Szöveg: Christina Fieber Fotó: Mauritius Images/Alamy
Hatalmas steakok sülnek a nyílt tűzrakóhelyen az étterem közepén. Az izzó parázs alatt egy nagy vasfazék van elásva – benne órák óta párolódik egy nyúl. Időnként a séf megvizsgálja a pörköltet. Amikor felemeli a fedőt, kellemes illat terjed el az egész helyiségben.
Aleks Klinec azonban nemcsak szakács, hanem borász is. Az étterem teraszáról messze ellátni a Goriška Brda, a Collio szlovén részének szőlőültetvényei felett. Ez egy idilli táj, ahol az egyik domb a másikat éri. Szőlőültetvények, olaj- és fügefák, ameddig a szem ellát. Szép napokon innen egészen az Adriáig el lehet látni. A Görz és Cormons közötti régiót az úgynevezett natúrborszcéna epicentrumának tekintik. Alig van még egy olyan régió, ahol ennyi borász dolgozna a borain adalékanyagok és pincében történő beavatkozások nélkül, és erjesztenék a fehérborokat héjon. Egy olyan módszer ez, amely jelenleg éppoly vitatott, mint amilyen divatos, ugyanakkor hosszú hagyománya van az olasz-szlovén határvidéken. Aleks Klinec egy közülük. Amikor éppen nem a tűzhely mellett áll, akkor a szőlőben találjuk. Borait úgy készíti, mint nagyapja száz évvel ezelőtt: egyszerűen hagyja, hogy kialakuljanak.
A kis borásztelepülés, Medana csak egy kőhajításnyira fekszik a határtól. Miközben az olasz Collio rendkívül népszerű, 25 évvel a határnyitás után is alig merészkedik át valaki Szlovéniába. Pedig Goriška Brda a híres borvidék nagyobb és szebb része.
A terület mozgalmas történelemre tekinthet vissza: 1918-ig a monarchia része volt, a második világháború végéig pedig Olaszországhoz tartozott. A kommunista korszak kezdetével a Collión keresztül meghúzták a határt Kelet és Nyugat között. Gyakran közvetlenül a szőlőültetvényeken és gazdaságokon keresztül. Míg keleten innentől kezdve a borokat le kellett adni a szövetkezeteknek, az olasz rész Olaszország legjobb fehérborrégiójává fejlődött.
A Collio sok híres borásza szlovén, mint például Silvio Jermann vagy Josko Gravner. Jermann az 1980-as évek végén alkotta meg a „Where Dreams Have no End” kultikus chardonnay-t, Gravner pedig gyümölcsös sauvignonjairól és szürkebarátjáról vált ismertté. Gravner borait magasan értékelték, és hírhedten elkeltek. Hátra dőlhetett volna, és hagyhatta volna, hogy minden menjen a maga útján. De nem akarta. Visszatekintve könyörtelenül ítélkezik: „Mindent kipróbáltam, amit a modern technológia lehetővé tett, hogy minél több jó bort termeljek és pénzt keressek.”
Egészen addig, amíg egy nap Kaliforniába nem utazott Mondavihoz, hogy lássa, merre fejlődik a borászat a jövőben. Megdöbbent a neves boróriás szervezett gépezetén. Visszatérve Olaszországba, érezte, hogy nem akar tovább úgy folytatni, mint eddig. „Rájöttem, hogy az ipar határozza meg, milyen lesz a borom.”
Még egy utat tett, Grúziába, a borászat gyökereihez. Ahogy őseik 5000 évvel ezelőtt, a kis borászok ott agyagamfórákban készítik a borukat. Gravner el volt ragadtatva, és amforákat rendelt. Néhány évig kísérletezett, amíg 2001-ben piacra nem került az első amforás bora. A szakma megdöbbent. „Romlott és ihatatlan” – szólt az ítélet. Ez csak még jobban felbőszítette a vitatkozó kedvű borászt – a többi már történelem. Josko Gravner ma a modern borászat atyjának számít, és rendkívül sikeres.
Korántsem ő volt az egyetlen, aki újra felfedezte a hagyományos borkészítést. Sok szlovén származású borász kezdett ugyanabban az időben nagyapáik módján borokat termelni. Biológiailag a szőlőben, adalékanyagok nélkül a pincében, és hosszú héjon tartással a fehérborok erjesztésekor. A nemzetközi fajták, mint a Chardonnay és a Sauvignon, háttérbe szorultak a Ribolla és a Tokaj javára.
Egyikük Stanko Radikon az olaszországi Oslaviában. Amikor Radikon 1980-ban átvette a gazdaságot, ő sem tudott ellenállni a modern termelési technológia csábításának: műtrágyák a szőlőben, hőmérséklet-szabályozott erjesztés fajélesztőkkel, az „egész hókuszpókusz” tehát. Érezte azonban, hogy a borok csiszolt stílusa nem illik a régióhoz. Apránként lemondott a szisztematikus szerekről, biológiailag dolgozott, és kidobta a méregdrága acéltartályokat a pincéből. Azóta újra, mint száz éve, spontán, természetes élesztőkkel erjesztenek nagy fahordókban – a fehérek eközben nagyon sokáig maradnak kapcsolatban a héjjal és a magokkal, pontosan olyan sokáig, mint a vörösborok. Akár kilenc hónapig is. Ez nemcsak színanyagokat ad a bornak, ezért a sötét, gyakran narancssárga árnyalat, hanem ízanyagokat és tanninokat is. Ezek stabilizálják a bort mesterséges tartósítószerek nélkül. Radikon közel húsz éve lemondott a kénről és egyéb adalékanyagokról, jóval azelőtt, hogy ezt a módszert egyáltalán vitatták volna. Hosszú évek tapasztalata és magabiztossága érezhető a borokon: szinte meditatív nyugalmat sugároznak. Borok, amelyek teljesen önmagukban vannak. Abszolút harmonikusak. Érinthetetlenek.
Közben már veterán a natúrborszcénában, és sok mindent tud mesélni. Emlékszik, amikor 1995-ben megkóstolta az első, saját maga által héjon erjesztett fehérborát, és rájött, hogy ezzel a világképe alapjaiban változik meg. Hosszú éveken át tartó kemény küzdelem volt: mindenki őrültnek tartotta, és a felesége attól félt, hogy elveszítik a házat és a gazdaságot. Ma bár még mindig nem gazdagok, de boraik a világ legjobb éttermeiben megtalálhatóak.
A kritikát az évek során megszokta; azt a vádat azonban, hogy a héjon erjesztett fehérborok mind egyformán ízlenek, és nem lehet bennük felismerni a szőlőfajtát vagy a terroirt, nem fogadja el: „A terroir agyonhasznált fogalma gyakran csak a fajélesztők, aromaenzimek és egyéb beavatkozások eredménye, amelyek segítségével a borok megkapják a kívánt stílust – a származáshoz ennek semmi köze!”
Néhány faluval arrébb, San Florianóban található Franco Terpin borászata, aki szintén szlovén születésű. Terpin egy medve termetű férfi, tányérnyi kezekkel. Ha az ember nem tudná, hogy borász, mészárosnak nézné. Bár első pillantásra nyersnek tűnik, néhány közös kóstolás után nagyon szívélyes. Néhány óra elteltével látszik igazán beindulni. Terpin nem köntörfalaz, nem kertel: „Az összes szörnyű oenológiai játék, amivel a borokat a tervezőasztalon konstruálják, ellenérzéssel tölt el – mondja hevesen –, az eredmény érdektelen, mesterséges aromájú üdítőitalok!”
Valójában az ő borai mentesek az érdektelenség gyanújától. A jelenlegi Sauvignon Blanc lemond a macskahúgy vagy a licsilekvár tolakodó aromáiról, amelyek gyakran elrontják e szőlőfajta élvezetét. Csak visszafogott fűszeresség és mértéktartó gyümölcsösség. Egy nemes, szinte félénk bor. A Ribolla Gialla is, bár vadóc hírében áll, nála meglepően visszafogott és lágy. A majdnem kétméteres férfi elképzelhetetlenül finom borokat készít. Ugyanakkor vadul dörgedelmez a szőlőben használt vegyszerek ellen: „A föld minden négyzetcentiméterén annyi lakó van, mint New Yorkban, akiket kémiai permetezőszerekkel ölnek meg – ez tömeggyilkosság!”
Franco Terpin a „Simbiosa” tagja, amely Olaszországból és Szlovéniából származó, szlovén eredetű borászok egy kis csoportja. Szigorú belső előírásokat követnek. A vegyi anyagok mellőzése a szőlőben és a pincében alapkövetelmény.
Aleks Klinec Medanából szintén a csoporthoz tartozik. Ő egy lelkes szakács, de a szíve a boré. Bozontos hosszú hajával és szakállával úgy néz ki, mint egy kemény rockeres, vagy mint a rabló egy mesekönyvből. Ha nem lenne ez a nevetés a szemében, ami barátságos jósággal tölti el. Klinecnek már 14 éves korától segítenie kellett apja gazdaságában. Szlovénia még Jugoszláviához tartozott, és el volt vágva a modern borászat fejleményeitől. A borokat úgy préselték, ahogy a régióban ősidők óta hagyomány volt: kémiai vagy technikai segédeszközök nélkül. Vörös és fehér, hosszú ideig héjon erjesztve. Ideológiai háttér nélkül, egyszerűen a szükségből, hogy megvédjék az oxidációtól. Jóval azelőtt, hogy Josko Gravner meglátta volna az első amforáját, és meghirdette volna a régi borászati technika újrafelfedezését. Csak a kommunista Jugoszlávia szétesése után, a borásziskolában győzték meg Aleks Klinecet az új technológiák szükségességéről. Kezdetben lelkesedett, mint egy kisfiú az új játéktól, de hamarosan már nem ízlettek neki a saját borai. Bűnbánóan tért vissza a gyökerekhez. Finomította a régi módszereket, ma rövidebb ideig erjeszt, hogy ne fedje el őket a héj kesernyés aromáival. Ezután cseresznye- vagy eperfahordókban érlelődnek, és figyelmesen békén hagyják őket. A borok precízek, lendületesek és magával ragadóak. Elég izgalmasak. Legújabb alkotása az „Ortodox”, Medana I. Classe, regionális fehér szőlőfajták cuvée-je. A címkén egy oklevél látható. A Gorizia régió dűlőbesorolása 1787-ből, II. József aláírásával. Éppen az még szakmai körökben is kevéssé ismert Goriška Brda rendelkezik az egyik első írásos dokumentummal alátámasztott dűlőbesorolással, jóval Franciaország előtt. Nyilvánvalóan már 200 évvel ezelőtt is tudtak e borvidék egyediségéről.
Lehet, hogy a táj teszi a borokat olyan különlegessé. A bájos dombok és a kis, régi falvak, a mediterrán és alpesi klíma keveredése, az Adriai-tenger látóközelben és a Júliai-Alpok a hátunk mögött, a szláv nyugalom és az olasz élvezetvágy keveréke. A határon túliak lelke, mindig két nyelv a fülben, megosztva és mégis egyként.
Andrej Kristančič egy ilyen határon túli: Nando borászata a Collio szlovén részén fekszik, dédapjáról elnevezve, aki még az osztrák császár alatt készített bort. A második világháború után 100 méterre a háza előtt húzták meg a határt. A gazdaság a kommunista Jugoszláviában, a szőlőültetvények nagy része Olaszországban. Bürokratikus akadályverseny kezdődött, amely csak most, néhány évvel Szlovénia EU-csatlakozása után kezd lassan véget érni. Mint a legtöbb borász, Kristančič is több mint tíz éve kezdett kizárólag natúrborokat termelni. A hagyományos borok egyre inkább untatták. Az első héjon erjesztett fehérbor „beindította”, és azóta nem tud mást inni. Kristančič kivételes tehetség, csak ritkán sikerülnek a borok ilyen kiegyensúlyozottra, okoznak annyi örömöt, mint az ő Rebula vagy Jakot bora.
A Jakot valójában egy Tokaj, a régió tipikus szőlőfajtája. De a nevet a magyar Tokaj-hegyalja régió keresete után már nem szabad használni. Ezért a borászok egyszerűen megfordították a nevet. Ezt Stanko Radikon, az öreg róka találta ki. A határon túliak egyben a túlélés művészei is.
Medana 20
SLO-5212 Dobrovo v Brdih
www.klinec.si
Josko Gravner
Località Lenzualo Bianco
Oslavia 9
I-34170 Gorizia
www.gravner.it
Società Agricola Radikon
Località Tre Buchi 4
Oslavia
I-34170 Gorizia
www.radikon.it
Franco Terpin
Località Valerisce 6a
I-34070 San Floriano del Collio
www.francoterpin.com
Nando – Andrej Kristančič
Plešivo 20
SLO-5212 Dobrovo v Brdih
www.nando-wine.com
www.vinonudo.at
www.orange-wine.net
www.kracherfinewine.at
www.uvinum.at
www.vivino.com