A-La-Carte

Italok a fizika kézikönyvéből (2017/2)

Infúziók, sous-vide, erjesztés – a csúcsgasztronómia utóvédjeként a nemzetközi bárszféra is kísérletezik különféle technikákkal. Időközben azonban elindult egy ellenmozgalom. Italainál alapvetőbb elvekre támaszkodik: fény, hang és nyomás adja meg a kísérleti laboratóriumból származó koktéljaik végső aromás csiszolását.


Roland Graf szövege

A kontraszt már önmagában is durva: a „Android Porn“, Kraddy elektronikus zenei producer több mint kétperces dübörgése visszhangzik a négyes sorokban felhalmozott bourbonos hordók felett. A képi és hangzásbeli össze nem illés klasszikus esete, mondanák a médiateoretikusok. Pedig régebben sokkal vadabbul kellett szólnia a dolgoknak a New York-i Tuthilltown szeszfőzdében. A szeszfőzde raktárában történt tűzeset – melynél a mai napig nem tisztázott, hogy nem a hangrendszerének elektronikája okozta-e –, késztette Ralph Erenzo alapítót testrezgés-átalakítók („bass shaker“) használatára. Az alapötlethez azonban a „Hudson Bourbon“-nál hangosan ragaszkodnak: a hang jobbá teszi a whisky-nket!

Még ha Erenzo szívesen adja is a progresszív DJ-t – „A klasszikus zene egyáltalán nem vált be nálunk!“ –, a mögötte álló furcsa elv valójában a nemzetközi szeszesital-gyártás korai időszakához való visszatérést jelenti. Akkoriban főként a gyarmatokról származó nyers rumot tette a hosszú tengeri út hordókban jóval élvezhetőbb itallá. „A mozgás fokozza az érést“, fogalmazza meg kategorikusan Darcy O’Neil kanadai szakértő. Mivel egyébként – akárcsak a borospincében – csak a hordók külső szélei érintkeznek a folyékony tartalommal, a statikus hordós érlelés bizony eltart egy ideig, állítja a csaposból lett kémikus. A történelmi tanulságoknak megfelelően azt tanácsolja kollégáinak, hogy „mindig egy teli hordóval a csomagtartóban autózzanak“. Mert még jobb, mint mozgásban lenni, hőmérséklet-különbségeket is beépíteni. Ennek megfelelően érik gyorsabban a rum a trópusokon a hűvös Skóciában érlelt single malt whiskyhez képest.

Ezzel el is jutottunk a koktél-kísérletezők új generációjához, akik olyan emberektől vettek ihletet, mint O’Neil, aki Ontarióból kiindulva az italkezelés újfajta módját népszerűsíti. Mert miért kellene az italokat csak keverni vagy rázni, ha a napozólámpa alá vagy a hangfal elé is tehetnénk őket?

Ran Van Ongevalle a legismertebb belga csaposdinasztiából származik, apjával és nővérével vezeti a The Pharmacy-t Knokke-Heistben. Ő egyike azoknak a „Fizzicists“-eknek, akik fizikai eszközökkel változtatják meg az italaikat. Nála egy banális feladatból lett a „Supersonic Ageing“ változata. Van Ongevalle eredetileg csupán országa praliné-hagyományát akarta egy rumos italba átültetni a Bacardi globális koktélversenye („Legacy“) számára. Azt a banális ötletet, hogy Clarita nevű kreációját egy kis fahordóban tegye harmonikusabbá, azonban gyorsan elvetette. Ahelyett, hogy érlelte volna az italt, a boripartól vett kölcsön ötleteket, és tölgy- valamint juharforgácsot tett a koktélba.

Az utolsó simítást azonban csak a Proef! élelmiszerlabor üzemeltetője, Maxime Willems adta ennek a kísérleti összeállításnak. Ő állt a szabályozónál, amikor 20 000 hertzes rezgések érték a koktélt. Ezt a frekvenciát a kutyákon kívül a folyadékok is érzékelik valamilyen formában. A „rezgések melegítés nélkül“ művelet eredménye ugyanis lenyűgözte Van Ongevalle-t. A négyperces hangkezelés ízvilágban számára „többéves fahordós érleléssel“ ér fel. Bár a tudományos összehasonlító kísérletek még váratnak magukra, a fiatal belga ezt az akusztikus koktélkezelési módot „szinte kórosan lenyűgözőnek“ találja.

Italérlelés asztali lámpával
A „beteg“ ötletekért Rémy Savage is mindig rajong. A párizsi Little Red Door főnöke, aki egykor filozófiát tanult, végül is a báripari általános gondolkodók közé tartozik. Dialektikusan képzettnek hívták volna ezt a Frankfurti Iskola fénykorában. A koktélokban való következetes sóhasználatával a francia mindenesetre elindított egy trendet. A Rue Charlot-beli legutóbbi itallapja is mércét állított fel a szinte abszurd módon hálózatba kapcsolt koktélközösségben: hozzávalók helyett manga-rajzolók, klasszikus festők vagy szobrászok által készített koktélinterpretációk szerepeltek rajta. Szabadon a mottó szerint: Mondd meg, milyen művészetet kedvelsz, és én elkeverem hozzá az italt!

Jelenleg Rémy Savage ismét képrombolóként lép fel, amikor megkérdőjelezi az italok „hordós érlelésének“ (Barrel Ageing) módszerét. Emlékeztetőül: a kis hordók, amelyeket manapság mindenütt a bárok pultján vagy mögött látni, olyan koktélokat tartalmaznak, amelyek így harmonikusabban fejlesztik ki aromáikat. Az új bécsi Josef bárban például Philipp Ernst így érleli a Mai Tai-t. A borhoz hasonlóan ezzel a módszerrel ideális esetben a fiatalkori hév elvész. A hordóban zajló mikro-oxidáció ugyan mindig némileg eltérő, de van egy nem lebecsülendő előnye: szofisztikáltan néz ki, és a vendég szinte kikerülhetetlenül meg akarja majd kóstolni a sajnos drágább – az érlelés, érted? – italt.

A párizsi alapvető kérdése tehát így szólt: Mi lenne, ha teljesen lemondanánk a fahordóról? Egy olyan városban, amelyet a 17. században Gabriel Nicolas de la Reynie által elrendelt kiterjedt utcai világítás óta Ville Lumière-nek (a fény városának) neveznek, a megoldás kézenfekvő volt. Egy 60 wattos izzó gondoskodik az ízváltozásról az „electric light ageing“ eljárásánál. A Little Red Doorban egy másik kedvencet vettek célba, a vermutot. „Az elkészítésekor amúgy is olyan borokat használnak, amelyek az oxidáció határán vannak“, mondja Rémy Savage racionális megközelítése. A „fényíz“ eléréséhez olyan szőlőleveleket használ, „amelyek különösen gyorsan oxidálódnak“. Ezeket különböző vörösborok keverékébe teszi, és az üvegballonban 48 órára a lámpa alá állítja.

Miután leszűrték, kész is az alapanyag a napozólámpát kapott Negronihoz. Hogy miért pont az egyharmad rész vermutból, Campariból és ginből álló keverék lett a kiválasztott, annak oka van. A „hordós érlelés“ hívei is ezt választották kedvenc italuknak, mivel nem tartalmaz romlandó összetevőket, például gyümölcsöket vagy leveket, amelyek tilosak a hordós érlelésnél. Savage ellenpólusa elsősorban megváltozott csersavtartalommal bír: „A tanninok egy ízkomponenssel többel rendelkeznek, egy szinte umami-szerű mélységgel.“ Hogy eddig a „fényíz“ hibás íznek számított – főleg a napfényt kapott sörnél –, az a gondolkodó párizsit természetesen külön örömmel tölti el.

Erő, amely függőlegesen hat az italokra
Inkább frusztráció, mint öröm vezérelte Kan Zuo bécsi bártulajdonos kísérleteit. „A kis tonikos üvegecskékből egy forgalmas hétvége végére hatalmas hegyek gyűlnek össze.“ A gyakorlati megfontolások vezették a többszörösen díjazott The Sign Lounge üzemeltetőjét a fizikakönyv felé. A bécsi Liechtensteinstraße-ben azóta magukat a koktélokat helyezik nyomás alá. A „felületre függőlegesen ható erő“ végül is a folyadékoknál is működik, és így, ahelyett, hogy szénsavas italokkal öntenék fel, az egész italt karbonizálják. Ennek a módszernek az előnye logisztikai is: „Mostantól vannak Cocktails from the tap“, tehát kész kevert italok a csapolóból, amelyek csökkentik a vendégek várakozási idejét.

Telt háznál gyorsan lehet vele szervírozni, csak a megfelelő díszítés kerül a pohárba. A nyomás alá helyezés, amely kis mennyiségben – „rapid infusion“-ként szóda- vagy iSi-palackban – is megvalósítható, egyébként egészen klasszikusan egy olyan koktéllal kezdődött, amely a sörcsaphoz került, „mert tonik vagy gyömbérsör helyett búzabort használtak fillernek“. Kan Zuo Lazy Lemonade-je jelenleg a bécsi Hilton Plazában kóstolható, amelynek itallapját az osztrák-kínai szakember tanácsadóként állította össze.

Saját munkahelyén közben a Nice Try-t csapolja (lásd a receptet a bal oldalon). Bár a látszólag jól ismert módszernek bizony megvannak a buktatói, amikor nem gyümölcsös üdítőket, hanem komplexebb keverékeket helyeznek nyomás alá. „Fizikailag nem tudom teljesen megmagyarázni, de az eredmény a csapolóvezetéktől, a helyiségtől és a felhasznált összetevőktől függően változik“, vívódik Zuo a fizikával. Így történt, hogy az az egy kiló mandarinlekvár, amelyet a bergamottpüré és a búzasör mellé a húszliteres nyomástartó edénybe tett a Lazy Lemonade-hez, egyszer jelentős habzást okozott az italban. Máskor meg a karbonizált bourbon-koktél teljesen könnyedén folyt a pohárba.

Minden nehézség ellenére a laboratóriumból származó koktél-inspirációkat a jövőben gyakrabban fogjuk látni, mert Nyugaton is éppen egy együttműködés kezdődik. Amikor Damir Bušic´ az innsbrucki Selles Wohnzimmerből észrevette, hogy a kémiai intézet kutatói szívesen járnak hozzá, a rövid beszélgetések után felcsillant a szeme: „Ott vannak a legmenőbb készülékek, egészen a rotációs bepárlóig“, mondta a bártulajdonos. Hogy mit akarnak közösen csinálni, az jelenleg még tárgyalás kérdése, mindenesetre olyan csaposok, mint Damir Bušic´ és Kan Zuo, ezzel egy teljesen új diszciplínát alapoznak meg: a technológia-transzfert a pulthoz.

Clarita
Ran Van Ongevalle, The Pharmacy, Knokke-Heist
6 cl Bacardi 8 Años
1 cl Amontillado Sherry (Bodega Romate „NPU“)
1 bárkanál (0,4 cl) Crème De Cacao („Tempus Fugit“)
2 csepp (dash) Abszint (Pernod)
1 csepp (dash) Északi-tengeri sósvíz
Arbequina olívaolaj
Elkészítés: Az összes hozzávalót – az olaj kivételével – jégkockákkal teli keverőpohárban alaposan keverjük el, és szűrjük a vendégpohárba. Néhány csepp olívaolajjal „floatoljuk“, és jég nélkül szervírozzuk!
Pohár: Koktélos csésze (Coupette)
Garnírung: nincs
Megjegyzés: Ez a recept a koktél normál elkészítési módját írja le, a hanggal megváltoztatott „Supersonic“-verzió csak laboratóriumban (vagy megfelelő frekvenciakészülékekkel – 20 megahertz szükséges hozzá – akár otthon is) állítható elő. Ehhez a készre kevert italt négy percig kell „besugározni“, és csak azután hozzáadni az olajat.

Nice Try
Kan Zuo, The Sign Lounge, Bécs
Recept 10 adaghoz
40 cl Courvoisier VSOP
15 cl fehér szőlőlé
15 cl vörös szőlőlé
15 cl Verjus
10 cl ibolyalikőr (Horvath’s Spezereyen)
30 csepp (dashes) Dr. Adam Elmegirabs „Dandelion and Burdock Bitters“
Pohár: Pezsgőskehely
Garnírung: jégdarab
Elkészítés: Minden hozzávalót tegyünk a szódásszifonba, legalább egy órán át jól hűtsük, majd két szódapatronnal karbonizáljuk, és legalább további egy órán át nagyon hidegen hagyjuk „állni“, hogy a szénsav átjárja az italt és hideg maradjon. Ezután töltsük pezsgőskehelybe, és díszítsük egy jégdarabbal.

Oxydised Negroni
Rémy Savage, Little Red Door, Párizs
3 cl Star of Bombay
3 cl Campari
3 cl „spontán oxidáció”
Pohár: Tumbler
Garnírung: olívabogyó
Elkészítés: Minden hozzávalót keverőpohárban, jégen keverjünk hidegre. Szűrjük egy nagy jéggömbbel teli vendégpohárba, és olívabogyóval díszítve szervírozzuk.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!