Az uborkáknak nincsenek könnyeik, énekelte egykor Dolores Schmidinger. Mégis sírnivaló a helyzet, mert az uborka csúnyán járt, az uborka egyre inkább szitokszóvá vált: mint „uborkacsapat” a futballban vagy pártviszályokban, mint „uborkázás” az autópályán. Az „uborkaszezon” a teljes sivárság metaforája. 1980 óta osztják a „Savanyú uborka” negatív díjat a különösen szexista televíziós tudósításokért. Amiért az állatvilágban a disznó felel, azt a növényvilágban az uborka tölti be: a „lusta disznó” vagy a „buta uborka” hasonlóan lekezelő szitokszavak. A kekeckedés 1989-ben csúcsosodott ki az 1677/88/EGK európai rendelettel: egy első osztályú salátauborkának „jól formáltnak” kell lennie, és nem haladhatja meg a tíz milliméteres „maximális görbületi értéket” tíz centiméterenként. Az egyenes uborka évekig az EU szabályozási mániájának jelképévé vált. Pedig sok országban – köztük Ausztriában is – hasonló törvények voltak érvényben már jóval korábban is. Még a szabályozás 2009-es eltörlése után is alig görbült meg több uborka a zöldségespolcokon.
Tiberius császár (Kr. e. 42 – Kr. u. 37) idején ilyen nem fordulhatott volna elő. Szó szerint rabja volt az uborkának. A feljegyzésekből arra is lehet következtetni, hogy a császár megnövekedett igénye miatt a kertészei találták fel az első üvegházakat. Plinius beszámolója szerint Tiberius kertészei az uborkákat „kerekeken álló, mozgatható ágyásokba” ültették. Ezeket „a nap felé lehetett tolni, hideg időben pedig egy jól zárható, spekulárkőből készült ablakkal ellátott tartály alá lehetett húzni”. Így a császárnak hadjáratai során sem kellett lemondania kedvenc uborkájáról.
Az uborka azonban ennél jóval idősebb. Például a thai-burmai határon lévő barlangokban már találtak 9750 éves uborkamagokat is. A szakértők feltételezik, hogy az uborka vadon élő formáját (Cucumis sativus var. hardwickii) már 4000 évvel ezelőtt termesztették Észak-Indiában. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a régi források az uborkát nem különböztették meg a tökféléktől és a dinnyéktől.
Mi köze van az uborkának a tökfélékhez? „Az uborka (Cucumis sativus L. ssp. sativus) az uborka nemzetség egyik faja, és ezzel a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik” – tudja Daniel Bauer, a kertészlegenda Michael Bauer fia, és folytatja: „Pontosabban az uborkanövény termései kabaktermések, mivel az érés előrehaladtával nagyon kemény héjat kapnak. Ezeknek a bogyóknak nagyon sok fényre van szükségük a növekedéshez, ezért a növény inkább kúszónövényként fejlődik. Eközben egy-négy méter hosszú indákat is képezhet.”
Az uborkák egykori változatosságának nagy része feledésbe merült vagy el is tűnt. A Haszonnövény-diverzitás Megőrzéséért Egyesület az uborkát 2019-re és 2020-ra az év zöldségének választotta (nutzpflanzenvielfalt.de). Ezzel az egyesület a magfogásra alkalmas, azaz tovább szaporítható fajták megőrzésére és elterjesztésére is ösztönözni kíván.
„Meglepően sok uborkafajta létezik, amelyeket azonban ritkán látunk. Vannak például majdnem fehér uborkák is, mint a Crystal Apple vagy a hófehér White Wonder. Szívesen használjuk a világossárga Edmundson fajtát is, egy salátauborkát, amely fiatal korában világossárga, teljesen éretten pedig vörösesnarancs színű. A hosszúkás és henger alakú típusok mellett léteznek buzogány alakúak, valamint nagyon rövid és gömbölyű formák is” – lelkendezik Paul Ivic, a többszörösen kitüntetett vegetáriánus ínyencétterem, a Tian konyhafőnöke, szenvedélyes zöldségszakács és a biodinamikus gazdálkodás nagy támogatója. A bio-uborkáknál nincs hidrokultúra, mindig földben nőnek. „A biotermesztésben nem alkalmaznak sem könnyen oldódó ásványi műtrágyákat, sem kémiai-szintetikus növényvédő szereket. Ehelyett a mezők trágyázása szerves anyagokkal, például állati trágyával vagy komposzttal történik” – tudja Robert Brodnjak a Krautwerk biogazdaságtól. Aki importárut vásárol, annak el kellene gondolkodnia azon, hány közúti kilométer van egy „friss” uborkában, és mennyire ésszerű 97%-os víztartalmú uborkát szállítani egy krónikus vízhiánnyal küzdő országból, mint pl. Spanyolországból, vízdús régiókba.
A szupermarketekben található uborkák az üvegházi, sima héjú, akár 40 cm hosszú salátauborkák, más néven kígyóuborkák, egy ideje a majdnem 10 cm hosszú miniuborkák (ún. snack-uborkák), ezenkívül a gyakran vastag héjú, sötétzöld szántóföldi uborkák, és újabban a mexikói, olajbogyóhoz hasonló miniuborkák.
Az uborka virágai eredetileg egylakiak voltak, ami azt jelenti, hogy a női és a hím virágok is térben elkülönülve találhatók meg egy növényen. Ezek a növények általában beporzásra szorulnak. Ezért az uborkanemesítésben ma elsősorban a szűznemzésre (partenokarpia) helyezik a hangsúlyt, vagyis azokra az uborkanövényekre, amelyek beporzás nélkül is képesek termést hozni. Erre szinte kizárólag olyan növényeket használnak, amelyek csak női virágokkal rendelkeznek.
Ezek a „lányok” azonban igencsak érzékenyek, ha a termesztésről van szó. Ugyanis a túl hideg idő és a túl sok víz, vagy a túl nagy hőség és a túl kevés víz, a rossz talaj, a helytelen trágyázás, a túl kevés fény... mindez ahhoz vezethet, hogy az uborka keserű ízű lesz. A keserűanyagok, az úgynevezett cucurbitacinok, elsősorban a szár tövénél találhatók. Ebből a tényből gyakran azt a következtetést vonják le, hogy az uborkát nem szabad a szár felől hámozni. Állítólag a keserűanyagok akkor szétterjednének az uborka teljes hosszában.
Hogy ez valóban megtörténik-e, ha „rosszul” hámozzuk az uborkát, az tudományosan nem bizonyított, és nagyon valószínűtlennek tartják. A manapság kereskedelmi forgalomban kapható uborkákat ráadásul úgy nemesítették, hogy eleve csak nagyon kevés keserűanyagot tartalmazzanak. Ha mégis kifogunk egy keserű uborkát, érdemes egy darabig vízbe áztatni, és újra megkóstolni. Az uborka sózása, ha egyáltalán szükséges, csak közvetlenül étkezés előtt ajánlott. A régebbi receptekben javasolják az uborka besózását elkészítés előtt, hogy levet eresszen. Ez természetesen akkor volt értelmes, amikor az uborkák még tartalmaztak keserűanyagokat. A korábban leginkább termesztett, erőteljes ízű parasztkerti uborkákat általában különböző fejlődési szakaszokban használták fel: a fiatal, kicsiket ecetes uborkaként eltéve, a nagyra nőtt, kifejlett példányokat salátaként, a teljesen beérteket, keményebb húsúakat és sárga héjúakat pedig párolt vagy mustáros uborkaként. A héjat és a magokat, mint a salátauborkánál, eltávolították, a szár tövét bőven levágták, és szeletenként ellenőrizték, hogy keserű-e az uborka. Ez többnyire csak néhány centimétert érintett, és az uborka felhasználható volt. A klasszikus ma is az uborkasaláta. De az uborka ennél többre is képes. A savanyú uborka a tejsavas erjedés miatt könnyebben emészthető, mint a nyers uborka. „Ugyanezt a hatást érjük el az uborka párolásával vagy főzésével” – magyarázza Paul Ivic. Így tesznek például Indiában, az uborka feltételezett származási helyén. Itt az uborkát zöldségként főzik meg, és rizst vagy lencsét kínálnak hozzá. Nyersen természetesen az uborka megtartja értékes mikrotápanyagainak nagy részét. Egyébként: az uborka magozása nem szükséges. Sőt, a magok kifejezetten egészségesek, mivel sok rostot tartalmaznak.
Tian Gourmetrestaurant Wien
Himmelpfortgasse 23, 1010 Bécs
www.tian-restaurant.com
Gemüsemanufaktur Bauer
Schulgasse 4B, 2100 Stetten
www.gemuese-bauer.at
Krautwerk
Füllersdorf 11, 2002 Großmugl
www.krautwerk.at
Érdemes elolvasni: Andreas Jandl „Gurke. kleine Gourmandise Nr. 35”, Mandelbaum Verlag
Párolt uborka édesköményzölddel
Paul Ivic receptje, Tian étterem, Bécs
Hozzávalók 2 adaghoz
2 salátauborka
1 salottahagyma
250 ml víz
3 ek napraforgóolaj
Só
2 ek édesköményzöld (vagy kapor)
Elkészítés
Az uborkákat mossuk meg, hámozzuk meg, vágjuk hosszában félbe, és egy teáskanállal magozzuk ki. A salottahagymát tisztítsuk meg. Az uborkahéjat, a magokat és a salottahagyma héját a vízzel forraljuk fel, és kb. 5 percig alacsony fokozaton redukáljuk 150 ml-re. Ezután szűrjük le.
Az uborkafeleket vágjuk kb. 1 cm vastag félholdakra. A salottahagymát vágjuk félbe, és vágjuk finom csíkokra.
Egy edényben forrósítsunk fel 2 ek napraforgóolajat. A salottahagymát közepes fokozaton pároljuk benne 2-3 percig.
Adjuk hozzá az uborkadarabokat, enyhén sózzuk meg, és öntsük fel a főzőlével. Lefedve pároljuk 5-10 percig.
Az édesköményzöldet mossuk meg, vágjuk finomra, és adjuk az edénybe. A párolt uborkát 1 ek olajjal ízesítsük.