Úgy tűnik, rátaláltunk az éttermi étkezés minőségének javításához vezető királyi útra.
A modern médiavilág sarkalatos pontja a tartalomkezelés. Ki határozza meg a témákat, hol zajlanak a releváns viták?
Az A la Carte legutóbbi száma egy többoldalas cikkel a „Az étteremben a saját ételünk fotózása a mobiltelefonnal – igen vagy nem?” témában ismét elavultnak láttatta a konkurenciát, és egy úgynevezett „It-témát” teremtett.
Kissé megkésve, ahogy az tőlünk telik, mi is szeretnénk részesei lenni ennek a diskurzusnak.
Nem kérdés, hogy a jobb helyeken a vendégek jelentős része úgy lóg az ételek fölött, mint a mikrofilmfelvevővel felszerelt ügynökök a hidegháborús kémfilmekben, ami kulturális jelenségként figyelmet érdemel.
Alaptalannak tartjuk azonban azt az aggodalmat, hogy a professzionálisnak nem nevezhető ételfotók rontanák az adott éttermek hírnevét, hiszen ma már a legegyszerűbb óvodai mobiltelefon is rendelkezik autofókusszal, automatikus fehéregyensúllyal, processzorvezérelt színkorrekcióval és olyan képszerkesztő alkalmazásokkal, amelyekkel a családi összejöveteleken készült csoportképeket háromdimenziós idegen lények találkozójává és vissza lehet alakítani.
Ennek fényében inkább az interneten terjedő ételfotókra számíthatunk, amelyek éppolyan bizarrul tökéletesnek tűnnek, mint azok a divatfotók, amelyeken a modelleknek úgy tűnik, hat extra hátcsigolyájuk és antigravitációs mezőjük van a melleik körül.
Ha tehát majd a „Marchfelderhof” társasági fotóin is étvágygerjesztőnek tűnnek az ételek, akkor tudni fogjuk, hogy ütött az óra.
Lehet, hogy sok szakács még mindig abban az állítólag természeti népeknél szokásos babonában hisz, miszerint minden egyes fotóval egy darabkát lopnak el a lélekből. Egy hiedelem, amit egyébként a sokat fotózott szakácsok, mint pl. Andi és Alex látványa is tovább táplál.
Ezzel összefüggésben szeretnénk megosztani egy találatot, amiről úgy gondoljuk, hogy képes gyökerestül kiirtani a fotózási problémát. Idézünk a Kronen Zeitungból:
Étterem kedvezményt ad a vendégeknek, ha leadják a mobiljukat
Los Angeles. Egy különleges kedvezményt kínál a Los Angeles-i „Eva Restaurant” vendégeinek. Ha leadják a telefonjukat a pincérnél, 5 % kedvezményt kapnak. „Evés közben az embernek el kellene felejtenie a mindennapi stresszt” – mondja az étteremvezető.
Na tessék.
Természetesen a fotófóbiás vendéglősöknek biztos, ami biztos alapon további 5 % engedményt kellene felajánlaniuk mindazoknak, akik emellett arról is lemondanak, hogy telefonfunkció nélküli fényképezőgépeket (igen, igen, olyanok még léteznek!) tartsanak maguknál.
És úgy tűnik, ezzel rátaláltunk egy királyi útra az éttermi étkezés minőségének javításához. Véleményünk szerint a továbbiakban el kellene gondolkodni a következő kedvezményeken:
• Olyan presztízsborok nem rendelése, amelyek még évek távolságára vannak első érettségüktől: –10 %
• Lemondás a tisztán fontoskodásból tett dugóreklamációkról: –10 %
• Tartózkodni attól, hogy wagneri operai hangerővel tegezzük a tulajdonost és a konyhai személyzetet, hogy ezzel az egész étterem tudtára adjuk saját különleges státuszunkat: –30 %
• Az ételeket nem összehasonlítani hangosan öt kontinens csúcséttermeinek hasonló fogásaival: –10 %
• Szomatikailag kényes témák kerülése (mesterséges végbélnyílás, Stronach-kandidatúra, swingerklub-anekdoták): –10 %
• Semmilyen fárasztó ételmódosítás rendelése („Az antrecote, de hús nélkül” vagy „A gorgonzolás gnocchi medium rare, kérem!”): –20 %
• Tartózkodni attól, hogy a záró udvariassági kör alkalmával konstruktív javaslatokat tegyünk a séfnek az egyes ételek ízbeli tökéletesítésére: –10 %
Mint ahogy az könnyen megállapítható, aki elég fegyelmezett ahhoz, hogy betartsa az összes megszorítást, az a hipotetikus számla 10 %-os nyereségével távozhatna az étteremből.
Ezt az összeget az ajtó előtt a mobiltelefonnal lefotózni és a Facebookon közzétenni, vigaszt kell, hogy nyújtson az elszenvedett nélkülözésekért.