A-La-Carte

Magyarázd el ezt nekem! (2016/4)

Andrea Karrer felfedi az égetett tészta könnyű és levegős titkát. Illusztráció: Peter Jani „Zsírt és vizet egy serpenyőbe, hagyd forrni, öntsd szép lisztbe és üss hozzá 3 tojást…” Ez a régi recept a „Felfújt nyuszifüle” számára az Új és hasznos szakácskönyvből azt mutatja, hogy az égetett tészta nem az új süteménykonyha találmánya, hanem már…


Andrea Karrer felfedi az égetett tészta könnyű és levegős titkát.

Peter Jani illusztrációja

Tegyél zsírt és vizet egy serpenyőbe, hagyd forrni, öntsd szép lisztbe és üss hozzá 3 tojást…” Ez a régi recept az „Aufgeloffene Hasen-Oehrlein”-hez az Új és hasznos szakácskönyvből azt mutatja, hogy az égetett tészta nem az új süteménykészítés találmánya, hanem már korábbi évszázadokban is készítettek belőle süteményeket és hagyományőrző tésztákat.

Az égetett tésztát nemcsak a süteménykészítésben, hanem sós ételek elkészítésénél is használják. Különböző feldolgozási lehetőségei a sokoldalúságát is megmutatják: főzve könnyű burok gyümölcsgombócokhoz, sütve ropogós fánkocskák vagy a gyerekek körében különösen népszerű levesgyöngy (igen, a levesgyöngyöt is el lehet készíteni házilag!), sütőben sütve pedig minden ízlésnek kínál valamit: levesbetétként tiszta marhahúsleveshez, pikánsan töltve előételként vagy hidegtálakhoz, vagy klasszikus desszertként csokikrémmel vagy tejszínhabbal töltve, csokoládémártással bevonva. De égetett tésztából tortákat is lehet készíteni: a tortalapokhoz a tésztát tepsire kenik, majd a lapokat egymás után kisütik. Miután kihűltek és kissé méretre vágták őket, egyszerűen tejszínhabbal vagy krémmel és gyümölccsel összeállíthatók. Az égetett tésztából készült egyik leglátványosabb alkotás a croquembouche, egy művészi piramis töltött, borostyánszínű karamellaszálakkal körbefont égetett tésztagolyókból. A piramis építéséhez a golyókat egyenként világos, aranyszínű karamellbe mártják, majd egymásra helyezik. A karamell hűlés közben megkeményedik, és így biztosítja a szükséges tartást.

Sokan nem mernek az égetett tésztához nyúlni. Pedig az égetett tészta sütése egy tudományosan rendkívül érdekes módszer: elvégre mindenféle térfogatnövelő szer hozzáadása nélkül válik ideálisan könnyűvé és levegőssé. A liszt elcsirizesedett keményítője a megalvadt fehérjével együtt kéregbe zárja a sütés közben keletkező vízgőzt, amely így nem tud elszökni.

Szeretnék még jobban belemenni a részletekbe:
Az égetett tészta a nevét annak köszönheti, hogy a tészta elkészítése során a lisztet nem nyersen használják, hanem „égetik”. A folyadékot – vizet vagy tejet – zsírral és egy kevés sóval felforralják, a szitált, magas sikértartalmú lisztet egyszerre a forrásban lévő folyadékba öntik, és a masszát addig keverik folyamatosan, amíg a tészta el nem válik az edény aljától, és az edény alján fehéres-szürke réteg nem képződik. Ezzel az „égetéssel” a keményítő elcsirizesedése és a sikér megalvadása már a sütési folyamat előtt megtörténik. „Az égetett tészta elkészítése pontos mérést és az egyes hozzávalók kimérését igényli. Ugyanis a mennyiségi arányt úgy kell kiszámítani, hogy a massza megfelelően kötődjön, és keverés közben elváljon az edénytől. Csak az »égetés« után – ha a tészta már rövid ideig hűlt – dolgozzák bele a tojásokat” – magyarázza Josef Haslinger, a Meinl am Graben főcukrásza. „Már egyetlen tojás is elronthatja a tésztát – a massza csomós lesz és nem köt meg. Ezért a legjobb, ha a várhatóan szükséges tojásmennyiséget felverjük – a felvert tojást könnyebb adagolni –, és a megfőtt, keverőtálba áttett és kissé lehűlt masszába habverővel fokozatosan beledolgozzuk.

Csak akkor adjunk hozzá egy újabb kis adagot, ha az előző tojásmennyiséget jól elkevertük a tésztával – esetleg a konyhai robotgép habverőjével –, mivel a leégetett massza nem tudja egyszerre felvenni az összes tojásfolyadékot. A lassú hozzáadással a tojássárgája jobban ki tudja fejleszteni az emulgeáló képességét.

„Csak a tojás hozzáadásakor lehet néha szükség arra, hogy kismértékben eltérjünk a recepttől, és csökkentsük vagy növeljük a tojás mennyiségét, ha a tészta – a tojások óvatos, adagonkénti hozzáadásával – már elérte a megfelelő állagot” – erősíti meg Thomas Krappl, a bécsi Heiner cukrászda cukrászmestere és műhelyvezetője is. A tészta akkor jó, ha szilárd és rugalmas állagú, fényesnek kell lennie és hegyes csúcsokat kell képeznie.

Az égetett tészta túl lágy ahhoz, hogy kézzel formázható legyen. Ezért a tésztát két kávéskanál segítségével formázzák, amellyel kis tésztaadagokat tesznek egy zsírozott és lisztezett (vagy sütőpapírral bélelt) tepsire, vagy a tésztát nagy csővel ellátott habzsákba töltik, és különböző formákat nyomnak a tepsire: fánkocskákat vagy gyűrűket sós vagy édes töltelékű süteményekhez, széles csíkokat ekler fánkhoz, amelyeket a klasszikus elkészítési mód szerint kávékrémmel töltenek és cukormázzal vonnak be, profiterolokat, de díszítés céljából betűket és számokat is jól el lehet készíteni égetett tésztából. „Fontos, hogy az égetett tésztát elegendő nagy távolságra tegyük a tepsire, mivel sütés közben erősen megnő” – teszi hozzá Josef Haslinger. A kinyomott égetett tésztát azonnal ki kell sütni, hogy a felülete ne száradjon ki. „Az ekler fánkjainkat mindig jól előmelegített sütőben, 200–220 °C hőmérsékleten, zárt gőztérrel és sok gőzzel sütjük ki alaposan 20–25 perc alatt” – magyarázza Thomas Krappl. A tésztában lévő folyadék erős hőhatásra gőzt fejleszt, amely a kocsonyásodott lisztfehérjén keresztül nem tud elszökni, és így okozza a tészta megkelését – így keletkeznek a tipikus nagy üregek a kész sütemény belsejében. Ezért az égetett tésztát óvni kell a huzattól. „A sütési idő első felében semmiképpen ne nyissuk ki a sütő ajtaját” – tanácsolja a Heiner műhelyvezetője. „Csak a sütési idő utolsó harmadában nyitjuk ki a szellőzőt, hogy erős kéreg képződhessen” – folytatja.

Sütés után vegyük le a süteményt a tepsiről és hagyjuk kihűlni. A töltéshez vagy fűrészfogas késsel óvatosan vágjuk félbe keresztben, vagy egy habzsákcsővel lyukasszuk ki a sütemény alját, majd töltsünk felvert tejszínhabot, krémet, almapürét stb. egy habzsákba, és a használt cső segítségével töltsük bele a süteménybe.

Az égetett tészta nem (!) tárolható. Mindig frissen kell elkészíteni, és semmiképpen sem szabad fémdobozban vagy alufóliába csomagolva tárolni. A töltetlen égetett tésztát legfeljebb egy-két napig lehet – konyharuhával letakarva – levegősen és szárazon tárolni, de utána már majdnem ehetetlenül gumiszerűvé válik. A töltött égetett tésztát a lehető leghamarabb meg kell enni, mivel minden töltelék puhítja a tésztát.

De az égetett tésztát nemcsak sütőben sütik. Zsírban sütve olyan gyorsan sül, hogy a táguló gőz nem hagyja olyan erősen megkelni a tésztát. Az eredmény egy ropogós, finom belsejű sütemény. A bő olajban sütött vagy főzött égetett tésztához víz helyett tejet használnak. Az abban lévő tejcukor (laktóz) járul hozzá a sütemény barnulásához. „A sütőben sült égetett tészta, mint az ekler fánkunk, vízzel készül, így a sütemény lassabban és egyenletesebben barnul” – mondja Josef Haslinger, és elárul egy kis tippet: „Sütés előtt az ekler fánkokat szórjuk meg porcukorral, ez ad egy kis karamellás ízt.”

Az ekler fánk valószínűleg Franciaországból származik, ahol először a 19. században jelent meg „pain à la duchesse”, illetve „petite duchesse” néven. Szépen csengő neve fordításban „villámot” jelent; valószínűleg azért, mert (ha egyszer elkezdtük) egyszerűen nem lehet abbahagyni az evést, amíg az utolsó morzsáig el nem fogy – mint a villám. Bár az ekler egy kis díva is, és egyáltalán nem szereti, ha elkészülte után sokat kell várnia arra, hogy megegyék. Ha túl sokáig figyelmen kívül hagyják, a tészta megpuhul, ropogós napjai pedig már régen mögötte vannak. Mondhatnánk tehát, hogy az eklert villámgyorsan meg kell enni, ha teljes kulináris pompájában szeretnénk élvezni. Un vrai délice!

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!