A-La-Carte

Fluchtpunkt Pogusch (2022/6)

Amikor Birgit Reitbauer hétvégén a Poguschon dolgozik, miután az egész hetet a Stadtparkban töltötte, még mindig van elég energiája ahhoz, hogy rajongjon. Nem az új konyháért (arról majd később) vagy az ottani lenyűgözően jól felkészült csapatért, hanem a fűtött és fűtetlen üvegházakért, az energia-visszanyerésért, a…


Amikor Birgit Reitbauer hétvégén a Poguschon dolgozik, miután az egész hetet a Stadtparkban ­dolgozta végig, még mindig van elég energiája ahhoz, hogy rajongjon. Nem az új Küche (konyha) (arról majd később) vagy az ottani lenyűgözően jól felkészült csapatért, hanem a fűtött és fűtetlen ­üvegházakért, az energia-visszanyerésért, a körforgásokért és mindenki kedvenc szaváért, ­akiket a világunk különféle válsághelyzetei egyre inkább megviselnek: az autarkiáért (önellátásért). Ha a világ elpusztulna, a Poguschon még néhány hónapig, talán évekig túl lehetne élni. Vízből is lenne elég. Nyugtalanító gondolat, ha az ember ott lehet. Nyugtalanító gondolat, ha nem. Egy séta a Poguschon alapjaiban átépített terület színfala mögött valóban meglepő dolgokat tár fel. Megtudjuk például, hogy a finom terítőket itt nem vasalják, hogy megőrizzék a vászon vidéki gyűröttségét.

Birgit és Heinz Reitbauer mindenre ­gondoltak, akik most a ­Poguschon vették át az irányítást. Ha már a színfalaknál tartunk: a régi Steirereck am Pogusch-ból még mindig maradt elég, hogy a törzs­vendégeknek ne kelljen idegenkedniük. A bejárattól balra eső két helyiséget szakszerűen megfosztották minden enyhén poros vidéki bájától, és időtlen alpesi eleganciával, sok fával és kővel mutatkoznak be, ami nagyon jól sikerült és hívogató. Az étterem szíve azonban az új konyha a tűz­helyeivel. Itt aztán ropogósra sütnek egy malacot is, amit előtte órákon át főztek, ­hogy a végeredmény egyszerre legyen ropogós és omlós. A Grosses ­pièces (nagy fogások) tehát mindenképpen jól áll a Pogusch-konyhának. Akár egy káposztafej formájában is, amely egy alpesi Pithivier-ként van megtöltve kocsonyás sertéshússal és a Poguschon nevelt borjúhússal, hozzá trombita- és rókagombával, egy olyan laktató és egyben kifinomult remekmű, amit akár négyen is elfogyaszthatnak, hogy mellette még hely maradjon.

Például Ausztria titkon legjobb halának, a vadpontynak a kóstolására, egyszerűen sütve, szintén ropogósan, hozzá némi zöldség cukkini és saláta formájában, és kész is. A vegetáriánus vonal természetesen szintén jól megy a Reitbauer-csapatnak. A cékla zsíros, házi készítésű, nyers tejből készült tejföllel (mi mással?), Grummettel (második kaszálásból származó széna) és Treviser radicchióval érkezik, ami egy éppoly világos, mint amilyen sikeres kombináció. Nagyon szépen tálalt és jól elkészített az édesvízi hal­leves is, amely fűszeres illatú és gőzölgő tisztelgés a hazai halászok és haltenyésztők művészete előtt. Jó, hogy a főtt tafelspitz mellé most már egy szelet rántott hús is jár, Wiener Backfleisch, amellyel Heinz Reit­bauer már a Stadtparkban is sikereket ért el. A Stadtpark a Pogusch laboratóriuma, vagy fordítva? Heinz Reitbauer nemrég egy Koch.Campus délelőttöt szentelt a szórványgyümölcs témájának. Ez az akadémia és az ízbeli alapkurzus keveréke volt. Most már sütve is kapható szórványgyümölcs, fekete áfonyával és vaníliafagylalttal, ez a stájer desszert­konyha, egyetlen tányérba sűrítve. Az italok kultúrájának (nemcsak a borlapnak) a dicsérete a teljesség kedvéért nem maradhat el. A Reitbauer családtól szívesen megkérdeznénk, honnan veszik ehhez az energiát. Egyszerűen csak élvezik a ­munkát? Vagy a Poguschon olyan gyógynövények nőnek, amelyek sosem jutnak el a konyháig?

Konyha: 4,5
Hangulat: 5
Borok: 5

Wirtshaus Steirereck
Pogusch 21, 8625 Turnau, T 03863/20 00
steirereck.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!