lép be az ember, talán hamarosan ebédszünetet tart. Történetünk Grazban kezdődik.

Graz tulajdonképpen kerüli, hogy ötletes gasztronómiával hívja fel magára a figyelmet. És mégis, éppen Stájerország fővárosa keltett feltűnést a múlt nyáron egy izgalmas nyitással. Éppen egy üzemi étkezde volt, pontosabban egy hibrid az étkezde és az étterem között. Konstantin
Filippou ajándékozta meg szülővárosát az Arravané étteremmel. A név egy peloponnészoszi lófajtát takar. Ha esetleg nem tudná: Filippou görög név, és azt jelenti, hogy „lóbarát”. Lóhús az Arravané étlapján ugyanakkor eddig nem szerepel, helyette sok mediterrán étel, markáns görög jegyekkel, például Filippou szenzációs garnéla-saganakija. Mindig is szeretett volna, ahogy mondja, valami „Soul Food”-dal foglalkozni. Tehát az intellektuálisnak és hűvösnek tartott haute cuisine ellentétével. A tervezésileg figyelemre méltó vendéglő, amelyhez egy kávézó is tartozik, az újonnan létesített Merkur-biztosító telephelyén található.

Görögül a biztosításért

Az 500-nál is több munkavállalójuk a cég történetében először élvezheti egy saját étkezde kiváltságát, mert eddig a biztosító a városban volt, és a munkatársak délben a környező vendéglőkbe rajzottak ki. Christian Kladiva, a Merkur igazgatósági tagja valami különlegeset tervezett. Ezt mondja: „Valami olyat akartunk létrehozni, amely megfelel a cég szellemiségének: fenntartható, minőségi és egészségmegőrző. Valami olyat, ami örömet okoz a munkatársainknak.” Az igény messze túlmutatott az országos átlagon. Megnézték a Google-t és a Facebookot, és inspirációt merítettek. „Ez volt az első étkezde a cég történetében. Ambiciózusak voltunk, valami különlegesnek kellett lennie.” Az étkezde, mint a cég névjegykártyája, amit az ausztriai vállalatoknak még meg kell tanulniuk, meg fognak tanulni. Nora-Selina Pein, aki Konstantin Filippounál Bécsben a maître szerepét töltötte be és most a vendéglőt vezeti, jó csapatot állított össze. Hogyan működik az együttműködés a megbízó és a vendéglősök között? Pein azt mondja: „Ahogy az ilyen esetekben gyakran szokás, a cég munkatársai bónuszt, támogatást kapnak az ebédjükhöz.” Ez az összeg ebben az esetben körülbelül 8 euró. Ami ezen felül van, azt ők maguk fizetik. „Amit a vendégek szívesen fogyasztanak, az az osztrák és mediterrán keveréke” – teszi hozzá Nora Pein. „A sült sertéshúst is szívesen eszik néha. Vagy a Pinsát, a pizza dél-olasz változatát.”

Tavaly márciusban felbukkant a C-szó. Azóta a biztosító és a szomszédos kiadó munkatársainak részei állandóan vagy váltakozva home office-ban vannak. A szintén a szomszédságban található vásár zárva tart. Hogy ez hogyan hat az üzletmenetre, az inkább költői kérdés. „Természetesen erőteljesen korrigálnunk kellett a kihasználtságot és a forgalmat illető tervünket” – mondja Nora Pein. „Most örülünk, hogy a húszfős csapatunkat fixen foglalkoztatni tudjuk.” Az optimizmus a legjobb oltóanyag ebben a válságban. Vagy ahogy Konstantin Filippou mondja: „Megpróbálunk a körülmények ellenére is hideg fejjel gondolkodni.” A görög Soul Food talán segít ebben.

Modern japán ételek bankároknak

Hogy a jó gasztronómia a munkatársak motivációja mellett az imázsnak is jót tesz, azt az Erste Bank Bécsben felismerte. Az Erste Campuson található Iki a Mochi-csapattal való együttműködés eredménye. Míg az apró Mochi-eredetiben gyakran úgy érzi az ember, mintha egy bento-doboz része lenne, az Iki világos, nagylelkűen méretezett, és építészetileg szándékosan az étkezde funkcionalitása és egy modern étterem elegáns hangulata közé helyezték el. Nem csoda, hogy itt is a banki üzletmenethez nem tartozó vendégek jelentik az üzemi eredmény fontos összetevőjét. A Mochi-emberek elhozták a klasszikusaikat: rament, spenótsalátát szezámmal és szarvasgomba-miso-öntettel, ropogós kacsát vagy gratinírozott padlizsánt előételnek.

Koreai ételek pénzügyi tanácsadóknak

Minden, ami az osztrákok modern igényekhez kalibrált ízlelőbimbóit örömmel tölti el, mára megtalálható a modern üzemi étkezdék étlapján. A mediterrán konyha és a modern japán mellett ez Ázsia, különös tekintettel Koreára. Egy csodálatos barátság kezdete volt, amikor Sohyi Kim és a KMPG pénzügyi tanácsadó főnöke megtervezték azt az étkezdét, amely egészségessé és boldoggá teszi a munkatársakat. Egy, a Kim kocht-ban elköltött étkezés után állítólag a menedzser azt mondta: „Ha az én munkatársaim ilyen jó ételt kapnának, boldogok lennének.” A Chingu koreaiul „barátokat” jelent. És a koncepció a következő: koreai családi stílusban. Délelőtt fél tizenegytől az étterem a cég munkatársaié, akiknek naponta változó menüt kínálnak. 13 órától mindenki számára nyitva áll. A tonhalas, chilis, mézzel glazúrozott diós, gránátalmamagos, papayás, szezámos, sok zöldsalátás saláta növeli az erőt és a hangulatot, még akkor is, ha előtte többórás megbeszélés volt. Utána például Kim desszertklasszikusa, a citromfüves crème brûlée. A barátság valójában egy vegyesvállalat a vendéglős és a cég között, egy olyan modell, amelyből a gasztronómia bizonytalan körülményei között is profitálnak a résztvevők. Az üzleti koncepció egy különlegesség. Kim azt mondja: „A KPMG-munkatársak különleges áron kapják az ételt. Cserébe most, amikor sokan home office-ban vannak, a bérleti díj egy kicsit csökken.” Mert a barátság valójában egy közös vállalkozás Kim és a KPMG között. Ahogy a tanácsadók mondják: egy win-win helyzet. És a home office ellenére – a Chingu mindössze hatvan férőhelye délidőben hamar megtelik.

Sült csirke hivatalnokoknak

Néhány étkezde már Bécs határain túl is hírnévre tett szert. Időközben legendássá vált Andreas Wojta Minoritenstüberl-je az Oktatási Minisztériumban. Wojtáról cikkek jelentek meg a Zeit-ben és a Süddeutschen-ben. A vonzáskörzet a Belügyminisztériumtól és a Kancelláriahivataltól az Oktatási Minisztériumon át a Külügyminisztériumig terjed. Andreas Wojta azt mondja: „A minisztertől a szemetesekig (akiket a vendéglős az egyenruhájuk színe miatt szeretettel „répa-balettnek” nevez) mindenki hozzám jön, egy olyan melange, ami nagy örömet okoz nekem. Ezért tudok nagy étlapot is kínálni, a fix pontok kivételével, amelyekhez a vendégek ragaszkodnak: hétfőn és kedden sült csirke van, szerdán belsőséges ragu, csütörtökön hal, mert pénteken sokan nem dolgoznak...” Itt a bécsi hivatalnokság erős szószokkal, nagy adagokkal és a már-már feledésbe merült bécsi konyhával erősíti magát. A vendégek étkezési jegyekkel fizetnek. Andreas Wojta kisujjában van Waldvierteli nagyanyjának konyhája. Azt mondja: „A krumplitésztát egy az egyben a nagyanyámtól vettem át. A tipikus bécsi konyha, például a lencse, az úgynevezett gyermekkori emlékek, mindig elfogynak.” Wojta 11:30-tól 13:30-ig tartó nyitvatartása laissez-faire hozzáállásra enged következtetni, de ennek pont az ellenkezője igaz. A Reinhard Gerernél képzett konyhafőnök, aki a Witzigmann-féle Aubergine-ben dolgozott, és akinek Haeberlinéknél ígértek állást, amikor az anyja betegség miatt a Minoritenstüberl-be hívta, egy ideje már one-man-show-ként dolgozik. „Négykor kelek, ötkor megyek bevásárolni, a gazdához, akitől a krumplit és a tejet kapom, a hús a Waldvierteli régióból érkezik. Fél héttől az üzletben vagyok, 11:30-kor indulunk. Minden ételből van egy bizonyos mennyiség, minden nap minden friss. Ha egy étel elfogy, azt töröljük az étlapról.” És a hivatalnokok home office-témája? Kell-e aggódni a Minoritenstüberl miatt? „Egyáltalán nem, bár természetesen jelenleg kevesebb ember van úton a városban.” Röviden: „Már van különbség 2019 és 2020 között.” Wojta a saját munkaadója. És ahogy mondja, és némi nyugodtságra utal: „A szakmám a hobbim.”

Szarvasgombás tészta az ügyésznek

Az Igazságügyi Palota tetején található Justizcafé-ban, közvetlenül a Parlament szomszédságában, amely az étkezéshez látványos kilátást kínál, ügyészek, bírók és kíséretük étkeznek, és a Parlamentből is gyakran benéz valaki. Itt gyakorolja a hivatását Ivo Brnjic, a vállalkozó, vendéglátó és szakács összművészeti alkotása. A Horvátországból nagyon-nagyon régen Ausztriába érkezett, tökéletes bécsi nyelvhasználattal bíró vendéglős ráadásul még jó szakács is. Ha saját maga nyúl a tűzhelyhez, a szarvasgombás tésztája a város legjobbjai közé tartozik, és a bécsi szelet is könnyedén felveszi a versenyt a híres címeken található rokonaival. Utána: túrós smarni glazúrozott almával és sok vajjal. Természetesen a Justizcafé túl nagy az egyemberes konyhához. „Nem tudok mindent egyedül megcsinálni” – mondja Ivo Brnjic, és: „A munkatársaim megbízhatóan jó munkát végeznek.” Ami bizonyítást nyer: a sütőtökpürén tálalt finom főtt marhahús egy olyan vendéglői fogás, amely a szabad piacon – és így könnyedén a duplájáért – is megtalálná a rajongóit. Az örök kérdés, a várt válasz: a tavaszi lezárás óta a Justizcafé üzleti modelljének egy része törékennyé vált. Az események, az a finom hálózatépítés a politika és a gazdaság között, ami esténként megtöltötte a kávézót, jelenleg alig történik meg. De a déli forgalom, és a reggeli is, amely a város legfinomabbjai közé tartozik, még mindig jelentős. Ivo törzsvendégei, akik mindannyian a szívükbe zárták, egyelőre mindent megtesznek azért, hogy a számok ne csússzanak a vörös tartományba.

Minoritenstüberl
Minoritenplatz 5, 1010 Wien
Tel.: 01/533 52 81

www.andiwojta.at

Justizcafé
Schmerlingplatz 10, 1016 Wien
Tel.: 01/521 52 38 28
www.justizcafe.at

Iki
Am Belvedere 1, 1100 Wien
Tel.: 050/1001 3600
www.iki-restaurant.at

Arravané
Conrad-von-Hötzendorf-Straße 84 8010 Graz
Tel.: 0316/81 82 81
www.arravane.at

Kim Chingu
Althanstraße 21–25, 1090 Wien
Tel.: 0664/88 18 56 76
www.kimkocht.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!