Nagy nyomás, magas hőmérséklet, magas fokú precizitás – az eszpresszót eddig csak jelentős technikai ráfordítással lehetett elkészíteni. Egy angol feltaláló megalkotott egy egyszerű eszközt, amely megcáfolja ezt a nézetet.
<\/span>
Szöveg: Florian Holzer Fotó: rendelkezésre bocsátva<\/i>
<\/b>
Tudjuk, hogy egy Bialettiben nem lehet eszpresszót készíteni – túl magas a hőmérséklet, és túl kicsi a nyomás. A mokka az eredmény, és a mokka amúgy is jó, de azért az valami más. Vannak, akik azon tanakodnak, hogyan képesek a kis kapszulás kávéfőzők csupán néhány perces bemelegítési idő alatt elérni azokat a termikus és nyomástechnikai paramétereket, amelyek 95°-os vízhőmérséklet és 9,5 bar nyomás generálásához szükségesek. Alul mindenesetre habos forró ital jön ki, és hogy az veramente eszpresszó-e, arról élénk vita folyik az internetes fórumokon.
Akárhogy is legyen, beletörődtünk abba, hogy a szerkezetnek, amely a barna esszenciát a csészénkbe préseli, drágának és technikailag bonyolultnak kell lennie.
Patrick Hunt nem. A leedsi ipari formatervező 2002-ben olyan eszközt fejlesztett ki, amely olyan ötletekre épül, amelyek az olasz kávéfőző-tervezőknek már régen eszükbe jutottak: nevezetesen, hogy a szükséges nyomást ne szivattyúval, hanem kézzel hozzák létre – és nem rugó feszítésével, mint a legtöbb karos eszpresszógépnél, hanem egyszerű nyomással. Az általa kifejlesztett konstrukció ugyan néhány évig keringett a kávés fórumokon, de még voltak gyerekbetegségei, és a jó eszpresszó-eredmény inkább a véletlen műve volt, legalábbis ezt hallani. Két éve azonban újratervezték, és azóta a vélemények kissé mások...
A ROK eszpresszófőző úgy néz ki, mint egy narancsprés és valamilyen hihetetlenül praktikus irodai eszköz keveréke, amilyenekkel a karácsonyi katalógusok tele vannak, és amivel gémkapcsokat hajlíthatunk vagy névjegykártyákat dombornyomással láthatunk el. Egy fémváz, műanyag burkolat és két kar. Ennyi. A kétely, hogy egy ilyen eszközből komolyan vehető eszpresszó jöhet ki, nemcsak jogos, de elkerülhetetlen is. Már az ára is...
De az elv alapvetően nem hülyeség: a forró víz nem magából az eszközből származik, hanem a teáskannából, amivel egy nem elhanyagolható technikai akadályt elegánsan kikerülünk. A lényeges pont a gumitömítéssel lezárt vízkamra, amely szelepként működik. Alulra behelyezzük a kávéőrleménnyel teli szűrőtartót, megtöltjük a kamrát vízzel, felemeljük a karokat, a víztartály megemelkedik, a víz pedig két kis nyíláson keresztül a kávéőrlemény feletti üregbe folyik. Aztán a karokat határozottan lenyomjuk, a kamrában keletkező nyomás gondoskodik arról, hogy a gumigyűrű lezárja a két kis beömlőnyílást, és már préselhetjük is a forró vizet az összes rendelkezésünkre álló erővel a kávéőrleményen keresztül. És láss csodát, alul tényleg eszpresszó jön ki.
Persze nem az első alkalommal. Elsőre szinte biztosan elfelejtjük forró vízzel előmelegíteni a szűrőtartót. És lehet, hogy úgy csináljuk, ahogy a használati útmutató írja, így túl kevés vizet töltünk bele, amitől nem keletkezik elég nyomás, és csak egy barna lötty folyik ki.
De minél inkább megértjük a meglehetősen egyszerű elvet, minél inkább felmelegedett a készülék fémje, és főleg, minél többször néztük meg a YouTube-on található oktatóvideót, annál jobb lesz az eredmény. Második alkalommal a Passalacqua „Cremador”-ból – Patrick Hunt kifejezetten az előre őrölt kávét ajánlja, és gondoljuk, egy kis krémesség nem árthat – már valami olyasmi jön ki, ami hasonlít a cremára. Harmadik alkalommal végül tényleg sok kávéőrleményt teszünk bele, a mellékelt nyomorúságos műanyag kanállal/tömörítővel (tamper) a lehető legszorosabbra nyomkodjuk a szűrőbe, és tényleg sok vizet öntünk bele, ami jelentősen növeli a nyomást. Eredmény: Oké, úgy néz ki, mint az eszpresszó, úgy illatozik, mint az eszpresszó, és már az íze is hasonlít rá.
Egy kis kísérletezéssel hamar rájövünk, hogyan érhetjük el, hogy egyrészt ne öntsük el az egész konyhát, másrészt merjünk frissen őrölt kávét használni (ami mindig jobb), és harmadrészt figyeljünk a lényeges lépésre – ami egyébként a barista körökben egyre nagyobb jelentőséggel bír –, nevezetesen az előáztatási és duzzasztási fázisra: ami a hagyományos eszpresszógépeknél automatikusan történik, vagyis hogy a forró víz először kisebb nyomással jut a kávéőrleménybe, hogy kioldja az illóolajokat és megduzzassza az őrleményt, azt ennél a kis, olcsó eszpresszónyomónál tetszés szerint szabályozhatjuk – éppen úgy, mint az elképesztően fantasztikus, méregdrága csúcskategóriás gépeken, mint amilyen a Slayer, a La Strada vagy ahogy a baristák nedves álmai mind hívják. Tehát óvatosan nyomjuk a vizet a kávéba, érezzük az egyre nagyobb ellenállást, érezzük, ahogy a préselt kávéőrlemény duzzad és tömörödik. Úgymond kommunikálunk a kávéval. Néhány másodperc, talán, amíg az első csepp a csészébe hullik, aztán karokat vissza fel, teljes erővel lenyomni – és áááh! Hirtelen tényleg elindul az ideális eszpresszó-vonal, mogyoróbarna és krémesen selymes, felül vastagabb, alul vékonyabb, igazi crema. Nagyon szép pillanat.
A készüléknek természetesen van hátránya, csak dupla eszpresszót tud készíteni, szimplát nem. Ennél a rendszernél ugyanis egy bizonyos kávémennyiségre van szükség az ellenállás biztosításához, amely a szükséges nyomást generálja. De rendben, akkor többet iszunk, ez van. Hogy a szűrőtartót jobbról balra kell behelyezni, ellentétben a szokásos módszerrel, az valószínűleg annak köszönhető, hogy angol tervezésről van szó, rendben, ezt is meg lehet szokni. A filigrán felépítés – különösen a szűrőtartóé – viszont kissé fájó pont. Ilyenkor az ember hajlamos arra várni, hogy megjelenjen a következő, talán kicsit masszívabb változat...
Tény azonban, hogy a ROK eszpresszófőző a legegyszerűbb és legkedvezőbb árú lehetőség az ideális eszpresszóhoz való minél közelebbi kerülésre. Olyan helyzetekben, amikor nincs áram, és éppen nincs a közelben normális karos eszpresszógép – például egy magányos síkunyhóban, bunkerben, sátorban, igluban, szigeten –, a ROK eszpresszófőző bizony megment az eszpresszó nélküli vészhelyzettől. Mégpedig ténylegesen jobban, mint a Bialetti.
ROK Eszpresszófőző<\/b>
159 euróért a www.connox.de weboldalon