A-La-Carte

A termőhely kérdése (2021/5)

A dűlőszelektált, eredetvédett vagy „Cru” kávébabok az érzékeny kávéfogyasztás csúcsát jelentik. És természetesen egyben nagy üzletet is.


Kávébab kilónként 3000 dollárért? Igen, létezik ilyen, bár ritkán. De akár 300 dollárt is kifizethetünk egy kiló kávéért, ha akarunk, sőt, elég gyakran. A "legdrágább", "legértékesebb" és egyéb szuperlatívuszokkal illetett kávék árlistái kávés blogról kávés blogra vándorolnak.

Valójában az eredet a kávéüzletben természetesen mindig is döntő szerepet játszott. A kiszámítható minőség és tipicitás mindig is elengedhetetlen volt az állandó keverékek kínálásához. A brazil Santos a testességért és a mogyorós alaptónusért, a Costa Rica-i Tarrazu a komplex játékért, az indiai Malabar a sötét csokis jegyekért, az etiópiai Sidamo vagy Yirgacheffe pedig a virágos-gyümölcsös árnyalatokért felel.

És ha valami egészen különlegesre vágyunk, akkor olyan babokra van szükség, amelyek már évtizedek vagy évszázadok óta különleges minőséget produkálnak. A különleges talaj, a különleges éghajlat miatt, amely lassan érleli őket, vagy egy különleges fajta miatt, amely ritka és ezért drága. Ezek közül a leghíresebb minden bizonnyal a Jamaica Blue Mountain, egy karibi Arabica bab, amely már jóval a Third Wave trend megjelenése előtt hódított enyhe ízével és alacsony keserűanyag-tartalmával. A Jamaica Blue Mountain a maga mintegy 200 eurós kilónkénti árával egyrészt a legdrágább "klasszikus" termőhelyi kávék közé tartozik, ugyanakkor valóban nevezhető "Cru"-nak is, mivel a származási és termelési feltételeket – a Jamaica keleti részén, négy régióban, 910 és 1700 méteres magasságban, vulkanikus lejtőkön termesztve – állami hatóságok ellenőrzik.

Hasonló eset a Kona is a hawaii Big Island két régiójából, Hualalaiból és Mauna Loából: a 19. század óta termesztik, extrém geológiai és éghajlati feltételek és rendkívül csekély mennyiség (amelyet jelenleg a kávé-gyümölcslégy és a "kávérozsda" nevű gombás betegség is fenyeget) biztosítja a 150 eurós kilónkénti árat.

Ez természetesen ösztönzi az embereket. Egyrészt a tekintélyes termőhelyi kávék hamisítására, mint például a Berkeley-i Michael Norton esetében, akit 1996-ban vádoltak meg azzal, hogy közép-amerikai kávét adott el Kona néven, 2000-ben pedig bűnösnek vallotta magát. Másrészt a tekintélyes kávé-Cru-k egyszerű kitalálására, és a kétségtelenül jó kávék csengő-bongó Finca- és Hazienda-nevekkel való ellátására, drága dobozokba csomagolására, olyan fantázianévvel ellátva, mint a "Premier Grand Cru", vagy akár "Gran Café Grand Cru Premier Grand Cru", majd 770 dollárt kérni 250 grammért. Ez persze teljesen abszurd, de a ranglistákra így is be lehet kerülni.

Ezek a "marketing-Cru-k" – mondja a grazi Karl Heissenberger, aki 40 éve dolgozik a tea- és kávékereskedelemben –, olyan kávék azoknak, akik Kopi Luwakot vagy Black Ivory-t vásárolnak (a Thaiföldön elefántok által elfogyasztott és kiürített kávébab, 2300 eurós kilónkénti árával jelenleg az összes árlista éllovasa). De ezek nem érdeklik őt, ő arra büszke, hogy az egyik nagyon különleges "klasszikus" termőhelyi kávét tudja kínálni, mégpedig egy Galapagos kávét Peaberry-minőségben. A Galapagos kávék eleve rendkívül ritkának számítanak, a "Peaberry"-k – a két lapos bab helyett egy genetikai mutáció miatt a kávécseresznyében csak egyetlen kicsi, kerek bab található, amelyben két bab aromája koncentrálódik – pedig kvázi szuperritkák. Ehhez jön még, hogy a Galapagos-szigeteken csak biotermesztés engedélyezett, így a hideg éjszakák miatt a bogyók lassan érnek, és évente csak egyszer szüretelik őket. "Egy álom!" – lelkendezik Heissenberger.

Ezek a "marketing-Cru-k" – mondja a grazi Karl Heissenberger, aki 40 éve dolgozik a tea- és kávékereskedelemben –, olyan kávék azoknak, akik Kopi Luwakot vagy Black Ivory-t vásárolnak (a Thaiföldön elefántok által elfogyasztott és kiürített kávébab, 2300 eurós kilónkénti árával jelenleg az összes árlista éllovasa). De ezek nem érdeklik őt, ő arra büszke, hogy az egyik nagyon különleges "klasszikus" termőhelyi kávét tudja kínálni, mégpedig egy Galapagos kávét Peaberry-minőségben. A Galapagos kávék eleve rendkívül ritkának számítanak, a "Peaberry"-k – a két lapos bab helyett egy genetikai mutáció miatt a kávécseresznyében csak egyetlen kicsi, kerek bab található, amelyben két bab aromája koncentrálódik – pedig kvázi szuperritkák. Ehhez jön még, hogy a Galapagos-szigeteken csak biotermesztés engedélyezett, így a hideg éjszakák miatt a bogyók lassan érnek, és évente csak egyszer szüretelik őket. "Egy álom!" – lelkendezik Heissenberger.

Fotó: GettyImages. Szent Ilona szigetén nemcsak Napóleon hunyt el, itt nő vulkanikus lejtőkön, évi mintegy 300 kilós termeléssel a világ egyik legritkább – és így legértékesebb – Arabica kávéja. Ráadásul nagyon jó is.

A kávépiac fellendülésével, a különleges és ritka dolgok iránti vággyal természetesen új szereplők is megjelentek a piacon. Olyan óriások, mint például a Starbucks vagy Japán tőkeerős kereskedőházai. És miközben Karl Heissenberger még biztonságban érzi magát, és azt mondja, "úgyis csak nagy tételeket vásárolnak, a kis, igazán különleges termőhelyek nem érdeklik a Starbuckst", a kávéóriás elindított egy Starbucks Reserve nevű vonalat, azon belül pedig a Micro Lots sorozatot. És ezért a seattle-i óriásnak száz kiló a Szent Ilona-szigetről – a teljes ottani termés egyharmada, azaz a világ egyik legritkább kávéja – sem túl sok. 250 grammért a Starbucks-vásárló 80 dollárt fizet.

Az olyan rendezvények, mint a szinte minden termelőországban megrendezett Cup of excellence kóstolók és aukciók, amelyeket 1999-ben független kávészakértők egy csoportja indított el azzal a céllal, hogy a kistermelőknek a hagyományos kereskedelmi csatornákon túli bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak, minden bizonnyal a nagyvállalatok malmára hajtják a vizet. Mert alighogy egy kávé ott fantasztikus pontszámot ér el, és ráadásul még szép ritka is, a Starbucks vagy egy japán kávékereskedő képviselői már emelik is a kezüket. "Egy abszurd módon magas pontszám esetén a kilója akár több száz dollárba is kerülhet" – tudja Tobias Radinger, független kistermelő és a bécsi Kaffeefabrik tulajdonosa – "nem is akarom tudni, mennyibe kerül akkor egy csésze Japánban."

Ezek a hype-kávék mindenesetre annyira drágák, hogy úgysem érdeklik őt, mondja Radinger, "de az alattuk lévő kategóriában a független pörkölők, mint mi, és a Starbucks már néha egymás lábára taposunk". Végül is a nagy pörkölők – Ausztriában például a Meinl is nemrég indított egy kistermelői hangulatú sorozatot Just Roasted néven – már rég felismerték a különleges kávéban rejlő marketingpotenciált. "Ez azt jelenti, hogy legalább csináltunk valamit jól" – nevet Radinger.

De hogyan reagáljunk arra, ha tőkeerős nagyvállalatok akarják azokat a babokat, amelyekért a kistermelők húsz éven át végezték a marketinget? Erre különböző stratégiák léteznek, mondja Tobias Radinger. Egyrészt a közvetlen kereskedelem (Direct trade), azaz közvetlen kereskedés a termelőkkel és termelői szövetkezetekkel, kiutazni, ott lenni a helyszínen, jó árakat fizetni, a következő látogatáskor kávét vinni, és megmutatni az embereknek, mit készítenek az ő babjaikból, "ez gyakran nagyon erős érv". Vagy teljesen új kávék felfedezése: Radinger – sok más kistermelőhöz hasonlóan – hamburgi vagy londoni ügynökségektől is vásárol babokat, amelyek arra specializálódtak, hogy megtalálják a "legújabb tuti dolgot", de természetesen ezeket is figyelik a nagyok ügynökei és brókerei. Ezenkívül újra életre lehet kelteni vagy akár javítani is a régi, elfeledett Cru-kat, tudja Karl Heissenberger, például azzal, hogy olyan tekintélyes fajtákat ültetnek, mint a jelenleg rendkívül népszerű Gesha Arabica fajta, "az ültetvényesek fiatal generációja drámai minőségjavulást ér el, és most már háromszor annyit keresnek, mint az apáik". Vagy pedig egyenesen a hagyományos csúcs-célpontokra koncentrálnak, mint Santos vagy Etiópia, amelyek érdektelenek a hype-piac számára, ahol a mainstream piacon túl mindig történik valami nagyszerű, mondja Heissenberger. Ez mindannyiunknak a borvilágot juttatja eszébe egy kicsit?

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!