A-La-Carte

Most aztán hangos lesz: Stout! (2014/4)

A fehér habos fekete sörnek eddig egy neve volt, mégpedig a rekordok könyvében szereplő. Most rengeteg van neki, rekordgyanúsan sok. Szöveg: Florian Holzer Fotó: Marc Wuchner/Corbis Az első korty mindig némi leküzdendő akadályt jelent. Az archaikus természetfelfogás maradványai, amelyek valahol a kisagyunkban vagy a mandulamagunkban lakoznak, ugyanis lebeszélnek minket a fekete ételekről.…


A fehér habos fekete sörnek eddig egyetlen neve volt, mégpedig a rekordok könyvéé. Most már sok van belőle, rekordgyanúsan sok.
<\/span>
Szöveg: Florian Holzer<\/i> Fotó: Marc Wuchner/Corbis

Az első korty mindig némi leküzdendő akadályt jelent. Az archaikus természetfelfogásunk maradványai, amelyek valahol a kisagyunkban vagy a mandulamagunkban csücsülnek, ugyanis lebeszélnek minket a fekete ételekről. És a fekete ételekről, amelyek keserűek, pláne. Az archaikus természetfelfogásunk maradványa azokból az időkből, amikor még a fákról másztunk le és a szavannákon kószáltunk, vörös, édes és gyümölcsös illatú ételekre sarkall minket. Azok közülünk, akik feketét és keserűt ettek és ittak, hamarabb kihaltak.

Hogy a kávéval miért kereskednek mégis évi 23 milliárd dollár értékben, és miért a Guinness az egyik legerősebb sör márka a világon – 50 országban főzik és 150 országban isszák naponta mintegy 5,7 millió literjét –, azt nehéz megmagyarázni. Valószínűleg dacból.

Tehát összeszorítja az ember a fogát, és iszik egy kortyot ebből a sötétbarna, hideg folyadékból, ezzel a krémes, sűrű pórusú, elefántcsontszínű habbal. És akárhányszor ivott is már az ember stoutot, mindig meglepő. Mindig pontosan nem úgy ízlik, mint ahogy a szemünk az agyunknak sugallja, hogy ízlelnie kellene. Száraz, malátás, pörkölt, kissé savanyú és mindenekelőtt keserű. Az első korty még akadályt jelent, a másodiknál már ír az ember. Hosszú ideig az eredetileg Dublinból származó, mára már inkább nemzetközi Guinness a stout szinonimája volt, más ír stoutok, mint például a Murphy’s, sosem érték el a dublini sötét sör ismertségét. A Guinness rengeteg marketinget folytatott, nem utolsósorban az 1955-től induló Guinness Rekordok Könyvével, de a 90-es években világszerte létrehozott ír kocsmák felszerelésével és licenszelésével is. A stout a Guinness volt, ahogy a ketchup a Heinz, de ez a kézműves sörök elmúlt tíz évbeli fellendülésével természetesen drámaian megváltozott – legalábbis ami a márkák számát illeti, mennyiségileg a Guinness valószínűleg továbbra is a világtermelés mintegy 95%-át adja.

A stout söröknek és közvetlen rokonaiknak, a portereknek és az imperial stoutoknak az a közös vonásuk, hogy nagyon erősen pörkölt malátákból, néha még egy bizonyos arányú nem malátázott pörkölt árpából is főzik őket. A stoutok és a porterek felső erjesztésű sörök, és a stoutok bírják a tisztességes adag komlót is. Fantasztikus paraméterek és összességében egy olyan kategória, amely bizsergést varázsol a kreatív sörfőzők ujjaiba. Nem utolsósorban ott, ahol van egy ilyen ikon, amihez mérni lehet magunkat.

Nemzetközileg a stout, a porter és az imperial stout a kézműves sörfőzők népszerűségi listáján mindenképpen a csúcson állnak, és az IPA, a wit, a bécsi lager és a dark ale mellett foglalnak helyet. A skót kultikus kézműves sörfőzők, a Brewdog „Old World“ Imperial Stoutjának művészien kialakított címkéjén még az is olvasható, hogy az imperial stout volt az a sörkategória, amely egyáltalán beindította a kézműves sörszcénát. Nem csoda, hogy az imperial stout – amelyet eredetileg Angliában főztek az orosz cári udvar számára, de csak a kézműves sörhullámmal ébredt fel újra, eszpresszóként fekete és krémes, 9-12 térfogatszázalékkal nagyjából olyan erős, mint a bor, és olyan aroma-koncentrációval, ami az ivást majdnem nehézkessé teszi – határozottan a legszélsőségesebb klasszikus sörkategóriák egyike.

Ausztriában a stout-szcéna még viszonylag fiatal és mindenképpen áttekinthető. Henrik Freiherr Bachhofen von Echt 1984 és 2004 között nussdorfi sörfőzdéjében más sörök mellett „Sir Henry English Stout“-ot is készített, akkoriban a kézműves sörfőzés gondolatáról még szó sem volt, Ulrich Schneider, a bécsi „Highlander“ vendéglői sörfőzdéből 2000 óta kínál stoutot, amelyet a kocsma vendégei előszeretettel fogyasztanak, ahogy azt a sörfőzőmester is megerősíti. A Trumer sörfőzde kreatív laboratóriumában a vendégsörfőzők már régóta kísérleteztek a sötét, pörkölt sörökkel, de a stout-ügy valószínűleg az elfeledett Gerhard Forstner dry stoutjával kapott igazi lendületet. Reinhold Barta a Gusswerk sörfőzde 2007-es megalapítása után hamar felvette a programba a „Black Sheep“-et, és Horst Asanger 1516 Brewing Company napirendjén is újra meg újra szerepel egy stout, legutóbb például egy imperial stout, amely sherrys hordóban érlelődhetett.

És most beindult a dolog: A Hofbräu Kaltenhausen, a Brau Union kreatív laboratóriuma 2012-ben már főzött egy strong portert, legutóbb pedig egy limitált kiadású chocolate style stoutot, és az Ottakringer új kézműves sör részlege, a Brauwerk is készít egy lágy, sötét-krémes portert, amely semmiképpen sem zárkózik el azoktól a sörkedvelő nőktől és férfiaktól sem, akik talán nem akarnak sörtechnikailag akkora kockázatot vállalni. Az OND nevű füstölt porterrel és a fiatal bécsi Xaver kis sörfőzde stoutjával azonban két új sötét malátás sör is létezik, amelyek valóban a kihívást jelentő oldalon találhatók.

A Franz Lughofer és Thomas Haginger, alias Xaver által készített, pocakos 0,75 literes pezsgősüvegbe töltött stout minden sarkossága ellenére, amelyet ez a sör büszkén hordoz, ízbeli szenzáció. Természetesen az elején fáj a nyelven, de ez egy olyan fájdalom, amiről az ember hamar nem akar lemondani. Thomas Haginger szerint a felső erjesztésű sörök általában véve vonzóbbak számukra, az olyan fajták, amelyek Ausztriában nem annyira népszerűek, azok ragadták meg őket. 2014 tavasza óta főzik ketten mellékállásban az Ottakringerben a Xaver söreiket egy 2 hektoliteres berendezésen, a stout kezdettől fogva köztük volt, „ez egyszerűen érdekelt minket“. Pontosan ez a stout-pillanat, amikor az ínyencek megisszák az első kortyot a sötétbarna esszenciából „és megijednek, hogy nem édes“, hanem keserű, malátás és savanyú, „ez rendkívül izgalmas“, mondja Haginger.

Természetesen egy kreatív sörfőző számára a stout modell rendkívül vonzó, „a pörkölt aromák, a szín“, de a kiegyensúlyozottság és az egyensúly is a rendkívül erős aroma-ellentétek között. A Xaver sörfőzők ezt egyrészt négy-öt különböző pörkölt malátafajta használatával érik el, ami komplexitást biztosít, másrészt zabpehely bevetésével a bizonyos krémességért és a csúcsok kerekítéséért. (A zabpelyhet egyébként szupermarketben veszi, vallja be Haginger, nemrég három fiókot vásárolt ki…). A komló keserűségéről a Cascade-pelletek gondoskodnak, a titok összességében azonban a hosszú érlelés, tudjuk meg, öt-hat hét, ez teszi az egészet a stoutnál szépen kerekké. És ha már kerek: egy lágyabb (csak 25 IBU keserűségi egység) csokoládés portert is csináltak már egyszer, bár nem csak a malátapörköléssel generált csoki-aromákkal, hanem valódi csokoládéval.

Stefan Kreidlnek a stoutok, porterek és imperial stoutok mindenképpen egy polcon sorakoznak közvetlenül a kézműves söröknek és egyéb különlegességeknek szentelt páratlan delikáteszüzletének pénztáránál. Az emberek imádják, mondja, főleg most, amikor odakint sötét van. Valahogy logikusnak tűnik, hogy pilst igyunk, amikor tűz a nap, és akkor fogyasszuk a sötét, medvecukros, mézeskalácsos és keserű orvosság ízvilágú söröket, amikor odakint tombol a vadászat, bent pedig ropog a kandalló. Stout, mint az új single malt, úgymond.

Az inter-stoutok

Brewdog, „Old World“ Russian Imperial Stout, 9,5% 9
Ez a sör a kultikus sörfőzde ritka és csak nehezen beszerezhető „Small Batch“-szériájából valóban valami különleges: 660 ml-es üveg, művészi címke és legmagasabb szintű sörfőzési művészet. Eszpresszóként fekete, a habja is krémes, intenzív, keserű, malátás, sűrű, egy olyan esszencia, amelynek fogyasztása először fáj a nyelven, majd finom csokijegyek mutatkoznak, hamarosan pörkölt, malátás és egyéb sötét jegyek hihetetlen spektruma, mint például pörkölt marhacsont. Sörélmény.
www.ammersin.at

Mikkeller „George“ Imperial Stout Barrel aged, 12,12% 8,5
Tiszta hardcore. Felismerhető, hogy ennél az olajos, fekete folyadéknál, amely csak nehezen erőlködik kifelé az üvegből, erjesztett valamiről van szó, de sör? Inkább keserű likőr pörkölt marhacsont, Marmite, lestyán, tárnics, alkohol és medvecukor mellékízével, idővel virágos hangsúlyok is felbukkannak, még ibolya is. Határozottan nem „sör“ a szomjúság oltására.
www.ammersin.at

Crew Republic „Roundhouse Kick“ Imperial Stout, 9,2% 8
A müncheni Imperial Stout megjelenése kissé rikító, de a sör elég jó ahhoz, hogy ezt ellensúlyozza: krémes, nem habos, rendkívül egzotikus komlójegyek (Columbus fajta), pilseni, csokoládé-, karamell- és pörkölt maláta keveréke, rendkívül sűrű, rendkívül komplex, rendkívül kompakt, talán egy hajszálnyival túl édes.
www.ammersin.at

Anderson Valley, Barney Flats Oatmeal Stout 7,5
Fekete, folyékony medvecukor, nagyon jól integrált komló-keserűség, komplex és harmonikus. Talán egy kicsit nagyon száraz, amit szénás komló-aromák is aláhúznak, de nagyszerű sör.
www.ammersin.at

Rooi Dop, Double Oatmeal Stout, 9,6% 7
Rendben, ez tényleg egy szélsőséges „sör“. Sűrűn és hab nélkül folyik ki az üvegből, motorolajra emlékeztet, nagyjából ezt az állagot is adja a szájban: malátás, édes, keserű, pörkölt, a mesekönyvből származó keserű orvosságra emlékeztet. Talán egy kicsit sok a jóból.
www.ammerswin.at

Maximus Brouwerij „6“, 6% 6,5
Az Utrechti hat százalékos stout (van nyolc százalékos is) hűvösnek és füstösnek bizonyul, aromájában majdnem hickoryra emlékeztet, sok medvecukorral, sok malátával, sok karamellel, de teljesen száraz.
www.ammersin.at

Anchor Porter, 5,6% 6,5
Az 1972-ben alapított san franciscói alternatív sörfőzde porterje rozskenyérre és mézeskalácsra illatozik, kellemesen gabonásan, malátásan ízlik, kevés pörkölt jeggyel rendelkezik, a komló-keserűséget játékosan és finoman alkalmazzák.
www.bierfracht.at

Birra del Borgo „Imperiale“, 9,2% 6
A szépen kialakított olasz imperial stout nemcsak színében emlékeztet kólára, hanem aromájában is – és nagyjából annyi habja van, mint az üdítőnek. Finom gyógynövényes jegyek, pörkölt, finoman malátás, medvecukorszerű édesség, valami különös.
www.bierfracht.at

Guinness Extra Stout, 5% 6
Diós, sötét maláta, dió, a keserű jegyek a stout-ikonnál teljesen harmonikusak és visszafogottak, mondhatnánk azt is: tömegterméknek megfelelő. Gyönyörűen cseng le, majdnem olyan, mint a címkén ábrázolt hárfa. Ipari tömegtermékhez képest igazán jó sör.
www.ammersin.at

St. Peter’s Old-Style Porter, 5,1% 6
Pörkölt, sötét és fanyar, az „old style“ nagyjából betalál. Könnyű és egyszerű inni, kellemes, különösen szép a csomagolás: orvosságos üveg.
www.verde1080.at

Belhaven McCallum’s Stout, 4,1% 5
Elég világos és sörfőzde-aromával ellátott, mind a megjelenését, mind az aromáját tekintve „klasszikus“. Elég friss, problémamentesen és harmonikusan iható.
www.ammersin.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!