Atsushi Tanaka és étterme, az A. T. – egy japán Párizsban. Francia küchenbasics, sok nemzetközi hangsúllyal. Izgalmas, bátor és egyáltalán nem drága. Valódi ajánlás a következő párizsi utazáshoz.
Párizs szeptemberben, az egyik szokatlanul forró késő nyári napon, 34 °C-kal. Bár már minden elő van készítve, a váratlan hőség miatt egy őszi alapanyagokkal készült menü abszurdnak tűnne. Amikor egy konyhafőnök erre megfelelően reagál és felülírja a terveit, az a konyha intelligenciájáról és érzékenységéről tanúskodik. Atsushi Tanaka az A.T. éttermében valóságos ellenszert kínál a déli hőség kínjaira: nyers tonhalhas-szeletekből, paradicsomból, sárgadinnyéből és bogyós gyümölcsökből készült salátát. Egy grandiózus menü nyitánya.
Vannak, akik Atsushi Tanakát Párizs leginkább alulértékelt konyhafőnökének tartják. Valószínűleg igazuk van. A hangos propaganda nem az ő stílusa. Tanaka séf egy különösen érzékeny úriember. Lénye nyugodt, elegáns és visszafogott. A kis étterem, amely a Szajna partjától nem messze, a Quartier Latinben található, egy háztömbnyire a Pont de la Tournelle-től és mindössze néhány méterre a híres Tour d’Argent-től, mintha a személyiségének tükörképe lenne. Redukált, minimalista, minden részlete jól átgondolt és a lehető legmagasabb minőséggel ellátott. Az építészetről egy párizsi iroda gondoskodott, az egyszerűnek tűnő bútorok Norvégiából érkeztek, a funkcionalitás és megjelenés tekintetében pedig lenyűgöző edények Dániából és Svédországból származnak.
Ha valaki megkérdezi Atsushi Tanakát konyhája kategorizálásáról, neki sincs rá válasza. Aki nála vendégeskedik, az amúgy sem pazarolja gondolatait kategóriákra, ahhoz a kulináris összkép egyszerűen túl jó. És ha már muszáj valamilyen besorolás, akkor talán a „high-level ár-érték arányú” találatok közé tartozik. 85 euró a kis, 170 euró a nagy kóstolómenüért – olyan ajánlat, amilyet ritkán találni Párizsban. Amit cserébe kapunk, azok nagyon személyes karakterű ékkövek, az 1980-ban Kobéban született japán séf kreatív best-ofja, aki már fiatalkorában is a legszívesebben Pierre Gagnaire könyveit olvasta és főzte meg belőlük az ételeket. Néhány évvel később Tanaka ténylegesen főzött Pierre Gagnaire tokiói kirendeltségén. Csak egy állomás az illusztris karrierútján, amely során megfordult Gagnaire párizsi központjában és olyan nagyságok mellett is, mint Quique Dacosta, Sergio Herman, Rasmus Kofoed vagy éppen Björn Frantzén.
Atsushi Tanaka soha nem másol, de erősen reflektál a megélt élményekre és az általa látogatott országokra és éttermekre. Így külföldi tapasztalataival valószínűleg nagyon hiteles mexikói tacót vagy perui ceviche-t is tudna készíteni, amit azonban sosem szolgálna fel az éttermében. Tapasztalatai olyan variációkhoz vezetik, amelyek új eredetinek számítanak, és valóban kiérdemlik az „unique” (egyedi) jelzőt. És ha már muszáj kategorizálni a konyháját, akkor talán a „kreatív francia konyha japán, skandináv és dél-amerikai hangsúlyokkal” a legtalálóbb. Akárhogy is, minden egyes ételnél az alapanyag minősége, a hőmérséklet és a textúra áll a középpontban.
A Tanaka séfre oly jellemző, lenyűgöző ételek egyike a forró szeptemberben a Mont-Saint-Michelből származó Bouchot-kagyló kombinációja volt szuperfriss rókagombával, egy könnyű, fenyőmaggal kiemelt gomba-kagyló mártásban. A kagylónak és a gombának szinte elképesztően azonos volt a haraphatósága. A mártásban egy umami-támadás a lehető legelegánsabb módon. Hogy egyetlen osztriga is lehet teljes értékű fogás, azt itt lestyánolaj, rizs- és káposztachips, valamint rizskrém segítségével bizonyítják – fúzió Tanaka séf módra.
A már nélkülözhetetlen signature dish-ek közé tartozik a bretagne-i homár három részben – hol erősen füstölve fügével, hol szinte nyersen a középső részéből, és akkor még ott vannak az ollóból származó darabok izgalmas textúrával. A ropogósra sült vörös márna is mindig harapható, egy koronázó halétel, erős paprikás alaplében tálalva.
Még ha a tányéron sok részlet emlékeztet is mindenféle világkonyhára, az összetevők többsége Franciaországból származik; minőségük és frissességük révén szinte ragyognak. Ez az oka annak is, hogy Atsushi Tanaka csak ritkán használ fermentált összetevőket. Minden évszak olyan nagyszerű alapanyagokat hoz, hogy egyszerűen nem is szükséges. Ez vonatkozik a Poitou-ból származó galambra is, egy étel, amely nem ismer évszakos korlátozásokat. A véresen szaftos mellhús gyümölcsös-füstös levessel érkezik, a lábakat pedig tempura módra ibolya- és zsemlemorzsás burokba csomagolják; szezonális kísérők hívogatnak egyéni ízjátékokra.
A borpárosításoknál is nagyon ötletesen játszanak. A. T.-sommelier Thibaut Simon felel egy határozottan progresszív programért, amely elsősorban a természetes borokra (naturwein) épít. Itt is tetszik a magas minőség és az ésszerű árképzés. A kiszolgáló személyzet minden tekintetben kompetens történetmesélése, valamint a kis, alig 30 ülőhelyes éttermi tér az étterem szimpatikus bájának fontos részét alkotják.
Az állandóan jó telítettség miatt Atsushi Tanaka már jó ideje titokban egy új, valamivel nagyobb helyszín után kutat. A párizsi ingatlanárak mellett ez azonban még évekig is eltarthat.


A minimalista éttermi tér skandináv ihletésű, maguk az ételek pedig a francia és az ázsiai stíluselemek fúziójának tűnnek.

