Szöveg: Andrea Karrer, illusztráció: Peter Jani
„Igazán hamburgerek-e a hamburgi emberek?“ Ezt a kérdést minden hanzeata megkapja előbb-utóbb, ha az Egyesült Államokban jár. Az angolszász jövevényszavakkal ellentétben – mint a „Frankfurter“ (virsli), „Dresdener“ (porcelán) vagy „Holsteiner“ (foltos tehén) – a hamburgernél többnyire tisztázatlan, miért hívják úgy, ahogy, és ki találta fel.
A legvalószínűbb nyom az 1802-es Oxford English Dictionaryben található. A nyelvi szótár akkoriban a Hamburg Steaket egyszerűen pácolt marhahúsként határozta meg. Hihető, hogy a több százezer kivándorló, akiket Hamburgon keresztül szállítottak az USA-ba, a sóval tartósított húst vitte magával útravalóként.
A fedélzeti koszt szörnyű volt, legalábbis a kevésbé tehetős, középső fedélzeten utazóknak. A főzés is valószínűleg nehéz lehetett, a kemény pácolt húst tisztán megenni inkább kellemetlen élmény lehetett. Mi lett volna kézenfekvőbb, mint vékony csíkokra vagy darabokra vágni, és – tányér meg evőeszköz hiányában – két szelet kenyér közé tenni? Talán így született a hamburger ínségből, szegény emberek úti eledelekeként?
Ezt eddig még nem sikerült bizonyítani, de talán ez a leghihetőbb hamburger-hipotézis. Ez a „bevándorlói szükségellátmány“ aztán időközben a „Delmonico’s Steakhouse“-ban az amerikai felsőréteg gourmet-falatjává emelkedett, hogy száz évvel később a „McDonald’s“-nél és a „Burger King“-nél újra azzá váljon, ami talán egykor volt: egyszerű, evőeszköz nélküli „étel“ egy kicsit másfajta étterem számára...
A hamburger mellé kínálhatnak „French Fries“-t (sült krumplit), tepsis burgonyát, krumplipürét, burgonyachipset, salátát, savanyúságot, mint például csemegeuborkát, és végtelen számú egyéb köretet. De csak a tipikus, puha, enyhén édeskés zsemlétől – szezámmaggal vagy anélkül – lesz belőle „burger“, amelyek nálunk is évtizedek óta népszerűek. Egy rendes császárzsemlében a hamburgerből „fasírtos zsemle“ lesz – az sem rossz, de ma nem ez a témánk. A megfelelő zsemléket, amelyeket az Államokban „Buns“-nak hívnak, nem igazán kell vagy lehet otthon sütni, hanem csak jól be kell vásárolni belőlük (lásd *). A szükséges tesztek után (mert itt is óriási különbségek vannak) a zsemléket nyugodtan lehet nagyobb mennyiségben is tárolni, mert jól fagyaszthatók; használat előtt egyszerűen csak ki kell venni a mélyhűtőből, felengedni, félbevágni, grillezni és – kész. Aki szereti, a vágott felületet megkenheti olvasztott vajjal, mielőtt a rácsra kerül.
Teljesen más a helyzet a burger legértékesebb alapanyagával, a darált marhahússal. Ennek mindig frissnek kell lennie, a hús minősége és eredete döntő a grillsütő melletti siker szempontjából. Az ideális „pogácsa“ (nálunk fasírt, Németországban Frikadelle, Bulette vagy Pflanzerl) ezért a hamburgerrajongók körében állandó vita tárgya. Néhány legjobb trükk és tipp itt összefoglalva.
Az USA-ban még fajtatiszta „Black Angus“ darált húst is használnak a hátszínből a burgerekhez. És valóban, a darált húsnál sem mindegy, honnan származik. A marhahús érlelése itt ugyan nem szükséges, sőt higiéniai okokból és a konkrét íz miatt nem is kívánatos, ugyanakkor a darált hús is magával hozza annak a húsdarabnak minden erényét és hibáját, amelyből készült. A túl sok kötőszövet és a túl kemény húsrostok fasírtként ugyanúgy nem okoznak örömet, mint steakként. A hozzáértők pedig amúgy is mindig a sok saját aromával rendelkező marhahúsra esküsznek. Petr Matusny, a Charlie P’s Pub and Dining konyhafőnöke a nyak-, szegy- és lapockahús keverékére esküszik, mégpedig ír Hereford marhából (Matusny az F. X. Buckley-tól szerzi be). „Marhaszegy, mellhús, pofa és Angus marha nyesedék – tehát csak zsíros marhahús és semmi más“ – magyarázza Manfred Stockner a Livingstone Steakhouse-ból, míg a said the butcher to the cow szakácsa, Roman Förder csak durvára darált marhanyakat ajánl.
Ezenkívül a húsnak legalább 15%, de inkább 20% zsírtartalommal kell rendelkeznie ahogy az íze legyen, de sokkal több semmiképpen sem, ebben minden burgermester egyetért. Míg az USA-ban minden zsírfokozat – 0,5-től 40%-ig, ízlés és igény szerint – kapható, és Jamie Oliver londoni grilltemplomában, a Barbacoában egy természetes zsíros Wagyu-burgert velő hozzáadásával még az 50%-os határ fölé is emelnek, nálunk többnyire titkolóznak a kérdésben. Aki alakja szempontjából megengedheti magának, ízbeli okokból burger esetén kétség esetén inkább a zsírosabb ajánlatokat válassza. És lehetőleg ne fagyasztott árut, mivel az a grillen hajlamos sok folyadékot veszíteni. És valóban jobb, ha jól átszőtt marhahúst választunk. Az intramuszkuláris zsírtartalom ugyanis darált hús esetén is jobb az íz és a szaftosság szempontjából, mint az idegen zsiradék hozzáadása. Nagyon jól használhatók ezért olyan részek, mint a lapocka, a nyak, vagy természetesen a rostélyos. Mivel azonban a szupermarketben kapható darált marhahús általában lényegesen soványabb (úgy 12% zsírtartalom körüli) és kevésbé alkalmas részekből darálják, különböző stratégiák léteznek, hogy mégis jó eredményt érjünk el. A legjobb megoldás természetesen az, ha a megfelelő húst a megfelelő módon saját magunk daráljuk, vagy frissen daráltatjuk a hentesnél vagy a megbízható pultosnál. A második legjobb pedig a készen vásárolt darált húst megfelelő fejlesztésekkel optimalizálni. Erről kicsit később.
A grillezés előtt közvetlenül darált hús természetesen az íz intenzitásával és frissességével is hódít, a „saját darálás“ mellett szóló másik érv a darálótárcsa tökéletes megválasztása. Minél jobb a húsdarab minősége, annál durvábbra darálható a hús. A durva pedig jó a hamburgernek! Mert így megmarad a marhahús saját íze, és a harapása is rendben lesz. Jobb kétszer durvára darálni a húst az egynemű tömeg eléréséhez, mint egyszer finomra. A húsdarálón átlépő húsréteg átmérője kb. 5 mm legyen (Stockner a 7-es tárcsát részesíti előnyben), ha túl finomra darálják, az eredmény inkább hasonlít pástétomhoz, mint húspogácsához. Csak jól lehűtött húst használjunk daráláshoz, és semmiképpen ne préseljük át a betöltőnyíláson, különben ragacsos lesz. A húst utána ne gyúrjuk túl erősen, a túlzott gyúrás ugyanis elősegíti a fehérjék kötődését a húsrostokban, és a tömeg egynemű húsmasszává válik. Ezután a golyót finom nyomással pogácsává formázzuk, amelynek közepébe egy kanál aljával még egy enyhe mélyedést nyomunk. Ez megakadályozza, hogy a „fasírt“ grillezés közben a melegedéstől annyira összehúzódjon, és a felülete domborodjon. Ezt pedig az „átlagos burgersütők“ többnyire a sütőlapáttal való fentről jövő nyomással nyugtázzák. Ez pedig a legrosszabb, amit tehetünk, „mert ez kipréseli az értékes szaftot a pogácsából!“ (Stockner)
Ha a darált marhahús azonban láthatóan túl sovány, vagy ha egyébként is nagyon-nagyon szaftosan szereti valaki, a vaj segít. Nem a tömegbe gyúrva, hanem a dolog lényegét jelentve, amely grillezés közben belülről biztosítja a szaftosságot. Ehhez egy hideg vajdarab köré gombócot formázunk a darált marhahúsból, majd azt lapítjuk csak pogácsává.
Egy igazi hamburger csak marhahúsból, sóból és borsból áll, további aromák többnyire csak grillezés után kerülnek bele mustár, ketchup, hagyma, sajt és hasonlók révén. És ha igazán első osztályú húst dolgoztunk fel a pogácsákhoz, ez a purizmus nagyon is helyénvaló. A Livingston-burgert – a kiváló húsminőség ellenére – (Pelati)paradicsomlével („Ettől különösen szaftos lesz.“), dijoni mustárral és Kampot borssal fűszerezik. Csak a grillen fűszerezik Maldon sóval. De természetesen érdemes a tengerentúli burger-profik körmére nézni. Ők pedig a purizmussal korántsem bánnak ennyire szigorúan. Nyers tojás kerül a húsmasszába, de szívesen adnak hozzá nyers hagymát és fokhagymát is – finomra reszelve, nem vágva! Ezenkívül petrezselymet, Worcester-szószt, dijoni mustárt, chiliszószt stb. Mindig csak visszafogottan fűszereznek, hogy a marhahús aromája maradjon előtérben. Kötőanyagként gyakran adnak hozzá egy korty ásványvizet, Jamie Oliver például szívesen használ egy marék vajas kekszmorzsát (a zsemlemorzsa is megteszi).
A Bacon-Cheeseburgernél, a said the butcher to the cow étterem signature burgerénél finom kockákra vágott füstölt szalonnát és Csedart kevernek a darált masszába. „Grillezés közben a sajt elolvad, ehhez jön a füstös íz – nálunk ez a legkedveltebb burger!“ A füstöltet Petr Matusny is szereti, ő almafán füstöli a Csedart.
Grillen: A saját darálásnak az az előnye is megvan, hogy a hamburgert nem kell teljesen átsütni a higiéniai biztonság érdekében. Mert a darált marhahús is sokkal jobban ízlik és szaftosabb, ha 70 °C maghőmérséklet alatt marad (az 55 °C-os maghőmérséklet az ideális), és belül még rózsaszín. Grillezni természetesen közvetlenül, jól előmelegített és kevésbé olajozott rácson kell. Az íz a lecsöpögő és a faszénen elpárolgó zsírtól kellemesen füstös lesz, a hő pedig akadálytalanul éri közvetlenül a hús felületét. A pogácsát közvetlenül a hőforrás felett grillezik, lehetőleg zárt fedél alatt, legalább 200 °C-on. De a 260 °C sem túl sok, mert ha ráhelyezéskor nem sistereg és füstöl, a hőmérséklet túl alacsony, és a pogácsa leragad. Csak egyszer fordítunk, mégpedig kb. 3-4 perc után, amikor a felületen megjelennek az első „izzadságcseppek“, az alsó oldal jól megszíneződött és leválik a rácsról. Aztán még két perc a másik oldalon, és kész a pogácsa. „Inkább kívül erős grillcsíkozás és közvetve tovább sütni, mint fordítva!“
Manfred Stockner a kívánt sütési fokot a Teppanyaki-grillen éri el „csak magzsírral megkenve, kb. 1–2 perc – közepes hőfokon – szín nélkül, a színt a burger ezt követően a lávaköves grillen kapja meg.
Egyes burgermesterek a formára alakított pogácsákat először fél órára a mélyhűtőbe teszik, mielőtt a grillre kerülnének. Ez a formatartást szolgálja, de azt is, hogy a darált hús kívül ropogós legyen, belül viszont ne süljön át teljesen.
Bármelyik módszer mellett döntünk is, a végeredménynek egy szaftos pogácsának kell lennie, amely kívül jól megbarnult és ropogós, belül viszont nem sült át teljesen (learning by doing – mert egy jó burger sem az égből pottyan).
Hozzávalók 4 burgerhez
4 zsemle*
700 g marhahús szegyből vagy lapockából (15–20% zsírtartalom)
70 g paradicsomlé (legjobb a konzerv pürésített Pelati)
10 g dijoni mustár
frissen őrölt bors
30 g vaj
30 g marhafaggyú (kiolvasztott marhazsír)
Maldon só
néhány salátalevél, BBQ szósz (lásd recept)
1 ökörszív paradicsom, szeletekre vágva
1 kis vöröshagyma, meghámozva és
vékony karikákra vágva
A húst vágjuk durva kockákra, és ne túl finomra (7–9 mm-es tárcsa) daráljuk. A húst gyorsan gyúrjuk össze a paradicsomlével, a dijoni mustárral és egy kis frissen őrölt borssal. Formázzunk egyenletesen vastag, egyenként kb. 180 g-os pogácsákat. A zsemléket vágjuk félbe, és a vágott felületüket lassan, zsiradék nélkül pirítsuk ropogósra. Megjegyzés: A zsemléknek enyhe színt kell kapniuk és forrónak kell lenniük. A burgereket süssük meg röviden mindkét oldalán a Teppanyaki-grillen, ehhez pl. marhafaggyú és vaj keverékét használjuk. Ezt követően a húst a lávaköves grillen sütjük készre, közben újra kenjük meg a vaj-faggyú keverékkel. Végül szórjuk meg egy kevés Maldon sóval.
A burgert feltétlenül mediumra süssük. A zsemlék vágott felületét kenjük meg BBQ szósszal, és állítsuk össze a salátával, paradicsomszelettel és hagymakarikákkal. Tálaljuk a burgert házi sült krumplival, fűszeres majonézzel és egy kis Caesar salátával.
BBQ-szósz
Hozzávalók kb. 1,5 l-hez
250 g hagyma, apróra vágva
250 g piros és sárga kaliforniai paprika, kockákra vágva
175 g olívaolaj
25 g fokhagyma, finomra vágva
10 g gyömbér, finomra vágva
50 g füstölt paprikapor (Pimenton de la Vera)
1 ek. provence-i fűszerkeverék
5 g köménymag (őrölt)
10 g Kampot bors frissen őrölve
75 g édes chilis csirkeszósz (Sweet Chili Chicken Sauce)
375 g ketchup
20 g sherryecet
70 g Ketjap Manis (indonéz édes szójaszósz)
70 g méz
0,5 l almalé
15 g limelé
25 g Bourbon whisky
4 lime-levél, aprítva
só
A hagymát és a paprikát az olajban pirítsuk színesre. A fokhagymát,
gyömbért, Pimentont, provence-i fűszereket, köményt keverjük hozzá, pirítsuk rövid ideig, majd vegyük le az edényt 10 percre a tűzről
.
Ezután adjuk hozzá a maradék hozzávalót a whisky és a lime-levél kivételével, és főzzük 10 percig alacsony hőfokon. Vízzel elkevert kevés keményítővel (Maizena) enyhén „sűrítsük be” (kössük meg), adjuk hozzá a maradék hozzávalót, és botmixerrel pürésítsük rövid ideig. Passzírozzuk át finom szitán, és sóval ízesítsük.
Restaurant Livingstone
Zelinkagasse 4, 1010 Bécs
Tel.: +43/1/533 33 93
www.livingstone.at
Charlie P’s Pub & Dining
Währinger Straße 3, 1090 Bécs
Tel.: +43/1/409 79 23
www.charlieps.at
said the butcher to the cow
Opernring 11, 1010 Bécs
Tel.: +43/1/535 69 69
www.butcher-cow.at
*Patisserie
Thomas Frühbauer
Darwingasse 23, 1020 Bécs
Telefon: +43/1/214 25 07
New York legjobb burgerei
P.J. Clarke’s 1884
THIRD AVENUE, NY
915 Third Avenue, az 55th Street-nél
New York, NY 10022
Könyvajánló:
Das Burger Kochbuch
Barbara Kunze és Jan Bahr,
avBuch a Cadmos Verlag kiadásában, Schwarzenbek 2011