A baszk tengerparti városban, San Sebastiánban egy különleges szakács-egyetem képzi a csúcsszakácsok új generációját.
Szöveg: Manuel Meyer Fotó: 2010 AFP
Eredetileg Alex Villar a híres Culinary Institute of America intézetben, San Antonióban szerette volna megtanulni a főzés magas művészetét. De most a 18 éves kanadai diák az észak-spanyolországi tengerparti városban, San Sebastiánban ül egy futurisztikus épületben, amely egymásra halmozott tányérokra emlékeztet, és először is megtanulja, hogyan kell helyesen krumplit szeletelni. Ennek oka a világ egyik leghíresebb szakácsa – a spanyol Ferran Adrià.
„Egy újságban olvastam, hogy bezárta az El Bulli éttermét, és egy új szakács-egyetem nemzetközi tanácsadó testületének elnökeként tevékenykedik” – magyarázza Alex. Csak egy rövid pillantás a távoli Európában található Basque Culinary Center (BCC) – az említett szakács-egyetem – honlapjára elég volt ahhoz, hogy a kanadai az amerikai szakácsiskola helyett a mindössze másfél éve megnyílt Gasztronómiai és Kulináris Művészeti Egyetem mellett döntsön. „Szédülni kezdtem, amikor megláttam, milyen csúcsszakácsok ülnek az egyetem tanácsadó testületében” – emlékszik vissza.
Valójában a lista a nemzetközi szakácselit „Who's who”-jaként olvasható: Ferran Adrià, Gastón Acurio, Alex Atala, Heston Blumenthal, Yukio Hattori, Massimo Bottura, Michel Bras, Dan Barber és a dán René Redzepi személyében a kilenc állítólagos legjobb szakács a világon – az úgynevezett „G9” – adja meg az egyetem irányelveit. És időnként egyikük-másikuk személyesen is ellátogat San Sebastiánba, hogy beszámoljon a hallgatóknak tapasztalatairól, technikáiról és elképzeléseiről.
Képzőközpont az ínyencek paradicsomában
San Sebastián nem ok nélkül lett az új haute-cuisine képzőhely otthona. A Baszkföld világszerte az ínyencek paradicsomaként ismert. A jó ételnek itt, az észak-spanyol Atlanti-óceáni parton hosszú hagyománya van, és csak San Sebastiánban a csúcséttermek összesen 16 Michelin-csillagot mondhatnak magukénak. A világon sehol sincs több csillag lakosonként, mint ebben az álmos kis tengerparti városkában. „Itt a világ legjobb szakácsaitól tanulhatok” – biztosít róla Alex Villar, és lelkesen sorolja azokat a nemzetközileg elismert baszkföldi konyhafőnököket, akik a Mondragón magánegyetemmel nemcsak életre hívták a BCC-t, hanem alapító tagokként az akadémiai kurzusok kidolgozásában is részt vesznek.
Olyan tűzhely-művészek, mint a háromcsillagos szakácsok, Juan Mari Arzak, Martín Berasategui és Pedro Subijana, itt tartanak előadásokat, és gyakornoki helyeket kínálnak a pályakezdő szakácsoknak elismert csillagos éttermeikben. Nem kevésbé áhítattal hallgatják a hallgatók a négy év során – a gasztronómiai és kulináris művészeti egyetemi diplomájukig – vagy az egyéves mesterképzés során az olyan csúcsszakácsokat, mint Karlos Arguiñano, Eneko Atxa és Andoni Luis Aduriz.
Alex Villar számos kötelező szakmai gyakorlatának egyikét szívesen teljesítené Aduriz Mugaritz éttermében, San Sebastián kapujában, amely 2012-ben ismét a harmadik helyet szerezte meg a „S. Pellegrino World's 50 Best Restaurants” listáján. A kanadai arról álmodozik, hogy egyszer ő maga is elismert konyhafőnök legyen saját étteremmel.
Nem mindenki válhat Blumenthal-lá vagy Redzepi-vé.
A csúcsszakács, Andoni Luis Aduriz figyelmezteti hallgatóit az ilyen álmokra: „Mindenki Blumenthal vagy Redzepi akar lenni. De ez ugyanúgy nem működik, mint hogy minden színész Brad Pitt vagy Angelina Jolie legyen.” Ennek ellenére Alex Villar és az évfolyamának másik 99 hallgatója – akik összesen 15 országból származnak – a legjobb feltételekkel rendelkeznek a BCC-n, hogy legalább megközelítsék az álmukat. Ezért hajlandóak évente körülbelül 8000 euró tandíjat fizetni.
Más szakács-egyetemektől eltérően a Basque Culinary Center – amely Európa második szakács-felsőoktatási intézménye az olaszországi piemonti Slow Food Egyetem mellett – a „Haute Cuisine”-re összpontosít. Már az első évben a hallgatók a konyhában elérik a normál szakácsiskolákban végzett tanulók szintjét – biztosít róla Alex Beitia akadémiai képzési vezető. A hallgatóknak a nagyon gyakorlatorientált szakácstanulmányaik során nemcsak a csúcskategóriás szakácstanárok előtt kell vizsgázniuk, hanem a luxus kari étterem fizető vendégei előtt is.
A hallgatókat minden szakácságazatban képezik, a hagyományos baszk konyhától a nemzetközi avantgárd konyháig. Minden félévben szakmai gyakorlatot kell teljesíteniük. A felsőbb évesek rendelkezésére több mint negyven szakácsból álló hálózat áll, hogy világszerte két- és háromcsillagos éttermekben vagy szállodai konyhákban bővítsék gyakorlati tudásukat.
Azonban nem csak egyszerűen jó szakácsokat akarnak képezni. „Azon a szinten, amelyen ma a csúcséttermekben dolgoznak, a konyhafőnököknek sokkal többnek kell lenniük jó szakácsoknál. Innovatívan kell dolgozniuk, és széles körű gasztronómiai, történelmi, pszichológiai és táplálkozástudományi ismeretekkel kell rendelkezniük” – szögezi le Aduriz csúcsszakács.
A világszerte növekvő táplálkozási problémák miatt a szakácsokra egyre nagyobb felelősség hárul egészségügyi és társadalmi téren – mondja a baszk csillagos szakács. Ezért a hallgatókat úgy kell képezni, hogy utána minden elképzelhető út nyitva álljon előttük, az avantgárd szakácstól a táplálkozástudósig, az étteremtulajdonosig vagy az egyetemi tanárig – világítja meg az új szakács-egyetem filozófiáját Beitia képzési vezető.
Így a gyakorlati főzési órák mellett az étkezés és a termékek története, biológia, fizika, kémia, marketing, személyzetvezetés, sommelier-képzés, sőt még a vendégekkel és a konyhai személyzettel való bánásmódhoz szükséges pszichológia is szerepel a tantervben.
Az egyetem és a nemzetközi mesterszakácsok két évig egyeztettek a négyéves képzési programról. A dán konyhafőnök, René Redzepi amellett kardoskodott, hogy a hallgatók tanulják meg, mikor milyen élelmiszerek vannak éppen szezonban, hogyan működnek a növények biológiai folyamatai, és hogyan hatnak a különböző termesztési technikák a termékek ízére. Közben a japán Yukio Hattori arra ösztönözte az egyetemet, hogy a hallgatókkal közösen keressenek megoldást a világ éhezési problémájára.
„Megnéztük a legjobb szakácsiskolákat, és mindegyikből átvettük a legjobbakat” – magyarázza Pedro Subijana háromcsillagos szakács. Eközben arra törekedtek, hogy megtalálják az elmélet és a gyakorlat legjobb kombinációját a szakácsok új generációjának képzéséhez. „Azt hiszem, világszerte nincs még egy olyan gasztronómiai kar, amely a tanulmányok terjedelme és a végzettségi kritériumok tekintetében felvehetné a versenyt a BCC-vel” – állítja biztosan a baszk mesterszakács.
Világszerte egyedülálló kombináció
Világszerte egyedülálló azonban mindenekelőtt a fakultás és a kutatóközpont kombinációja. Közvetlenül az új előadótermek és konyhák mellett találhatók a Kutatási és Innovációs Központ laboratóriumai, amely az elkövetkező években a világ öt legjobbja közé akar kerülni. Itt főként éttermek és az élelmiszeripar magánvállalatai számára végeznek vizsgálatokat.
A termékek új bemutatási formái ugyanúgy a kutatóközpont munkaterületéhez tartoznak, mint az új főzési technikák és technológiák keresése, az étkezési szokások kutatása, a táplálkozási problémák elemzése, az innovatív üzletvezetési modellek vagy az új ízvilágok és egészséges ételek kutatása.
Jelenleg a kutatóközpont például új termesztési technikákat fejleszt a tápláló, de egyébként íztelen édesvízi algák számára, hogy banán- és málnaízt adjanak nekik – magyarázza Joxe Iñaki Álava, a kutatási részleg vezetője. Ugyanakkor a központ élelmiszergyártók megbízásából a molekuláris konyha új technikáin dolgozik, és egy sajtot állít elő Alzheimer-kezelésre.
A leendő szakácsok számára ez rendkívüli lehetőség. A hallgatók az innovációs központban töltött több hónapos szakmai gyakorlataik során nemcsak betekintést nyernek az új gasztronómiai technikák és trendek kutatásába. „Arra is ösztönözzük a hallgatókat, hogy mutassák be saját kutatási projektjeiket, amelyeket mi finanszírozunk és megvalósítunk” – magyarázza Álava. Így éppen most valósítják meg egy hallgató projektjét, aki rendkívül folyadéklepergető felületű tányérokat akar kifejleszteni, hogy bizonyos termékek evés közben elmozduljanak a tányéron, és így szokatlan étkezési élmény keletkezzen.
José Francisco Pelaez is élelmiszerkutatásban szeretne dolgozni később. A 19 éves kolumbiai diák arról álmodozik, hogy újra felfedezi és életre kelti hazája elfeledett termékeit és kulináris hagyományait. Olyan kulináris forradalmat kíván, amilyet Peru is átélt az elmúlt években. Álma megvalósításához a kolumbiai diák a kutatóközpontban mindenekelőtt többet szeretne tanulni a termékek biológiai, fizikai és kémiai aspektusairól.
Hogy Alex Villar és José Francisco Pelaez valaha is megvalósíthatják-e az álmukat, az még kiderül. Az első akadályt legalábbis legyőzték. Tavaly alig minden negyedik jelentkezőt vették fel a karra. Nem volt azonban fontos, hogy tapasztalt szakácsokról, más szakácsiskolában végzett tanulókról vagy fiatal rajongókról volt-e szó. „A lényeg, hogy fegyelmezettek és motiváltak legyenek” – mondja Pedro Subijana.
A szakács hivatása csodálatos, változatos és kreatív. „Óriási szerencsénk van, hogy azzal foglalkozhatunk, ami korábban a hobbink volt, és amivel boldoggá tehetjük az embereket. Néhányan még híressé is válnak. De ezért keményen meg kell dolgozni” – biztosít róla Subijana. Hogy milyen szerénynek és szorgalmasnak kell lenni valójában ahhoz, hogy valaki csúcsszakács legyen, azt Alex és José Francisco már az első félévben megtanulják. Órák óta vágnak, hámoznak, főznek és sütnek ki több száz krumplit.