A-La-Carte

El Chef del Mar (2021/5)

Ángel León úgy főzi a tengert, mint senki más. Emellett a cádizi öböl tengeri ökoszisztémáinak gondozásával is foglalkozik.


Az Aponiente étterem vendégeinek nem kell sokat várniuk a ház jellegzetes termékére. Egy kis kanál tiszta fitoplankton azonnal egy első, fenntartható umami ízbombát biztosít az ízlelőbimbóknak, intenzíven és pompásan, amire a hagyományos algák sosem lennének képesek.

2009-ben Ángel León volt az első séf a világon, aki planktont használt a konyháján. Számára az élénkzöld kivonat a tenger abszolút esszenciája.

A plankton igazi szuperélelmiszernek számít, rengeteg értékes tápanyagot és omega-3 zsírsavat tartalmaz. Az aratási folyamat bonyolult és a régióban történik. Világszerte csak az El Puerto-i Fitoplancton Marinónál állítanak elő ehető planktont. Ehhez a planktont több tízmillió liter tengervízből kell kinyerni. Ángel León részt vett e ma már szabadalmaztatott gyártási folyamat fejlesztésében. A kutatás és a regionális egyetem tengerbiológusaival való együttműködés a séf számára ugyanolyan mindennapos dolog, mint a szerviz előtti mise en place. „Még sok kutatómunkát kell végeznünk, hogy jobban megértsük a tengert.”

A tenger mint végtelen, még felfedezésre váró tér. Kicsit az egész olyan, mintha Nemo kapitány hívna körútra a Nautilusán.

Ángel León már gyerekkorában is örömmel és kíváncsian kutatott. Amikor apja annak idején hazahozta a fogást a Cádizi-öbölből, a kis Ángel megtisztította a halakat, a gyomortartalmukból felismerte, mit ettek, és így tudta, milyen csalit érdemes a horogra tűzni.

Ángel León ma is minden adandó alkalommal kimegy a tengerre, hogy megfigyelje azt, és természetesen horgásszon is. Sok szempontból érzi magát felelősnek a természeti erőforrások helyes kezeléséért. „A mi régiónkban körülbelül 70 különböző halfaj él, de az emberek közülük legfeljebb tízet ismernek és esznek meg. Már csak ezért is törvényszerű némely faj túlhalászata.”

Ángel León a zsákmány szinte minden részét felhasználja. Neki tulajdonképpen nincs is járulékos fogása, azaz véletlenül hálókba került hala vagy tenger gyümölcse. Ahogy az Aponiente konyháján az úgynevezett filédarabok kizárólagos használata miatt alig keletkezik hulladék. A fejekből és belsőségekből szószok vagy önálló ételek készülnek, még a héjakat és a pikkelyeket is felhasználják. Jellemző módon León a kedvenc halaként a tengeri márnát nevezi meg – egy olyan halat, amelynek sokáig inkább az unattraktív kikötői hal imázsa volt, csak néhány euróért kereskedtek vele, ugyanakkor teljesen veribilis helyettesítője a drága tengeri sügérnek.

Az Aponiente étterem egy régi árapálymalomban található a dél-spanyolországi kikötővárosban, El Puerto de Santa Maríában, közvetlenül a Cádizi-öböllel szemben.

Ángel León rendkívüli tengeri konyhája 2017-ben az Aponiente-t a régió első háromcsillagos éttermévé tette. Michelin-csillaggal rendelkezik León Alevante étterme is a chiclanai Gran Meliá Sancti Petri hotelben, Cádizban.

Ez egy olyan konyha, amely teljes egészében tengeri termékekből készül. Szinte minden „normális” összetevőhöz a tenger egy megfelelő ekvivalenssel szolgál. Gyakran vakmerőnek tűnő kísérleteihez León 55 °C-on hal szemeket főz univerzális zselatinnal a szószokhoz. Tojásfehérje helyett folyadékokat egy különleges algafajtával derítenek.

2007-ben, amikor megnyitotta éttermét, kínálat tekintetében meglehetősen provokatívan az úgynevezett „Pesca de descarte”-ra, azaz a halászok által kidobott árukra támaszkodott, mint például a kis vörös márna, krill, tengeri keszeg, muréna. Friss áru, de akkor és most is csak nehezen értékesíthető és alacsony kereskedelmi értékű.

Ezt kezdetben csak a legkevesebb vendég értette meg. León az ízminőségek miatt makacsul kitartott az alternatív választék mellett, ehhez járultak már akkor is az ökológiai megfontolások.

Rákbelek, medúzák, tengeri uborkák, tengeri csigák, de a tengerfenékről származó gyökerek, gyümölcsök és levelek is – itt nemcsak kaviárt és rombuszhalat szolgálnak fel. A nagy menü körülbelül 20 fogásból áll, amelyben a halak és tenger gyümölcseinek egyetlen interpretációja sem marad ki. Logikus, hogy Ángel León a legendás zseniális szakáccsal, Ferran Adriával sok gondolatot és kísérletet osztott meg.

Ízletes, ámulatba ejtő látványosság, amikor a „felvágottas tál” az asztalhoz kerül. A felvágottak meghökkentően valódinak tűnnek. A mortadellát León tengeri sügérből vagy pápaszemes halból készíti, kagylókból készül a véres hurka, a mallorcai sobrasada-hoz makrélát dolgoz fel paprikával.

A hosszúkás szalonnadarabok többnyire egy dry-aged kutyacápa hasaaljából származnak, a tengeri keszegek is jó alapanyagot adnak ehhez. Egy asztali grillezőn enyhén megpirítva, valójában egy olyan uzsonnaélményt nyújt, amely ízében és állagában minden klasszikus hentesüzem dicsőségére válik. Ez nemcsak egy hatásos, konyhatechnikailag nagyon jól sikerült geg, hanem segíteni hivatott a vendégek ismeretlen termékektől való félelmének leküzdését.

A tenger csodálatos diverzitása néhány éve egy fontos jövőbeli projekt létrejöttét is elősegítette a Cádizi-öbölben. A tengerifű termesztéséről van szó. Az Ángel León által telepített ültetvények nagy rizsföldeknek tűnnek, azzal a különbséggel, hogy ez a tengeri növényfaj méterekkel a víz alatt is sarjadhat. A tengerifű szálai kis ehető szemeket tartalmaznak.

A tengerifű hasonlít a szárazföldi növényekhez, vannak gyökerei, szárai, rizómái, levelei, virágai, magvai – azzal a különbséggel, hogy minden a víz alatt történik. Előnyös az is, hogy a növény szilárd tápanyagprofillal, bőséges rosttal és omega-3 zsírsavakkal rendelkezik.

Alapvetően a „Zostera marina” sok partvidéki régióban nő. Azonban mindenhol annyira beavatkoztak a vegetációba, hogy az ökoszisztémák drámaian megváltoztak. Így feledésbe merült az is, hogy a tengerifűt gabonaként lehet kezelni, a szemeket csépelni, szitálni, pörkölni és őrölni.

A Zosterát már korábban is gyűjtötték és ették, de újdonság volt a növény termesztett termesztésére tett kísérlet. Az első ültetvényeket a Cádizi-öbölben 2019-ben létesítették. A regionális egyetem kutatóival együtt keresték az ideális paramétereket a vízáramláshoz, hőmérséklethez, sótartalomhoz, mélységhez, napfényhez és még sok máshoz. A gyakorlat sikeresnek tűnik. Nemrég Ángel León és csapattagjai örültek a második sikeres aratásnak, amely már néhány száz kilogramm Zostera-szemet eredményezett. Vizuálisan az amarántra vagy chia-magra emlékeztetnek, ízük hasonló a sós quinoához.

Olajnak préselve, szakévá erjesztve vagy akár gluténmentes lisztté feldolgozva kenyérhez és tésztához, a tengerifű-termesztés sok felhasználási fantáziát kínál. A termőterület az elkövetkező években mindenképpen drámai bővülésen megy majd keresztül.

A tengerifű-ültetvények egyfajta zöld tüdőként is szolgálnak a tengerben, hatalmas mennyiségű szenet nyelnek el. A sósmocsarak, mangroveerdők és korallzátonyok folyamatos pusztítása mellett ez végre egy pozitív hír lenne a tengeri ökoszisztémák számára. Főleg azért is, mert a termesztéshez nincs szükség műtrágyára és növényvédő szerekre, és a tengervíz használata az élelmiszertermeléshez teljesen új dimenziót kaphatna.

A Camarones-os tortillita Andalúziát ötvözi a modern high-tech konyhával.

Jelenleg azonban még viszonylag hagyományos nyersanyagok uralják az Aponiente konyháját. Ángel León vendégszereplésekor a salzburgi Hangar-7 Ikarus éttermében a konyha nemcsak az igényes előkészületek miatt, hanem mindenekelőtt az egyes összetevők szükséges beszerzése miatt is kihívásokkal küzdött. Egy kihívás, amelyet Martin Klein csapata, mint mindig, szuverén módon leküzdött. Még Ángel León is csodálkozott, hogy olyan termékek, mint az apró Camarones a jellegzetes tortillita-hoz, a lenyűgözően friss késekagylók és az Ikejime-módszerrel kezelt kőhal ennyire frissnek tűnően álltak rendelkezésre Salzburgban.

Az egyik legnépszerűbb főételeihez León tonhalfejekből származó darabokat használ, amelyeknek legalább 300 kilót kell nyomniuk a mérlegen. A jobb tájékozódás érdekében, hasonlóan a marhahúshoz, vázlatok léteznek a különböző részekhez, az egyes darabokkal. Így az ember megeszik egy darab Facera-t, Contramormo-t, Morillos-t, Mormos-t vagy Galete-t, és csodálkozik, milyen puha, lédús és ízintenzív ezek a bőséges kötőszövettel átszőtt részek. „Cádizban nekünk mindig csak a tonhalfejek maradtak” – meséli León –, „minden mást azonnal japán vásárlóknak szállítottak.”

Az ilyen méretű halaknál szintén lenyűgöző hasaaljakat León, ha nem rögtön nyersen szolgálják fel, hasonlóan a sertéshúshoz, besózza és a szellős, hűvös raktárhelyiségben néhány hónapig levegőn szárítja. Vékony szeletekre vágva olyan ínycsiklandó eredményt kapunk, amely valahol a lardo és a jamón ibérico közé sorolható.

Ángel León konyhája, minden olyan termékre való koncentrálás mellett, amely többé-kevésbé az éttermétől számított öt kilométeres körzetből származik a Cádizi-öbölben, a hagyományos andalúz receptek, a látványos high-tech előkészületek és a klasszikusnak tűnő francia szósz-felfogás izgalmas feszültségterében áll.

Csodálatos példa erre a pompás nagy garnélarákok, amelyeket az asztalnál sós lével öntenek le, mire a folyadék másodpercek alatt habbá alakul, amely a kémiai reakció révén felmelegszik, így biztosítva a garnélák kíméletes főzését. A konyhában a fejekből intenzív szósz készül. Az üvegesre főtt garnélákkal és egy vaníliával ízesített beurre blanc-nal együtt egy emlékezetes étel, amely a tenger varázsát hozza a tányérra.

Ahhoz, hogy Ángel León találékonyságának különösen mágikus pillanatát megtapasztaljuk, az éttermében, az Aponiente-ben kell ülni. Amikor vacsora közben egy fogáshoz az étteremben minden fény kialszik, minden vendég kap egy poharat, amelynek tartalma rázogatáskor intenzíven kéken kezd világítani. Ez egy fitoplanktonból származó lumineszcencia, amelyet rákok részecskéivel és vízzel öntenek fel. Ennél meghatóbban nem is lehet tálalni a tengert.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!