Az Arlberg egy évszázad alatt – kisebb megszakításokkal – a világ egyik legígéretesebb gasztronómiai téli sportközpontjává fejlődött, amely a tél végén számtalan teraszon és síkunyhóban mutatja meg előnyeit. A pandémia alatt és után vett kisebb levegővétel, valamint néhány személyi változás után a Lech, Sankt Anton és Stuben közötti gasztronómia jelenleg csúcsformában van. Nemrég egy fiatal, gyakran külföldön tapasztalatot szerzett konyhafőnökökből álló gárda vette át a stafétát, és bizonyos esetekben a csipeszt is. Jó hírnevüknek köszönhetően egyre több olyan vendég érkezik, akik számára a sípályák előkészítése nem olyan fontos, mint az, ami az étlapon szerepel. Bár Lech, Sankt Anton és Stuben települései koncepciójukban és történelmükben különböznek, egy dolog közös bennük: itt a legmagasabb szinten lakhatunk jól.
Lech és Zürs: a hol diszkrétebb, hol kevésbé diszkrét luxus
Lech szállodatulajdonosai voltak az elsők Ausztriában, akik megértették, hogy a drága téli vendégeket nemcsak a legfinomabb ágyneművel, hanem izgalmas konyhával és nagy borválasztékkal is érdemes marasztalni. Ausztria többi része még kulináris téli álmot aludt, amikor Lechben és Zürsben már a legfinomabb ételeket szolgálták fel és nagy palackokból töltötték a Bordeaux-t. Sankt Anton és Stuben később követték őket. Zürsben mostanában csendesebb az élet, úgy tűnik, a top szállodák jobban koncentrálnak a ház vendégeire. Lechben a Moosbrugger, Schneider, Pfefferkorn és Lucian nevek azok, akik a vendéglátás innovációit előmozdították. Az egyik különösen éber lechi szállodás a szállodája elhelyezkedését – a központtól távol – mindig arra használta fel, hogy kétszer annyira igyekezzen. Ő Josef Walch a zugi Roten Wandból, akit mindenki csak Joschinak hív. A gyönyörű házat a fondüesték titkos tippjéből először családi szállodává, majd a változatosságra vágyó és igényes ínyencek szálláshelyévé alakította át anélkül, hogy törzsvendégeit elriasztotta volna. Fondü még mindig van. A szállodát a pandémia alatt újratervezték, és néhány nagyon szép helyiséget alakítottak ki, köztük egy kis könyvtárat, ahová vissza lehet vonulni, hogy egyszerűen csak elolvassuk a koktéllapot. A szálloda mellett nyáron és kora ősszel zöldségeket termesztenek. Walch kb. tíz évvel ezelőtt találta ki a Chef’s Table koncepcióját a Roten Wand melletti apró, egykori zugi iskolaépületben, amelyet néhány éve bérelt ki és gyönyörűen berendezett. Azóta Zug felkerült a nemzetközi ínyencek térképére. Julian Stieger konyhafőnök vezeti a programot, amely például az öreg tehén tatárjával és pisztrángkaviárral töltött tartellette-tel, egy kis termékbemutatóval és egy pohár pezsgővel kezdődik, mielőtt az első emeletre mennének az oktatásra. Ott a Chef’s Table csapata élesztővel sütött, párolt kappant szolgál fel, ahol az élesztőt megpirították, majd megszárították, hozzá feketére fermentált fokhagyma, valamint csicsóka- és hegyi sajtfelfújt. A kappan párolt alaplevéhez shiitake gomba és petrezselyempüré jár. Desszertként naspolya-saláta pácolt almával, naspolyamagból préselt olaj, pirított almafából készült mousse, hozzá pirított fehér csokoládé, citromfű és alma-sós karamell. Egy konyha, mint egy Bach-fúga, mennyi gondolkodás és mesterség rejlik ezekben az ételekben! A termékismeretről, aromákról és főzéstechnikáról szóló óra után az iskolaépület vendégei a legjobb jegyet adják. Ez a folyamatosan gázon lévő szállodásnak (a gáz a forma-1-es cateringes múltjára utal) azonban nem volt elég.
Walch legújabb kulináris őrülete a Friends & Fools nevet viseli, amelyet a Roten Wand egykori pincehelyiségeiben rendeztek be. Ez egy kísérleti laboratórium, rendezvényhelyszín és étterem keveréke, amely pop-up stílusban, tematikusan heti egy-két nap fogad vendégeket. A Friends & Fools programja olyan terjedelmes és változatos, hogy Walch nemrég egy saját könyvet szentelt neki. A labor vezetője és a konyháért felelős személy Jamie Unshelm. A fiatalembernek szabad keze van a kísérletezéshez, kutatáshoz és fejlesztéshez. Kolbászt készíteni, kenyeret sütni, zöldséget és egyéb dolgokat fermentálni, ez a munkája. Újdonság, hogy a food-lab vendégei nemcsak az élelmiszer-feldolgozás alapvető, régi technikáiról tájékozódhatnak, hanem a helyszínen meg is kóstolhatják, amit ott készítenek. És megtapasztalhatják, hogyan lesz a régi kenyérből ital vagy miszó, vagy a zöldségmaradékból kimchi. Otthon az ember megpróbálhatja a vajjal felvert fermentált paprika vagy a kovászos kenyér miszón alapuló szósz receptjét. Egy Friends & Fools esemény például a Roten Wand szomszédságában lévő Hofmann család istállójában zajlott; egy pompás, tágas istállóban, ahol a tehenek, amelyek nyáron a környező réteken legelésznek, télen szállást kapnak, akiknek a Hofmann család a kiváló minőségű tejet köszönheti. A vendégek szénán ülve ettek. A Hofmann család azon kevés arlbergi gazdák közé tartozik, akik nem név nélkül szállítanak egy völgyi tejüzemnek, hanem saját kézbe vették tejük nemesítését. Lechben ritkán tapasztalható, de éppen ezért nem kevésbé okos döntés. A húsz fejőstehén mellett fiatal marhák, alpesi sertések, tyúkok és shetland pónik is élnek a mintaszerű hegyi gazdaságban. A hegyi gyógynövények és a különleges fű, valamint az abból nyert széna közvetlen hatással van a tej minőségére. Az istálló mellett elhelyezett kis tejüzem szállítja a gazdasági boltnak a szép, zsíros joghurtot, túrót és vajat. És természetesen sajtot, finom sajtot.
Az édesvízi halak minősége, például a Hotel Krone Kronenstubenjében egészben sült pisztrángé, figyelemre méltó. A Lech-újonc felteszi a kérdést: Honnan jönnek ezek a jó halak? Andreas Mittermayr a haltenyésztésnek szentelte az életét. A zugi tóban, közvetlenül a kényelmesen hömpölygő folyó mellett, nézhetjük, ahogy a szaiblingek és pisztrángok nőnek, ha az ember szán rá néhány évet. A jéghideg, tiszta és csíramentes hegyi víz jósága jellemzi ezeknek a halaknak a minőségét. Egy édesvízi hal, ha választhatna, szívesen nőne fel itt. Amit a hely csúcsgasztronómiája nem vesz el, azt a tavasz kezdetétől helyben kínálják a vendégeknek, füstölve vagy tatárként, sütve vagy kéken.
Az idő tényezője biztosan döntő volt a lechi és zürsi vendéglátás fejlődésében. Az idő a kenyértésztánál is téma, ahogy Martin Walch pékmester tudja. A Backstube Lechben, amelyet Martin Walch családja generációk óta üzemeltet, nemcsak kenyeret sütnek, a lechi szállodák vendégei is nekik köszönhetik reggeli zsemléjüket, amelyek minősége ritka Ausztriában. Egy történet azt meséli, hogy a múltban a lechi turizmus a szezonbeli vendégek számát a kiszállított reggeli zsemlék száma alapján számolta ki. A nemrégiben újjáépített pékségben, amely energiafüggetlenül gazdálkodik, és egy olyan házban kapott helyet, amelyben a munkatársak személyzeti lakásai is találhatók, Walch régi receptek alapján süt kenyeret: kovász, sóoldat, víz, némi élesztő, fűszerkeverék, semmi más. Azoknak a Lechbe látogató nyaralóknak, akik családjukkal apartmanban szállnak meg, a pékség pizzát is kínál – a fiataloknak, miközben a szülők étteremben homártempurát vagy Wagyu-burgert esznek. Vagy a szülők küldik a fiatalokat sushiért, és ők maguk elintézik a pizzát elvitelre?
Néhány a legjobb sommelier-k közül az Arlbergen végzi munkáját. Hermann Lankmaier az oberlechi Burghotelből legendás, a fiatal sommelier-kből álló csapatát úgy irányítja, mint egy balettet, amely a legnagyobb vendégroham idején is megőrzi hidegvérét. Az Almhof Schneiderben visszafogottabb a helyzet. Itt Josef Neulinger őrködik az Arlberg egyik legjobb borospincéje felett. A diszkréten fellépő sommelier soha nem ajánlja a legdrágább bort a vendégnek, hacsak az határozottan nem kéri. Understatement a falu egyik legszebb szállodájában. Évtizedek óta és most is érvényes: a legjobb szervizesek a téli szezonban Lechben, Zürsben és Sankt Antonban dolgoznak – némelyek nyáron is, ha munkáltatójuk egész éves üzemeltetést folytat. Itt jól lehet keresni, bár a munka-magánélet egyensúly gyakran hagy kívánnivalót maga után. A borravalók már nem olyan magasak, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de még mindig kellemesek. Cserébe a szakácsok és szervizesek szállásai gyakran jobbak, mint amit más téli sporthelyek a vendégeiknek kínálnak. A karácsonyi szünetben, a "bécsi héten", vagy amikor a britek vagy a skandinávok nyaralnak, nemcsak Zürsben vagy Lechben nincs szabad ágy vagy asztal. A német vendégek egyébként nem tartoznak a legfontosabb célcsoportok közé az Arlberg vorarlbergi oldalán. Túl sokat nézik a pénzt, mondják.
Klösterle: a csendes
Tobias Schöpf hosszú időt töltött Thorsten Probostnál, amikor az még Lechben, a Burg Vitalban, a Griggeler Stubában főzött. Ott ismerte meg Tanját, aki a borszervizzel foglalkozott. Összeházasodtak, és ketten vezetik a Traube vendéglőt a turisztikailag inkább csendes Klösterlében. A hely minimalista, csak egy maroknyi étel van, sok minden a környékbeli baráti gazdáktól érkezik, a vadhús pedig Tobias nagybátyjától. Tanja Schöpfnek itt nincs ötcsillagos szállodák borraktára, de az italválasztéka mégis az Arlberg legizgalmasabbjai közé tartozik, többek között azért is, mert az egyre fontosabb alkoholmentes italok szegmensével is foglalkozik. A konyha zöldségalapú előételként paszternákot, almát, lucfenyőrügyet és mustármagot szolgál fel szép elrendezésben. Később a menüben Tobias Schöpf tokhalat kombinál a zeller földes édességével és a radicchio kesernyés jegyével, egy szép téli étel, borókával és sommal kerekítve. A Traube szomszédságában nincsenek ötcsillagos szállások, van viszont mezőgazdaság, például a Jochum család kis üzeme. Itt fürjek, juhok és tyúkok élnek, egy klasszikus vegyes gazdaság. A kis gazdasági boltban házi készítésű tésztákat és fürjtojásokat lehet vásárolni.
Stuben: nyugalommal
Az osztriga az arlbergi pálya szélén szinte magától értetődőnek tűnik. Sült osztrigájuk viszont eddig még nem volt. A fiatal konyhafőnök, Joshua Leise, egy müncheni, aki mielőtt a Muralban megszerezte volna az első csillagot, Jan Hartwignál és Johannes Kingnél dolgozott a Sylt-szigeti Söl’Ring Hofban, Syltből hozta a receptet. Leise a sült osztrigát szalonnás káposztán szolgálja fel, légiesen habosított Beurre blanc-nal. Az étel a Hotel Mondschein vendéglői étlapján szerepel. További fénypontok a Maultaschen és a borjúfejből készült Croustillant, amelyet borjúvirsli és krumplisaláta kísér. A Hotel Mondschein történelmi környezetében tavaly ősszel horgonyzott le a fiatal konyhafőnök, itt alakított ki egy Chef’s Table-t, amelyet heti négy estén terítenek meg. A cékla levét kinyerik, és tormával, valamint egy tisztességes kanál kaviárral kombinálják. A tokhal húsából Joshua Leise kis halgaluskákat formál, és paprikából készült szósszal szolgálja fel, az ételt citromkakukkfűvel szórja meg, és kész a lyoni klasszikus, a Hechtnockerl (csukagaluska) Nantua-szósszal teljesen új interpretációja. A Bresse Gauloise Délkelet-Stájerországból érkezik, a combot ropogósra sütik, mellé kelkáposzta, retek és burgonya jár. Természetesen itt a borválaszték a legjobb.
Sankt Anton: Tirol legnyugatibb sífaluja
A pályák csodálatosak, de az Arlberg tiroli oldalán az après-ski hangzásvilágát szeretni kell. Vannak azonban lehetőségek a visszavonulásra is. Megtalálhatók a pálya szélén fekvő Arl One első emeletén, amely az italok és a jó hangulat forró pontja a téli napfényben. Az Arliciousban heti néhány estén a Tirolban nem ismeretlen Gustav Jantscher üti fel a sátorfáját, és ahol Jantscher főz, ott nyugodtan lehet számítani csúcsminőségre a tányéron. Kellemes távolságban Sankt Anton nyüzsgésétől, de privát limó-szolgáltatással mindig összekötve a faluval, lakhatunk és étkezhetünk a Tannenhofban. Itt Denis Ilies konyhafőnök a saját elképzelései szerinti alpesi konyhát valósít meg, mentesen a Tafelspitz- és Kaiserschmarren-folklórtól. De azért nem megy teljesen ízes aromák nélkül: a véres hurka és az alma sós canelé formájában lép színre, egy snack-sorozat részeként, mielőtt a gyakran látott, ám sikerült lazacpisztráng, uborka, író és pisztrángkaviár kombinációjával diszkréten, de határozottan belevágnának a dologba. Az understatement-tel viselt „Rindfleischsalat” (marhahússaláta) cím mögött a nyers tiroli Wagyu és (nem tömött) bio-kacsamáj elbűvölő kombinációja rejtőzik, hozzá bab és dióöntet. Az osmanthus őszibarackra emlékeztető illata segíti a sárgarépával tálalt homárt egzotikus megjelenéshez. Meglehetősen különc a paprika, sárgabarack és borjúfej együttese, amelyek a hollandi mártással együtt kísérik a borjúmirigyet. E tél trend-édessége, a pisztácia, nem csokoládé részeként, hanem finom olívaolaj-fagylalttal érkezik, hozzá narancs, tárkony és egy csodálatos szuflé. Biztosan lehet az Arlbergen feljebb is enni, de aligha magasabb szinten. —
Infók & Címek
Lech:
aureliolech.com
arlberghotel.at
almhof.at
fux-mi.net
postlech.com
kronelech.at
backstubelech.at
hagens.at
Oberlech:
burghotel-lech.com
murmeli.at
burgvitalresort.com
Zug:
rotewand.com
aelpele-lech.at
fischteich-lech.at
echtlech.at/bergbauernhoefe/bio-rinderhof-kaufmann
Klösterle & Langen:
haus-jochum.at/die-kleine-farm
wirtschaft-traube.at
St. Anton:
arl-one.com
verwallstube.at
hoteltannenhof.net
arlberghospiz-alm.at
Stuben am Arlberg:
mondschein.com
restaurant-fuxbau.at










