Szöveg: Andrea Karrer · Illusztráció: Peter Jani
Hongkong Western Districtjének legszélén, a Pokfulam Roadon teljesen észrevétlen a Saam Hui Yaat. A kis teaházat, amelyre egy rövid (nagyon érdemes megnézni, lásd a tippeket) dokumentumfilm révén figyeltem fel, főleg a környékbeliek látogatják. A bejárat melletti apró kifőzdében csak dim sumokat készítenek, különböző kis finomságokat, például Chizhi Feng Zhaot, azaz csirkelábakat. A kínai konyha sokféleképpen készíti el a csirkelábat, ezek kifejezetten ízlettek nekünk: a lábakat először kirántják, majd édes szószban puhára főzik, végül fermentált szójababbal és nagyon kevés chilivel párolják, majd tálalják. A bőr ettől a folyamattól zselés, ragacsos lesz, magába szívja az összes ízt, és élvezettel le lehet szopogatni a csontokról. Eszünk még Har Gaut, garnélarákos batyukat: a rizstészta kissé áttetsző és csábítóan ragacsos-selymes, a benne lévő garnélarákok meglepően ropogósak, feszesek és édesek. Következőnek Chang Fent, rizstészta-tekercseket kóstolunk. Rizslisztből kézzel gyúrnak tésztát, gőzölik, a legkülönfélébb dolgokkal töltik, majd feltekerik, kockákra vágják és az asztalnál szójaszósszal öntik le.
Ami ma finomságként kerül a tányérra, hosszú hagyományra tekint vissza, és régen klasszikus „szegényember-eledel” volt, hiszen a batyukat mindennel megtöltötték, amit a kamra rejtett. Már akkor is szükség volt kreativitásra. Sok legenda kering azoknak a kis ételeknek az eredete és elterjedése körül, amelyek eredetileg a kínai kantoni konyhából származnak, ezért helyesen „dim sam”-nek ejtik őket (mandarinul: „dim sum”). Egy bájos hagyomány szerint a kis falatokat a császári városban, Xi’anban találták fel, miután egy telhetetlen kínai császár naponta új ételeket követelt. Az udvari szakácsok már kimerítették minden tudásukat, és félve a kivégzéstől, ha nem jut eszükbe valami új, megkockáztatták, hogy Őfelségének a nép ételét tálalják fel. Átütő sikerrel, mert ma a dim sum nemcsak a fellegvár Hongkongban, hanem az USA-ban, Európában és ott Ausztriában is sláger.
Vegyünk egy bambuszkosarat, helyezzük egy kevés forrásban lévő vízzel teli wokba, tegyük a halakat, gombócokat vagy rákokat a fa rácsaljzatra úgy, hogy a tartalom soha ne érintkezzen a vízzel, de annál intenzívebben a forró gőzzel – és zárjuk le a kosarat egy jól illeszkedő fedővel. Már több mint 2000 évvel ezelőtt Kínában tudtak a gőzölés jelentőségéről, miközben a hazai szakácskönyvekben nem sokkal többet találunk, mint a gőzölés, párolás és kuktában főzés közötti bábeli zűrzavart. Johann Rottenhöfer bajor udvari szakács 1858-ban szakácskönyvében a gőzölést és a főzést teljesen egyenlőnek tekintette, és a húsdarabok gyors, mindenoldalú elősütéséről beszélt kevés folyadék hozzáadásával, zárt edényben, gyakori locsolgatással, amit végül nyitott edényben pirítottak szép barnára vagy mázasra.
„A gőzölés vagy párolás abból áll, hogy valamit egy fedett edényben főzünk kevés folyadékkal, amelyből gőz képződik. A húst szalonnaszeletekre vagy faggyúra, sárgarépára, zellerre, petrezselyemre és hagymára helyezzük... a lábast jól lefedjük, nagy daraboknál vagy kemény húsoknál a fedőt közönséges lisztből és vízből készült lágy tésztával leragasztjuk, és mérsékelt tűzre tesszük. (...) A keményebb hús vagy idősebb szárnyas ezzel az elkészítési móddal válik a legpuhábbá és az íze is különösen jó lesz” – írja Katharina Prato grazi szakácskönyvíró „Süddeutsche Küche” (1858) című osztrák szakácskönyvében.
Míg Prato és Rottenhöfer a gőzölés, illetve párolás alatt elsősorban egy olyan főzési technikát értettek, amellyel Girardi-rostélyost, gulyást és más ragukat készítettek, a gőz az úgynevezett Papin-edényen keresztül is eljutott a konyháinkba. A mai „Kelomat” nevű kuktánk elődjét Denis Papin (1648–1713), a gőzgép feltalálója találta fel, és Bécsben röviden „Maschin”-nak is nevezték, amiről a ma már nagyon ritkán tálalt Maschinrostbraten is a nevét kapta. A speciálisan kialakított fedőn keresztül a „Maschin” légmentesen zárva van, így főzés közben nagy gőznyomás és ezáltal magas hőmérséklet keletkezik benne, aminek hatására az ételek gyorsabban főnek. A fedőt kengyellel és csavarral rögzítették, egy szelep védett a robbanástól, és egy csap szolgált a gőz leeresztésére, amint ki akarták nyitni a fedőt. A kínai értelemben vett gőzöléshez karakteres távolság a főzőfolyadék és az étel között azonban itt – tehát a túlnyomással történő főzésnél – nem jön létre. Ez inkább a vízfürdőben, gőzfürdőben vagy egyszerűen a „Bain Marie”-ben adott, egy forró vízzel teli tálban, amelyben formákba töltött masszák, mint például pudingok és terrinek lassan főnek és veszik fel a konzisztenciájukat. A „Bain Marie”-nek köszönhetik egyébként a legtöbb bécsi levesbetét, főleg a legkülönbözőbb fajta daragaluskák a létezésüket. Ezeket a gőzben főtt finomságokat Dunstkoch-nak is nevezték – és végül nemcsak a grízes, májas vagy agyvelős Dunstkoch tartozott ide, hanem egy zsemlegombóc vagy tiroli gombóc is, amit nem a levesben, hanem gőzben főztek meg – amivel már elég közel kerültek a bambuszkosaras kínai Dim Sumhoz.
A gőzölés művészete, amely a perzsa rizs vagy az arab kuszkusz számára is kiváló, a modern konyhában nem annyira a nehéz tésztáknak és a könnyű gombócoknak köszönheti diadalútját, hanem inkább az olyan könnyű ételeknek, mint a filézett halak, csirkemellek és folyami rákok, de legfőképpen a zöldségek, a karalábétól a sárgarépán és borsóhüvelyen át egészen a brokkolirózsákig és karfiolig.
A 100 °C-os vízgőz feletti főzés, amelynél a gőzvízhez – recepttől függően – gyakran friss fűszereket, fokhagymát, gyömbért, citromszeleteket és más aromás anyagokat is adnak, nemcsak gyors és praktikus, de állítólag az az előnye is megvan, hogy egészséges. A forró gőz felpuhítja a sejtfalakat és a kemény rostokat, megduzzasztja a keményítőt és megalvasztja a fehérjéket anélkül, hogy a tápanyagok és vitaminok a főzéshez vagy a klasszikus pároláshoz hasonlóan a vízben elnyelődnének és kioldódnának. A tápértékek mellett megmarad a szín, az aroma és az eredeti íz is, ráadásul így sót és zsírt is lehet spórolni. A mindennapi igényekhez bőven elég, ha a legközelebbi ázsiai boltban megvásárolja az egyik olcsó, egymásra rakható bambuszkosarat – 15 és 30 centiméter közötti átmérővel, két kosárbetéttel és egy fedővel. Kínában akár egy méter átmérőjű kosarakat is használnak. „Hogy a Dim Sum ne ragadjon le, a bambuszkosarat óvatosan ki kell olajozni” – magyarázza Wong Tinny úr, a bécsi Happy Buddha Dim Sum étteremből, és az ő dim sumjai minőségben és ízben semmivel sem maradnak el a Hongkongból származóktól. „A dim sumjaink alá finom sütő- vagy pergamenpapírt, esetleg banán- vagy zöldségleveleket teszünk. Erre a célra alkalmasak a pak choi külső levelei vagy lótuszlevelek. A tésztagombócoknak gőzölés közben nem szabad összeérniük. Egy kis kosárba kb. 3–4, egy nagyba akár 15 dim sum is befér. A bambuszkosarat aztán egy edénybe, forró vizes fürdő fölé helyezzük. Kb. 10–15 perc után, mérettől függően, a tésztacsomók elkészülnek. Az első használat előtt a bambuszkosarakat 15 percig áztatni kell, hogy az esetleges saját szagot eltávolítsuk.”
A 70-es évek óta léteznek professzionális gőzölőkészülékek a vendéglátóiparban. A 80-as évek elején ez a technológia a magánháztartások számára is elérhetővé vált, és fokozatosan elfoglalják helyüket konyháinkban. A modern beépíthető megoldások kiváltják a klasszikus edényeket, a gőzölés pedig az elektronikus vezérlésnek köszönhetően könnyebb, mint valaha. A klasszikus elektromos gőzölőben egy fűtött víztartály látja el gőzzel két vagy több egymásra helyezett betétet egy perforált aljzaton keresztül. Rizshez vagy ételek melegítéséhez létezik egy nem perforált feltét is. Az ilyen gőzölők 2–3 adag elkészítésére alkalmasak. A modernebb készülékek úgy néznek ki, mint egy sütő, és beépíthetők a konyhába. A sütőtérben perforált és nem perforált nemesacél tálcák találhatók, amelyek több szinten egyszerre különböző ételeket főznek. Problémamentesen lehet több ételt egyszerre főzni, ami energiát és időt takarít meg.
Különösen praktikusak a kombinált készülékek, ezek a gőzsütők, amelyek légkeveréssel is működnek. Ideálisak friss ételek gőzölésére, párolására vagy blansírozására, ételek melegítésére, valamint készételek és mélyhűtött termékek kiolvasztására. Az új készülékek különböző technikai finomságokat (köztük olyanokat is, amelyek aromás gőzölést tesznek lehetővé speciális betéttel fűszerek és aromák számára) és elektronikus programvezérlést kínálnak. A hőmérsékletválasztás az alacsony hőmérséklettől (70–80 °C különösen kíméletes főzéshez) egészen 250 fokig terjed légkeveréssel a teljesen normális sütéshez vagy sütéshez. Az előnye a hő és a gőz egyidejű használata. Az ilyen készülékek költsége jelentősen meghaladja a hagyományos sütőkét. Vagy fix vízcsatlakozást igényelnek, vagy mobil víztartállyal rendelkeznek, amelyet üzemeltetés előtt fel kell tölteni.
Elég a technikából! Yum cha!.
A Char Siu Bau gőzölt kelt tésztás gombócok (mantou), amelyeket grillezett, a vöröses Char Siu fűszerekkel pácolt sertéshússal töltenek meg. A hús és a kelt tészta enyhén édeskés ízű. A mantou töltetlenül is kapható, mint gőzgombóc, és úgy is ízletes.
Sok hongkongi kínai számára a Har Gau a dim sum éttermek minősítésének alapja. Elkészítése nehéz: hajszálvékony rizstészta vesz körül egész vagy apróra vágott garnélarákból, darált sertéshúsból, gombából és bambuszból álló tölteléket. Gőzölés után a tészta áttetszővé válik, és a garnélarákok vörösesen derengenek át rajta.
A Lor Mai Gai lótuszlevelekben gőzölt ragacsos rizs, a klasszikus dim sumok közé tartozik. A rizs a gőzölés során átveszi a lótuszlevelek, valamint a többi hozzávaló, mint a garnélarák, gomba, csirkehús, kínai kolbász (Lap Cheong) ízét.
Siu Mainak nevezik a darált sertéshússal, vízigesztenyével és garnélarák-darabkákkal töltött, majd gőzölt Wan Tan-tésztalapokat (lásd a Happy Buddha receptjét).
Ha jóllakni akarunk, közben ehetünk egy retekfelfújtat (Lor Bak Gou) is. Négyzet alakú, és egészen frissen sütik ki. Szójaszósszal fogyasztják. A Lor Bak Gout rizslisztből készítik, és az elkészítés során sok hozzávalót kevernek bele, mint például finomra vágott gombát, újhagymát és kínai kolbászt.
Természetesen más dim sumok, mint a gőzölt csirkeláb, sertésláb és sertésfül vagy pacal (Ngau Tao) is kaphatók.
A Yum Cha azt jelenti: elmenni Dim Sumot enni.
És íme néhány forró tipp a gőzöléshez
– Ha szinteken gőzöl, mindig a legérzékenyebb ételt (vagy azt, amelyiknek a legrövidebb a főzési ideje) helyezze a legfelső szintre, a hosszabb főzési idejűt pedig legalulra.
– Hogy a hozzávalók ne ragadjanak le a gőzölőkosár aljához, az alját kenje ki olajjal, vagy tegye egy szintén olajozott alátétre (sütőpapír, banánlevelek). Ezt az alátétet azonban kérem, egy nyárssal vagy késcsúccsal (tippem: kis kézi lyukasztó) szurkálja meg többször, hogy a gőz felfelé át tudjon hatolni.
– A friss fűszerek, aromák, gyömbér, aprított gyökérzöldségek, hagymakarikák, citromszeletek vagy citromfű ízletes és
diszkrét aromát adnak az ételnek.
– A hozzávalók a főzési idő után is tovább főnek, még akkor is, ha az edényt levették a tűzhelyről. Ezért az ételt azonnal vegye ki a gőzölőből, vagy tálalja azonnal. A húst vagy halat gőzölés után 5 percig pihentetni kell, így szaftos marad és könnyebben szeletelhető.
Siu Mai
Hozzávalók kb. 25 darabhoz
25 Wan Tan-tésztalap (ázsiai bolt)
Töltelék:
100 g tisztított garnélarák
5 Shiitake gomba (megjegyzés: aromásabb a szárított Shiitake gomba – ezeket akkor legalább
30 percig langyos vízben áztassuk be, jól nyomkodjuk ki, vágjuk apróra, ill. a recept szerint folytassuk)
250 g darált sertéshús (pl. lapockából)
3 ek szójaszósz
2 tk szezámolaj
2 tk étkezési keményítő
1-1 csipet bors és só
1 tojássárgája a mázhoz
esetleg 1 kis doboz rákhús a díszítéshez
kevés olaj a kenéshez
ezenkívül: 1 bambuszkosár
Töltelék: A garnélarákot mossuk meg, jól töröljük szárazra és vágjuk apróra. A gombát szintén tisztítsuk meg, ha szükséges, mossuk meg, szárítsuk meg és vágjuk apró kockákra. A garnélát és a gombát keverjük össze a darált sertéshússal. Először a szójaszószt a szezámolajjal és a keményítővel keverjük simára, sózzuk, borsozzuk, majd a töltelékkel alaposan keverjük össze.
A Wan Tan-lapok közepére tegyünk kb. 1 ek tölteléket, a tésztát a töltelék felett formázzuk „kis oszloppá” és közben forgassuk. Végül minden Siu Mait kenjünk meg egy kevés felvert tojássárgájával, és ízlés szerint díszítsük egy darabka rákhússal.
Egyenként négy Siu Mait helyezzünk vékony, enyhén olajozott pergamenpapírral bélelt bambuszkosárba, és kb. 10 percig gőzöljük.
Megjegyzés: A dim sumot természetesen úgy is el lehet készíteni, mint a raviolit.
Recept: Wong Tinny (Restaurant Happy Buddha)
Címek
Yum Cha Bécsben
Dim-Sum Restaurant Happy Buddha
Mariahilfer Gürtel 9, 1150 Wien
naponta 11.30–14.30 és 17.30–23.30
Tel.: +43/1/893 42 17
www.happybuddha.co.at
Yum Cha Hongkongban
Dim Sum Restaurant Saam Hui Yaat
11 Pokfulam Road, Western District, Hongkong, Kína
Tel.: 852/25 47 39 17
naponta 5.30–14.30 óra
Egy Michelin-csillagos Dim Sum étterem az alacsonyabb árfekvésben:
Ho Hung Kee
12th Floor, Hysan Place, 500 Hennessy Road, Causeway Bay, Hongkong, Kína (Causeway Bay)
Tel.: 852/25 77 65 58
naponta 11–24 óra
www.leegardens.com.hk
Ajánlott dokumentumfilm: „The Art of Dim Sum” (Youtube)