A-La-Carte

A jövő az erdőkön túl (2019/3)

Már régen nem titok, hogy Erdély Romániában rengeteg kulturális és történelmi látnivalót kínál. A szász falvak erődtemplomaikkal, valamint anakronisztikus utcáikkal és tereikkel kedvelt kirándulóhelyek. Azt azonban, hogy ez a régió kulináris szempontból is sok mindent tartogat, csak azóta tudjuk, amióta a walesi herceg elkötelezte magát mellette. Mozgolódás van…


Már régen nem titok, hogy Erdély Romániában rengeteg kulturális és történelmi látnivalót kínál. A szász falvak erődtemplomaikkal, valamint anakronisztikus utcáikkal és tereikkel kedvelt kirándulóhelyek. Azt azonban, hogy ez a régió kulináris szempontból is sok mindent tartogat, csak azóta tudjuk, amióta a walesi herceg elkötelezte magát mellette. Mozgolódás van az egyébként meglehetősen álmos vidéken.

A hercegnek van egy szenvedélye, egy világos célja és egy küldetése. 1988-ban Charles először látogatott el Erdélybe, és azonnal rabul ejtette a vidék bizarr szépsége, lakóinak vendégszeretete és e varázslatos régió történelmi öröksége. Felismerte a szépséget a repedezett homlokzatok mögött, és tudta, hogy itt változást akar elérni. Újra és újra a Kolozsvártól és Nagyszebentől keletre fekvő vidék vonzotta. Valamikor Kovászna megyébe is eljutott. És maradt. Bár a „maradás” itt azt jelenti, hogy házat, vagy az ő nyelvén szólva, birtokot vásárolt magának. Olyan házat szerzett, amelyet eredetileg egy bírónak építettek, aki a helyi üvegműhelyt és a falut felügyelte. Több épületből áll, és magában foglalja az erdő egy részét, virágos réteket és kis patakokat. Egy kis paradicsom, a virágok, gombák, rovarok és madarak pompás fajgazdagságával. Mivel pedig Románia – Oroszország után – a második legnagyobb medveállománnyal rendelkező európai ország, megeshet, hogy egy termetes barna medve sétál el a ház előtt.

Ma a birtok menedékhely és ideális kiindulópont a régió és változatosságának felfedezésére. Tiszteletteljes felújítás után a nyugalom és az elmélyülés helyévé vált. Antik bútorok, cserépkályhák, nyitott kandallók és a részletekre való odafigyelés jellemzi a vendégházat. Az egyébként kötelező lapos tévé helyett a vendégek rendelkezésére áll egy jól felszerelt könyvtár, egy festő- és rajzszoba, valamint egy méretes borospince.

Politikai szint – a Farming Initiative projekt. A környezetben felfedezésre váró dolgok látszólag kimeríthetetlenek, és úgy tűnik, az Ízek Bárkája itt termékeny talajra talált. Ez – többek között – a Prince of Wales's Foundation Romania Farming Initiative projektjének köszönhető. Károly herceg elkötelezettsége mára többről szól, mint a vendégház és az egyik régi szász faluba tett éves látogatás. Az említett projekt nagyszabású, és célterületét tekintve messze túlmutat Erdélyen. Kiterjed a Bánságra, Bukovinára és a Duna-deltára is. Célja, hogy támogassa a kistermelőket és a kiváló minőségű élelmiszerek előállítóit termékeik népszerűsítésében és forgalmazásában. Az első lépés a dokumentálás és a „kulináris kincsek kiemelése”. Mivel Károly herceg maga is biogazdálkodó, és politikailag kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, gondoskodott a projekt megvalósításához szükséges prominens támogatásról. Így Románia korábbi miniszterelnöke és az EU mezőgazdasági biztosa, Dacian Ciolos is éppúgy támogatja a kezdeményezés célkitűzéseit, mint Carlo Petrini, a Slow Food alapítója. A brai Gastronómiai Tudományok Egyetemének diákjai segítségével vonzó termékek egész sorát sikerült megtalálni és az Ízek Bárkája utasainak státuszába emelni. Mindenekelőtt az őshonos báznai és a vörös mangalica sertést, azt a gyapjas sertésfajtát, amely – a szőke és fecskehasú pannon mangalicákkal ellentétben – keletről érkezett. Végül pedig a Naszali sajtot, Erdély sajtját.

Kezdjük a sertésekkel. Mind a vörös mangalica, mind a báznai sertés (románul Bazna, és németül is gyakran így nevezik) Erdély hagyományos sertésfajtái közé tartozott. A 20. század folyamán azonban az angol (és mindenekelőtt kevésbé zsíros) fajták kiszorították őket. A báznai sertés egy 1872-es keresztezésre vezethető vissza a Szeben megyei Bázna községben. A tenyésztési partnerek a (szőke) mangalica sertés, valamint a gyors növésű angol Berkshire fajta voltak. Mivel a kommunisták nem kényszerítették kollektivizálásra, az igénytelen sertés a magánkertekben túlélhette. Akkoriban jelentősen hozzájárult a lakosság élelmezéséhez. Ma a báznai sertés egyfajta kis reneszánszát éli, és egyre gyakrabban tartják kisebb gazdaságokban. A köszönet ezért Lucian Scumpu báznai polgármestert illeti, aki polgármesteri hivatala mellett az egyik legelhivatottabb báznai sertéstenyésztő is. A báznai sertések megjelenése erősen emlékeztet a sváb-halli vagy az angler nyerges sertésre. A helyi rokonaihoz hasonlóan a báznai sertés alapvetően sötét színű, de a váll és a test közepe táján pigmentmentes, és egy világos „nyereg” jellemzi. Húsa zsíros, a zsír maga kiváló minőségű. A tejfehér hátszalonna tömör, és csak leheletvékony izomszövetrétegek húzódnak át rajta. A lardót, a szalonnát és a sonkát csak enyhén füstölik, és a hagyományos szász házak padlásain lógatják. A legnagyobb előnye, de egyben a hátránya is az, hogy a báznai sertést nem lehet istállóban tartani. Emiatt ugyan érdektelen az ipari húsfeldolgozás számára, de versenytársként szálka a lobbi szemében. Jelenleg az ipar az afrikai sertéspestisre hivatkozva, abszurd higiéniai és óvintézkedésekkel próbálja betiltani a sertések szabadtartását. A Slow Food, az Ízek Bárkája, Károly herceg kezdeményezései és az olyan emberek, mint Lucian Scumpu, bátran szembeszállnak ezzel. A báznai sertés kulináris minőségéről egyébként a helyszínen is meggyőződhetünk. Évente egyszer, minden szeptemberben megrendezik a Báznai Sertésfesztivált. Végtelen mennyiségű szalonna, és minden a mozgékony sertés körül forog. Scumpu polgármester örül ennek: „Bázna község nagy érdeklődést tanúsított e fajta fejlesztése iránt, mint a község egyik megkülönböztető jegye, valamint a társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődés konkrét lehetősége. Ezt bizonyítja a Slow Food Presidium közelmúltbeli elindítása, a tenyésztett állatok számának növekedése és az évente megrendezett Báznai Sertésfesztivál létrehozása, amely az elmúlt három kiadás során egyre több vendéget vonzott.”

A sajt, amely a barlangba került. Körülbelül fél órával északabbra, kissé Kolozsvár határán kívül, Kelet-Erdélyben fekszik Tátos község. Az odavezető út omladozó homlokzatú falvakon vezet keresztül, olyan házak mellett, amelyekből hiányzik az anyag, de mégis a részletek iránti szeretettel, valamint tégla, kő, sár és széna keverékével összefogva állnak, és lakják őket. Az utakon jóval több lóvontatta kocsi közlekedik, mint autó, a településeken pedig a falu fiatalsága vakmerő versenyeket rendez. Aki hosszabb utat kénytelen kocsival megtenni, egy további szamarat vagy egy fiatal lovat is feltesz a rakfelületre. Tátos maga egy kis község, alig 1000 lakossal. Két utcája van, az egyikben található az a tejüzem, ahol a híres Naszali sajtot (Brânza de Nasal) készítik. Eredetileg a sajtot Naszalon készítették. Innen is a név. Később a gyártóüzemet Tátosra helyezték át, ahol a kőbarlang is található, amelyben a sajt érik. Ez az állandó hőmérséklet (14 °C), a magas páratartalom és egy olyan éghajlati környezet kombinációja, amelyben a Brevibacterium linens annyira jól érzi magát, hogy a sajtkorongokat kis kulináris kincsekké alakítja át. A történet mögötte – mint oly gyakran Romániában – hatalommal és szegénységgel függ össze: néhány száz évvel ezelőtt egy falu parasztja ellopott a gróftól néhány sajtkorongot, hogy legyen mit enniük éhes gyerekeinek. A sajtot a kőbarlangokban rejtette el. A csalás persze kiderült, a gróf jött, megbüntette az embert, és kihozatatta a sajtot a barlangokból. Mindenki nagy meglepetésére azonban a sajt nem volt sem penészes, sem romlott, hanem sokkal jobban illatozott és ízlett, mint a tejüzemből származó friss sajt. Megszületett a Naszali sajt.

Erdély szinte ellentmondás önmagában. Szegény ország, amelyből sok minden hiányzik. Ugyanakkor gazdag ország is. Gazdag vad szépségben és hihetetlen változatosságban. És gazdag (mozgalmas és megindító) történelemben. A kifejezéseket itt felváltva használtuk. Erdély, vagy ahogy a románok nevezik, Ardeal, az ország szívében fekszik, a (többnyire) hófedte Kárpátok csúcsai koszorúzzák, és vad erdőkön túl található. Pontosan ezt jelenti a „Transsilvania”: az erdőkön túli terület.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!