Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Manuel Zauner
Körülbelül három éve kezdődött. Akkor hirtelen minden Bécsben és más városi központokban újonnan nyíló étteremnek csak egy témája volt: a burger. És azok az éttermek, amelyek eddig mást készítettek, szintén csatlakoztak és burgereket kezdtek el kínálni. Az embernek már támadhatott egy kis félelme, hogy a szüleink és nagyszüleink által egykor megmosolygott, és természetesen soha be nem igazolódott figyelmeztetés – miszerint a kézzel evett amerikai húspogácsa kiszorít minden étkezési kultúrát – most mégiscsak beteljesül.
Aztán mégsem lett olyan rossz a helyzet. Nem utolsósorban azért, mert a pastrami és főleg a pulled pork megjelenésével a kulináris szcéna hamar lemondott a kizárólagos burgerről. Az impulzus azonban olyan erősnek tűnt, hogy a darált marhahúsból készült sült pogácsa a puha zsemlében elnyerhette biztos helyét bármely, akár csak távolról is divatos szcénagasztronómia étlapján, és onnan most már nem akar tágítani.
Egyfelől. Másfelől egy új privát grillezési kultúra is kibontakozott – amit nem utolsósorban egy amerikai gömbgrill-gyártó és annak hatalmas marketingköltségvetése fűtött. Hirtelen már nemcsak a karaj, a virsli és a kukoricacső volt az, amely a parázs fölött kilehelhette a lelkét, nem, egy korábban Ausztriában sosem látott hús-aprólékosság vetette meg a lábát. A „dry-aged” hamar elterjedt szókincs lett, és nemsokára már helyesen is írták, a hús egyszerre már nem a hentestől vagy a szupermarketből jött, hanem Írországból, Texasból vagy a Chianina-völgyből, és hogy a teheneket már nem Resinek hívják, hanem Black Angus, Hereford, Charolais, Aquitaine, Simmentaler, Pinzgauer, Blondvieh vagy Wagyu, azt az elmúlt tíz évben végül szintén meg kellett tanulnunk. Egy igazi marhahús-fetisizmus vette kezdetét. A származási hellyel rendelkező hús presztízstárgy lett, a száraz érlelő helyiség az új Harley Davidson, a New York-i steakhousokba tett utazás felváltotta a francia vagy olasz borászistenekhez tett zarándoklatokat, és már nem az új tablet, hanem a saját kezűleg kovácsolt kés volt az, amiért a barátok és kollégák irigyelték az embert.
Mindössze másfél éve kezdett el burgerpogácsákat kínálni – meséli Manfred Höllerschmid etsdorf am kamp-i hentes és dry-aging specialista –, méghozzá kényszerből, hogy a meglehetősen drága, szárazon érlelt marhahús nyesedékeit és maradékait értelmesen hasznosítsa. És hogy ezt az érlelt marhahúsra jellemző ízt a húspogácsánál is érezni lehessen, egyszerűen lemondtak a fűszerezésről; „a termék megtalálta a támogatóit, és ma már elengedhetetlen” – véli Höllerschmid. Egy évvel ezelőtt ezért fejlesztettek ki egy bioburgert és egy normál burgerpogácsát is, csúcsszezonban jelenleg mintegy 2000 pogácsa kel el hetente a pultnál.
De vajon az érés szerepet játszik-e egy darált húsból készült pogácsánál, és egyáltalán érezni lehet-e a darált húson az enzimesen érlelt hús különleges puhaságát? Nagyon is – véli Manfred Höllerschmid –, ezért a pogácsákat az ő cégénél nem is darálják kétszer, vagy netán finomra, hanem csak egyszer, durvára, bár a kiválasztott húsdarabokat előzőleg ökölnyi darabokra vágják, azokat ledarálják, majd a darált húst még egyszer átkeverik; ez teszi a pogácsákat rugalmasabbá és így stabilabbá, különben – különösen, ha a pogácsák mélyhűtöttek voltak – grillezés közben könnyen letörhetne egy darab.
Bár az érettség természetesen nem azt jelenti, hogy a hús ne lenne friss. Ezt nagyon alaposan megvizsgálták, mondja Höllerschmid, és megállapították, „hogy a pH-érték a burgerpogácsáknál abszolút téma”. Ami azt jelenti, hogy a kereskedelemben kapható és előre csomagolt burgerpogácsák időnként megkapják a maguk saját „érését”, csakhogy ez nem volt betervezve. A feltételezés, hogy mi történhet ez esetben a messziről érkezett húsok nyesedékeivel és maradékaival, nyilvánvaló.
Ha azonban nem pragmatikusan járunk el, és nem többé-kevésbé nemes maradékokat használunk fel, hanem kifejezetten a marhatest egy részét választjuk ki, hogy megalkossuk a tökéletes burgert – melyiknek kellene annak lennie? Erre nagyon különböző vélemények léteznek, mondja Höllerschmid; sokan ajánlják a lapockát, és ő is nagyon sok marhalapockát ad el vendéglősöknek, akik aztán burgerpogácsának darálják. Ő személy szerint viszont úgy véli, hogy az túl száraz, az ő tapasztalata inkább „mindarra irányul, ami a hátszín (flanksteak) környékén nő, tehát a hasalja, a csont nélküli lábszár” – árulja el a hentes. „Számomra a burgerben a hús és zsír 80/20-as aránya az ideális.”
Ahol az ember természetesen rögtön a következő ponthoz ér, mégpedig: mi a jobb, zsíros húst darálni, vagy sovány húst a kívánt mennyiségű zsírral dúsítani? Kétségtelenül két iskolai vélemény létezik, egyrészt a „kreatív” oldal, amely a burgerpogácsáit egyéni elképzelés szerint állítja össze friss húsból, érlelt húsból és zsírból, másrészt a „természetes” oldal, amely aláveti magát a felnőtt marha adottságainak. Előbbi kétségtelenül hatékonyan tud dolgozni, és jó receptúra segítségével megközelítheti az optimumot, illetve egyenletes minőséget szállíthat, az utóbbi azonban abból indul ki, hogy az intramuszkuláris zsír a darálás után is jobban integrálódik a húsba, és a burger így jobban ízlik, mint ha külön marhazsírt darálnának hozzá. Peter Zinter az It's All About The Meat Baby burgerpogácsáinál középutat választ: három különböző részt kombinál az ír F. X. Buckley szállító Hereford marhájából: a sovány nyakat, a zsíros és kollagéntartalmú szegyhúst (brisket), valamint a lábszárat, ami szintén inkább zsíros. És ha már az intramuszkuláris zsírról beszélünk, akkor valójában már a Wagyū témájánál is vagyunk. Lehet ez valamirevaló burger, vagy csak marketing?
Mindkettő. Egyrészt a Wagyū természetesen minden húsevő címkefetisiszta álma, a grillező férfi húsba öltözött álma, tiszta presztízs. Ezt használják ki a nagy tenyésztők, és kínálnak például az USA-ból származó, keresztezett vagy fajtatiszta Wagyū-marhákból származó húst a nemzetközi piacon. Igen, burgerként is, hiszen egy Wagyū-marha sem csak a hátszínből áll. Bár Höllerschmid a Wagyū-burgerénél kicsit máshogy jár el, mint a szárazon érlelt marhahúsnál: a termék – ő a húst egy fiatal, Weinviertel környéki biotenyésztőtől szerzi be, aki Wagyū-marhákat keresztez Pinzgauerekkel (az egyik legjobb húshasznú marha a világon, várja az újrafelfedezését!) és francia húsfajtákkal – még viszonylag új a kínálatban, szintén meglehetősen költséges, amiért is előfordulhat, hogy olykor nemesebb részek is megmaradnak. „A mottóm” – mondja Höllerschmid – „két hét az eladásban, aztán burger lesz belőle.”
Florian Irxenmayr, Patrick Fehringer és Karl Peterseil ezt kicsit másképp látják; ők hárman négy éve alapították Haagban – kezdetben inkább hobbiként – a Mostviertler Wagyūhofot, ma tizenkét fajtatiszta tehénből és három bikából álló állományuk van, és Wagyū-hús tekintetében piacvezetők akarnak lenni Ausztriában. A három Wagyū-pályamódosító két vonalat kínál: „Fullblood”-ot 8+ „Beef Marbelling Scale (BMS)” értékkel, ami nagyon márványozott, és egy Wagyū és Simmentaler keveréket 5+ márványozottsági rátával, ami szintén nagyon jó. A burgerpogácsák mindkét vonal húsának keverékéből származnak, és már sokat dolgoztak rajtuk – magyarázza Patrick Fehringer. Jelenleg a pogácsák zsírtartalmát még Wagyū-zsírral javítják fel, a daráláshoz pedig már beruháztak egy speciális gépbe. A Wagyū-pogácsákat fűszerezetlenül kínálni a három Mostviertler számára becsületbeli ügy.
Ami marad, az a felismerés, hogy még a legnemesebb marhák sem csak bélszínből és ribeye-ból állnak, hogy még a legnemesebb húsfajtáknál is adódik egy adag darált hús, amihez a burger abszolút megfelelő alkalmazási terület. És a csodálkozás, hogy az értelmes és fenntartható maradékhasznosítás ezen körülménye a gasztronómiában és a kereskedelemben, nos, legfeljebb mellékesen van megemlítve. Ami mit sem változtat azon, hogy egy igazán jó burger igazán nagyszerű lehet. És hogy ha még jobb lesz, az valószínűleg senkit nem fog zavarni.
Mondjuk úgy: még kulinárisan nyitott körökben sem gondolkodnak régóta azon, milyen marhahúsból áll a hamburger húspogácsája. A pogácsánál eddig inkább a súly számított, és igen, az ember szerette volna, ha nem ez a rózsaszín paszta van benne, ami mechanikailag lefejtett húsból, zsírból, vérből és csontvelőből áll – a hírhedt „Pink Slime” –, könyörgöm. De egyébként? Meg lehet állapítani egy pogácsán, hogy a marhahús melyik részéből darálták és formázták? Hogy a hús szárazon vagy nedvesen érlelődött-e? Hogy milyen fajtájú volt az állat, egyáltalán? Ezen pár éve még sokat nevettünk volna, és rázogattuk volna a fejünket, míg a fülünk vörös nem lett volna, tény azonban, hogy pontosan ilyen burgerpogácsákat kínálnak már, és nem éppen csekély népszerűségnek örvendenek.
Elegendő ok arra, hogy ezt a kínálatot egyszer közelebbről megvizsgáljuk, a pogácsákat azonos feltételek mellett – azonos maghőmérséklet, azonos hő és idő a grillezésnél, azonos idő a sütőben, „medium” sütési fokozat – vakteszten összehasonlítsuk. A grillre az USA-ból, Írországból, Olaszországból és Ausztriából származó pogácsák kerültek, Hereford, Angus, Simmentaler, Wagyū és bölény fajtákból, darabonként két és kilenc euró közötti árspektrumban, először a fűszerezetlenek, majd a fűszerezettek. Kóstolt Karin Schnegdar, a Kronen Zeitung gasztronómiai szakértője, Dagmar Gross, okleveles sommelier és bormarketing-szakember, valamint az A la Carte főszerkesztője, Christian Grünwald és Florian Holzer szerző. A korrekt elkészítésről a bécsi Duna-csatornán található It's All About The Meat Baby szabadtéri burger pop-up csapat gondoskodott.
1 Höllerschmid Wagyū-bioburger, mélyhűtött, fűszerezetlen 9 Abszolút szuverén győztes. A Höllerschmid hentesüzlet csak rövid ideje kínálja ezt a terméket, a Weinviertel környéki Wagyū-húsból készül. Ismert, hogy a Höllerschmid háznál értenek a marhahús érleléséhez. Ez a pogácsa nemcsak optikailag bizonyult abszolút kifogástalannak, hanem – bár fűszerezetlen volt – fantasztikusan intenzív ízzel is rendelkezett, amely még a fűszerezett pogácsák utáni visszakóstolásnál is megállta a helyét. „Hatalmas, húsos, nagyszerűen szaftos harapás, enyhe érlelési aromák, a zsír ideálisan integrálva”, „meggyőző állag és íz, jó alap diszkrét fűszerezéshez, szaftos, kompakt”, „ízvilága nagyon tisztán definiált, kielégítő marhahús-aromák, szemcsés, szaftos, jó állag”. 2 x 180 g, kb. 5,54 euró/darab, a www.hoellerschmid.at oldalon
2 Meinl am Graben, fűszerezett 8 Egyike a kóstolón részt vevő jelölteknek, amelyeket nem mélyhűtve szállítottak, hanem frissen származtak a vitrinből. A Meinl hentesmestere elmagyarázta, hogy a pogácsákat hátsó marhahúsból (hinteres Ausgelöstes) és lábszárból darálják, fűszerezéséhez többek között mustárt használnak. „Nagyszerű optika, nagyon formatartó, nagyon érdekes fűszerezés, amely jól támogatja a hús ízét”, „finom vanília-aromák”, „ízre kicsit a ketchupra és mustárra emlékeztet, a hús szépen ropogósra sül, önmagában abszolút harmonikus”, „szaftos, rugalmas, jól elkészített, fűszerkeveréke határozott, de a kész burgerben kenyérrel biztosan jól kijön”, „határozott mustáros tónus, jó fűszerezés, a forma tökéletes”. 175 g, 21,90 euró/kg, kb. 4 euró/darab, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs, www.meinlamgraben.at
3 Höllerschmid Bio-Burger, mélyhűtött, fűszerezetlen 7 Manfred Höllerschmid biológiai standard pogácsája, fűszerezetlen és hagyományosan érlelt marhahúsból. Annak ellenére, hogy ára kevesebb, mint 25%-a a teszt legdrágább termékének, ez a húspogácsa nagyszerű teljesítményt nyújtott: „húsos, finom harapás, nagyon kielégítő marhahús-íz, tiszta marhahús”, „húsos, kifejező, enyhe optikai hiányosságok”, „fűszeres, pörkölt, sötét aromájú, kompakt”, „kicsit szabálytalan, nagyon húsos”. 8 x 160 g, kb. 2,10 euró/darab, a www.hoellerschmid.at oldalon
4 Merkur (üsző), fűszerezett 6,75 A második frissen beszerzett jelölt, szintén nagyon jól szerepelt. Az állat származásáról és a felhasznált rész választásáról nem tudtak felvilágosítást adni. „Rendkívül finomra darált, majdnem mikro-struktúra; szép forma, kevés zsír, kellemesen fűszerezett, étvágygerjesztő”, „erősen préselt, nagyon finomra darált, jól fűszerezett, tiszta, szaftos áru”, „kiegyensúlyozott aromák, szaftos, porhanyós, finomszemcsés, majdnem pástétom-szerű”, „diszkréten fűszerezett, nagyon szép forma, kétszer darált?” 180 g, 19,90 euró/kg, kb. 3,60 euró/darab, a bécsi Hoher Markton található Merkur üzletben, www.merkurhohermarkt.at
5 Höllerschmid Burger, mélyhűtött, fűszerezetlen 6,25 A Höllerschmid-választék alapmodellje, „jó, szemcsés állag, finom harapás, ízre kissé semleges, marhazsír-tendenciával”, „szilárd állag, homogén, semleges íz, kissé zsíros”, „szemcsés szájérzet, rugalmas, szép szaftos, zsíríz határozott és kellemes”, „szaftos, kissé zsíros, szimpatikusan friss benyomás”. 2 x 180 g, kb. 1,94 euró/darab, a www.hoellerschmid.at oldalon
6 Höllerschmid szárazon érlelt (dry-aged), mélyhűtött, fűszerezetlen 5,75 A szárazon érlelt bio-marhahúsból készült változat a kóstolásnál nem szerepelt annyira jól, „az állaga szuper, az íze kissé 'érett', széna-jegyek, a zsír rendkívül jól integrált”, „marhacsont-szagú, zsíros, kissé kellemetlen a szájpadláson, a harapás oké”, „marhahúsleves illata, lábszár, a szájpadláson is ezek az aromák, a zsír nagyon jelen van”, „sok zsír, kissé unharmonikus, dry-aged?” 2 x 180 g, kb. 2,21 euró/darab, a www.hoellerschmid.at oldalon
7 It's All About The Meat Baby, Írország 5,75 A kóstolás kalóza: az It's All About The Meat Baby csapata is becsempészte az általuk készített pogácsát, amely lábszár, szegyhús/brisket és ír Hereford marhanyak keveréke, maguk darálták, majd egy napig 0 °C-on pihentették, fűszerezés nélkül. „Morzsalékos, durva, kissé rusztikus benyomást kelt, nagyon jó hús-aroma, szép, lapos forma”, „sápadt, morzsalékos, szétesik”, „inkább száraz és spártai”, „elveszíti a formáját, kissé rágós, nagyon kézműves hatású”. a www.meatbaby.at oldalon (csak elkészítve) 8 Mostviertler Wagyū-burgerpogácsa, mélyhűtött, fűszerezetlen 5,6 Négy éve tenyésztenek Wagyū-marhákat Haagban, közel ugyanennyi ideje dolgoztak a pogácsán. A hús a Wagyū-Simmentaler keverékek nyesedékeiből és kisebb részeiből származik, a darált húst Wagyū-zsírral hozzák a kívánt zsírtartalomra: „nagyon húsos, finoman diós aroma, jól tartja a zsírt”, „kissé durvára darált hatású, kellemes aroma, jó zsír-állag”, „darabos, elveszíti a formáját”. 180 g, 4,70 euró/darab, a Wagyūhof Mostviertelnél, www.wagyu-oesterreich.at
9 Otto Gourmet Chianina szárazon érlelt, mélyhűtött, fűszerezett 5,4 Nos, igen. A Chianina-marha legendás, főleg ennek a toszkán óriásmarhának az óriási Bisteccája. És így pontosan a megfelelő anyag ahhoz, hogy az Otto Gourmet gourmet-húsforgalmazó kínálja. A hús a sinalungai Tenuta La Frattából származik, legalább 71%-ban, a többi hozzáadott marhazsír és érlelt marhahús. A fűszerezés pakisztáni kristálysóból, nádcukorból, mustárlisztből és borsból áll. „Szép forma, nagyon sós, tolakodó íz, rusztikus és főleg a belseje barna, nem rózsaszín”, „nagyon szilárd, szürke, sós, nagyon erősen érlelt hatású, szaftos”, „sós, aromájában a serrano sonkára emlékeztet, tökéletes sóadagolás, így tartja a feszültséget, az inak kissé zavaróak, szaftos”, „durva szálú, sós, érlelt zsír”. 4 x 170 g, kb. 5,70 euró/darab, a www.otto-gourmet.de oldalon
10 Kettyle, Írország, fűszerezett 4,25 A Kettyle egy Észak-Írországban székhellyel rendelkező húsforgalmazó cég, amely minőségi marhahússal, borjúhússal, bárányhússal és szárnyassal kereskedik. A pogácsa tíz százalék szárazon érlelt húst tartalmaz, ezenkívül zsemlemorzsát, fűszereket és tartósítószereket. „Kicsi, sütés közben felpuffad, kissé inas, rendkívül sok bors, túlfűszerezett, inas, rágós”, „bors, savasság, só, túlfűszerezett, inas”, „kemény, inas, furcsa savasság, bors az utóízben”, „savasság az orrban, nagyon kiemelkedő bors, csípős és összességében rusztikus”. 2 x 150 g, kb. 2,85 euró/darab, a Frischeparadies üzletben, Sagedergasse 18, 1120 Bécs, www.frischeparadies.de
11 Otto Gourmet bölény (bison), US, mélyhűtött, fűszerezett 3 Biztosan szintén eset krómfényű presztízsgrillekkel és kézzel kovácsolt késekkel rendelkező férfiak számára. Hogy a sovány bölényhús megfelelő-e egy burgerpogácsához, az persze kérdéses, nem utolsósorban az eladási ár tekintetében. A pogácsához való hús mindenesetre az USA-ból származik, és 15% marhazsírral van keverve. Itt is feltűnő (mint az összes Otto Gourmet pogácsánál): a végig barna szín; még a valójában rózsaszínre sült mag is barna színűre váltott. „Szürke, enyhe karton-íz, kompakt, de nem szaftos, furcsa”, „szilárd és szürke, túlfűszerezett, kebabra emlékeztet, zsíros, állatias, élvezhetetlen”, „darált sült, nagyon zsíros, állaga szemcsés-pástétomszerű, száraz”, „nedves, zsíros papír, nem jó”. 4 x 170 g, kb. 9,75 euró/darab, a www.otto-gourmet.de oldalon
12 Otto Gourmet Wagyū, US, mélyhűtött, fűszerezett 2,75 Wagyū az USA-ból, itt is örömében ugrál a presztízsgrillező szíve. „Végig szürkésbarna, túlfűszerezett, valamennyire szaftos”, „nagyon kompakt, szürke, kellemetlen fűszerkeverék, durva feldolgozású”, „kellemetlen fűszerezés, kissé túlzott érlelési tónusú zsír”, „az illata alapján gyanútlan, a szájpadláson penetráns fűszerezés, kissé túlérlelt”. 4 x 170 g, kb. 6 euró/darab, a www.otto-gourmet.de oldalon
13 Otto Gourmet Steakhouse, US, mélyhűtött, fűszerezett 2 Az Otto Gourmet kínálatának alapja, árban a kóstolás győztesének környékén (bár zsemlét is szállítanak hozzá). „Furcsán kompakt, szürke, őrülten sós, inas, kellemetlen”, „szürke, taszító szín, túl szilárd, inas, sós”, „valahogy halott, morbid”, „nagyon sós, zsíros, aggályos”. 4 x 170 g, kb. 5 euró/darab, a www.otto-gourmet.de oldalon