Florian Holzer szövege Fotó: Michael Hanson/National Georgraphic Society/Corbis
A kávévilág jelenleg gyorsan forog. Származási helyek, fajták, ültetvények, folytonos névhajhászás, egyre precízebb eszpresszógépek, egyre puristább filteres kivonatolások – a szcénának táplálék kell, a szcénának beszédtéma kell.
Az egyik kifejezés, amely az elmúlt években egyre nagyobb csodálkozást és kíváncsiságot váltott ki a baristák és a kávéközösség tagjai körében, a „Honey Processed Coffee”. Ez csak első pillantásra mond ellent a tisztaság és hamisítatlanság követelményének, ugyanis semmi köze a mézhez, semmi köze a hozzáadott aromákhoz, hanem a nyerskávé három előállítási módja közül az egyiknek a némileg népszerű tudományos elnevezése, amely bár nem új, de jelenleg kezd elterjedni olyan régiókban is, ahol eddig inkább ismeretlen volt, konkrétan Costa Ricában, Panamában és Nicaraguában, valamint Etiópiában, azokban az országokban, amelyek jelenleg különösen nagy figyelmet kapnak a szcénában.
Eddig két – meglehetősen eltérő – módszert feltételeztek: a nedves feldolgozást (wet processing, „washed”) és a száraz feldolgozást (dry processing, „natural”). A nedves feldolgozás úgy működik, hogy a frissen szüretelt kávécseresznyéket egy „pulper” – egy meglehetősen egyszerű hámozógép, amelyben víznyomás távolítja el a héjat és a gyümölcshúst – segítségével meghámozzák, majd vízmedencékbe teszik, ahol a szemen maradt „mucilage”, egy ragacsos nyálkaréteg, körülbelül húsz órán keresztül erjed. Ez egyrészt további ízt biztosít, másrészt könnyebb leválást tesz lehetővé az azt követő mosási folyamatban. Ezt követően akár húsz napig is szárítják a napon – többnyire úgynevezett „patiókban” –, a bab összezsugorodik, az ezüsthártya eltávolítható; az eredmény száraz, tiszta babok, nagyon precíz ízvilággal. A nedves feldolgozás ma már többé-kevésbé ipari szabványnak számít, de óriási mennyiségű vizet, energiát és jelentős gépparkot igényel.
A száraz módszer – amelyet főként Afrikában alkalmaznak – teljesen másképp és radikálisan egyszerűen működik: a leszüretelt cseresznyéket úgynevezett szárítóágyakra helyezik – bambuszból és műanyag hálóból készült egyszerű szerkezetek – és több napon át gyakran forgatják. Amikor a gyümölcshús kiszárad, leválik a babról; bár nincs fermentáció, cserébe a bab hosszú ideig érintkezik a gyümölcshússal, ami nagyon intenzív gyümölcsaromákat eredményez.
A harmadik változat a félszáraz, „semi washed” vagy „Honey Process” módszer. Ennél a technikai „washed” és az archaikus „natural” módszer közötti középútnál a cseresznyéket szintén egy pulperben választják el a héjtól és a gyümölcshústól, az édes gyümölcsnyálkát, a „mucilage”-t azonban nem erjesztik le és nem mossák le, hanem a babon hagyják kiszáradni, megmarad – esetenként akár némi gyümölcshússal együtt –, és később együtt pörkölik. Ez egy lágyan karamellás, édes jegyet, egy rendkívül diszkrét mézes érintést hoz létre – innen a „honey” elnevezés.
A módszer előnyei nyilvánvalóak: a költséges mosási folyamat éppúgy elmarad, mint a technikailag vagy manuálisan megterhelő szárítási folyamatok. A Los Lajonesnél, a módszer egyik biológiailag tanúsított úttörőjénél a panamai Boquete régióban, akár 2000 liter vízmegtakarításról beszélnek zöldkávé-zsákonként (60 kiló), és drasztikusan alacsonyabb energiaköltségekről. Ez a dolgot természetesen különösen érdekessé teszi a távoli kisüzemek számára: egyrészt azért, mert saját maguk tovább tudják dolgozni babjaikat nagy beruházások nélkül, és így értéknövekedést érhetnek el, másrészt azért, mert gyorsan és decentralizáltan lehet dolgozni, és elkerülhető a kávécseresznyék fertőződése a nagy feldolgozóüzemekbe vezető hosszú szállítási utak során.
Másrészt a módszer óriási aprólékosságot igényel a szüret során: csak a tökéletesen érett cseresznyék alkalmasak erre, ezenkívül a körülbelül 12 napos szárítási fázisban ügyelni kell arra, hogy a mucilage ne károsodjon penész vagy más gombás fertőzés miatt.
Körülbelül tíz évvel ezelőtt végezték az első kísérleteket a mézes módszerrel Közép-Amerikában, Európa, Japán és az USA nagy pörkölői a babokat eszpresszókeverékeik aromás, lágyan édes alkotóelemeként értékelték. Most azonban a kávék egyre gyakrabban kerülnek „Single Origin”-ként a piacra, néha még szárítási időtartam és intenzitás szerint osztályozva is: a „Yellow” ennek megfelelően nyolc napig száradt és a leglágyabb mézaromával rendelkezik, a „Red”-nek tizenkét napra volt szüksége a száradáshoz és ennek megfelelően intenzívebb, a „Black” a legintenzívebb. Ezt meg kell majd jegyezni, ha a jövőben hozzá akarunk szólni a témához, ha hozzá szeretnénk szólni.
Kaffee-Alchemie
Rudolfskai 38, 5020 Salzburg
Tel.: 0681/201 73 143
www.kaffee-alchemie.at
Nombre de Dios „Honey”,
El Salvador, 250g / € 11,–
220°
Chiemseegasse 5, 5020 Salzburg
Tel.: 0662/827 881,
www.220grad.com
Nicaragua Traceability Project, 250g / € 9,–
Caffè a Casa
Servitengasse 4a, 1090 Bécs
Tel.: 01/319 02 66,
www.caffeacasa.net
Brazil Yellow Bourbon Fazenda Rainha, 250g / € 8,40
Die Rösterin
Tel.: 0650/639 93 60,
www.dieroesterin.at
Nombre de Dios, El Salvador, 250g / € 10,90