A-La-Carte

A pezsgőkirálynő (2020/4)

Christina Hugl pályája szokatlan: az osztrák borkirálynőből első osztályú pezsgőkészítő lett. A fiatal, Weinvierteli születésű borász a Kamptalban kizárólag pezsgőt és Pet Nat-ot készít, amivel igencsak kitűnik.


Valójában minden teljesen másképp volt eltervezve. Négy külföldön töltött év után Christina Hugl szezonális munkára vágyott Bécsben. De akkor éppen meghirdették az Alsó-ausztriai Borkirálynő választását, és a fiatal szállodai szakembert azonnal megválasztották. Egy 26 tagú zsűri által, a tartományi vezetőtől kezdve a Bezirksblatt szerkesztőjéig. Óriási felhajtás volt, emlékszik vissza. Szülőfalujában, Stützenhofenben úgy fogadták a megválasztása után, mintha olimpiai aranyat nyert volna. Fújt a fúvószenekar, és a polgármester beszédet mondott. Az egész falu, sőt még a szomszédos falvak is eljöttek, hogy leróják tiszteletüket az újonnan megkoronázott borkirálynő előtt. Ezután vég nélkül díszített borkeresztelőket és borvásárokat, mindig csinos dirndliben és koronácskával. 450 találkozó két év alatt, amíg mélyedés nem lett a fején – a koronácska bizony „nehéz tehernek” bizonyult. Csak hónapokkal később nőttek újra a hajszálak azon a helyen.

Ma Christina Huglnak saját borászata van. A hazai borszakma egyik legígéretesebb tehetségeként és pezsgőszakértőként tartják számon. Kizárólag pezsgőt és Pet Nat-ot készít. Minden színben és változatban.

Példaértékű karrier, amit befutott: az első saját bora 2015-ben született, még borkirálynőként. Pontosabban az volt az alapbor egy pezsgőhöz, amelyet apjával együtt készített. Szülei 40 éve üzemeltetik a Sektmanufaktur Weinviertel-t a Weinviertel északi csücskében, már majdnem a cseh határnál. Christina Hugl pezsgővel nőtt fel, és még mindig bolondul a buborékos italokért. Az üzletet azonban soha nem akarta átvenni – túlságosan eltérőek és sajátosak voltak az elképzelései, túlságosan nagy volt a kíváncsisága és a kísérletezési vágya. Jobb a nulláról kezdeni. Három éve alapította meg saját borászatát a barátjával, akkor még csak 25 éves volt.

Már a borkirálynői idejében világos volt, hogy határozott karaktere van, még ha bűbájos mosolya és megnyerő, közvetlen stílusa ezt nem is sejtetné. Nem volt kedve csupán fotózásokon díszelegni. Ahelyett, hogy csak képviselt volna, átvette a kezdeményezést: udvartartásával, két alkirálynővel és két hercegnővel borkóstolókat szervezett. Még egy „Royal Winebox”-ot is létrehoztak – a borászataik boraival. Ezt nem szívesen látták: „Nem muszáj ezt tennetek” – próbálta a tartományi borszövetség fékezni a túláradó elkötelezettséget. A munka mégis örömet okozott neki. Két évig volt borkirálynő – először Alsó-Ausztria, majd egész Ausztria királynője. Az akkori kapcsolatok ma is hasznára válnak, ahogy az a fellépés is, amit ez idő alatt sajátított el. Tévedhetetlen ösztöne van ahhoz, hogyan mutassa be magát jól, miközben továbbra is úgy hat, mint a kedves lány a szomszédból. Érzék ahhoz, hogyan adja el magát anélkül, hogy eladná a lelkét.

Az a tény, hogy egy fiatal borásznő a pezsgőre specializálódik, feltűnő. A marketingstratégák gratulálnának neki ehhez a markáns egyedi értékesítési pontjához. „Mi van, ti csak pezsgőt készítetek?” – kérdezik gyakran hitetlenkedve. Christina Hugl ilyenkor bólint, és megvillantja bájos mosolyát.

Két éve költözött élettársával, Roberttel Langenloisba, és kibérelték egy közös barátjuk borospincéjét Mollandban. „Langenlois Stützenhofenhez képest olyan, mint egy nagyváros” – véli.

Az új lakóhely és alkotói környezet kiválasztása valószínűleg nem volt véletlen – Langenlois a hazai pezsgőgyártás központjának számít. Itt kezdte el Willi Bründlmayer és néhány kollégája az 1990-es évek elején olyan pezsgők előállítását, amelyek finomságukat tekintve először vetekedhettek a Champagne-vidékiekkel. Itt találhatók meg a megfelelő talajok és a tökéletes klíma az alapborokhoz, amelyekből a pezsgő készül. Különösen a szomszédos Waldviertelből érkező hűvösség adja nekik azt a frissességet, ami olyan jól áll a pezsgőknek.

A két fiatal borász mindössze 1,8 hektárt művel biológiai módszerekkel – a többit vásárolják. Ez lehetőséget ad nekik arra, hogy rugalmasak maradjanak, kísérletezzenek – különböző dűlőkkel, szőlőfajtákkal, stílusokkal.

A pár munkamegosztása világos: a szőlőben és a pincében ő a főnök, Robert valójában grafikus és fotós, saját irodával rendelkezik. Ő felel a borászat megjelenéséért. És az igencsak profi. „Ő az agyam a háttérben” – mondja. A kóstolás közösen történik, mindketten elvégeztek egy pincemesteri képzést röviddel a borászat megalapítása előtt.

„Kényszerítettem, hogy jöjjön velem” – mondja, és újra megvillantja bájos mosolyát –, „ha bele akar szólni, akkor tudnia kell, miről beszél.”

Sok technológia amúgy sem lenne a pincéjében: „Műszaki analfabéta vagyok” – vallja be, ezért ott nem is történik sok minden, inkább intuitív módon dolgozik. A fiatal borásznőnek nyilvánvalóan jó az intuíciója: pezsgői kivétel nélkül precízek – még a zabolátlan temperamentumukról elhíresült Pet Nat-ok is ragyogóan tiszták és teljesen stabilak.

Ő maga „úton van”, még nem érkezett meg oda, ahová tart. Próbálkozik, kutat, elvet. Még ha egy világos irányvonal most formálódik is, a kézjegye már most felismerhető: pezsgői hűvös nemességet sugároznak, ugyanakkor élénkek, néha játékosak is. És többnyire teljesen szárazok. A dozírozás, a cukor hozzáadása a pezsgőkészítés végén, szerinte csak segédeszköz a savakkal való egyensúly megteremtéséhez – egy olyan intézkedés, amelyet alig vagy egyáltalán nem alkalmaz.

Csontszáraz a Pinot Noir Rosé-ja is. Brut Nature – egy gramm cukor sem több a kelleténél. Az alapbort közvetlen préseléssel nyerik, ahol a vörös szőlőt összezúzzák és becefrézik, majd a mustot kipréselik és erjesztik. A bogyóhéjjal való érintkezés révén a bor több cserzőanyagot és aromát vesz fel – vagyis szerkezetet nyer. A saignée (léelvonás) módszert elutasítja. A módszer, amely szintén a rozé készítését szolgálja, valójában a vörösborgyártás mellékterméke, amely koncentrálja a vörösbort, de a rozétól elveszi a frissességet, gyakran banálissá teszi. Hugl buborékos itala nem egy rózsaszín partital, hanem igazán komoly bor. Filigrán és rétegzett.

A mérce természetesen Champagne – újra és újra elzarándokol a világhírű pezsgőrégióba. Főleg a vignerons-ok (szőlősgazdák) ragadták meg, azok a kis borászatok, mint az övé, amelyek borai túlnyomórészt a legjobb dűlőkből származnak – kevés dozírozás, sok terroir.

Szívesen használ francia burgundi fajtákat, és azokat olyan speciális fahordókban érleli, amelyeket Champagne-ban szerez be. Természetesen a hagyományos módszerrel.

Hamarosan Pinot Meunier-t is ültetnek. A Chardonnay és a Pinot Noir mellett a harmadik legfontosabb fajta Champagne-ban. A Schwarzrieslinget, ahogy Németországban hívják, sokáig mostohagyerekként kezelték. Nem olyan nemes, mint a másik két burgundi fajta. Időközben azonban a fiatal champagne-i borászok megmutatják, mire képes a Meunier, ha az ember ért hozzá.

A fajta a melegben és szárazságban is megmutatja az osztályát, véli Hugl. Hiszen egyre melegebb és szárazabb lesz.

Stilisztikailag a borásznő nem akar elköteleződni – pezsgővé dolgozza fel a hazai Veltelinit vagy olyan ízekben gazdag fajtákat is, mint a Tramini, amelyet ő maga úgy jellemez, hogy „olyan rózsás, hogy az már majdnem fáj”.

Lényegesen visszafogottabb a Blanc de Blancs Reserve, egy tipikus „Weinvierteli keverék” Olaszrizlingből és Zöldvelteliniből. Ez sem kap dozírozást a degorzsálás után, egy csipetnyi természetes maradékcukor mégis lágy bájt kölcsönöz neki. Az Olaszrizling savai ezt kiegyensúlyozzák, a Veltelini pedig gondoskodik a struktúráról. Összességében egy lenyűgözően finom pezsgő, amely valami váratlanul elegánsat sugároz.

Valójában ízvilágát tekintve inkább a klasszikus ligában játszik, még a gyakran nyers Pet Nat-ok is a legjobb oldalukat mutatják nála. A Pinot noirból készült Pet Nat rosé ugyan rusztikusabb a rosé pezsgőhöz képest, mégsem durva. A Pétillant Naturel lenyűgözi. A pezsgőkészítés legtermészetesebb módja éppúgy egyszerű, mint amilyen bonyolult: mielőtt az erjedő must palackba kerülne, és lezárnák, hogy önállóan befejeződjön az erjedés, néhány paramétert figyelembe kell venni. Ennél az eljárásnál hasznára válik apja tapasztalata: a vad buborékok megszelídítése különleges kihívást jelent a pezsgőspecialista számára.

És hogy ami benne van, az kívülről is csinosan nézzen ki, a palackok különösen dekoratív címkét viselnek. Nem konfekció dizájn, hanem személyes betekintés Christina Hugl életébe és gondolkodásmódjába. Egy színes koszorú virágokkal és mindenféle állattal – mindennek rajta kellett lennie, ami fontos számára, vagy ami a múltra emlékezteti: két holland juhászkutyája, a mókusok, amelyeket gyerekkorában a nagyapjával tett erdei séták során pillantott meg, a visító fecskék szülei udvarán, amelyek vad repüléssel ünnepelték a nyarat. És természetesen egy pohár bor és egy üveg pezsgő.

A kép egy vonaton készült firkálmányból született, az úton a számtalan borkeresztelő egyikére – még borkirálynőként, amikor még koronát kellett viselnie.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!