Egy trend terjed. A mai számítógéppel vezérelt golyós grillekben és a kézzel kovácsolt barbecue-smokerekben új kolbászok terjednek, olyan kolbászok, amelyek nyersen indulnak és kimondhatatlanul szaftosan végeznek. Eljött a salsiccia-chorizo korszak.
Szöveg: Florian Holzer · Fotó: Luzia Ellert
A kolbász mindig jó választás. A kolbászt nem kell pácolni, és a maghőmérséklet tekintetében a kolbász végtelenül toleráns. Ha a karaj a grillen papírmasévá szárad – a kolbász szaftos marad. Ha az oldalas elkerülhetetlenül nyersből rágóssá mutálódik – a kolbász ropogós és omlós marad. Ha a homár elszenesedik, miközben az ember csak gyorsan elugrik egy sörért – a kolbásznál az elszenesedett kérget egyszerűen le lehet vágni, ez alig ront az összképen, szinte nem is számít. És miközben egy chianina marhából készült fiorentina beszerzése egy beszélgetést igényel a személyes banki tanácsadóval, a kolbászt csak úgy magunkkal visszük. A kolbász hűséges, egyszerű és minden, mégoly hajmeresztően alakuló grillestet is megment.
De sajnos nincs jó híre. A grillezett kolbász az, amit a gyerekek kapnak a grillezéseken a ketchup tunkolásához, mert azok gyorsan elkészülnek és kézzel is ehetők. Vagy az, amit azok a típusok fogyasztanak a langyos dobozos sörük mellé, akik a benzinkúton vett eldobható grilljeiket benzinnel gyújtják be. A grillezett kolbásznál eddig épp csak azon lehetett vitatkozni, hogy keresztben vagy hosszában vágjuk be (természetesen hosszában!), vagy azon törni a fejünket, hogyan akadályozzuk meg, hogy az osztrák nemzeti grillkolbászból kifolyó sajt a parázsra cseppenjen és kellemetlen szagot árasszon. De gondolkodott már valaki azon, melyik bél a jobb? A juh vagy a sertés? Hogy a kolbászt szárazon kellene-e érlelni, és ha igen, mennyi ideig? Gondolt-e már valaki arra, hogy összehasonlító kóstolót tartson Duroc, Schwäbisch Haller, Iberico, Turopolje és Mangalica kolbászokból és grillkolbászokból?
Természetesen nem. De ez már nem sokáig fog tartani, mert a grillezett kolbász épp azon fáradozik, hogy kilépjen a steak, az oldalas, a hal, a homár, a burger és a többi presztízs grillétel árnyékából. A grillezett kolbász már nem egy céltalan dolog, amelyet eredetileg azért találtak fel, hogy forró vízben főjön, és alázattal viseli pirított sorsát. Az új grillkolbász egészen más, a izzó rostélyon főszerepet játszik, és büszkén viseli a
Salsiccia és Chorizo neveket.
Valójában az olasz salsiccia és az ibériai, illetve latin-amerikai chorizo természetesen nem új találmányok, de Ausztriában a grillezett kolbászok spektrumában nem játszottak különösebb szerepet. A viszonylag magas ár és a viszonylag rendkívül rövid eltarthatóság (legalábbis az olasz esetében) egyértelmű hátrányok voltak a hazai hegemónok, mint a Käsekrainer, a vitathatatlan, a Bratwurst, a hagyományos, a Waldviertler és más füstölt fűszerkolbászok, egészen az olyan ritka és finom csemegékig, mint a Döllerer házból származó hatalmas „Salzburger” előtt. Még az egyébként nem grillezésre feltalált „tisztviselő-pisztráng” Knackwurstot is inkább a parázs fölé helyezték, mint a világ két legjobb grillkolbászát. De már nem sokáig. Mert aki egyszer evett grillezett salsicciát, az elveszett a Käsekrainer számára.
A sebezhetőnek tűnő, nyers, és a pácsó használatától függően lágy rózsaszíntől a telt képűig terjedő nyerskolbász bizonyos értelemben egy ős-kolbász, archaikus. Létezésének történelmi bizonyítékai több mint kétezer éve léteznek, mind Dél-Olaszországban, mind északon. A durvára darált sertéshús, magas hasaszalonna- vagy szalonnaarány, borral, fűszernövényekkel, fűszerekkel vagy peperoncinivel keverve számtalan további feldolgozási és elkészítési mód alapja. Legyen szó arról, hogy hagyjuk száradni az Appenninek vagy az Alpok hűvös, fűszeres levegőjén, legyen szó füstölésről, borban párolásról vagy zöldségben való főzésről, legyen szó arról, hogy a tölteléket kinyomjuk a bőréből, és abból egy egekig kiáltóan jó ragut készítsünk. Vagy éppen a grillre tenni, ami egyébként sosem a rossz megoldás.
A salsiccék – regionális származásuktól vagy otthoni kézműves hagyományaiktól függően – rendkívül különböző formákban jelennek meg. Hosszú, vékony kolbászspirálokként, gyerekökölnyi, elkötött kolbászdarabokként, apró pralinéként vagy – egyre gyakrabban – praktikusan kezelhető kis kolbászokként. Mindig lágy, rózsaszín és nyers, mindig sebezhető, mindig csinos, grillezés után vehemens, szaftos és friss. Egy kolbász, amellyel szemben a hazai főtt áru báj tekintetében nem rúghat labdába.
Egészen más fellépése van a chorizónak, már csak a színe miatt is: a paprikapor az egyik fő összetevője, ami erős hatást gyakorol minden ételre, amelybe bekerül, és minden eszközre, amellyel elkészítik. Mondjuk ki: ahol chorizót grilleznek vagy sütnek, ott fű nem terem. A chorizo regionális változatainak sokfélesége Spanyolországban végtelen, itt is a durva paprikás nyerskolbászt szárítva vagy frissen is elkészítik – például vörösborban párolva („a la riojana”), egytálételekbe dolgozzák bele, és ízfokozóként egyre gyakrabban halakkal és tenger gyümölcseivel is kombinálják.
A chorizo ízvilága hatalmasan változik a sertéshús fajtájától függően – érlelt vagy friss, fekete vagy fehér sertés –, a töltelék érési idejétől és természetesen a felhasznált paprika fajtájától függően. Ami végül is lehet enyhe, csípős, füstölt, szárított vagy bármi más. A forró parázs felett azonban ennek a zsíros, vörös kolbásznak az aromás tüze egészen különösen érvényesül, Portugáliában erre a célra kis asztali grillek vannak kéznél, amelyekbe legtöbbször egy kis borszeszt öntenek, és a kolbászokat az első hűs sörhöz vagy egy pohár jéghideg fehér portóihoz a villódzó láng felett pirítják. Ez nagyszerű, és ehhez egyáltalán nincs szükség smokerre.
Ahol szintén létezik egy nagyszerű nyerskolbász-hagyomány, amelyről Ausztriában azonban szinte semmit sem tudnak, az Anglia, és különösen Cumberland, Cumbria része, Anglia északnyugati csücske a skót határnál. Richard Holmes Colchesterből nyolc éve jött Ausztriába, kocsmákban és iskolákban dolgozott egy kicsit „anyanyelvi beszélőként”, az évek során kifejlesztette egy angol hentesétterem, egy büfékocsi és végül egy kolbászgyártó üzem ötletét. Mert az angol kolbászok nem eresztették. YouTube-on keresztül tanulmányozta az elkészítésüket, először saját maga próbálta ki, el volt ragadtatva, majd naiv elképzelései birtokában megpróbált egy osztrák kolbászipart elindítani. Természetesen végtelen sok hatóság ellenezte, de ő lépésről lépésre megpróbálta megcáfolni az ellenvetéseket, tanfolyamokat végzett az angol kolbászguru, Marc Frederic („Le Charcutier Anglais”) irányításával, benyújtotta a képesítési bizonyítványokat és higiéniai tanúsítványokat, és mi mindent. Az intézményeken keresztül vezető útját a blogján, a www.thepiggerpicture.com címen olvashatják el.
Eközben azonban bizakodó: Az érdeklődés hatalmas, és a bécsi hentesek céhe felismerte a lehetőséget, hogy a fiatalember lelkesedését a konyhájában lévő nagy kolbászgépekkel inkább támogassa, mint gátolja. Talán annak is köszönhető, mert Holmes Cumberland kolbászai – amelyek egyébként 2011 óta IGP-jelzéssel védettek – végtelenül jól ízlenek. 24 órával a sertéslapockából és hasaszalonnából (körülbelül fele-fele arányban) történő elkészítés után a legjobbak és készen állnak a grillezésre – mondja Holmes, akkor van meg a megfelelő állaguk. Hihetetlen frissessége a Cumberland kolbászainak és a különböző más recepteknek, amelyeket időközben megtanult (például alma-póréhagyma vagy egy karibi változat), egyszerűen fantasztikus, ezt a kolbászszektorban jelenleg nem ismerik, a kolbászok alig veszítenek folyadékot, nem igényelnek intenzív fűszerezést (a bors azonban hagyomány és így elengedhetetlen), az íz tiszta és ízletes, a sertéshús élvezetének egyik legfinomabb módja.
Mielőtt a drága steakeket vagy a scampikat a grillre tennénk, a jövőben érdemes figyelni arra, hogy nem biztos, hogy már mindenki boldog, boldog a kolbásszal. A steakeket és a rákféléket meg ehetik a gyerekek, ha akarják.
A kolbász designer étel, nem éppen csekély technikai ráfordítással. A kolbász ezenkívül húskonzerv, és mint ilyen, a kulturált emberiség kezdetei óta szinte mindenhol ismert. A kolbász ezenkívül a fenntarthatóság megtestesítője, mivel a kolbászbélbe azt is be lehet tölteni, amihez egyébként már csak kevés elkészítési mód jut eszünkbe, az aprót, a maradékot, a nem olyan szépet. Kolbászt nagyjából bármiből lehet csinálni, amit le lehet vágni és töltelékké lehet dolgozni, sertésből, marhából, juhból és kecskéből származó húsból, baromfiból és halból, belsőségekből, vérből, gabonából, krumpliból és tofuból. A kolbász lehet nyers, főzött vagy sült, ami összességében mindenképpen ahhoz vezet, hogy olyan sokféle kolbász létezik, amely a sajtok, kenyerek, borok vagy bármi más számát nagy valószínűséggel jelentősen meghaladja. Bár ezt senki sem tudja pontosan.
Ezúttal olyan kolbászokat kóstoltunk és értékeltünk, amelyeknek a következő a közös vonása:
nyers töltelék, és arra szánva, hogy a grillen vagy forró serpenyőben készítsék el, tehát olasz stílusú salsiccék és spanyol, illetve latin-amerikai gondolkodásmódú chorizók. Szintén grilleztek ugyanakkor hazai hentesipari termékeket, valamint két különleges vendéget, nevezetesen az angol Richard Holmes által kézműves módon készített brit recept szerinti nyerskolbászokat. A kóstolást ezúttal a mesterszakács Christian Petz, aki éppen erősen bevonódott a kolbász témájába, a A la Carte szerkesztője, Nina Kaltenbrunner, a főszerkesztő Christian Grünwald, valamint a szerző, Florian Holzer végezte. Minden kolbászt (kivéve egy fagyasztott kolbászt) a kóstolás napján szereztük be, Manuel Reisinger, a bécsi 1070 St. Ellas étteremből, lávaköves grillen sütötte őket.
1
Pezzetta, Salsiccia Lovison 8,1
Egy gyönyörű salsiccia. A Pezzetta 90 éve gyártja, illetve forgalmazza az észak-olasz csemegeáruk ikonjait, mint például a parmezánt, a Prosciutto San Daniele-t, a mortadellát, a Salsiccia di Sauris-t és pont a Salsiccia „Lovison”-t, egy feltekert salsicciát. Nem kell feltételezni, hogy ez a kolbász rendkívül kézműves módon készült, nátrium-nitrit, kálium-nitrát és aszkorbinsav szerepel a csomagoláson, nem romantikus, igen, de mégis jó: „vékony, piros, enyhe, rendkívül eredeti, szalámi ízű, morzsalékos állag, nagyon olasz”, „nagyon húsos, aromás, szép struktúra”, „kissé száraz, jó állag, kellemes fűszerezés”.
24,30 €/kg,
a Piccininél,
Linke Wienzeile 4, 1060 Bécs
www.piccini.at
2
Britwurst, Pork-Apple-Leek 7,7
Az egyik klasszikus Richard Holmestól, egy kézműves módon készített nyerskolbász sertéslapockából és sertéshasaszalonnából, almaléből, apróra vágott póréhagymából, fehér és fekete borsból, sóból és semmi másból. Egy abszolút friss termék és abszolút ízletes. „Enyhe, szaftos, krémes, talán kissé semleges, de abszolút friss, nagyszerű grillkolbász”, „húsos, abszolút nem túlfűszerezett”, „bolyhos harapás”, „szaftos, kellemes fűszerezés”, „szaftos, de mégis valahogy sovány, szép struktúra, enyhén fűszerezett”.
12 €/kg,
Richard Holmesnál, Britwurst
www.facebook.com/Britwurst
3
Falorni, Salsiccia Suino 6,9
A Falorni a toszkánai „vaddisznó” téma egyik legjobb tolmácsolójának számít, a greve in chianti-i neves szalámi-gyártó azonban a normál házisertéssel is elég jól bánik, úgy tűnik. Ez a versenyben messze a legdrágább sült kolbász legalább tartalmaz Chianti Classicót (bár a 0,5%-os arány valószínűleg nem döntő). A csomagoláson feltüntetett „Csak főzve fogyasztható” feliratot nem kell feltétlenül szó szerint venni, sütni vagy grillezni is lehet. A Falorni-salsiccék különösen praktikus formájúak, egy falattal megehetők, „kicsi, kompakt, kedves, nagyon fűszeres és nagyszerű állag”, „keleti fűszerek, nagyszerű, kis salsiccia”, „nagyon markáns 5-fűszeres fűszerezés, szép struktúra, lágy szemcsézettség, spanyol véres hurkára emlékeztet”, „ázsiai, állag rendben, szokatlan”.
39,80 €/kg,
a Pöhl am Naschmarktnál,
Naschmarkt 167, 1060 Bécs,
www.poehlamnaschmarkt.at
4
Britwurst, Cumberland-Sausage 6,7
A második ló is, amelyet Richard Holmes indított a versenyben, kiválóan teljesített. A Cumberland egy angol sült kolbász DO-státusszal, csak sertéslapockából és -habból, sóból, borsból és vízből áll. Vagy spirálba tekerve, vagy kötegbe fonva. „Enyhe, kis kolbász-pralinék, omlós, laza és szaftos vastag. Nagyszerű!”, „kissé zsíros, kissé morzsalékos állag, ízvilága
visszafogott, de lecsengésében nagyon borsos”, „erős borsos aroma, kissé morzsalékos”.
12 €/kg,
Richard Holmesnál, Britwurst
www.facebook.com/Britwurst
4
Cal Rovira, Fresh Chorizo 6,7
Cal Rovira, az Els Casals étterem Michelin-csillagos katalán szakácsa is készít kolbászt. Szinte mindegyik tipikus katalán és baleári kolbászkülönlegességet, köztük egy chorizót is, amelynek tölteléke lapockából, sonkából, hasaszalonnából, kisütött szalonnából és paprikából készül, és két hétig érlelik. Már vizuálisan is vonzó és elég hiteles – kis kolbászok, spárgával elötve – ez a kolbász ízvilágában is az egyik legjobbnak bizonyult a paprikás kategóriában: „tele paprikával, zsíros, sűrű, dögös, de nem túl sós, omlós és mégis szaftos”, „jó chorizo, finom állag, szaftos, erősen
fűszerezett”, „optikai benyomás: paprika, omlós,
erősen fűszerezett, elég szaftos”.
31,99 €/kg,
a Frischeparadiesenél,
Sagedergasse 18–22, 1120 Bécs,
www.frischeparadies.com
4
Martinez Somalo,
Chorizo Barbacoa con Vino 6,7
Ebben a termékcsaládban számos chorizót gyártanak, többé-kevésbé klasszikusokat borral (mint ez, legalább 9%), de „kreatívabbakat” is curry-aromákkal és aromásan követelőző összetevőkkel. Azért, hogy a paprikás kolbászoknak a kóstolásnál kétségtelenül nehezebb dolguk volt, ez a spanyol vákuumcsomagolt kolbász elég előkelő helyre került, „rendkívül édes, füstös paprikajegy, kellemes savasság, omlós, finom, kompakt”, „nagyon erős paprika-tónus, kissé túlzottan fűszeres, durva szemcsézettség, jól kivehető zsírdarabkák”, „tiszta paprika, pazar”, „magyar!”.
19,95 €/kg,
a Frischeparadiesenél,
Sagedergasse 18–22, 1120 Bécs,
www.frischeparadies.com
5
Salsiccia roh 6,5
A Meinl húsosztályán friss kolbászokat is készítenek, általában bárány- és borjúkolbászokat, nemrégiben salsicciát is. „Szuper sült kolbász, de már elég sós, kicsit emlékeztet a salsicciára”, „klasszikus sült kolbász”, „szép rostonsült kolbász, finom állag, jó húsnóta, de túl erősen fűszerezett”, „nürnbergi, húsos, sós, túlfűszerezett”.
24,90 €/kg,
a Meinl am Grabennél, Graben 19, 1010 Bécs,
www.meinlamgraben.at
6
Spanische Grill-Chorizo 6,1
Ezen spanyol chorizók gyártója sajnos nem volt azonosítható, mivel az összetevők listájával ragasztották le. De legalább Spanyolországból való, nem Mexikóból, ami majdnem kicsit kár. Ezek a chorizók voltak a legvörösebbek a versenyben, „édes, tiszta paprika, bár enyhébb, mint sok más. A kissé rágósabb, zsírosabb debreceni”, „nagyon zsíros, de tiszta aromák”, „zsírdarabok leválnak vágáskor, erősen paprikázott, kevés só, sok savasság”, „nagyon húsos, jó állag, meghatározhatatlan íz”.
12,18 €/kg,
a Casa Mexicónál, Siebensterngasse 16a, 1070 Bécs,
www.casamexico.at
7
San Marco,
Salsiccia Veneta 5,1
Ezek a hatalmas, vastag nyerskolbászok
sütés előtt olyan bizalomgerjesztőnek tűntek, de a kívánt összetevők mellett növényi rostokat, keményítőt, cukrot, rengeteg aromát és fűszerkivonatot, tartósítószert és savanyúságot szabályozó anyagot tartalmaztak. És az
elkészítés után is csalódást okoztak egy kicsit: „mint a sült szalámi, a pácsó rendkívül domináns, agresszív és Salsiccia-
atípusos”, „mint a corned beef, durván
túlfűszerezett”, „sós, zsíros, kemény”.
16 €/kg,
az Opocenskynél,
Favoritenstraße 25, 1040 Bécs,
www.opocensky.at
8
Noel Chorizo, mild 4,9
A gironai Noel cég az elmúlt 74 évben egy
kis, kézműves kolbászmanufaktúrából elképesztő méretű és hatalmas termékválasztékkal rendelkező gyárrá fejlődött. Szinte mindent gyártanak, ami spanyol és hússal kapcsolatos. A hatos csomagolású Chorizo Barbecue „enyhe” változata Ausztriába is eljut: „nagyon piros, nagyon szaftos, rengeteg zsírt veszít, rusztikus és vad”, „kilátástalanul túlfűszerezett”, „ál-chorizo, teljesen túlfűszerezett, avas”, „erős zsírkiválás, nagyon sós”.
19,80 €/kg,
a Meinl am Grabennél, Graben 19, 1010 Bécs,
www.meinlamgraben.at
9
Martinez Somalo,
Chorizo Barbacoa
Grill Arizona 4,5
Őszintén meg kell mondani – nem vicces, ha az ember elolvassa, mi minden van ebben a kolbászban: cukor, dextróz, dextrin, kukoricakeményítő, mononátrium-glutamát, nátrium-polifoszfát, nátrium-eritro-aszkorbát, nátrium-nitrit, kálium-nitrát, nátrium-acetát, karotinoidok és néhány közelebbről meg nem határozott aroma. Amitől ez a kolbász sem lesz sportkocsi, azt kell mondani: „savanyú, paprikázott”, „nagyon savanyú”, „nem friss, nem tiszta, semmi sem passzol össze”, „inkább extrém, az élvezhetőség határán”.
19,95 €/kg,
a Frischeparadiesenél,
Sagedergasse 18–22, 1120 Bécs,
www.frischeparadies.com
10
Frische Bratwurst 4,0
A grillmesterek által nagyon szívesen rendelt termék, mint megtudtuk, a Ringlnél a lapockát és a hasaszalonnát nagyon finomra darálják és széles sertésbélbe töltik. A nem különösebben magas értékelés itt nem azt jelenti, hogy a kolbász rossz lett volna, éppen ellenkezőleg, de más kategória, majdnem a salzburgival összehasonlítható. „Fehérkolbász, szerecsendió, vastag, jó sült kolbász”, „felfújt hatást kelt, jó íz”.
13 €/kg,
a Fleischhauerei Ringlnél,
Gumpendorfer Straße 105, 1060 Bécs,
www.fleischerei-ringl.at
11
R&S, Salsiccia Classica 2,9
A német húsipari multi tizenkét olasz beszállítótól is vásárol. Hogy ki gyártja pontosan a különböző ízvilágú salsiccákat, az titok marad, ami viszont egyáltalán nem is olyan rossz. „Sajtos,
savanyú, furcsa, rendkívül nagy vízveszteség”, „olyan íze van, mint a sajt nélküli Käsekrainernek”, „gumi, sós, savanyú, nagyon sok pácsó”, „optikailag nem vonzó, rikító vörös, teljesen túlfűszerezett”.
21,90 €/kg,
a Meinl am Grabennél,
Graben 19, 1010 Bécs,
www.meinlamgraben.at
12
Frische Paprika-Bratwurst 2,7
Egy egészen különleges termék, amelynek az értékelésben elért rossz helyezése sajnálatos:
Az egyedülálló Fleischerei Ringl hölgyei ugyanis ezt a sült kolbászt kifejezetten a mi javaslatunkra és erre a kóstolásra készítették. „Sült kolbász-optika, enyhe paprika-aroma, messze áll a chorizótól”.
17 €/kg,
a Fleischhauerei Ringlnél,
Gumpendorfer Straße 105, 1060 Bécs,
www.fleischerei-ringl.at
13
R&S, Salsiccia Peperoncino 2,4
Végül még az R&S-salsiccia peperoncino változata: „Csípős, rendkívül fűszeres, kissé sajtos, indusztriális és diszkont-áru hatású”, „pizza-kerekek, tiszta glutamát”, „mesterséges és kemény”, „kissé nyálkás, teljesen túlfűszerezett”.
21,90 €/kg
a Meinl am Grabennél,
Graben 19, 1010 Bécs,
www.meinlamgraben.at