A shiitake megszelídítése
Amikor Thomas Pfister-t meglátogatja az ember Stájerország legkeletibb csücskében fekvő kis gazdaságában, bizony jól jön egy tégla az autó kereke alá, nehogy a leparkolt jármű önálló életre keljen a meredek feljárón. Körös-körül rengeteg rét és erdő, almafák, gyerekeknek való hinta, kacsahápogás, birkabégetés és családi idill. Még a völgyben kicsit lejjebb futó országút is, amely a teherautó-útdíj bevezetésekor hirtelen az A2-es autópálya tonnás elkerülő útvonalává vált, az idők során megnyugodott és békésen fekszik a napfényben. „Valószínűleg rájöttek, hogy nem éri meg, mert a hegyre fel és le egyszerűen túl sok üzemanyagot fogyasztanak” – mondja vigyorogva Thomas Pfister.
Négy éve váltott főállásban gombatermesztőre, és itt, Pingau közelében, a nagyszülőktől örökölt egykori gazdaságban termeszti a legfinomabb shiitake gombát, ördögszekér-laskagombát, laskagombát, ízletes csiperkét és társaikat. Olyan csúcsgasztronómusokat lát el, mint Christian Petz a „Palais Coburg”-ból vagy az AL-Naturkost bio-nagykereskedő. Utóbbit elsősorban praktikus okokból, mivel a közeli Hartbergben lehetőség van az áru átadására. „Hogy hogyan kezdődött? Egy kertészetből származó késztermékkel” – emlékszik vissza a jó 20 évvel ezelőtti időkre. Ám akkoriban a közgazdász végzettségű férfit teljesen hatalmába kerítette a téma, és nem is eresztette. „Ráadásul gombaszedés közben az erdőben sosem találtam semmit, három gombával tértem haza, a bátyám pedig egy órával később hat kilót talált ugyanabban az erdőrészben. Ez egyszerűen túl ciki volt nekem.”
Amikor a bécsi tanulmányai után visszatért Stájerországba, hamar megszületett a döntés, hogy a gombatermesztést először ugyan csak mellékállásban, de mégis professzionálisan és nem csupán hobbiként folytatja. „Az első kísérleteket a kuktában végeztem.” Olyan rés volt ez, amely egyszerűen jól illeszkedett egy olyan gazdasághoz, amely kevés földdel és tőkével indult. „A gombatermesztésnél a tapasztalat minden” – mondja ma is Thomas Pfister, és ezért meglehetősen nyugodtan tekint a lehetséges konkurenciára. „Sokakat láttam már kezdeni és abbahagyni.” Hozzáteszi: „És sok pénzt elveszíteni.” A gombatermesztésnél a kudarcok elkerülhetetlenek, és a gomba furcsa lényét csak vásárolt tudással egyszerűen nem lehet megszelídíteni vagy megérteni.
Biológiai szempontból a gomba saját faj – sem nem állat, sem nem növény. Pfister: „Nem tartalmaz klorofillt és nem termel oxigént, hanem szén-dioxidot, mint mi emberek.” Szóval lélegzik, mondhatni, és egy bonyolult alak. Ne legyen neki túl meleg, ne legyen túl hűvös, az egyiknek sok szénhidrátra van szüksége a táplálékban, a másik több fehérjét akar, és így tovább. De hogy melyik fajt hogyan kell kezelni, az azokhoz a tapasztalati értékekhez tartozik, amelyeket Thomas Pfister csak az évek során sajátított el keservesen. „Csak az ördögszekér-laskagombával jó hét évig kísérleteztem, mire sikerült.”
Pedig a féltve őrzött növények termesztése elméletben nem is hangzik olyan nehéznek. Vegyük az úgynevezett gombacsírát (amely különböző minőségben kapható készen, csak a teljesen elszántak, mint Thomas Pfister, állítják elő saját maguk tiszta tenyészetekből és megfelelő tápanyagokból) és keverjük el megfelelő szubsztráttal, amely táplálékként szolgál a gombának. Aztán várjunk, amíg a gomba benépesíti a szubsztrátot és megkezdődik az úgynevezett termőtest-képződés – az, amit aztán gombaként leszednek. Eddig rendben, egyszerű. A minőség és az íz titka elsősorban a szubsztrátban rejlik. „Ez a különbség a vadon termő gombához képest is, amely ugye az erdei talajon nő” – magyarázza Rosemarie Zehetgruber táplálkozástudományi szakértő a gutessen-Consulting-tól. „Egyrészt ez azt jelenti, hogy a termesztett gomba nem van kitéve semmilyen terhelésnek, például nehézfémeknek vagy sugárzásnak. Másrészt viszont éppen ebben rejlik a veszély, különösen a konvencionális termelésnél. Mert egyes országokban elég furcsa dolgok megengedettek, és akkor a gomba például olyan szalmával táplálkozik, amelyet vegyi szármövidítő szerekkel kezeltek vagy növényvédő szerekkel.”
Thomas Pfisternél is – akinek az üzeme egyébként 2007 óta ellenőrzött biológiai irányelvek szerint dolgozik – a szubsztrát valamiféle titkos recept, amelynek keverékét részleteiben ő sem árulja el. Annyit azért elárul: a biotakarmányt fűrészporral – természetesen kezeletlen fából – körülbelül 20:80 arányban keverik. Tűlevelű fa semmiképpen sem lehet, mert a gyanta természetes gombaölő szerként hat. Végül a keverékhez vizet adnak, teljesen érzésre, mint egy jó szakács. „Bele nyúlok és tudom, hogy elég nedves-e vagy sem.” A shiitake gombának például különösen magas arányban van szüksége fűrészporra, mégpedig lehetőleg kiváló minőségű lombos fákból, például tölgyből vagy bükkből.
Ezután a szubsztrátot sterilizálni kell, hogy megakadályozzák a nemkívánatos penészgombák képződését. „Mi ezt kizárólag gőzzel végezzük és természetesen nem vegyszerekkel.” Ezután a szubsztrátot egy tiszta munkapad steril légáramlása alatt összekeverik a gombacsírával. Az egészet speciális műanyag zacskókba hegesztik, amelyeknek azonban szűrővel kell rendelkezniük, hogy a gomba nyugodtan érhessen, de közben „lélegezni” is tudjon. A következő 15 hét során a gomba-micéliumnak ideje van növekedni és a lebontott fa- és gabonacellulózból táplálkozni. Ezt követően a teljesen átszőtt gombatömb a termőterembe kerül, ahol 16-20 fokon és 95-100 százalékos páratartalom mellett elkezdi képezni a termőtesteket, amelyeket fajtától függően a következő hét-tíz napon belül le lehet aratni. „Természetesen vannak olyan módszerek is, amelyek gyorsabban működnek, de ez éppen a döntés: olcsó gombát akarok, vagy jó minőséget?”
A shiitake gombának egyébként számos egészségre gyakorolt pozitív hatást tulajdonítanak szervezetünkre nézve. Zehetgruber táplálkozási szakértő ehhez: „Nagyon sok úgynevezett bioaktív anyagot tartalmaz, amelyek ugyanúgy immunerősítőek, mint gyulladáscsökkentőek, koleszterinszint-csökkentőek, sőt akár rákellenesek is.”
A kínai táplálkozástanban ősidők óta igen jelentős szerepet játszik, ahogy azt Martina Willmann csúcsszakács is tudja. „Foglalkoztam ezzel, és ma már sokkal többet használom a shiitake-t, mint régebben – mert egészséges, de természetesen azért is, mert nagyon jó és fűszeres íze van.” Ő is szívesebben nyúl osztrák termékekhez, mint importáruhoz, szerencsére ezen a téren is sokat változott a fogyasztók tudatossága és igényessége.
„Csak be kellleg gondolni, mennyi időbe telik, amíg ezek a gombák például Ázsiából eljutnak hozzánk” – erről meg van győződve Christian Petz a „Palais Coburg”-tól is. Ugyan a shiitake viszonylag sokáig eláll, végül mégis szívóssá és használhatatlanná válik. Thomas Pfister termőterméből származó gombákat viszont leszüretelik, hűtik és szuperfrissen szállítják el a célig.
A gombatermelő Pfister ismeretsége Christian Petz-cel egyébként még a „Meinl am Graben”-beli idejéből származik. Akkoriban ugyanis Pfister még csirkéket is tenyésztett. „Stájer tyúkokat és a dirneggi réti csirkét, ahogy mi neveztük.” Az állatok nyolc-kilenc hónapig nőttek lassan nála a réten, és a gasztronómia visszhangja több mint pozitív volt. Aztán jött azonban a madárinfluenza, és mivel nem volt elég nagy az üzem a megfelelő ólak építéséhez, a dolog nem ment tovább. „Azt nem bírtam volna, de ma már egész örülök neki” – mondja Thomas Pfister visszatekintve, „mert időközben sok olyan átmeneti rendelkezés, ami akkoriban a miénkhez hasonló kisüzemekre vonatkozott, megszűnt – már csak azok az építési előírások, amiknek ma meg kell felelni, teszik ezt teljesen rentábilissá.” Egész állatvilág nélkül azért ma sincs a Pfisteréknél: ott vannak a futókacsák, amelyeknek a csigákról kell gondoskodniuk, és az úgynevezett kameruni juhok, kecske nagyságú szőrös juhok, amelyek kvázi fűnyíróként állnak a gyümölcsösökben.
Magának a gombatermesztésnek a gyümölcsei most már lassan, de folyamatosan érnek. Az üzemet folyamatosan bővítik, a kereslet nagy. Thomas Pfister éppen a napokban épített egy új gőzkamrát, hogy nagyobb mennyiségben tudjon sterilizálni. Postai úton küld gombaszubsztrátot otthoni termesztéshez, éppúgy, mint kész gombát, gyakorlatilag egész Ausztrián keresztül, ami nagyon jól működik. Mert még ha az osztrákok inkább a „vad” vargányát, rókagombát vagy a termesztett csiperkét részesítik előnyben: „Ha valaki egyszer vásárolt nálam gombát, az többé nem vesz a szupermarketben.”