Donau so blau …
amelyekben Ausztria legkiválóbb fehérborainak sokasága terem.
Szöveg: Michael Prónay Fotó: rendelkezésre bocsátva
Mi teszi a bort naggyá, különlegessé? Amióta a borról beszélnek és írnak, a vélemények kissé megoszlanak ebben a kérdésben. A tradicionalisták számára nincs jobb a származásnál. Egy klasszifikált Bordeaux, egy fehér- vagy vörösbor a burgundiai Côte-d’Or Grand-Cru dűlőiből, egy rizling a Mosel- vagy a Rajna-vidékről: az ő véleményük szerint ez a csúcs, amit a borkultúra kínálhat.
A nonkonformisták kissé másképp gondolkodnak: ha az éghajlat és a talaj megfelelő, és ráadásul a borász vagy a pincemester is rendelkezik a megfelelő érzékkel, akkor semmi okunk feltételezni, hogy a neves borvidékeken kívül ne teremhetnének igazán nagy borok. Bár itt egy nagyon egyszerű „nagyság”-definíciót szeretnénk alkalmazni: ami egy borban jól illatozik és jól ízlik, az jó; ha közvetlen összehasonlításban egy bor jobban ízlik, akkor az jobb. És minél mélyebb (komplexebb) egy bor, minél tovább tart az ízélmény a nyelés után a szájpadláson, annál nagyobb. A potenciális nagyság egy további tényezőjét valószínűleg mindenki elismeri: a bor azon képességét, hogy az idővel ne csak megőrizze, hanem jelentősen javítsa is önmagát.
Ha megnézzük azt a két szőlőfajtát, amiről szó van, a rizlinget és a zöld veltelinit, akkor ezek azok, amelyek itt (és természetesen a Wachau-ban is) csúcsformát futhatnak – vitathatatlanul nagy borokká válhatnak. A rizlinget tartják a kettő közül nemesebbnek, alkalmassága, hogy a csontszáraztól a magas minősítésű édes borokig minden lehetséges borstílust kifejezzen, valóban egyedülálló, és már régóta ismert.
A zöld veltelini ezzel szemben sokkal fiatalabb, viszont annál fulminánsabb karriert futott be. Még a 20. század második felében is a hivatalos borászati politika úgy ajánlotta, mint viszonylag biztosan nagy hozamot adó fajtát. A prototípusa az alacsony alkoholtartalmú, száraz „Brünnerstraßler” volt, úgymond az ideális alapbor szódavízzel való fröccsözéshez. Ezzel párhuzamosan azonban a borászok – akik mindannyian a Duna, illetve mellékvölgyei mentén éltek – testes, erőteljes és továbbra is száraz borként készítették, amely nemcsak pompás, szinte univerzális ételkísérőnek bizonyul (még az olyan, borhoz alig illő termékekhez is, mint például az articsóka), hanem olyan érési és öregedési potenciállal is rendelkezik, amelyet évtizedekben mérnek.
Elegendő ok tehát arra, hogy szemügyre vegyük a három Duna-menti mellékvölgy DAC-borait. A veltelini és a rizling 12% és 12,5% alkoholtartalommal (mindig a címke szerint) jogosult a DAC-megjelölésre, a Reserve kategória 13%-tól felfelé. A boroknak a bortörvény értelmében száraznak kell lenniük, legfeljebb 9 g/l maradékcukor megengedett (megfelelő savtartalom mellett), két apró kivétellel: a Traisentalban a veltelininek 6 gramm a felső határa, míg a Kremstal-Reserve esetében a
9 gramm sav-előírás nélkül engedélyezett: elméletileg tehát létezhetnek félszáraz veltelini Reserve borok is (bár mi még nem láttunk). Egy további különbség a DAC és a Reserve között: az előbbieket a szüretet követő év január 1-jétől lehet DAC-vizsgálatra benyújtani, a Reserve borokat csak március 15-től. Így mi a 2010-es DAC-okat és a 2009-es Reserve-eket vizsgáltuk meg.
A kóstoló
A három regionális borbizottság elnöke összesen
38 bort küldött nekünk: 16 Kamp- ("KA"),
15 Krems- ("KR") és 7 Traisental- ("TR") borvidékit. 28 volt zöld veltelini, 10 rizling.
26 bor volt Reserve ("R") 2009-ből, 11 DAC 2010-ből, egy Reserve (a mollandsi Matthias Hágertől) 2008-ból való volt. A 2010-eseket az idősebb borok előtt kóstoltuk, a csoportokon belül először a rizlingeket, majd a velteliniket, mindegyiket növekvő alkoholtartalom szerint rendezve, és mint mindig, vakon. Ahol ismertük, ott a maradékcukrot is feltüntettük. A jól bevált csapat kóstolt: Sandra Büchler, Dietmar Bruckner és a szerző.
Mi teszi a bort naggyá, különlegessé? Amióta a borról beszélnek és írnak, a vélemények kissé megoszlanak ebben a kérdésben. A tradicionalisták számára nincs jobb a származásnál. Egy klasszifikált Bordeaux, egy fehér- vagy vörösbor a burgundiai Côte-d’Or Grand-Cru dűlőiből, egy rizling a Mosel- vagy a Rajna-vidékről: az ő véleményük szerint ez a csúcs, amit a borkultúra kínálhat.
A nonkonformisták kissé másképp gondolkodnak: ha az éghajlat és a talaj megfelelő, és ráadásul a borász vagy a pincemester is rendelkezik a megfelelő érzékkel, akkor semmi okunk feltételezni, hogy a neves borvidékeken kívül ne teremhetnének igazán nagy borok. Bár itt egy nagyon egyszerű „nagyság”-definíciót szeretnénk alkalmazni: ami egy borban jól illatozik és jól ízlik, az jó; ha közvetlen összehasonlításban egy bor jobban ízlik, akkor az jobb. És minél mélyebb (komplexebb) egy bor, minél tovább tart az ízélmény a nyelés után a szájpadláson, annál nagyobb. A potenciális nagyság egy további tényezőjét valószínűleg mindenki elismeri: a bor azon képességét, hogy az idővel ne csak megőrizze, hanem jelentősen javítsa is önmagát.
Ha megnézzük azt a két szőlőfajtát, amiről szó van, a rizlinget és a zöld veltelinit, akkor ezek azok, amelyek itt (és természetesen a Wachau-ban is) csúcsformát futhatnak – vitathatatlanul nagy borokká válhatnak. A rizlinget tartják a kettő közül nemesebbnek, alkalmassága, hogy a csontszáraztól a magas minősítésű édes borokig minden lehetséges borstílust kifejezzen, valóban egyedülálló, és már régóta ismert.
A zöld veltelini ezzel szemben sokkal fiatalabb, viszont annál fulminánsabb karriert futott be. Még a 20. század második felében is a hivatalos borászati politika úgy ajánlotta, mint viszonylag biztosan nagy hozamot adó fajtát. A prototípusa az alacsony alkoholtartalmú, száraz „Brünnerstraßler” volt, úgymond az ideális alapbor szódavízzel való fröccsözéshez. Ezzel párhuzamosan azonban a borászok – akik mindannyian a Duna, illetve mellékvölgyei mentén éltek – testes, erőteljes és továbbra is száraz borként készítették, amely nemcsak pompás, szinte univerzális ételkísérőnek bizonyul (még az olyan, borhoz alig illő termékekhez is, mint például az articsóka), hanem olyan érési és öregedési potenciállal is rendelkezik, amelyet évtizedekben mérnek.
Elegendő ok tehát arra, hogy szemügyre vegyük a három Duna-menti mellékvölgy DAC-borait. A veltelini és a rizling 12% és 12,5% alkoholtartalommal (mindig a címke szerint) jogosult a DAC-megjelölésre, a Reserve kategória 13%-tól felfelé. A boroknak a bortörvény értelmében száraznak kell lenniük, legfeljebb 9 g/l maradékcukor megengedett (megfelelő savtartalom mellett), két apró kivétellel: a Traisentalban a veltelininek 6 gramm a felső határa, míg a Kremstal-Reserve esetében a
9 gramm sav-előírás nélkül engedélyezett: elméletileg tehát létezhetnek félszáraz veltelini Reserve borok is (bár mi még nem láttunk). Egy további különbség a DAC és a Reserve között: az előbbieket a szüretet követő év január 1-jétől lehet DAC-vizsgálatra benyújtani, a Reserve borokat csak március 15-től. Így mi a 2010-es DAC-okat és a 2009-es Reserve-eket vizsgáltuk meg.
A kóstoló
A három regionális borbizottság elnöke összesen
38 bort küldött nekünk: 16 Kamp- ("KA"),
15 Krems- ("KR") és 7 Traisental- ("TR") borvidékit. 28 volt zöld veltelini, 10 rizling.
26 bor volt Reserve ("R") 2009-ből, 11 DAC 2010-ből, egy Reserve (a mollandsi Matthias Hágertől) 2008-ból való volt. A 2010-eseket az idősebb borok előtt kóstoltuk, a csoportokon belül először a rizlingeket, majd a velteliniket, mindegyiket növekvő alkoholtartalom szerint rendezve, és mint mindig, vakon. Ahol ismertük, ott a maradékcukrot is feltüntettük. A jól bevált csapat kóstolt: Sandra Büchler, Dietmar Bruckner és a szerző.
A kóstoló
Riesling
90 Brandl, Zöbing 2009 Kogelberg Privat KA-R, 14,5%, 3,5 g/l, DV
Erőteljes, sűrű, finom sárgabarackpálinka, sűrű csonthéjas gyümölcs, egy kevés magvas gyümölcs és banán, fűszeres; gyönyörűen kompakt, az alkohol jól beépült, extraktédes, rendkívül lédús, kompakt élvezet.
90 Peter Dolle, Straß 2009 Heiligenstein EL KA-R, 13,5%, 5,5 g/l, NK
Kissé visszafogott, mögötte azonban finom, hűvös fajtajelleg, csonthéjas gyümölcs és kellemes frissesség; lédús-friss gyümölcs, hátul ásványos beütésű harapás, némi fekete ribizli, sokrétegű, nagyon meglepően jó.
90 Türk, Stratzing 2009 Kremser Wachtberg KR-R, 13,5%, DV
Kellemesen érett csonthéjas gyümölcs, hozzá illő borsos fűszerezettség, citrombors; lédús, sűrű, ropogós, határozott szerkezet, száraz, szép hossz, nagyon finom.
89 Grillmaier, Langenlois 2009 Rheinriesling KA-R, 13,5%, 5,5 g/l, DV
Érett csonthéjas gyümölcs, mellé észrevehetően gyógynövényes és szinte borsos; kiadós, feszes savérzet, ropogós, kompakt, enyhén sötét árnyalatú, nagyon finom.
89 Stadt Krems 2009 Grillenparz EL KR-R, 13%, GL Szép, tiszta fajtajellegű orr, egy kis csonthéjas gyümölcspép, diszkrét fűszeresség; lédús-barátságos gyümölcsbáj, szép olvadékonyság, feszes mag, erőteljes, jó hossz, finom.
88 Meinhard Forstreiter, Krems-Hollenburg 2010 Donau Riesling KR, 12,5%, DV
Nagyon fiatal, tisztán reduktív, kissé sauvignon-os orr; kiadós ifjúkori harapás, ropogós-feszes sav, jellegében étvágygerjesztő és pimasz.
88 Josef Schmid, Stratzing 2009 Sunogeln KR-R, 13,5%, NK
1. palack enyhén dugós. Sajátos, enyhén dohos, kissé pürésített csonthéjas gyümölcs; magvas sav, citrus, egy kis grapefruit, tiszta és egyenes.
87 Jurtschitsch, Langenlois 2009 Zöbinger Heiligenstein Alte Reben EL KA-R, 13%, 2,8 g/l, DV
Érett aszaltgyümölcs-aroma, észrevehetően levegőre van szüksége, több fűszer mint gyümölcs, a fajta jól elrejtve; a szájpadláson megjelenik a rizling, csonthéjas és észrevehető extraktédes, a végén kissé kesernyés lecsengés.
86 Allram, Straß 2009 Gaisberg KA-R, 13,5%, 7,5 g/l, DV
Sajátos, ribizlilevél, hozzá tisztán gyógynövényes fűszerezettség; az aromavilág erőteljesen folytatódik, inkább egyéni beállítottságú, a fajta nem könnyen felismerhető.
86 Markus Huber, Reichersdorf 2009 Berg EL TR-R, 13%, 7 g/l, DV
Sajátosan sűrű fűszeresség, levegőre van szüksége, aztán jönnek az aszalt gyümölcsök, fekete tea; lédús teltség, de észrevehető cseranyag is, jelenleg még kevés fajtajelleg és animáció.
Grüner Veltliner
92 Josef Edlinger, Palt 2009 Optimas KR-R, 14%, DV
Gyönyörűen hűvös és finom pikánsság, mentol, gyantás-éterikus, rozmaring, levegővel egyre sűrűbb és gazdagabb; csodálatosan lédús, gyönyörűen tiszta, majdnem briliáns, az alkohol teljesen elrejtve, igazán finom.
92 Schloss Gobelsburg 2009 Lamm EL KA-R, 13,5%, NK
Gyönyörűen friss, nagyszerű sűrűség, kristálytiszta, mély, határozottan ösztönző; csodásan lédús, bodzavirág, ásványos, szép feszültség, remek anyag.
91 Thomas, Gerhard & Elfriede Dockner, Theyern 2009 Konglomerat TR-R, 13,5%, 2,4 g/l, DV
Alma-birs-grapefruit zselé, méz, kissé ásványos, hozzá finom fűszeresség; feszes ásványos harapás, mögötte remek magvas- és csonthéjas gyümölcs, lédús, zöld bors, málna és chili, remek.
91 Rudolf Hofmann, Traismauer 2009 TR-R, 13,6%, 4,8 g/l, DV
Barátságos, lédús, hozzáférhető, sűrű és mély, szép fűszeresség, határozottan ösztönző; lédús, tiszta, ragyogóan tiszta, finom extraktédes, lédús, ásványos harapás, sárga alma, gyönyörű.
91 Martin & Christine Nigl, Senftenberg 2009 Pellingen Privat EL KR-R, 13,5%, DV
Rendkívül sűrű, éterikus-olajos-fűszeres, citrus, rózsaszín bors, sárgadinnye, borsos fűszeresség is; gyönyörűen lédús, csodálatos sűrűség, finom extrakt- és gyümölcsédes, ásványos rúgás, finom anyag.
90 Josef Dockner, Höbenbach 2009 Privatfüllung Gudrun KR-R, 14,5%, DV
Sűrű, telt, rumos-kókusz és érett egzotikum, kissé sauvignon-os (de nem zavaró), izgalmas pikánsság, finom fűszeresség; lédús teltség, feszes, hatalmas, közben mégis élő és ropogós, pikáns, a maga módján finom.
90 Matthias Hager, Mollands 2008 Alte Reben KA-R, 13%, NK
(Bio-átállás) Finom érettség, lédús édes, füstös fűszeresség szantálfával; diszkrét fahasználat érezhető, lédús sav, jó szubsztancia, határozottan kellemes.
90 Ludwig Neumayer, Inzersdorf/Tr. 2009 Der Wein vom Stein TR-R, 13,5%, 5,2 g/l, DV
Finom, gyengéd pikánsság, fehér ribizli és finom bors, kissé zöld elemekkel (menta); lédús, tiszta, ragyogóan tiszta, a fajta nagyon jelenlévő, nagyon finom.
90 Salomon Undhof, Krems-Stein 2009 Berglagen KR-R, 14%, DV
Vicces orr, a húsleves-fűszeres irányba mutató fűszeresség (lestyán, cukkini), sárga alma és kumquat; ropogós-feszes harapás, kompakt, szinte szigorú, friss gyümölcs, jó sav, nagyon finom.
90 Summerer, Langenlois 2009 Schenkenbichl KA-R, 13%, 6 g/l, GL
Csonthéjas gyümölcs és birszselé, egy kevés őszibarack, sűrű és mély; lédús-sűrű teltség, a szén-dioxid még nem teljesen beépült (aki nem szereti, dekantálja), meglepően élénk és testes, hosszú.
89 Arndorfer, Straß 2009 Strasser Weinberge KA-R, 13%, DV
Kompakt, feszes, sötét gyümölcsök, csinos kis borsosság; "egy simulékony legény", egy kicsit karamellás is, aszalt gyümölcsök, tartalmas, karakteres.
89 Fred Loimer, Langenlois 2009 Terrassen KA-R, 13%, 4,6 g/l, GL
Erőteljes, lédús, sűrű, nagyon fajtaazonos borsos gyógynövényfűszeresség, grapefruit és birs; finom és sűrű fűszerteltség, lédús, a teltség ellensúlyozza a gyengéd kesernyésséget.
89 Malat, Palt 2010 Höhlgraben KR, 12,5%, DV
Csinos, bár meglehetősen határozott fűszeres csípősség, szinte már-már merész fellépés; zamatos-tartalmas harapnivaló, citrus és grapefruit, szépen integrált savak, meglepően karakteres, nagyon finom.
89 Günter & Renate Nastl, Langenlois 2010 WelKam KA, 12%, DV
Édeskés beütésű jégcukorka, friss, sok pezsgés, citrus és rózsaszín grapefruit; tartalmas harapnivaló, klasszikus borsosság, finom fűszerezettség, finom
nyári bor, élénkítő és jól iható.
88 Walter Buchegger, Droß 2010 Gebling KR, 12,5%, DV
Kissé egyedi az enyhe dohos jelleg miatt, levegővel porcukor jön; meglepően testesen kezd, zamatos, jó harapnivaló, nagyon
tisztességes.
88 Birgit Eichinger, Straß 2010 Wechselberg, KA, 12,5%, 2 g/l, NK
Csinosan illatos, gyöngyvirág, jázmin, egy kevés menta is, finoman gyógynövényes-fűszeres; ízében felzárkózik, szép borsosság, finom CO2, friss és zamatos, emellett teltség és csinos hossz.
88 Holzer, Nußdorf/Tr. 2009 Privat TR-R, 13,5%, 4,7 g/l, DV
Csodálatosan tiszta, klasszikus borsos illat, a fajta szinte kiugrik a pohárból, hozzá csonthéjas gyümölcsök; egyedi csípősség, citrus, bors, jó fűszerezettség, egyéni.
88 Mantlerhof, Gedersdorf 2009 Spiegel EL KR-R, 13,5%, NK
Rendkívül egyedi illatú, sok levegőre és türelemre van szüksége, a dohos jelleg csak lassan illan el; diszkrét vanília a hordóból, idővel jön (feltétlenül dekantálni!), vitatható dolog.
88 Vorspannhof Mayr, Droß 2010 Point KR, 12,5%, DV
Finom édes csonthéjas jegyek, a rizlingre emlékeztet, vonzó, emellett cukorrudacska és kandírozott gyümölcsök; tartalmas savharapás, ropogós, friss, még fejlődnie kellene.
88 Müller, Krustetten 2010 Kremser Kogl KR, 12,5%, DV
Szinte tolakodó Sauvignon-csípősség, már-már giccses maracuja-jegyek; furcsa módján zamatos, hátul érett csonthéjasok, finom bor – de hol marad a fajta?
88 Rabl, Langenlois 2009 Vinum Optimum KA-R, 13%, 2,8 g/l, DV
Édeskés beütésű csípősség sauvignonos irányba, némi Bazooka-rágógumi, érett ringlószilva; húsos teltség, nagyon finom CO2, szinte pimasz fűszerezettség, mókás bor.
88 Johann Topf, Straß 2009 Ofenberg EL KA-R, 14,5%, 6,8 g/l, DV
Érett, sűrű, az aszalt gyümölcsök irányába megy, szintén finom vaníliás kifli; telt, az édesség érezhető, simulékony, de egy kicsit cserzőanyagos is, pillanatnyilag kevés animóval, nyugodt, érezhetően türelemre van szüksége.
87 Renate Haimel, Traismauer 2009 TR-R, 13%, 1,7 g/l, DV
Nagyon finom, sűrű, klasszikus, sok olvadékonysággal, meleg, gazdag, érett gyümölcsös fűszerezettséggel; telt, szinte dús, sok anyaggal, robusztus, de valahogy hiányzik belőle az
elegancia és a báj.
87 Andreas Herzinger, Nußdorf/Tr. 2009 Hochschopf Privat TR-R, 13%, 1,9 g/l, DV
Méz, mandulatejes jegyek, szintén mintha enyhén élesztős lenne, ráadásul kissé sörös; kevés fajta-élénkség, de borként nem izgalommentes, enyhe savak, ezáltal lágy hatású, hátul újra élesztős-kesernyés.
87 Landesweingut Krems 2010 KR, 12,5%, DV
Tiszta jégcukorka, virágos; ízében enyhe banánjegyek, érezhetően az egyszerűbb oldalon helyezkedik el, a fajta csak halványan sejthető.
87 Stift Göttweig 2010 Göttweiger Berg KR, 12,5%, DV
Érezhetően visszafogott, mögötte enyhén virágos, gyógynövényes cukorkák és leveles jegyek; egyenes vonalú, nagyon szilárd és tiszta.
87 Weixelbaum, Straß 2010 Ried Absdorfer KA, 12,4%, 3,5 g/l, DV
Tiszta és klasszikus, finom borsosság, némi hűvös mentol, birsalma; kissé rusztikus középsúlyú, tiszta, friss, rendben van.
86 Godfried Steinschaden, Weinschlössl, Engabrunn 2010 Riede Stein KA, 12,8%, 4,8 g/l, DV
Egyedi fűszerezettség, finom banánelemek, mézdinnye, kissé búskomor; ízében is inkább nyugodt, az enyhe cukormaradék érezhető, mutathatna több élénkséget.