A-La-Carte

Kártyajátékok (2022/1)

Milyennek kell lennie egy jó
borlapnak?
A kritériumok
sokfélék, az elvárások magasabbak, mint valaha. Ami számít, az nemcsak a terjedelem, hanem mindenekelőtt a borlap belső értékei.


Ez egy jó ínyenc étterem névjegykártyája, a ház névjegye és minden sommelier büszkesége – a borlap. A bravúros konyhai teljesítmény önmagában már nem elegendő koncepcióként, különösen a kulináris szuperlatívuszok követelnek meg egy színvonalas borlistát. Ezt nemcsak az igényes vendégek követelik meg, az étteremkalauzok sem adnak csúcsminősítést, ha a borlap nem nyújt semmit. Vannak vendégek, akik csak a rendkívüli borlistája miatt látogatnak el egy vendéglőbe.

Még a csúcsgasztronómián túl is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megfelelő borválasztékra. Ha régebben elegendő volt találomra felsorolni pár kérdéses eredetű fehéret és vöröset, ma már itt is törekszenek a borkultúrára.

De mitől jó egy borlap? „Izgalmasnak kell lennie” – foglalja össze Josef Neulinger. Ő az arlbergi Almhof Schneider vezető sommelier-je, és egy első osztályú borospince ura. „Egy jó lap nemcsak a jól ismert nedűket és borászokat tartalmazza, amelyeket amúgy is mindenhol megtalálni, hanem új impulzusokat is ad” – véli.

Játszótér sommelier-knek
Egy csúcssommelier-től elvárják a szarvasgomba-kereső kutya ösztönét – olyan választékot, amely túlmutat az ökológiai közhelyeken, ritkaságokkal, különleges leletekkel és érett évjáratokkal fűszerezve. Ehhez szakértelem és a téma állandó tanulmányozása szükséges. Pontosan ez hiányzik gyakran: míg a magasan jegyzett házak megengedhetik maguknak a képzett borszakembert, a kisebb vállalkozásoknál szívesen kinevezik a főpincért sommelier-nek. Sok szerencsével a tulajdonos maga is érzékkel választ bort, az ökológiailag járatlan vendéglősöknek viszont csak az marad, hogy profikra bízzák magukat, vagy a bizalmukba fogadott borkereskedő kezébe adják a sorsukat. A többiek valószínűleg az igénytelen vendégekben bíznak.

A boroknak már nemcsak az egyszerű ételkísérő funkciójuk van, a borlap már régóta a ház minőségének mércéje is. Ezt mutatják nem utolsósorban a borlapok számtalan nemzetközi díja, elismerése és toplistája, amelyek gombamód szaporodnak. A svéd újságíró, Krister Bengtsson által kezdeményezett Star Wine List például minden évben díjazza a részt vevő országok legjobb borlapjait különféle kategóriákban. A nagy kaliberű zsűri számára a pozíciók száma mellett a legfontosabb a különböző borstílusok széles választéka és az egyedi koncepció. Nemcsak a terjedelem számít, hanem az alatta rejlő ötlet is. Például létezik „Short List” kategória is, ahol kicsi, de eredeti borlapokat díjaznak. A frappáns rövid listák jelenleg trendik, valószínűleg azért is, mert alig kötnek le tőkét, és könnyű kezelni őket. De itt is szükség van szakértelemre. Az első osztályú házaktól ezzel szemben elvárható egy megfelelő mélységű választék, amely a lehető legszélesebb körű preferenciákat fedi le.

„Egy jó lap nemcsak a jól ismert
nedűket és borászokat tartalmazza, amelyeket amúgy is mindenhol megtalálni, hanem új impulzusokat is ad.
”
Josef Neulinger, Almhof Schneider
®Klaus Vyhnalek

Christian Zach, a dél-stájerországi Weinbank társüzemeltetője és sommelier-je szintén nagy hangsúlyt fektet a választék terjedelmére és mélységére. A több mint 4000 tételből álló borbibliájában a hangsúly a régión van, a színvonalas dél-stájer borok minden változatban és árnyalatban megtalálhatók. „Ha a specializációra teszünk, természetesen szükség van egy bizonyos évjárati mélységre” – véli –, „egy Andreas Tscheppe-féle aktuális évjáratú Chardonnay Salamandert itt-ott lehet kapni, de egy 2007-től 2019-ig terjedő vertikálist a világ egyetlen más éttermében sem!”

Az önállóság és a sommelier kézjegye számára alapvető minőségi kritériumok egy borlapnál, és: „Kérem, ne a legismertebb nevek kivonatát!” Saját névjegyét már a szelekciónál leteszi: például a vörös Bordeaux vagy a toszkán neves nevek nem nyernek bebocsátást a lapjára. A filigrán Jura-vidéki borok kedvelői viszont remekül érzik magukat nála. A mélységgel rendelkező fókusz szakértelemről, de szenvedélyről is tanúskodik. Egy jó borlap érzelmeket ébreszt, és kedvet csinál valami új, ismeretlen kipróbálásához.

Vastag kötet vagy karcsú válogatás
Néhány sommelier ambíciója, hogy a borvilág teljes spektrumát lefedje, gyakran egy cserélhető, koncepció nélküli egymás mellé sorolásba torkollik. „Vannak borlapok, amelyek terjedelmüket tekintve hatalmasok, de végtelenül unalmasak” – véli Josef Neulinger. Egy világos fókusz, például a saját régióra, de tematikus súlypontok, mint a bio- vagy természetes borok, vagy egy bizonyos szőlőfajta minden aspektusa még az ínyencek számára is vonzóbb, mint a borenciklopédiák.

„Nem kell és nem is lehet mindent kínálni” – vallja Zach is –, „minden faluból kutyát tartani inkább tűnik tanácstalanságnak.” A kiterjedt borlisták nemcsak térbeli és anyagi erőforrásokat igényelnek, hanem időt is – nem utolsósorban a vendég idejét. Fél estéket tölteni boros vaskos kötetek böngészésével néhány őrültnek örömet okozhat, a legtöbb étteremlátogató inkább egy gondtalan estét részesít előnyben kellemes társaságban.

Az a szokás is, hogy minden listázott bort részletes leírással látnak el, vagy végtelen értekezéseket pakolnak a borlapba a szőlőfajtákról és a termesztési régiókról, inkább fárasztó, mintsem ivásra ösztönző.

„Ez inkább olyan üzemekben fordul elő, ahol rosszul képzett a személyzet” – vélelmezi Christian Zach.

A Weinbank pontosan 4170 tételt számláló pincéje Christian Zach (balra a képen) és Philipp Marko kedvenc játszótere.
„A borlapom engem, mint személyt tükröz vissza.”
Christian Zach, Die Weinbank

Hogy a választásnál a vendégek feltételezett kívánságaihoz igazodunk-e, vagy gátlástalanul megéljük saját preferenciáinkat, nézőpont kérdése. A legtöbb sommelier igyekszik megtalálni az egyensúlyt a személyes preferencia és a célközönség gyakran eltérő ízlése között kialakított legkisebb közös nevező között.

De egészen másképp is lehet: különösen a városi környezetben egyre több vendéglős fittyet hány az általános szabályokra. Azt listázzák, ami nekik ízlik. Például a bécsi Mast borbisztró vagy Konstantin Filippou híresek hangulatos természetes borlistáikról, amelyek szinte valós időben mutatják, mi történik a borvilágban. Pontosan ezért látogatják őket hasonló ízlésű vendégek.

A klasszikus márkakedvelő viszont elkerüli az ilyen intézményeket. Másrészt a vad borok rajongója valószínűleg nem leli örömét egy olyan kiterjedt Bordeaux-gyűjteményben, mint amilyen az arlbergi Hospiz Almban, Adi Werneré. A kifejezett borválaszték tehát vonzhat vagy taszíthat. Fontos, hogy illeszkedjen az üzemhez és az adott konyhai stílushoz.

Gondozni és ápolni
Legyen vad vagy szelíd, dús vagy karcsú, egy borlapot gondozni, tehát rendszeresen tisztogatni is kell. Néhány borospincében olyan „hullák” hevernek, amelyeket a legjobb akarattal sem lehet újraéleszteni. Nemcsak a könnyű fehérboroknak, hanem a nehéz vörösboroknak is van lejárati ideje. Egy kihívás, amelyet a bécsi Silvio Nickol étterem sommelier-csapata is túl jól ismer. Az érettségük csúcsán lévő nedűket időben el kell adni – tanácsolja Wolfgang Kneidinger fősommelier. Ha hiányzik a szükséges tapasztalat, csak a régebbi évjáratok rendszeres kóstolása segíthet. „Ha a túltárolt borokat még ritkaságként is kínálják, az a vendég iránti tisztelet hiányáról tanúskodik” – ítéli meg Romana Echensperger, neves borszakértő és Master of Wine. Ilyen ajánlatok mögött azonban egyszerű tudatlanság is meghúzódhat.

A jó borospincét éberen kell gondozni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a „pincehullákat” időben eladják vagy kiselejtezzék.
www.picturedesk.com

A hazai pezsgő mostohagyerek
A pohárban kínált borok választéka is gyér sok helyen. Nem úgy a Heunisch & Erbenben – a tavalyi Star Wine List „By The Glass” kategória győztesénél. Választékuk ugyanolyan széles, mint amilyen színes: „Nálunk nincsenek előítéletek” – magyarázza Benjamin Edthofer a koncepciót –, „a klasszikus wachaui Veltelinitől a filigrán Mersault-ig vagy egy furcsa, héjon erjesztett német Rieslingig szinte minden megtalálja az utat a pohárba.”

Sok helyen még van hova fejlődni a hazai habzóborok választékában is. Pedig az osztrák borászpezsgők minőségi szintje sosem volt még ilyen magas. Egy olyan fejlődés, amelyet láthatóan csak néhány vendéglős vesz észre. Ezzel szemben olykor drasztikusan túlárazott pezsgőket találni a neves házaktól. Megfizethető borászpezsgőt viszont gyakran hiába keresünk. A fix kalkulációs kulcsot, amelyet minden kínált borra ráhúznak – függetlenül attól, hogy a beszerzésnél olcsó Welschrieslingről vagy drágán licitált burgundiról van-e szó –, a szakértők amúgy is ellenzik:

„Igazságos vegyes kalkulációra van szükség” – vallja Josef Neulinger is –, „miért kellene valakit még büntetni is azért, mert első osztályú borokat rendel!” —

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!