A-La-Carte

Gyökértelenül (2022/VieVinum)

A globális felmelegedés, az időjárási ingadozások, a heves esőzések
vagy jégeső, valamint a hosszan tartó szárazság
miatt egyre több bor-
vidéken kísérleteznek az ott szokatlan fajtákkal. Ausztriában az érdeklődés, de láthatóan a szükséglet is egyelőre korlátozott.


Április eleje van – és már a második egymást követő év, amikor a tavaszi fagy Burgundia szőlőültetvényeinek termését fenyegeti. „Ismét eltöltöttünk néhány álmatlan éjszakát, amikor ki kellett vonulnunk, hogy nagy gyertyákkal és fatüzeléssel harcoljunk a fagy ellen“ – meséli Pierre Vincent. A Domaine Leflaive igazgatója a borértők számára szinte mitikusnak számító Puligny-Montrachet faluban azonban hangsúlyozza, hogy a helyzet szerencsére nem lett olyan rossz, mint 2021-ben.

Akkor, az előző évben a régió borászai a termésük 50-80 százalékát veszítették el. Hogy idén, legalábbis az első tavaszi fagyok után, kisebb lesz a kár, annak köszönhető, hogy eddig csak a fehérszőlő fakadt ki. Hogy megvédjék, számos tűz égett a leghidegebb áprilisi éjszakán – amely a leghidegebb volt Franciaországban 1947 óta – az olyan rangos, csengő nevű fehérboros dűlőkben, mint Montrachet, Meursault és Chablis. A Pinot noir viszont, a régió vörös zászlóshajója, még nem fakadt ki, így megúszta. Egyelőre – hiszen a tavaszi fagy veszélye április elején még nem hárult el teljesen.

Átlagosan 5000 euróba kerül hektáronként a borászoknak a fagyvédelmi eszközök, mint például a fent említett gyertyák és tüzek, de a légkeverő ventilátorok, helikopterek bevetése a meleg levegő eloszlatására, vagy a növények vízzel történő permetezése, hogy jégréteggel védjék őket. Ennek ellenére az intézkedések évről évre rutinszerűbbé válnak ebben a régióban, amely Franciaország északi borvidékei közé tartozik, és nagyjából ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint néhány osztrák borrégió.

Nem csoda tehát, hogy Franciaország más részeihez hasonlóan Burgundiában is megoldásokat keresnek. Például olyan alternatív szőlőfajtákat, amelyeket termeszthetnének. Egy ötlet, amely kis földrengéssel ér fel a világ talán legkonzervatívabb és leghagyománytisztelőbb borvidékén – és mégis, már nem számít tabunak.

Így aztán néhány éve már ültetnek itt, bár egyelőre csak kísérleti jelleggel, olyan szőlőfajtákat, amelyek választ adhatnak a változó éghajlat kihívásaira. Olyanokat, amelyek későbbi érésükkel, magasabb savtartalmukkal és kevesebb cukorral tűnnek ki. Köztük például a Xinomavro, más néven Mavro Naoussis, a magas savtartalmáról ismert görögországi Makedóniából származó szőlőfajta. Ismerősebben cseng a piemonti Nebbiolo, amellyel szintén kísérleteznek, és amelyet eddig is a Pinot noir egyfajta délies változataként tartottak számon.

A fehérboroknál is tesztelnek összehasonlításképpen viszonylag egzotikus fajtákat, mint például a szintén görög Assyrtiko szőlőt az égei-tengeri Szantorini szigetről. Vagy kézenfekvőbb megoldásokhoz nyúlnak, mint a szomszédos hegyvidéki Jura régióból származó Savagnin, amely a domináns Chardonnay fajtát ugyan nem kiszorítaná, de kiegészíthetné. Vajon hamarosan Ausztriában is változtatni kell majd a gondolkodásmódon, és azt tapasztaljuk majd, hogy a jól bevált borvidékekről már nem ugyanazok a szőlőfajták és borok érkeznek, mint eddig?

Hans Reiner Schultz nem látja ezt a folyamatot. Legalábbis egyelőre nem. „Inkább azt mondhatjuk, hogy a német, de az osztrák borvidékek is tulajdonképpen profitálnak a globális felmelegedésből“ – véli a növénytermesztés professzora, a hesseni Rheingauban található geisenheimi főiskola elnöke. A melegebb éghajlat valójában azt jelenti, hogy most már olyan fajtákat is lehet, és nem kell, termeszteni, amelyek korábban nem voltak őshonosak itt. „Ráadásul az is kérdéses, van-e ennek egyáltalán értelme, mivel a legtöbb régió az évek során felépítette a hírnevét fehér- vagy vörösboros régióként, bizonyos fajtákhoz kötődően; a változtatásoknak pedig piaci következményei lennének“ – mondja Schultz.

Ezen a téren a francia régiók, mint Burgundia, de főleg Bordeaux vagy a Côtes du Rhône, ahol hagyományosan többet adnak a területvédelemre, mint a fajtatisztaságra, valamivel könnyebb helyzetben lennének. „Bordeaux és a Côtes du Rhône esetében viszonylag csekély mértékben tűnik fel, ha szokatlanabb fajtákat kevernek a cuvée-jükbe“ – mondja a professzor. Sőt, még Burgundiában is, ahol a vörösbornál eleve Pinot-ra, a fehérbornál pedig Chardonnay-re számítanak, általában inkább egy területi megjelölést használnak, mint például Gevrey-Chambertin vagy Meursault. Bordeaux-ban, a nedves éghajlatáról és az ezzel járó gombásodási problémákról ismert területen, ahol a szőlőültetvények sokkal nagyobb területet foglalnak el, mint Burgundiában (120 000 hektár a 30 000-rel szemben), tavaly hat új fajtát engedélyeztek a termesztésre: Arinarnoa, Castets, Marselan és Touriga Nacional a vöröseknél, Alvarinho és Liliorila a fehéreknél. „A termesztési módszerek adaptálása csak némi időt nyer nekünk a klímaváltozással szemben“ – mondja Bernard Farges, a bordeaux-i borászok és a Terres des Vins szakmagazin elnöke, „de ez nem elég. Ha nem reagálunk, a boraink hamarosan elveszítik azt a tipikusságot, amelyről ismertek.“ Ami részben a Merlot növekvő alkoholtartalmának tudható be.

Ez a veszély Németországban és Ausztriában is fennáll, erősíti meg Schultz. „Nem annyira a hiányzó sav okozza a problémát, hanem inkább az érés módja, amely egyes fajtáknál a jövőben esetleg más irányba fejlődhet, mint eddig“ – mondja a kutató. Emiatt néhány fajta más ízprofillal rendelkezhetne. Hogy ez milyen lesz, azt a jelen pillanatban aligha lehet meghatározni. Ugyanis hogy a növények az idők során hogyan alkalmazkodnak az új körülményekhez, például hogy egy Rizling még úgy fog-e ízleni, ahogy egy Rizlinghez szoktunk, azt csak a jövő mutatja meg. „Összességében elmondható, hogy bár tudjuk, mi nem lehetséges, azt viszont nem, hogy a következő években mi marad továbbra is lehetséges, illetve mi válik azzá“ – mondja Schultz.

Így látja ezt néhány hazai borász is. „Eddig a fajtáinknak kevés problémájuk volt a melegebb időjárással“ – mondja például a stájerországi Hannes Sabathi. „Főleg az Olaszrizling profitál többet, mint amennyit szenved. Természetesen nálunk is adódhatnak gondok a faggyal. Azonban a kontinentálisabb éghajlatnak és a hűvös tavaszi éjszakáknak köszönhetően itt jóval később fakadnak, amiért a számunkra kritikus szakasz nem április elején, hanem csak május elején következik be.“ Ez történt 2016-ban is, amikor egy májusi hidegbetörés nemcsak a stájer szőlőtermés nagy részét pusztította el.

Willi Bründlmayer is, az azonos nevű kamptali borászatból, eddig kevésbé az új fajtákra, mint inkább azokra az intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, amelyek segítenek csökkenteni a hőmérsékletet a szőlőültetvényeken, mint például a folyamatos gyepesítés és a csepegtető öntözés. „A Rizling és a Zöld Veltelini is olyan fajták, amelyek rendkívül érzékenyek a melegebb éghajlatra“ – mondja Bründlmayer, „de ezek azok is, amelyekhez régiónk a leginkább kötődik, ezért kifizetődő mindent megtenni azért, hogy megőrizzük az ismert tulajdonságaikat. És ide tartozik a frissesség és a savjáték is. Különösen azért, mert a trend már egy ideje eltolódik az alkoholos és nehéz boroktól, amelyek közé sok 'Smaragd' is tartozik.“ A Bründlmayer borászatban azonban kísérleteznek is. „A Cabernet Franc például egy olyan fajta, amely nálunk időközben csodálatosan fejlődik“ – mondja a borász, „ugyanúgy, mint a Chardonnay, amelynél a fogyasztó kész elfogadni egy fokkal több alkoholt és egy kis teltséget.“ Egy igazi klíma-nyertes viszont a Pinot noir, amelyet Bründlmayer már az 1980-as évek óta termeszt, és amely itt ma pompásan fejlődik.

Hasonlóan egyfajta „klíma-nyertes“ – hangsúlyozza Roland Velich, a vörösborairól ismert burgenlandi Moric borászatból – a Kékfrankos. „A fajta egész jól boldogul mindezzel, és bizonyos értelemben még haszonélvezője is a helyzetnek“ – mondja a grosshöfleini borász. „Bár március folyamán volt néhány nagyon meleg napunk, a meglehetősen hűvös éjszakák gondoskodtak arról, hogy a szőlőtőkék téli álomban maradjanak.“

Sabathi, Bründlmayer és Velich egyetértenek abban, hogy a felmelegedésnél is nagyobb veszélyt jelentenek a szélsőséges időjárási körülmények, mint például a hosszú szárazság, amilyen a múlt télen uralkodott, majd az ezt követő heves esőzés, amelyet a túlságosan száraz növények és a túl száraz talaj már nem képes felszívni. Olyan veszély ez, amelyet Schultz tudós is a németországi és ausztriai borvidékekre leselkedő talán legnagyobb veszélynek nevez. Nem utolsósorban a gombásodás növekvő fenyegetése miatt.

„Ezért gondolom, hogy ha már új szőlőfajtákat ültetünk, talán egyből PIWI-kkel kellene próbálkozni“ – véli Schultz. Ezek gombaellenálló fajták, amelyek a hagyományos nemesítésnek köszönhetően (tehát biotechnológia vagy génmanipuláció alkalmazása nélkül), és ahogy a nevük is mutatja, jóval kevésbé fogékonyak a gombabetegségekre, mint például a rettegett lisztharmat. Ezáltal csökkenthető a gombaölő szerekkel történő permetezések gyakorisága, és rengeteg vegyi anyagtól kímélhető meg a környezet. Ráadásul így a rézkészítmények alkalmazása is csökkenthető, amelyek használatát a biológiai, biodinamikus és úgynevezett „természetes bor“ (natúrbor) készítő borászok sem kerülhetik el. Mégpedig annak ellenére, hogy a réz egy nehézfém, amely természetszerűleg minden, csak nem jótékony hatású a talajra és a környezetre.

Mindez a közeljövőben még relevánsabbá válik, hangsúlyozza Schultz, mégpedig az Európai Unió által tavaly elfogadott, a fenntartható, klímabarát mezőgazdaságra vonatkozó úgynevezett „Green Deal“ tükrében. Amely arra kötelezi a tagállamok mezőgazdaságát, hogy 2030-tól a növényvédőszerek használatát felére, a műtrágyákét pedig 20 százalékkal csökkentsék.

Ám sem Sabathi, sem Velich nem tart sokat a PIWI-fajtáktól. „Bár tisztességes, de semmiképpen sem nagy borokat lehet belőlük készíteni“ – mondja a stájer borász. Míg a burgenlandi egyenesen azon az állásponton van, hogy senkinek sincs rájuk szüksége, ahogy mondja. „Vagy ipari termelésben találnak alkalmazásra, ahol természetszerűleg a legnagyobb mennyiségben használják a növényvédőszereket“ – hangsúlyozza Velich. Bründlmayer már némileg nyitottabb. „Ezen a területen az utóbbi években nagy előrelépések történtek“ – mondja a kamptali borász, „időközben már nem sok hiányzik, és mindenképpen megfontolható az alkalmazásuk, ha az a környezetet segíti.“

2030-ig és az EU-irányelvek tervezett végrehajtásáig már nincs sok hátra. Hogy addigra megtörténik-e a szemléletváltás – különösen a mezőgazdaságban és specifikusan a borászatban –, az több mint kérdéses. De talán a végén mégis minden sokkal gyorsabban megy, mint gondolnánk. Mégpedig akkor, ha a piac is nagyobb környezetbarátságot követel a bornál, és ezt az igényt nem hagyja kizárólag a jogalkotóra. Különösen azért, mert az ukrajnai háború és az azzal járó élelmiszerhiánytól való félelem miatt a jogalkotó egyébként is hirtelen több időt akar hagyni a rendelettel. —

Hans Reiner Schultz a geisenheimi főiskola elnöke. Az öntológus és növénybiológus szakértőnek számít a szőlőtermesztés és a klímaváltozás területén.
© Andreas Arnold/DPA/picturedesk.com
„Eddig a fajtáinknak kevés problémájuk volt a melegebb időjárással.“
Hannes Sabathi
© Weingut Hannes Sabathi
Az olyan szélsőséges időjárási helyzetek, mint a szárazság, amelyet heves esőzés követ, amit a száraz talaj már nem képes befogadni, további veszélyt hordoznak a bor számára: a gombásodást.
© Philippe Lopez/AFP/picturedesk.com
„A Rizling és a Zöld Veltelini is olyan fajták, amelyek rendkívül érzékenyek a melegebb éghajlatra.“
Willi Bründlmayer
© Weingut Bründlmayer/Herbert Lehmann
„A Kékfrankos egész jól boldogul mindezzel, és bizonyos értelemben még haszonélvezője is a helyzetnek.“
Roland Velich
© Peter Rigaud
© Getty Images

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!