A-La-Carte

Újra van kenyér (2011/2)

A kenyér sokáig túl hétköznapi dolog volt ahhoz, hogy fejtörést okozzon. A jelenlegi kenyér-boom azonban megmutatja: ez hiba volt.


Újra van kenyér

Szöveg: Florian Holzer Fotók: Luzia Ellert

Többé-kevésbé beletörődtünk. A pékségek kihalása; a láncolatok terjedése és a kenyérfajták robbanásszerű növekedése mindenféle huncutsággal és i-pöttyel, amik az első nap még csábítóan ropognak és illatoznak, másnapra viszont már csak a téli kacsák számára tördeljük szét őket. Az a tény, hogy a kenyeret már nem sütik, hanem gyárakban állítják elő és pékáru-szaküzletekben fejezik be. Megszoktuk ezt, felidéztük szüleink és nagyszüleink idézeteit, akik szerint Ausztriába visszatérni a kenyér és a víz miatt a legszebb, de ezeket csak érzelgős folklórként fogadtuk el. Mert a valóságban már régen máshogy nézett ki: mindenhol megkezdődött a kenyér reneszánsza, a régi sütési hagyományokat újra ápolták, vagy akár javították is. Franciaországban már régen annyi regionális kenyér volt, mint sajt, Olaszországban a régi gabonafajtákra és gyártási eljárásokra emlékeztek vissza, a Pane Pugliese elérte az olasz delikatesz státuszt, a torinói „Salone del Gusto” Slow Food vásár alkalmából rendezett „Terra Madre” Presidio-termékek kiállításán pedig közép-olaszországi gesztenyés kenyereket éppúgy lehetett kóstolni, mint németországi fatüzelésű kemencében sült kenyereket. Az USA-ban pedig a kenyér már amúgy is régóta kultusz volt.

Volt a Kornspitzünk. És néhány magányos harcos, akik a sivatagban kiáltottak. Ez azonban most elég gyorsan megváltozott, a kenyér nemcsak téma, hanem hirtelen már valami olyasmi, mint a sikk. Karl Wlaschek junior és cukrásza, Pierre Reboul nem is olyan régen megnyitottak egy kis design-pékséget Döblingben, ahol különböző hazai csúcs-pékségek kenyereit lehet kapni; a Spittelbergen egy építésziroda egy mellékhelyiségben még egy pékségi üzletet is üzemeltet egy új pék-sztár áruival, a pékek neve hirtelen olyan ismertté vált a szcénában, mint a borászoké, a mangalica-tenyésztőké vagy a sajtkészítőké. Szóval úgy tűnik, történt valami. Végre.

Hogy pontosan mi váltotta ki ezt a mozgalmat, nehéz megmondani, de biztosan összefügg a minőségi egyensúlytalansággal; az között, amit az elmúlt években a kenyerünkre tettünk, és magával a kenyérrel. És természetesen az emberekkel. Például Erich Kasses-szel, aki a messzi Thaya-ban, Waldviertelben évtizedek óta csodálatos kenyereket süt, és már jó ideje foglalkozik kovászok termesztésével. Helmut Touzimsky már 30 évvel ezelőtt motiválta arra, hogy a Meinl számára süsse a „Leni” sorozatot. Peter Friese a „Schwarzen Kameel”-ből, aki alapvetően frankofil és a francia pékárukért különösen rajong, arra ösztönözte, hogy fejlessze ki a „Holzwandl-Brote”-t: végtelenül szaftos kovászos kenyerek nagy választékban, praktikus 400 grammos formátumban, faforgács dobozban sütve, és ezért szinte francia bájjal rendelkeznek. A „Rotonda” kenyerét egy gradói nyaralás alkalmával fedezte fel, meséli a waldvierteli „Slow Baker”. Sem a szálloda, sem a strand nem tetszett neki igazán, így hát keresni kezdte a jó kenyeret. Egy apró fészekben talált egy pékre, aki úgy dolgozott, mint az ősei, és bár egyikük sem rendelkezett olyan nyelvvel, amivel megérthették volna egymást, Kasses két hétig ott maradt és megtanulta, hogyan készül a „Rotonda”: kovásszal (amiből Erich Kasses-nek már 20 különböző forr a kincstárában, „ebben egy kicsit bolond vagyok”) készített búzalisztes tészta, csak nagyon kevés élesztővel (a fermentáció irányítására és a nem kívánt spontán fermentációk elkerülésére), 24 órán át érlelve, majd olívaolajjal bekenve és újra 24 órán át pihentetve. Csak ezután sütik meg a faforgács dobozban. Csodálatos.

És természetesen Helmut Gragger, az ansfeldeni (Felső-Ausztria) szakképzett pék, aki hosszú évekig dolgozott a német kenyériparban, amíg egyszer elege nem lett, önállósította magát és építtetett egy fatüzelésű kemencét. Kovász, bio-liszt, fa és idő volt innentől kezdve a mottója, egy mobil kemencével biztosította a sült örömöket termelői piacokon és bio-találkozókon, inspirációkat a franciaországi nagy mestereknél tett kirándulásokon talált.

Múlt télen aztán magasabb fokozatra kapcsolt, mégpedig a bécsi belvárosban nyitott, Gragger & Cie nevű pékségével. A kis csinos pékség az üzlet közepén illatozó fatüzelésű kemencével hosszú idő után újra gondoskodott arról, hogy a bécsiek sorban álljanak a kenyérért – önként és az utcáig. A választék sztárja kétségkívül a „P-Brot”, ahol a „P” egyrészt a nagy példakép Poilâne-t jelöli, másrészt a jó szándékú tulajdonost, akinek a jó, igazi kenyér utáni vágya volt a döntő ehhez a vállalkozáshoz. 24 órán át kel a P-Brot tésztája, és még ha Helmut Gragger sokkal többet is el tudna adni a kenyeréből, mint a 80 darab kétkilós – az időrend és a kemence dimenziója egyszerűen nem enged többet. Délután még P-Brotot kapni nagy szerencse dolga, és gyakran előfordult már, hogy a pékség 16 órakor bezárt, „mert nem volt mit eladnunk”.

A párizsi Poilâne-nak már több sikerül. Az 1970-es években Lionel Poilâne által – az akkori semleges baguette-trenddel teljesen ellentétben – sikeressé tett természetes kovászos szürke kenyérből ma már nemcsak Párizsban és Londonban sütnek több ezer cipót, hanem napi mintegy 5000 darabot küldenek szét a világba. Nem csoda, hiszen filmsztárok, művészek és más hírességek főleg L.A.-ben és New Yorkban alapozták meg a kultuszt a – kifejezetten egyszerű és nem látványos – párizsi kenyér körül. Salvador Dalí szobrokat formázott belőle, Warhol Concorde-dal küldte el, egy amerikai milliomos 100 000 dollárt fizetett azért, hogy ne csak saját élete végéig legyen mindig Poilâne-készleten, hanem gyermekeinek és unokáinak élete végéig is. Ezt mondja a fáma.

De akárhogy is legyen, az elegáns boltok, ahol nem kevés pénzért gyönyörűen rusztikus kenyérdobozokat, -kosarakat, -késeket és -kendőket is kapni, azóta valószínűleg már sok pékség-koncepció számára szolgáltak példaképül. Poilâne maga azonban az óriási felemelkedés ellenére a mai napig elég exkluzív maradt.

Saját boltja eddig még nincs Josef Weghauptnak, de különböző bécsi bioboltokban már elég jól képviselteti magát, és mindenekelőtt kenyér-főszereplő az egy éve nyílt „Motto am Fluss” boltjában. Josef Weghaupt „Joseph Brot”-ja a legújabb projekt Ausztria virágzó kenyérszcénájában. A sütést mint olyat valójában sosem tanulta, de élelmiszer-technológiát igen, és ebben a minőségben jutott el kerülőutakon egy nagyüzemi pékséghez, ahol három évig dolgozott minőségmenedzsmentben. Javaslatokra a pékek mindig azt mondták: „A mi lisztünkkel ilyesmi nem megy.” Amikor aztán a nagyüzemi pékség marketingvezetője lett és gyakran járt külföldön, „láttam, mi megy valójában”. Kidolgozott egy kenyérkoncepciót egy szupermarketlánc új, magas minőségű bio-vonalához, és amikor az aztán meghiúsult, a kenyerét egyszerűen maga készítette el. Hosszú, 48 órás tészta-pihentetés, Demeter-liszt, nagyon kevés élesztő („ebben valami egészen sajátosat használok”), sütés egy masszív „Monsun” gőzsütőben egy waldvierteli Vitis-beli pékségben. És ráadásul kétszer, „mert kérget akarok”.

Denise Pölzelbauer, aki jelenleg szintén nagyon jelen van a médiában, bár szintén mást tanult, mégpedig irodai ügyintézőt, mivel azonban pékcsaládból származik, és mindenekelőtt már korán lenyűgözte az a hatalmas, 130 éves kőkemence, amely szinte összenőtt a házzal, a dolog valamikor egyértelművé vált. A fiatal nő akkor Ausztria legfiatalabb pékje lett, a fűszerekkel való foglalkozás révén fedezte fel az Öt Elem tanát, és az elmúlt években kifejlesztett egy kicsi, de lenyűgöző választékot. 15 kenyérfajtát tart, a természetes kovász becsületbeli ügy („az már pár éves”), és a francia példaképekre való utalások nem annyira fontosak számára, „én Brunn an der Pittenben vagyok, ott az 5 elem már önmagában elég egzotikus”. A „Hausbrot”-ja színben, ízben és harapásban mégis elképesztően hasonlít a Poilâne-ra, tulajdonképpen majdnem kicsit jobb is. A savós kenyeret pedig amúgy sem szabad kihagyni.

Günter Drexel példaképei egészen máshol vannak, mint Franciaországban, mégpedig a Rajnán túl, Graubündenben. A „Wurzelbrot”-ot ott egy svájci pékség készíti ősrégi hagyomány szerint, és ez egy védett márka, amelynek azonban az EU-ban nincs jelentősége. Günter Drexel a Wurzelbrot-jával igyekszik a lehető legközelebb kerülni az eredetihez, és nem csak olyan kenyeret sütni, ami hasonlóan néz ki. Még svájci búzát is importál, amely magasabb sikértartalommal rendelkezik, mint az osztrák, magyarázza Drexel, és ráadásul négyszer olyan drága. A Wurzelbrot tésztáját rendkívül kevés élesztővel 24 órán át érlelik, ami a későbbi kenyeret nemcsak rendkívül puhává és eltarthatóvá teszi, hanem az ízét is kifejleszti. Drexel kizárólag kézzel dolgozik, összességében ez az eljárás oda vezet, hogy 100 rész liszt a Wurzelbrot-jánál 80 rész vizet tud megkötni, nem csak 55-öt, mint a „normális” kenyérnél. És hogy a kenyerét egészen Toszkánáig szállítja, az Günter Drexel-t sem teszi éppen kevéssé büszkévé.

„Nincs rossz kenyér” – mondja Erich Kasses, az előgondolkodó és úttörő. De hosszú ideig volt sok legalábbis nagyon unalmas kenyér. Ezeknek az időknek azonban most végleg vége látszik lenni, még a minőségtudatos nagyüzemi pékek is felülnek a vonatra, és az esély arra, hogy az étteremben nem automatikusan a Focaccia & Co-hoz nyúlunk, hanem a jó vajat talán egy darabka jó kenyérre kenjük, jelenleg olyan jó, mint már régen nem.

1. P-Brot 9,0
A száraz kenyér ilyen magas értékelése elképesztő. Másrészt megmutatja, mennyire lelkesíthet egy ilyen „hétköznapi” termék, ha jelentősen meghaladja az átlagot, maga mögött hagyja a mainstream és az ipari gyártás terheit. A Gragger & Cie pékség egy komplett koncepció, egy piaci résre teremtve és ott rendkívül sikeres. A „P-Brot” példaképe a legendás párizsi Poilâne cipó volt. Fatüzelésű kemencében sütik, az összetevők bio búzaliszt és rozsliszt, nagyon sok természetes kovász és tengeri só, a tészta érése eléri a 24 órát. „Bár úgy illatozik, mint a hörcsögtáp, de rendkívül puha, hihetetlenül ropogós kéreg, amelynél szó szerint kiérezni a kemence hőjét; fa-hamu, egy igazi pékségi kenyér”, „savanykás, finom gabonajegyek, légies”, „rusztikus, finom kéreg, fluffy, élvezet”, „különösen légies tészta, nagyszerű aroma.”
Gragger & Cie, € 4,50/kg, www.gragger-cie.at
2. Holzwandl-Rotonda 8,2
Erich Kasses-t a kovászvezetés nagymesterének és az ausztriai új kenyér-filozófia úttörőjének tekintik. A „Slow-Baker” arról ismert, hogy számos különböző kovászt készít, minden kenyértípushoz másikat. Legújabb vonalukat, a „Holzwandl”-kenyereket, kis cipókban, lucfenyő-tálcán sütik, a „Rotonda” tésztáját előtte 48 órán át olívaolajban érlelik. „Gabona-illat, őrülten szaftos, bőséges kenyér-aroma, archaikus, eredeti”, „laza, szaftos, egy nyár közepi gabonamezőre emlékeztet”, „gabona-mező, kedvet csinál a beleharapáshoz, már a széttépésnél is élvezet, kiváló”.
Kasses, € 11,50/kg, a „Zum Schwarzen Kameel”-nél, Bognergasse 5, 1010 Bécs, www.kasses.at
3. Joseph Brot 8,1
Egy designer-kenyér, amiről ezt nem is nézné ki az ember. A pop-pék Josef Weghaupt „Joseph-Brot”-ja búzalisztből, rozskovászból, tengeri sóból és egy kis élesztőből készül, mégpedig kétszer sütve. Markáns ismertetőjegyként a Joseph-Brot kérgén egy nagy „J” látható. „Szabálytalan buborékok, kicsik és nagyok, ezáltal rendkívül rusztikus, kézműves optika, finom kovászos savasság, rendkívül szaftos”, „gyönyörű kéreg, szép kontraszt a puha belsőhöz, kifejezett íz”, „az ideális hegyi menedékházi kenyér”, „mint amit a nagyi sütött, kovász és olvasztott vaj illata van, autentikus, explicite, archaikus”.
€ 5,90/kg, www.joseph.co.at
4. Francia baguette 7,4
Nem mindennek, ami Ausztriában „Baguette”-nek nevezi magát, szégyenletes módon hosszúnak, vékonynak, fehérnek és morzsalékos-porszáraznak kell lennie. A grazi mesterpék, Martin Auer „francia baguette”-je legalább hosszúkás, színében legfeljebb „természetes fehér” vagy szürke, és elképesztően szaftos: „rendkívül ropogós kéreg, élesztő és finoman Bourbon-vanília illatú”, „ropogós textúra, ízében viszont egydimenziós, krémes”, „isteni Pain illata, ideálisan csomós a szájpadláson”, „ropogós kéreg, rugalmas tészta, valamivel világosabb, mint a szürke változatok”.
Martin Auer, € 6,60/kg, www.auerbrot.at
5. Hausbrot 7,2
Viszonylag szerény, feltűnésmentes külsejű kenyér, de gazdag „belső értékekkel”: csak 1% élesztő, a kovász szaftossá teszi ezt a kenyeret, és megadja a különleges, finom ízjegyét. Az Öt Elem ötlete alapján készült, egy 130 éves kőkemencében sütve: „csak kevés kéreg, de nagyon szaftos, finom gabona- és kovásztónus”, „francia Poilâne-kenyerekre emlékeztet – nem látványos, de hosszú távon jó”, „finom rozs-jegy, látványra sajnos elfelejthető”.
Denise pék, a Feinkost Böhle-nél
€ 5,80/kg, www.baeckerin.at
6. Wurzelbrot 7,1
Rendkívül érdekes kenyér, amelyet a hohenemsi Günter Drexel süt svájci eredeti recept alapján, svájci lisztből. A kovásznak ennél a kenyérnél nincs szerepe, annál inkább a 24 órás tészta-érlelésnek minimális élesztőhasználattal. „Rendkívül rusztikus optika, csavart, szép”, „szép kéreg, finoman ropogós, belül puha, nagy buborékok, elefántcsontszínű bélzet, szaftos”, „ízében meglehetősen semleges, finom gabona-tónus, kellemes, az ember tovább akarja enni”.
Drexel, € 6,2/kg, www.baeckerei-drexel.at
7. Krustenbrot 7,0
A jelenleg Németországban is erősen feljövő alternatív pék-szcéna egyik képviselője. Itt fatüzelésű kemencével és hosszú kovászvezetéssel dolgoznak. A kenyerek inkább a hagyományos fekete kenyér stílusának felelnek meg: „kis pórusú, nagyon finom ánizsos tónusok, enyhén savanykás, egyre több a szájban”, „meglehetősen sötét, inkább héj, mint kéreg, kenyér, mint régen”, „rozsos jegyek, parasztias, kedvet csinál”, „rozsliszt és kovász archaikus formában összekapcsolva, álomszerű; purisztikus; keményre sütve, biztosan három hétig eláll”.
Bäckerei Kerling, € 2,90/kg, www.brotspezialitaeten.de
8. BioRoggen Sauerteigbrot 6,7
A nagyüzemi pékségek is megérezték a trendet, bár a Ströck a kovász, rozs és bioliszt kombinációjával biztosan a legnagyobb lépést teszi. Teljesen búza- és élesztőmentesen sütve, ezzel az egészségtudatos közönséget célozzák meg. „Savanykás, szalonnás, nagyon házi jellegűnek tűnik, de a szájban egyre több lesz”, „tömör, ragacsos, koncentrált, enyhe édesköményes tónusok, biztosan bio”, „szép textúra, inkább osztrák, mint francia”, „nagyon tömör, majdnem szalonnás, intenzív kovászaromák, dominálnak az ízben”.
Ströck, € 2,84/kg, www.stroeck.at
9. Bio-Holzi 4,7
A Felber nagyüzemi pékség hozzájárulása a kovászos kenyér témájához: bioliszt, biokovász és biosütőanyag. A „Holzi” egyébként nem a fatüzelésű kemencében sütésre vonatkozik, hanem egy ostyára, amely a különösen rusztikus termékeket jelöli. „Savanyú, kovászszagú, a szájpadláson pörkölt tónusok, enyhe kávés aromák; vonzó, de mesterkéltnek tűnik”, „kéreg színtelen, tészta tömör, kiegyensúlyozott”, „unalmas az orrnak, ,mint egykor’, szép kéreg”, „csokoládés jegyek, száraz, szemcsés, már nem tűnik olyan frissnek”.
Felber, € 3,26/kg, www.felberbrot.at
10. Miche Poilâne 4,5
Az összes francia és pszeudo-francia szürke kenyér anyja ropogós héjjal. A beszerzés könnyebb, mint gondolnánk, az online bolt lehetővé teszi, a kilónkénti ár teljesen elviselhető. A párizsi Fedex-díj azonban 27,50 euróval terheli a számlát, ami minden tisztelet mellett ésszerűvé teszi, hogy az ember helyben keressen valami érdekes kenyeret. A kulcsszavak: 2 kg-os cipó búzából, vízből, sóból és semmi másból, fatüzelésű kemencében sütve. „Savanyú, kenyérszerű, száraz, teljesen semleges, tulajdonképpen ízetlen”, „kicsit túl száraz, az Anker poros zsemléjére emlékeztet. Nulla íz – internátusi kenyér”, „ha az ember erőlködik, egy kicsit érezni a kovász-aromákat, indifferens, előre szeletelt kenyér a szupermarketből”.
Poilâne Párizs, € 4,29/kg www.poilane.com
10. Roggen-Natursauerteigbrot 4,5
Egy ambiciózus kenyér-projekt Pfarrwerfenből, csak bioliszt és csak kovász jön itt szóba, bár inkább egészségügyi megfontolásokból, mint ízbeli okokból. „Nagyon hagyományos optika, sötétszürke kenyér szép kéreggel”, „vékony héj, alig van kéreg”. „Enyhe kovász-tónusok, határozott rozs-aroma, egyébként viszont inkább szenzációk nélkül”, „egészséges, mint a biokenyér”, „iskolai kenyér”.
Pfarrwerfener Vollwertbäckerei, € 5,-/kg www.sauerteigbrote.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!