A-La-Carte

A fehér paletta (2013/2)

Mert egészséges. Vagy mert legalábbis azt hiszik, hogy egészséges. Körülbelül száz éve a joghurt szomorú sorsa az, hogy nem a finom íze miatt fogyasztják.


Szöveg: Florian Holzer · Fotó: Luzia Ellert

Joghurtos asszociációk a múltból: Joghurtos poharak gyűjtése. A joghurtos poharak alufólia tetejének gyűjtése. Joghurt eperrel, vagy ideális esetben eper joghurttal. Nöm-Mix gyümölcsjoghurt végtelenül sérülékeny, vékony műanyag poharakban, amiket alig lehetett ép bőrrel hazavinni. Egészséges.

A joghurt kétségtelenül mostohagyereke az úgynevezett „fehér palettának“, amelybe a tejüzemek a friss- és tartós tejet, tejszínt, tejfölt, írót, vajat és épp a joghurtot sorolják. Sosem fogyasztottak joghurtot öncélú ambícióból, mindig alárendelték egy másik összetevőnek, egy remélt hatásnak vagy éppen a csomagolásának – kemény sors a lágy, aludttej számára.
De mindegy, ez az alárendelő stratégia úgy tűnik, működik: ha régebben, azokban az időkben, amikor még volt tesztkép és az esti film után himnusz, épp csak „normál“ és „zsírszegény“ kategóriájú joghurtot kínáltak, mégpedig egyetlen, többé-kevésbé regionális tejüzemtől, amelynek a vonzáskörzetében élt az ember, és így gyakorlatilag minden választási lehetőségtől mentesült, ma már egészen más a helyzet. A szupermarketek polcain a kínálat lenyűgöző; a 0,25 literes poharas normál, fehér joghurtból egy saját, nem is kicsi termékcsoport lett, amely a könnyű és extra könnyű kategóriák, a probiotikus osztály, a laktózmentes világ végtelen változatait, természetesen mindezt bio- és hagyományos kivitelben, végül pedig kecske- és juhtejből is kínálja. A gyümölcsjoghurtokról nem is beszélve, a szupermarket vásárlója érzésre minden év minden napjára kap lehetőséget egy másik joghurttermék elfogyasztására.

És a marketingesek által előszeretettel emlegetett egészségre gyakorolt hatás sem újdonság. Mert először a joghurt feltalálóinak valószínűleg az volt a célja, hogy a tejet egyáltalán tartóssá tegyék, és a fogyasztása ne legyen életveszélyes. A tejtermék-történészek úgy becsülik, hogy a joghurt eredete a Balkán-félszigeten, a mai Bulgária területén keresendő. A kerámiaedényekben tárolt juhtej a viszonylag magas környezeti hőmérsékleten szívesen fertőződött meg streptococcusokkal és lactobacillusokkal, amitől aztán erjedésnek indult, amitől a tej egyrészt savanyú, másrészt „kocsonyás“, azaz „aludt“ lett.

Az eljárás ősrégi, a trák pásztorok számára valószínűleg már a vaskorban, az időszámításunk előtti hatodik és negyedik század között ismert volt, és csak egyike volt a sokféle, Európa-szerte alkalmazott tejerjesztési módnak.
Eddig, idáig nem volt túl látványos. Az egészség-hype a korábban már rendkívül sikeres (orvosi Nobel-díj 1908) orosz bakteriológus, Ilja Iljics Mecsnyikov téziseivel kezdődött, aki a modern immunológia megalapítója, empirikus kutató és a kolera elleni terápia kifejlesztője volt. Idős korában ugyanis az életmeghosszabbítás és az öregedés lassításának módszereivel foglalkozott, és kutatásai során felfedezte, hogy a bolgár hegyvidék lakói átlagon felüli életkort érnek el. Elmélete szerint: a joghurtban, savanyú tejben és kefirben lévő jótékony baktériumok, amelyeket ezek a pásztorok gyakran és szívesen fogyasztottak, az emberi bélrendszerben kiszorítják a gyulladást okozó és az immunrendszert gyengítő káros baktériumokat. Feltalálták a „probiotikumot“, ami a maga módján a 20. század elejének mediterrán étrendje volt.

Az életmeghosszabbítás pedig már akkoriban sem hagyta hidegen a marketingeseket. A termelés villámgyorsan beindult, a joghurtot gyakorlatilag elixírként és egészségmegőrző szerként árulták, ami az 50-es évekig meg is maradt. Az egyik kevés filmszene közül, amelyben a joghurt szerepet kaphat, például az öreg Jean Gabin látható a „Le Tatoué“-ban (magyar címe: A tetovált), egy első világháborús veterán szerepében, akinek a hátán egy Modigliani-tetoválás van, amit Louis de Funès, mint műkereskedő meg akar szerezni tőle. Gabin házvezetőnője szinte rákényszeríti, hogy gyógyászati célból egyen joghurtot, „most már az egész világ joghurtot eszik“, ami azonban nem befolyásolja az ilyen módon kikényszerített életmeghosszabbítással szembeni ellenérzéseit…

A joghurt-egészséghullám a 90-es évek közepén kapott új lendületet, amikor a multinacionális francia Danone tejipari konszern (körülbelül 20 milliárd eurós forgalommal) piacra dobott egy Actimel nevű édes joghurtitalt, amely azt sugallta, hogy a szabadalmaztatott „Lactobacillus casei“ baktériumkultúra, más néven „Lactobacillus casei defensis“ segítségével erősíteni tudja az emberi immunrendszert. A siker hatalmas volt, 120 országban itták a kis 100 ml-es műanyag ampullákba töltött édes joghurtitalt, és a bélrendszerük felől teljesen egészségesnek érezték magukat. Az emberi bélrendszer és a „hasi intelligencia“ iránti erősen megnövekedett érdeklődés lett az eredménye, elindult egy bél-hype, hasonló termékek árasztották el a piacot, köztük a Danone sajátja is, egy viszonylag „klasszikus“ joghurt, az Aktivia.

Az EU-ban történt drasztikus törvényszigorítás után, amely már nem teszi lehetővé egészségre gyakorolt hatások sugallását, ha azok orvosilag nem igazolhatók, a konszern visszavonta kérelmeit az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál. Ezzel véget ért a tanulmányok és ellen-tanulmányok évtizedek óta tartó, szórakoztató krónikája; a Danone az Activia joghurtját most már csak azzal hirdeti, hogy jó közérzetet érhetünk el általa, mivel jobban érezhetjük a saját ritmusunkat. Hogy pontosan mit értenek ezalatt, és hogy van-e összefüggés a „speciális Actiregularis® bifidusz-kultúrával“, azt mindenki kitalálhatja magának.

Most már csak az a kérdés maradt tisztázatlan: kocsonyás vagy krémes? Illetve ez a kérdés valójában nem is maradt tisztázatlan, mert a „valódi“ joghurt természetesen csak kocsonyás lehet. Ez az alapvetően szimpatikus állag, amely a gasztronómiai vadonban csak viszonylag ritkán fordul elő – pudingnál, Crème brûlée-nél – arról tanúskodik, hogy a joghurt a pohárban vagy üvegben erjedt meg. Tehát úgymond palackban erjesztett. A krémesre kevert joghurt bár a fogyasztók egy szélesebb rétegénél találkozhat egyetértéssel, de legalább egy további munkafolyamatot igényel, és egy hajszállal kevésbé természetes, mint a kocsonyás joghurt esetében. Ettől függetlenül gyakran adnak hozzá sovány tejport stabilizátorként és kötőanyagként, ami azonban nem köteles feltüntetni.

A tej tartósítása mindenesetre már rég nem probléma. És az az elképzelés, hogy az aludttej fogyasztásával drámai módon meghosszabbítsuk az életünket, ebben a formában már nem is olyan könnyen eladható. Mégis, az egész világ még mindig joghurtot eszik. Ha tehát nem létezne a fermentált tej, nyilván ki kellene találni.

Joe versus Kurt <>
Vannak-e ízbeli különbségek a joghurtok között? Tehát több, mint puszta „krémes“ és „kocsonyás“, több, mint puszta „probiotikus“ és „különösen probiotikus“? Miután az évek során már drasztikusan eltérő ízspektrumot tapasztaltunk olyan termékeknél, ahol erre egyáltalán nem számítottunk, például a sónál, a vajnál, a tojásnál vagy a kecsupnál, a joghurt témája tehát igencsak érdekes volt.

Nem kóstoltunk meg minden Ausztriában készült joghurtot, hanem megpróbáltunk „reprezentatív“ módon válogatni: tehát klasszikus kereskedelmi árukat normál és zsírszegény változatban, közepes és nagy tejüzemektől, joghurtokat kistermelőktől, csakúgy, mint francia ínyenc-tejüzemektől, olasz és görög joghurtokat, tehén-, juh- és kecsketejből készült joghurtokat, tehát egy elég széles spektrumot; közös vonásuk csak egy volt: a fehér szín. Egy kétségtelenül finom, nagy bivalytej-tartalmú terméket nem értékeltünk, mert inkább volt kefir, mint joghurt, és az azért valami egészen más.

A kóstoláson és értékelésen ezúttal részt vettek: Dagmar Gross, okleveles sommelier, sajtsommelier és a művészetre és gasztronómiára szakosodott Grosswerk ügynökség tulajdonosa; Mag. Karin Schnegdar, Maître fromager, valamint a Kronen-Zeitung gasztronómiai és társasági tudósítója; Christian Grünwald, az A la Carte főszerkesztője, valamint a szerző, Florian Holzer. A kóstolás a lehető legjobb környezetben zajlott, a Stadtparkban található Steirereck Meierei-ben, egykori tejbárban.

A joghurt, amely a hidegből jött <>
Mi is valójában a „Frozen Yoghurt“ – és kell-e enni?
Tudjuk: az USA-ból jön, Koreában lett sláger, és két éve már Ausztria városaiban is úgy bukkannak fel az üzletek, mint máskor csak a bubbletea-bárok. És az a fehér cucc, amit ott kapni, az őrjítően hideg.

„Frozen Yogurt“ a kortárs urbanitás érzését közvetíti, „stílussal“, „egészségességgel“ és természetesen „fenntarthatósággal“ fűszerezve. A bécsi belvárosban, a szűk Schultergasse utcában található menő „Kurt Frozen Yogurt“ vendégköre mindenesetre körülbelül 85%-ban fiatal, kozmopolita beállítottságú nőkből áll, bár ez üzletenként kicsit eltérhet, mondja Yong-Beom Kang, a három „Kurt“-alapító egyike.

Három alapvető tényező van a Frozen Yogurt esetében, mondja Kang: a technika, a receptúra és az összetevők minősége. A technikánál amerikai gépeket használnak, amelyek nem különböznek a lágyfagylalt-gépektől, amelyek egy előre gyártott joghurt-cukor-szentjánoskenyérmag-keveréket először krémesre kevernek, majd egy – szintén keverő – hűtőkamrába szállítanak, ahonnan frissen csapolják. Mivel a fő összetevő a sovány joghurt, a zsírtartalom lényegesen alacsonyabb, mint a Gelato esetében, és bár nem édesítőszerrel, hanem cukorral édesítik, egy adag fagyasztott joghurt elfogyasztása után nem lép fel az inzulinsokk okozta éhségérzet, mondja Kang, hanem „jól érzed magad“. Mindenekelőtt azonban menőnek érzed magad, a fehér fagyasztott krém –8-tól –6°C-on kerül az természetesen fenntartható és lebomló poharakba, a hőmérséklet az egyik oka annak is, hogy a Frozen Yogurt alig ízlik joghurtnak, magyarázza Kang, „ha olvad, egyszerre lesz édesebb és savanyúbb“. A hideg fehér massza, aminek semmi íze nincs, a „feltétek“ (toppings) által válik vonzóvá: gyümölcsök, bogyók, diófélék, édes szószok vagy kekszmorzsák, amelyeket a „finom“ generáció szívesen nevez „morzsáknak“ (crumbles). Hogy az alacsony kalóriatartalommal legkésőbb ekkor vége van, azt nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják.
www.foxyfrozenyogurt.at
www.kurtfrozenyogurt.com

A kóstoló

kasKistl
Bio-juhjoghurt natúr 4,8%
8,1
A „Kaskistl“ szövetkezetet már 1990-ben alapították, a Mostviertelből származó közel tucatnyi tejtermelő, illetve kis szövetkezet forgalmaz ezen a néven tejtermékeket és gyümölcsleveket. „Inhomogén, vajas, zöld dió aromájú, gourmet-vonzerejű joghurt“, „tiszta, zsíros, diós, vaníliás“, „édeskés, krémes, karamellás, dióaromák, szép állag“, „gazdag illatú, krémes-tejszínes, pörkölt dió és gesztenye, ugyanakkor kellemesen friss“.
500 g/€ 4,25 a Naturkost Spittelbergnél
www.kaskistl.at

Die Käsemacher juhjoghurt 5,5% 8,1
Két juhjoghurt az első helyen, ezt már tekinthetjük annak jelzéseként, hogy ez a tejfajta és a bakteriális feldolgozási mód nagyon jól illik egymáshoz. A waldvierteli Die Käsemacher juhjoghurtja is delikátnak bizonyult: „rendkívül zsíros és gazdag, majdnem mint a tehéntúró, tejesen friss, csak nagyon finom savasság, rendkívül jó“, „erős karamellás tónus, kifejező, vizuálisan már majdnem túró“, „vizuálisan nagyon ösztönző, egészen laza,
tiszta, tejes-krémes, a lecsengésében finoman érezhető savassággal“.
160 g/€ 0,99, € 6,19/kg a Meinl am Graben-nél
www.kaesemacher.at

Landliebe
krémes joghurt enyhe 3,8% 6,6
Ez a magas értékelés azért egy kicsit meglepő volt, mivel ez az inkább olcsó tehéntejes joghurt egy német ipari tejüzemből egy kívülállónak számított. Ami azonban nem változtatott azon, hogy a legjobb tehéntejes joghurtnak bizonyult: „sugárzó fehér, krémesre kevert, tömör, majdnem úgy hat, mintha zselatin lenne benne“, „designer joghurt, ami nemesnek tetteti magát“, „szép állag, krémes, harmonikus, testes“, „állaga, mint a keményre vert tejszíné, író és szőlő illata, jó szájérzet, tökéletesen elkészítve“.
500 g/1,29, € 2,58/kg a Merkur-nál
www.landliebe.de

Toni’s
pipifinom juhtejjoghurt 4,4% 6,2
A következő juhtejjoghurt, amelynek legnagyobb gyengesége valószínűleg a kérdéses elnevezése, legnagyobb erőssége pedig az ár-érték arány. Toni Hubmann joghurtja, aki időközben tojástermelőként lett ismert, de pályafutását juhtenyésztőként kezdte. Tartalmaz Acidophilus- és Bifidusz-baktériumokat is, ha ez valakinek fontos: „krémes, zsíros, jó, viszont teljesen semleges, juhjoghurtként nem ismerhető fel“, „krémes, harmonikus, nincsenek zavaró mellékízek“, „krémes, inkább híg, elbűvölő“, „tiszta és technikailag jól elkészített, viszont sokatmondó“.
180 g/€ 0,99, € 5,50/kg a Merkur-nál
www.tonis.at

Marie Morin
Yaourts 100% lait de Brebis 6,2
A teszt második legdrágább terméke: a kis dupla kiszerelésű üvegcsékbe töltött Marie és Antoine Morin juhtejjoghurtok. A joghurthoz használt tej az Aveyron megyéből, tehát Dél-Franciaországból, a Midi-Pyrénées régióból származik. Ami egy kicsit irritáló, az az a tény, hogy ennek ellenére Bretagne termékeként deklarálják, hogy nincs zsírtartalom megadva, és hogy a készítéshez tejport használnak. „Zsíros, friss sajtos, virág- és karamellillatú, furcsán édeskés, kicsit nem friss“, „rendkívül krémes-szilárd, zsíros“, „enyhe istálló-tónus, valahogy nem tűnik teljesen tisztának“.
2 x 125 g/€ 3,99, € 15,96/kg a Meinl am Graben-nél
www.marie-morin.fr

Bergerie, görög juhtejjoghurt 10% 6,1
A következő juhtejjoghurt szinte megszakítás nélküli sorban, egy Franciaországban gyártott biojoghurt görög módra, a joghurt-globalizáció úgymond. „Krémes, zsíros, sűrű, semleges, tzatziki fokhagyma és uborka nélkül“, „savanykás, tejes, rendkívül krémesre kevert, ízsemleges“, „nagyon ösztönző, tiszta, tejes, krémes“, „keserű, sós“.
250 g/€ 2,15 a Naturkost Spittelbergnél, Spittelberggasse 24 1070 Wien
www.naturkost-spittelberg.at

Die Hoflieferanten natúrjoghurt 3,8% 5,9
Die Hoflieferanten egy időközben igen sikeres termelői közösség a Mostviertelböl, szinte minden biobolt és bioszupermarket őket szállítja, a Hoflieferanten-joghurt az elmúlt években megbízhatóan az egyik legjobb kelet-ausztriai tehéntejes joghurtnak bizonyult: „kicsit inhomogén, vajas, tejes, sűrű, diszkrét, kellemes – designer joghurt?“, „zsíros, vajas, jó, ősi típusú joghurt“, „egyenetlen állag, pelyhes, krémes, tej és alma illata, ízlelőbimbókon váratlanul enyhe és semleges“.
500 g/€ 1,95 a Naturkost Spittelbergnél
www.diehoflieferanten.at

Bio+
natúrjoghurt 1% 5,7
Bio+ a Kärntnermilch biomárkája, és elképesztő, hogy egy sovány joghurt a pohárban néhány igazán prominens nemes joghurtot ennyire egyértelműen le tudott hagyni. „Tipikus joghurtíz, friss, lédús, krémes, tejes, nem tolakodó savasság“, „gömbölyű, harmonikus, nem kellemetlen“, „krémes, tejes hatású, szép viszkozitás“.
200 g/€ 0,85, € 4,25/kg a Meinl am Graben-nél
www.bioplus.at

Nuart
natúrjoghurt juhtejből 5,4
A juhtejtermelők sztárja szintén készít joghurtot, biztosan az egyik legrangosabb joghurt, amit jelenleg Ausztriában kapni lehet, ugyanakkor az egyik legegyedibb és legkézművesebb is. „Szálakat húz, furcsa, rendkívül savanyú, nagyon 'természetes'-nek hat, friss, ösztönző“, „asszociáció: bolgár kárpáti alpesi legelő“, „állaga, mint a sajtfondüé, savanyú“, „furcsán nyúlós, savanykás, krémes, szívós – furcsa“.
180 g/€ 2,70, € 15/kg, a Joseph Brot Naglergasse 9-nél, 1010 Wien
www.joseph.co.at
www.nuart.at

Die Käsemacher
kecskejoghurt 3,2% 5,2
A 10. számmal az első kecskejoghurt a tesztben; szűkmarkúan bánik az információkkal a tej származását illetően, az „Ausztriából“-nál több nem derül ki. Legalábbis a joghurt „radikális, nagyon határozott kecsketej-aroma, friss, jól definiált“, „előtérben kecskés, ízében inkább semleges, friss“, „tipikus krétás kecsketej-fehér, pelyhes állag, tipikus íz enyhén állatias mellékízzel“.
160 g/€ 0,99, € 6,19/kg a Meinl am Graben-nél
www.kaesemacher.at

Ja! Natürlich kecsketejjoghurt 4,7% 5,2
Egy bio kecsketejjoghurt ezen az áron már egy kicsit meglepő, de láthatóan mégis lehetséges. „Designer-kecskejoghurt, krémes, finoman savanykás, friss, de ízében indifferens“, „sikeresen krémes, a kecske diszkréten beépítve, nem tolakodó“, „ízlelőbimbókon túrós, minden bizonnyal azoknak is alkalmas, akik nem kecske-rajongók“.
180 g/€ 0,79, € 4,38/kg a Merkur-nál
www.janatuerlich.at

ferme de peupliers
Yaourt Nature 4% 5,1
Egy újabb nemes joghurt a Meinl am Graben igazán rendkívül széles kínálatából. Egy desszertekre specializálódott családi vállalkozás 120 tejelő tehénnel Normandia szívében gondoskodik erről a termékről: „morzsalékos állag, tejes, édes, de elég keserű is“, „ízében elég sok mellékzörej, enyhén fémes, erjedési íz“, „pelyhes, savanykás, fémes“, „ösztönző, tipikus, az ízlelőbimbókon inkább keserű, kellemetlen“.
2 x 125 g/€ 2,89, € 11,56/kg a Meinl am Graben-nél
www.fermedespeupliers.fr

Höfer
natúr krémes joghurt 5
Egy családi vállalkozás Feldkirchen és St. Veit an der Glan között, amely csinos üvegekbe töltött gyümölcsös tejtermékekre specializálódott. Natúrjoghurtot is töltenek. „Krémes, egy kicsit semleges, enyhe zselatin-íz“, „ösztönző, étvágygerjesztő, diszkrét savasság“, „kevés nyomot hagy“.
350 g/€ 3,40, € 9,71/kg
a Josephnél, Naglergasse 9
www.naturkoestlichkeiten.at
Ja! Natürlich joghurt 3,6% 5
Úgymond az alapjoghurt az ausztriai biojoghurtok között, egy abszolút standard termék. „Elképesztően híg, tiszta, illetve semleges. Alig különböztethető meg az írótól“, „híg, krémes, tiszta“, „ösztönző, finoman savanykás“, „híg állag“.
200 g/€ 0,59, € 2,95/kg a Merkur-nál
www.janatuerlich.at

San Giusto
yogurt intero 3,7% 5
Az Udine melletti Campoformidóból származó San Giusto-joghurtoknak nem kevés rajongója van. Kóstolásunk során a kis üvegekbe csinosan csomagolt nemes joghurtok megosztott lelkesedéssel találkoztak: „nagyon túrós, rendkívül savanyú, friss, tejes, tartalmas“, „teljesen kicsapódott, savanyú, mint a házi sajt“, „ódivatú, tiszta, finoman savanykás aroma, sok volumen, laza és frissítő“.
2 x 125 g/€ 2,59, € 10,36/kg a Meinl am Graben-nél
www.latteriefriulane.com

Marie Morin
Yaourt 100% lait de Chèvre 4,4
A Morin-joghurt kecsketejes változata volt a mezőny messze legdrágább terméke, a kecsketej Bretagne-ból, konkrétan Côtes d’Armor-ból származik, itt is tejporral generálnak plusz volument. „Rendkívül zsíros, édeskés, ragacsos, mesterséges. Kicsit a Gjetost sajtra emlékeztet“, „mint a kecsketejes Crème fraîche, rendkívül sűrű, édeskés“, „kenyérre kenhető“, „krémes, gyengén állatias, keserűcsokoládé, kecske csak diszkréten ismerhető fel“.
2 x 125 g/€ 4,19, € 16,76/kg a Meinl am Graben-nél
www.marie-morin.fr

Stainzer natúrjoghurt 4% 4,1
Egy közepes regionális tejüzem klasszikus joghurtja; kocsonyás és krémes változatban kínálják. „Semleges, íze semmi, illetve tartós tejre és műanyagzacskóra emlékeztet“, „kifejezéstelen, semleges“, „finoman savanykás, kevésbé kifejező“.
250 g/€ 0,75, € 3,-/kg a Meinl am Graben-nél
www.stainzer.at

NÖM joghurt 3,2% 3,9
Az egyik klasszikus osztrák hétköznapi joghurt, „híg, indifferens tejtermék, hungarocell-íz“, „nem tolakodó, jó alaptermék, kiegészítésre szorul gyümölcsök által“, „kevés kifejezés, cserébe kicsit keserű“.
250 g/€ 0,59, € 2,36/kg a Merkur-nál
www.noem.at
Mevgal
Görög juhtej 6% 3,9
Ez a görög joghurt széles körben képviselteti magát az osztrák kereskedelemben, a kóstolás során azonban a juhtejjoghurtok közül a leggyengébbnek bizonyult. „Sajtos, savanykás, juhtúró“, „morzsalékos, friss sajt-szerű, nem is ízlik joghurtnak“.
200 g/1,69, € 8,45/kg a Meinl am Graben-nél és a Merkur-nál
www.mevgal.gr

Die Hoflieferanten
sovány joghurt 1% 3,7
Ahogy meggyőző a Hoflieferanten-joghurt természetes változatában, annyira nem lelkesítő a sovány verzióban. „Parasztos, istálló-jegy, a valamivel brutálisabb aromák barátainak“, „bio negatív értelemben, teljesen elrontott“, „kicsapódott, inkább vad, technikailag nem teljesen kiforrott“.
500 g/€ 1,79 a Naturkost Spittelbergnél
www.diehoflieferanten.at

Clever
natúrjoghurt 0,1% 3,4
A teszt legolcsóbb terméke, legalábbis nem éri el a mintában szereplő legdrágább joghurt árának 6,5%-át sem. A sovány joghurtok kulináris értelméről nem kell vitatkozni, „híg, hígított, semleges joghurt-folyadék“, „az öröm nyoma sincs benne“, „friss, tejes, vizes“, „diszkréttől az indifferensig“.
250 g/€ 0,27, € 1,08/kg a Merkur-nál

Danone
Activia 3,5% 3,2
A „probiotikus“ joghurtok egyik úttörője, „híg, édeskés, istálló-aroma, furcsa karamell-tónus“, „valahogy bakteriális ízű“, „ragacsos, zavaró mellékízek“, „lusta, nyúlós, pépes“.
4 x 120 g/€ 2,39, € 3,94/kg a Merkur-nál
www.activia.at

NÖM
fasten 0,1% 2,6
Még egy joghurt majdnem nulla zsírtartalommal, „műanyagpohár, hungarocell és nélkülözés íze van“, „mesterséges, műanyag, kellemetlen“, „savasságra hangsúlyos“.
200 g/€ 0,79, € 3,95/kg például a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Wien www.meinlamgraben.at
www.noem.at

Natura Plus
4,1% 1,4
A friuli joghurt bio-változata üvegcsében, „sűrű, krémes, őrülten savanyú“, „ösztönző, de túl savanyú“, „krémesen sűrű, de kellemetlen savasság“, „keserű, kellemetlenül savanykás, úgy hat, mint a rosszul fejlődött kultúrák“.
2 x 125 g/€ 2,79, € 11,16/kg a Meinl am Graben-nél
www.latteriefriulane.com

A fehér paletta

Mert egészséges. Vagy mert legalábbis azt hiszik, hogy egészséges. Körülbelül száz éve a joghurt szomorú sorsa az, hogy nem a finom íze miatt fogyasztják.

Szöveg: Florian Holzer · Fotó: Luzia Ellert

Joghurtos asszociációk a múltból: Joghurtos poharak gyűjtése. A joghurtos poharak alufólia tetejének gyűjtése. Joghurt eperrel, vagy ideális esetben eper joghurttal. Nöm-Mix gyümölcsjoghurt végtelenül sérülékeny, vékony műanyag poharakban, amiket alig lehetett ép bőrrel hazavinni. Egészséges.

A joghurt kétségtelenül mostohagyereke az úgynevezett „fehér palettának“, amelybe a tejüzemek a friss- és tartós tejet, tejszínt, tejfölt, írót, vajat és épp a joghurtot sorolják. Sosem fogyasztottak joghurtot öncélú ambícióból, mindig alárendelték egy másik összetevőnek, egy remélt hatásnak vagy éppen a csomagolásának – kemény sors a lágy, aludttej számára.
De mindegy, ez az alárendelő stratégia úgy tűnik, működik: ha régebben, azokban az időkben, amikor még volt tesztkép és az esti film után himnusz, épp csak „normál“ és „zsírszegény“ kategóriájú joghurtot kínáltak, mégpedig egyetlen, többé-kevésbé regionális tejüzemtől, amelynek a vonzáskörzetében élt az ember, és így gyakorlatilag minden választási lehetőségtől mentesült, ma már egészen más a helyzet. A szupermarketek polcain a kínálat lenyűgöző; a 0,25 literes poharas normál, fehér joghurtból egy saját, nem is kicsi termékcsoport lett, amely a könnyű és extra könnyű kategóriák, a probiotikus osztály, a laktózmentes világ végtelen változatait, természetesen mindezt bio- és hagyományos kivitelben, végül pedig kecske- és juhtejből is kínálja. A gyümölcsjoghurtokról nem is beszélve, a szupermarket vásárlója érzésre minden év minden napjára kap lehetőséget egy másik joghurttermék elfogyasztására.

És a marketingesek által előszeretettel emlegetett egészségre gyakorolt hatás sem újdonság. Mert először a joghurt feltalálóinak valószínűleg az volt a célja, hogy a tejet egyáltalán tartóssá tegyék, és a fogyasztása ne legyen életveszélyes. A tejtermék-történészek úgy becsülik, hogy a joghurt eredete a Balkán-félszigeten, a mai Bulgária területén keresendő. A kerámiaedényekben tárolt juhtej a viszonylag magas környezeti hőmérsékleten szívesen fertőződött meg streptococcusokkal és lactobacillusokkal, amitől aztán erjedésnek indult, amitől a tej egyrészt savanyú, másrészt „kocsonyás“, azaz „aludt“ lett.

Az eljárás ősrégi, valószínűleg már a trák pásztorok is ismerték a vaskorban, az időszámításunk előtti hatodik és negyedik század között, és csak egyike volt a tej fermentálásának számtalan különböző, Európa-szerte alkalmazott módjának.
Eddig minden rendben, semmi látványos. Az egészségügyi hírverés az akkor már rendkívül sikeres (orvosi Nobel-díj 1908) orosz bakteriológus, Ilja Iljics Mecsnyikov téziseivel kezdődött, aki a modern immunológia megalapítója, empirikus kutató és a kolera elleni terápia kifejlesztője volt. Élete utolsó éveiben ugyanis az élet meghosszabbításának és az öregedés késleltetésének módszereivel foglalkozott, és e kutatások során fedezte fel, hogy a bolgár hegyvidékek lakói átlagon felüli életkort érnek el. Elmélete szerint: a joghurtban, savanyú tejben és kefirben található jótékony baktériumok, amelyeket ezek a pásztorok gyakran és szívesen fogyasztottak, az emberi bélrendszerben kiszorítják a gyulladást okozó és az immunrendszert gyengítő káros baktériumokat. A „probiotikum” megszületett, mondhatni a 20. század elejének mediterrán étrendje.

És az élet meghosszabbítása már akkoriban sem hagyta hidegen a marketingeseket. A termelés villámgyorsan beindult, a joghurtot gyakorlatilag elixírként és egészségmegőrző szerként árulták, ami olyan státusz, amelyet a joghurt egészen az 50-es évekig megőrzött. Az egyik kevés filmszín egyikében, amelyben a joghurt szerepet kaphat, az idős Jean Gabin látható a „Le Tatoué” (magyarul „Balduin, a kísértetjárta”, illetve „Oscar”) című filmben, mint az első világháború veteránja, akinek hátán egy Modigliani-tetoválás van, amit a Louis de Funès által alakított műkereskedő meg akar szerezni tőle. Gabin házvezetőnője szinte kényszeríti, hogy gyógyászati célból joghurtot egyen, „az egész világ joghurtot eszik most már”, ami azonban nem csökkenti a mesterségesen előidézett életmeghosszabbítás iránti ellenérzését…

A joghurt-egészséghullám a 90-es évek közepén kapott új lendületet, amikor a multinacionális francia tejipari óriáscég, a Danone (mintegy 20 milliárd eurós forgalommal) piacra dobott egy Actimel nevű édes joghurtitalt, amely azt sugallta, hogy a szabadalmaztatott „Lactobacillus casei” baktériumkultúra, más néven „Lactobacillus casei defensis” révén képes erősíteni az emberi immunrendszert. A siker hatalmas volt, 120 országban itták a kis 100 ml-es műanyag ampullákba töltött édes joghurtitalt, és a bélrendszerükön keresztül teljesen egészségesnek érezték magukat. Az emberi bélrendszer és a „has-intelligencia” iránti fokozott érdeklődés lett az eredmény, elindult a bél-hype, hasonló termékek árasztották el a piacot, köztük egy, a Danone sajátja is, egy viszonylag „klasszikus” joghurt, az Activia.

Az EU-ban történt drasztikus törvényszigorítások után, amelyek már nem teszik lehetővé az egészségügyi hatások sugallását, ha azok orvosilag nem igazolhatók, a vállalat visszavonta kérelmeit az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál. Ezzel véget ért a tanulmányok és ellen-tanulmányok évtizedekig tartó, szórakoztató krónikája, a Danone most már csak azzal reklámozza Activia joghurtját, hogy az segít a jó közérzet elérésében azáltal, hogy jobban érezhetjük a testritmusunkat. Hogy pontosan mit is jelent ez, és van-e összefüggés a „speciális Bifidus Actiregularis® kultúrával”, azt mindenki döntse el maga.

Már csak egy kérdést kell tisztázni: kanalazható vagy krémes? Illetve, valójában ezt a kérdést nem is kell tisztázni, mert „igazi” joghurt természetesen csak a kanalazható állagú. Ez az alapjaiban szimpatikus állag, amely a gasztronómiai vadonban csak viszonylag ritkán fordul elő – a pudingnál, a crème brûlée-nél –, arról tanúskodik, hogy a joghurt a pohárban vagy az üvegben fermentálódott. Tehát gyakorlatilag palackban erjesztett. A krémesre kevert joghurt ugyan szélesebb fogyasztói körben arathat tetszést, de legalább egy plusz munkafolyamatot igényel, és egy árnyalatnyival kevésbé természetes, mint a kanalazható joghurt esetében. Eltekintve attól, hogy stabilizátorként és sűrítőanyagként gyakran sovány tejport adnak hozzá, amit azonban nem kötelező feltüntetni.

A tej tartósítása mindenesetre már régóta nem probléma. És az az elképzelés, hogy az aludttej fogyasztásával drámai módon meghosszabbítsuk az életünket, ebben a formában már nem eladható olyan könnyen. Ennek ellenére az egész világ továbbra is joghurtot eszik. Ha tehát nem létezne a fermentált tej, nyilvánvalóan fel kellene találni.

Joe kontra Kurt
Vannak ízbeli különbségek a joghurtok között? Tehát többről van szó, mint pusztán „krémes” és „kanalazható”, többről, mint pusztán „probiotikus” és „különösen probiotikus”? Miután az évek során drámaian eltérő ízspektrumot tapasztaltunk olyan termékeknél, ahol erre egyáltalán nem számítottunk – például a só, a vaj, a tojás vagy a ketchup esetében –, a joghurt kérdése tehát igencsak érdekes volt.

Nem kóstoltunk meg minden Ausztriában gyártott joghurtot, hanem „reprezentatív” módon próbáltunk kóstolni: tehát klasszikus kereskedelmi árut normál és zsírszegény változatban, közepes és nagy tejüzemektől, joghurtot kistermelőktől, valamint francia ínyenc tejüzemektől, olasz és görög joghurtokat, tehén-, juh- és kecsketejből készült joghurtokat, tehát egy elég széles spektrumot; közös vonásuk csak egy volt: a fehér szín. Egy kétségtelenül ízletes, magas bivalytej-tartalmú terméket nem értékeltünk, mert az inkább kefir volt, mint joghurt, és az azért valami egészen más.

A kóstoláson és értékelésen ezúttal részt vettek: Dagmar Gross, okleveles sommelier, sajt-sommelier és a művészetre és gasztronómiára szakosodott Grosswerk ügynökség tulajdonosa; Mag. Karin Schnegdar, Maître fromager, a Kronen-Zeitung gasztronómiai és társasági tudósítója; Christian Grünwald, az A la Carte főszerkesztője, valamint Florian Holzer szerző. A kóstolás a lehető legjobb környezetben zajlott, a városi parkban található Steirereck Meierei-ben, egykori tejbárban.

A joghurt, amely a hidegből jött
Mi is az valójában a „Frozen Yoghurt” – és meg kell-e enni?
Köztudott: az USA-ból jön, Koreában lett sláger, és két éve az osztrák városokban is gombamód szaporodnak az üzletek, mint régebben csak a bubble tea bárok. És az a fehér dolog, amit ott kapni, őrülten hideg.

A „Frozen Yogurt” a kortárs urbanitás érzését közvetíti, „stílussal”, „egészségtudatossággal” és természetesen „fenntarthatósággal” fűszerezve. A bécsi belvárosban, a szűk Schultergasse utcában található menő „Kurt Frozen Yogurt” vásárlóközössége mindenesetre körülbelül 85%-ban kozmopolita beállítottságú fiatal nőkből áll, bár ez outletenként egy kicsit eltér – mondja Yong-Beom Kang, a három „Kurt”-alapító egyike.

Kang szerint három alapvető tényező van a Frozen Yoghurt esetében: a technika, a receptúra és az összetevők minősége. A technikánál amerikai gépeket használnak, amelyek nem különböznek a lágyfagylalt-gépektől, és amelyek az előre elkészített joghurt-cukor-szentjánoskenyérmag-keveréket először krémesre keverik, majd egy – szintén keverő – hűtőtérbe helyezik, ahonnan frissen csapolják. Mivel a fő összetevő a zsírszegény joghurt, a zsírtartalom jelentősen a gelato alatt marad, és bár nem édesítőszerrel, hanem cukorral édesítik, egy adag fagyasztott joghurt elfogyasztása után nem lép fel inzulinsokk okozta éhségérzet, állítja Kang, hanem „az ember jól érzi magát”. Mindenekelőtt pedig menőnek érzi magát, a fehér fagyasztott krém –8 és –6 °C között kerül a természetesen fenntartható és lebomló poharakba, a hőmérséklet az egyik oka annak is, hogy a Frozen Yogurt tulajdonképpen alig ízlik joghurtnak, magyarázza Kang, „ha olvadni kezd, egyszerre lesz édesebb és savanyúbb”. A hideg, fehér massza, aminek semmilyen íze nincs, a „feltétekkel” válik vonzóvá: gyümölcsök, bogyók, diófélék, édes szószok vagy kekszmorzsák, amelyeket a „finom” generáció szívesen nevez „crumble-nek”. Azt, hogy a kalóriaszegénységgel legkésőbb ekkor vége, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják.
www.foxyfrozenyogurt.at
www.kurtfrozenyogurt.com

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!